A baktériumok (Bacteria)
Egysejtű, többnyire pár mikrométeres mikroorganizmusok. Változatos megjelenésűek: sejtjeik gömb,
pálcika, csavart stb. alakúak lehetnek. A mikrobiológia egyik ága, abakteriológia foglalkozik a baktériumok tudományos
vizsgálatával.
Coli baktérium-pálcika alakzatu.
A Föld minden élőhelyén
megtalálhatóak a baktériumok: vízben, szárazföldön vagy a levegőben, még
mélytengeri hőforrásokban és nukleáris hulladékban is Egy gramm talaj kb.
40 millió, egy milliliter felszíni víz egymillió baktériumsejtet tartalmaz.
A Földön pedig összesen
mintegy 5 kvintillió (5 × 1030)
baktérium élhet
A
baktériumok alapvető szerepet töltenek be a bioszféra anyagforgalmában, mint például a
légköri nitrogén megkötésében. Ennek
ellenére a baktériumfajok nagy részét nem ismerjük: a baktériumtörzsek fele
rendelkezik csak olyan fajokkal, amelyek laboratóriumi körülmények között
tenyészthetők
Tízszer annyi baktérium van az emberi
testben, mint emberi sejt. A legtöbb baktérium a bőr felszínén és az
emésztőrendszerben található.
A baktériumok nagy része ártalmatlan vagy
hasznos, de akad néhány fertőző megbetegedést kiváltó patogén (kórokozó)
baktérium is, mint például a kolera, szifilisz,lépfene, lepra vagy a pestis kórokozója. Gyakori
és súlyos bakteriális megbetegedés a tuberkulózis(TBC), amely évente
kétmillió embert öl meg nagyrészt Afrikában, a Szaharától délre eső
területeken.
A
fejlett országokban antibiotikumokat használnak a fertőzések leküzdésére. Ezek túlzásba vitt
használata, különösképpen pedig a baktériumok széles körére ható antibiotikumok
kiterjedt használata eredményeként egyre több antibiotikumellenálló típus fejlődött ki.
Ennek egy speciális esete figyelhető meg a Clostridium difficile baktériumnál. Az
antibiotikumellenállás elterjedéséhez hozzájárult ezeknek a gyógyszereknek a
helytelen használata, az orvosi előírás pontos betartásának elhanyagolása Az
iparban a szennyvíztisztításban, a tejtermékek gyártásában, az antibiotikumok
és más szerves anyagok előállításában használnak baktériumokat.
A baktériumok prokarióta szervezetek, tehát
szemben az állatokkal és más eukariótákkal, nincs sejtmagjuk és más membránnal határolt sejtszervecskéjük.
A bakteriológia története
Az első
baktériumokat Anton van Leeuwenhoek[8] holland természettudós
pillantotta meg 1674-ben, egy saját maga
által készített egylencsés, kétszázszoros nagyításra képes mikroszkópban. Megfigyeléseit a
Királyi Társasághoz írt leveleiben publikálta. Maga a baktérium elnevezés
a görög βακτηριον szóból
származik, melynek jelentése „kis pálca”[ a nevet Christian Gottfried Ehrenberg javaslatára 1828-ban vezették be.
A 19. század második felében Louis Pasteur bizonyította a mikrobák szerepét
az erjedéssel, rothadással és fertőzésekkel kapcsolatban.
Pasteur nyomán Joseph Lister angol sebész 1865-ben felismerte, hogy a sebfertőzés okozói is baktériumok és orvosi
műszereit karbolsavval sterilizálta.
Ugyanebben
az évben halt meg Semmelweis Ignác magyar szülész-nőgyógyász, aki 1847-ben állati eredetű „bomlott szerves anyag”
nyílt sérülésekre való átvitelével magyarázta, és klórmeszes
kézfertőtlenítéssel akadályozta meg a gyermekágyi láz (Streptococcus sebfertőzés)
kialakulását.
Robert Koch 19. századi német orvosbiológus nevéhez fűződik számos baktériumfaj
azonosítása. Különböző
laboratóriumi technikái (például a lemeztenyészet) segítségével elkülönítette
és azonosította a tuberkulózis, lépfene és kolera kórokozóját. A
tuberkulózissal végzett kutatásaiért Koch 1905-ben Nobel-díjat kapott.
A Koch-féle posztulátumok – a betegségek
mikrobiális eredetére vonatkozó követelmények – ma is használatban vannak
Habár már a 19. században
ismert volt, hogy számos betegséget baktériumok okoznak, sokáig nem sikerült
hatásos antibakteriális kezelést kidolgozni. 1910-ben Paul Ehrlich fejlesztette ki az
első antibiotikumot. A szifilisz kórokozóját,
a Treponema pallidum nevű spirochaetát szelektíven festő
anyagban cserélt ki komponenseket oly módon, hogy az új keverék a patogént
szelektíven elpusztította. Ehrlich szintén Nobel-díjat kapott az immunológia területén végzett
munkájáért, és élen járt a különböző baktériumok kimutatására és azonosítására
használt festési eljárások kidolgozásában. Az ő munkái képezték alapját a
Gram-festésnek és a Ziehl–Neelsen-festésnek is.
o Grampozitív és -negatív baktériumok
A baktériumokban
alapvetően két különböző típusú sejtfal található, ezek alapján Gram-pozitív és
Gram-negatív baktériumokra lehet felosztani a fajokat. A név a különböző baktériumok kimutatására és
azonosítására használt festési eljárások egyik régóta használatos
technikájának, a Gram-festés eredményére utal.
A Gram-pozitív
baktériumok sejtfala vastag, míg a Gram-negatív baktériumok viszonylag vékony sejtfallal rendelkeznek. A
legtöbb baktérium a Gram-negatív csoportba tartozik. A felépítésbeli
különbségek eltérő érzékenységet eredményeznek az antibiotikumokkal
szemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése