Ember és kutya
harmonikus kapcsolata
A kutya sajátos hangadásokkal, testtartásokkal kommunikál velünk, mimikával
fejezi ki hangulatait, érzelmeit, kívánságait. Minél többet foglalkozunk a
kölyökkel, annál nagyobb és erősebb az ember rá irányuló szocializáló hatása.
A tenyészetekben felnövő
kutyák általában kevésszer kerülnek kapcsolatba az emberrel, és ezért — mint
általában azok a kutyák, amelyeket körülbelül a hatodik hónapos korukig
egyáltalán senki nem vesz kézbe — az emberhez való alkalmazkodás, a fogékonyság
nagyon kevés vagy éppen semmilyen jelét nem mutatják.
A
kö-lyökkori kapcsolatfelvétel elmaradása rendkívül komoly zavarokhoz vezethet. Nemrégiben
etológiai vizsgálatot végeztek 10 olyan eset kapcsán, amikor Európa különböző
részeiben kutyák emberekre, olykor saját gazdájukra támadtak. Ezeknek az
ebeknek több mint a fele kennelben tartott kutya volt, és fiatal korában nem
került emberekkel igazi kontaktusba. A többi esetben — talán egy vagy két
kivétellel — pszichésen beteg kutyákról volt szó, azaz olyanokról, amelyek
fajtestvéreikkel szemben is abnormális reakciókat mutattak.
A
kapcsolatfelvétel eredményei a különböző fajtáknál bizonyos tekintetben
eltérőek. Némelyik fajta igen könnyen, a másik viszont nehezen
teremt kapcsolatot az emberrel. Az egyik rendkívül szorosan kötődik a
környezetében lévő egyetlen személyhez, miközben a család más tagjait is
szeretetébe fogadja, míg más fajták (boxer, vizslafélék, szetterek, spánielek)
egyedei minden emberi “ráhatás” nélkül is örökké és mindenütt barátságosak, és
csak ritkán agresszívak. Vannak az ún.
egyemberes ebek (rottweiler, do-bermann, német juhászkutya, óriás
schnauzer), amelyeknél az emberhez kötődés olyan gyorsan végbemehet, hogy
egyetlen nap vagy akár néhány óra hatására a kutya egy bizonyos személyt
mindörökre gazdájának tekint.
Nem elégséges, ha arra törekszünk, hogy kutyánk megértsen minket, és nem elegendő, ha elvárjuk
tőle, hogy azon nyomban teljesítse utasításainkat; a kettőnk közötti jó
kapcsolat kialakításának elengedhetetlen feltétele, hogy mi is igyekezzünk
megismerni és megérteni őt. Ennek a harmonikus és jó
kapcsolatnak a kialakítására a kezdet kezdetétől törekedni kell; vagyis attól a
pillanattól kezdve, amikor megvásároljuk és hazavisszük a kölyköt otthonunkba. Azok a lélektani folyamatok ugyanis,
amelyek a kutyában a szociális kapcsolatok kialakulásának kezdetén lezajlanak,
hasonlóak a gyermek fejlődésének ugyanilyen folyamataihoz. Nos, némileg
hasonló a helyzet a hosszú ideig kennelben élő kutyákkal. A kutya felnőtt
korában önkéntelenül agresszívvá válhat emberekkel szemben, ha a társas
kapcsolatok kialakulásának kritikus időszakában elszigetelve tartják.
Az ember és a kutya közötti szociális viszonyban, normális esetben
természetesen az ember a domináns, vagyis ő a “magasabb rangbéli fél” az eb
számára az uralmi rendszerben. A városi kutyatartás
viszonyai között azonban sokszor előfordul, hogy “kedvencnek” vásárolják meg a
kölyköt, ami még nem lenne túl nagy baj, ha nem elkülönítve, féltve-ówa
tartanák. Ilyenformán tudniillik a más kutyákkal és az emberekkel való
kapcsolatteremtésének a lehetőségei igen korlátozottak, ami rendellenes
viselkedést eredményez.
Ugyanis ha az eb túlságosan függ a gazdájától, vagyis minden tekintetben
túlzottan rászorul, előfordulhat, hogy képtelen lesz normális, illetve pozitív
kapcsolatot teremteni más állatokkal és emberekkel. A kutyának
ebben az esetben könnyen menekülési viselkedése és tömegiszonya alakulhat ki,
sőt félelmében harapóssá válhat! Éppen ezért fontos, hogy a leendő gazda olyan
kutyát válasszon vagy neveljen, amely képes arra, hogy alkalmazkodjon a
környezetéhez. Sajnos a tulajdonosok ezt
nem mindig tartják szem előtt, ezért vannak olyan egyedek, amelyek idegenekkel,
sőt gyerekekkel szemben is támadólag viselkednek.
Az agyondédelgetett kedvenc
ellentéte a másik véglet: az elhanyagolt kutya. Az ilyen eb érzelmileg
hihetetlenül labilissá és idegenekkel szemben túlzottan félénkké válik.
Harciassága túlságosan gyenge, de gyakorta haraphat félelemből, főleg olyankor,
amikor menekülési lehetőségei korlátozottak. Gyengéd bánásmóddal lehet
helyrehozni ezt a rendellenességet, a gyógyulási idő azonban hosszú hónapokig
is eltarthat.
A
kapcsolatfelvétel során előfordulhat, hogy a kutya kísérletet tesz a vezető
pozíció megszerzésére. Nevelés kérdése annak biztosítása, hogy a szociális
rangsorban véglegesnek tekintse helyét. A fiatal
kutyák, különösen a kanok viselkedése — elsősorban játék közben — átmehet a
hatalomért folytatott harcba. Ha például a kutya gorombán kezd játszani gazdája
cipőjével vagy kezével, és nem hagyja abba ezt az első parancsszóra, akkor ez a
hatalomért folyó harcnak egyik korai fázisa lehet. Ilyenkor nem szabad hagyni,
hogy a maga feje után menjen. Az az egyed viszont, amelyik rangsor tekintetében
mindig gazdája után következik, jó kezekben “boldog”. Ellenben az eb, amely nem
mindig engedelmeskedik a kapott parancsoknak, minden bizonnyal valamilyen
kedvezőtlen környezetben él. A kutya számára ugyanis a legtermészetesebb dolog,
hogy fölötte a rangsorban gazdája (a falkavezér) áll. Még egy kölyöktől sem
szabad eltűrni az engedetlenséget, mert kutyatársai sem tűrnék el! Ha mégis, az
eb lesz a domináns, ami bizony ugyancsak gyakran előfordul, és ilyenkor
túlságosan védelmezőjévé válik gazdájának, így abnormális agresszivitást
mutathat idegenekkel és más kutyákkal szemben.
Nem lehet azonban eléggé hangsúlyozni, hogy ember és kutya harmonikus
kapcsolatának alfája és ómegája az a körülmény, hogy ne csak a kutya ismerje
meg a gazdáját, de a tulajdonos is kövessen el mindent, hogy tárgyilagos képet
kapjon kutyája természetéről, tulajdonságairól. Ehhez
persze pontosan meg kell figyelni az állatot. Meg kell tanulni megérteni a
testével kifejezett beszédet. Meg kell figyelni: mi érdekli, mi izgatja, mi az,
amitől fél, és mi az, ami felébreszti agresszivitását. Tanulmányozni kell
cselekedeteit házon belül és kívül, reakcióit napfényre, teliholdra, váratlan
mozdulatokra, hangokra, helyzetekre. És legfőképpen: meg kell figyelni saját
reakciónkat! Vajon miképpen cselekszünk, amikor kutyánk “hibát” vét? Hogyan
jutalmazzuk, hogyan büntetjük? Mit tud, és mit várhatunk el tőle? Mennyire
alkotunk róla valóban objektív képet? Milyennek látjuk, olyannak, amilyen
valójában, vagy olyannak, amilyennek látni szeretnénk?
Teljesen magától értetődő dolog, de valószínűleg mégsem haszontalan
hangsúlyozni: sokat, nagyon sokat kell foglalkozni a kutyával. Figyeljük
meg, hogy az idős embereknek többnyire rendkívül intelligens kutyáik vannak.
Vajon miért? A válasz mindenekelőtt az, hogy miután az idősebb emberek eléggé
magányosak, sok időt töltenek azzal, hogy beszélnek a kutyáikkal, és azok
bizony “válaszolnak” is nekik. Beszélgessünk
hát kutyánkkal! Szóljunk hozzá hangos és hangtalan jelekkel (apró,
észrevétlen gesztusokkal, testmozdulatokkal, stb.). S túl azon, hogy ezáltal
egy tőlünk teljesen eltérő, másfajta biológiai élőlény birodalmát, világának
törvényszerűségeit ismerhetjük meg, kialakíthatunk
egy olyanféle kétoldalú kommunikációs kapcsolatot, amely sok-sok izgalmas
újdonsággal, felfedezéssel, felismeréssel ajándékozhat meg bennünket.
A kapcsolatfelvétel során nagyon ritkán előfordulhat, hogy a kutya
kísérletet tesz a vezető szerep megszerzésére. Nevelés
kérdése annak biztosítása, hogy helyét a rangsorban véglegesnek tekintse. A
legtöbb kutyával nem is adódik ilyen tekintetben probléma, akadnak azonban
olyanok, amelyekkel szemben bizony sok türelemre, józan észre és bizonyos
keménységre van szükség, természetesen kedvességgel és jutalmazásokkal
kombinálva.
Bárki, akinek kutyája van, annak nem kell
értékes fajtatiszta kutyának lennie, csupáncsak legyen hűséges, ragaszkodó és
éber!
A kutya a
leghűségesebb társunk, akiért felelősséggel tartozunk, de nem ember! Nem több
és nem kevesebb: kutya, aki előbb-utóbb a család tagjává válik. Ahhoz azonban,
hogy megismerjük igazi lényét, előítélet-mentesen kell foglalkoznunk
származásával, testének felépítésével, élettanával, küllembírálatával,
viselkedésével, tenyésztésével, örökléstanával, szaporodásbiológiájával,
tartásával, táplálkozásával annak érdekében, hogy életfolyamatait megérthessük,
és az így szerzett ismeretanyagot tartási, tenyésztési törekvéseink alapjaként
kamatoztassuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése