EGYENSÚLY ÉS MOZGÁSFEJLŐDÉS

Egyensúly és mozgásfejlődés

Bemutatjuk az egyensúlyi rendszer felépítését, kialakulását, kapcsolatát a mozgásfejlődéssel, a többi érzékszervünkkel, rendellenes egyensúlyérzékelésre utaló jeleket, a fejlesztés lehetőségeit. Napjainkban egyre többet hallunk a mozgásfejlődés, az egyensúlyérzékelés fejlettségének fontosságáról, s azoknak az egész fejlődésmenetre való kihatásáról. Fontos, hogy szülőként tisztában legyünk ezen területek optimális fejlődésmenetével és az esetleges eltérések következményeivel.

Fokozatosság, jó sorrend

Az ember mozgása egymásra épülve, fokozatos fejlődésen megy keresztül már a magzati léttől kezdve. A szintek egymásra épülnek, s bármelyikük károsodása, eltérése módosíthatja, befolyásolhatja a normális fejlődést.

Ezért nem mindegy például, hogy a gyermek időben kezdte-e meg a kúszást, egyáltalán megjelent-e nála ez a mozgásforma, elég ideig gyakorolta-e azt, és utána mászott-e, vagy azonnal a felállással folytatta.

Ezek a jelentéktelennek tűnő minőségi és mennyiségi változások az egész további idegrendszeri fejlődésre kihathatnak. Ideális esetben a gyermek néhány hetes, hónapos gyakorlás után tér át egyik mozgásformáról a másikra, így biztosítva az újabb mozgás létrehozásához szükséges ideg- és izomrendszeri fejlettséget.

Ezáltal a gyermek könnyedén, örömmel, nagy biztonsággal tudja kivitelezni a mozgásfejlődésének újabb lépcsőfokát. Például a kúszás, mászás hosszabb ideig tartó gyakorlása során erősödnek meg a végtagok- és a hát izomzatai annyira, hogy lehetővé válik a felállás és a járás is.

Az, hogy adott életkorú gyermeknél milyen a mozgás minősége, milyen színvonalú a mozgáskészsége fontos diagnosztikai jelentőséggel bír, hiszen mind a fizikai-, mind az értelmi képességek, mind a vesztibuláris (egyensúlyozó) rendszer fejlettségéről szolgáltatnak információt.

Mi történik az anyaméhben?

Mozgásaink genetikusan kódolt fejlődési program eredményeképpen alakulnak, változnak, érnek, differenciálódnak, úgy is mondhatnánk a génjeinkben meg van írva az egész folyamat. Már az anyaméhben kb. a 8. héttől kezdve a magzat aktívan tud a külvilág egyes ingereire válaszolni, annak ellenére, hogy az édesanyák kb. a 20. héttől érzik a tényleges magzati mozgásokat. A méhen belül is fokozatosan alakulnak ki az egyre bonyolultabb mozgásformák.

Jellemző például, hogy a primitív védekező reflex megnyilvánulásaként, ingerlésre (szájzug simogatása) a baba fejét az ingerléssel ellentétes irányba fordítja, később megjelennek a táplálkozási reflexek is (9-12 hetes kortól), majd egyre finomodnak az egész testre kiterjedő magzati mozgások is: ujjszopás, kezek kulcsolása, nyelő- és nyelvmozgások (14. hét), izolált légző mozgások (24. hét).

A méhen belüli vándorlások már összetett mozgások eredményei / kézzel – lábbal végzett propeller-szerű mozgások (lsd. a fenyőtoboz termését ha feldobjuk a levegőbe), illetve a törzs körüli spirális elfordulás (lsd. a balett táncos pördülését).

Először vízben gyakoroltuk

A magzatvíz olyan optimális fizikai környezet, mely a külvilágra való felkészülést, a korai mozgásos tevékenységek megjelenést és begyakorlását nagymértékben elősegíti, hiszen a gravitációt a  magzatvíz felhajtóereje jelentősen csökkenti, és ezáltal lényegesen könnyebb egy-egy mozgásforma kivitelezése. A magzatvíz a külvilág hangjait, rezgéseit is folyamatosan közvetíti, ami a magzat bőre mellett a fülnek is felfogható ingereket biztosít.

A fül a hallószerv és az egyensúlyozó (vesztibuláris) szerv helye is.

A vesztibuláris rendszer érése a 10-12. magzati héttől kezdődik, a 16. héten már teljesen kifejlett és működőképes, és a korai izomtónus szabályozásban, az elmozdulások megérzésében, majd a megszületés után a mozgásfejlődés érésében van szerepe. A kiegyensúlyozott mozgást és testtartást, valamint a térben való alkalmazkodást az egyensúlyozó szerv biztosítja.

Küzdelem a gravitációval szemben

A méhen kívüli életben a mozgás és a testhelyzet megtartása a Földre jellemző gravitációs térben zajlik le, amely állandóan a bolygó középpontja felé húzza le a testünket.

Az újszülött a születése pillanatában találkozik a magzatvíz által már nem tompított nehézségi erővel, melyhez az egyensúlyi rendszere révén tud alkalmazkodni, s a  gravitáció ellen való „küzdelem” árán jut el a mozgásfejlődésében állomásról-állomásra.

Gondoljuk csak végig milyen erő, kitartás, gyakorlás kell ahhoz, hogy a négy hetes csecsemő hasonfekvésben néhány másodpercre felemelje a fejét! Milyen komoly munkát végez közben az idegrendszer! Mennyi információt kell begyűjtenie az izmok összehúzódásának mértékéről, módjáról, a csontok elmozdulásáról az ízületeikben, a bőr súrlódásáról, a nehézségi erő mértékéről, a környezet tárgyairól!

Az egyensúlyrendszer

Az egyensúlyérzékelés érzékszerve a belsőfülben helyezkedik el és két fő része van:

·         3x egymással derékszögben elhelyezkedő, folyadékkal töltött félkörös ívjárat

·         2x, ugyancsak folyadékkal töltött tömlőcske és zsákocska

Mindkét szervben szőrsejtek helyezkednek el. A test, és különösen a fej, bármilyen mozgása a félkörös ívjáratokban és a tömlőcskékben és a zsákocskákban mozgásba hozza a folyadékot, és ezáltal ingerli a szőrsejteket. A szőrsejtek szőreinek elmozdulása idegimpulzusokat indít el, melyek ellátják az agyat információkkal a mozgás irányát (előre, oldalra, felfelé, lefelé történő mozgások), szögét (fordulatok, dőlések) és mértékét illetően. Ezáltal lehetővé válik a megfelelő helyesbítő (korrigáló) izommozgások kivitelezése. Bizonyos szőrsejtek rendkívül érzékenyek a nehézségi erővel szemben; ezek tájékoztatják az agyat a fej helyzetének függőlegestől való bármilyen eltéréséről. Az egyensúlyi rendszerből eredő jelek ezután az egyensúlyi idegeken át a kisagyba jutnak.

Irányítóközpont a kisagyban

A kisagy igen sok információt kap a szervezet mozgásáról, melyek alapján ellenőrzi a térbeli elhelyezkedést és a testhelyzetet (állunk-e, ülünk-e, futunk-e stb.) és irányítja valamennyi mozgást. Az élet első hónapjaiban az egyensúlyi rendszernek meg kell tanulnia a hatékony együttműködést a többi érzékszervvel (tapintás, mozgásérzékelés, látás és hallás).

Érzékszervek összhangja:

·         Tapintás útján szerzett információk segítenek beazonosítani a felületi tulajdonságokat (pl. homokban, betonon, vízben történik-e a mozgás).

·         Mozgásérzékelés (kinesztézia) által kapunk információt az izomműködésről, az izületi mozgásokról.

·         A hallás segít a mozgás irányának, sebességének, időzítésének megítélésében
(pl. hallom, hogy valami elborul a hátam mögött, azonnal megfordulok)

·         A látórendszerrel való szoros kapcsolatra jó példa, hogyha például jól megpörgetnek minket, akkor elindul egy jellegzetes szemmozgás, amellyel az idegrendszer mintegy igyekezne letapogatni a környezetet, hogy a szédülésérzetet kompenzálni tudja; de a látás segít az akadályok, lejtések, személyek, tárgyak, mozdulatok és a környezet beazonosításában is.

Az egyensúlyérzék fejlődése már az anyaméhben, fejlesztése pedig a születés után azonnal elkezdődik, például amikor az anya ringatja a gyermekét. Ezen terület fokozatos fejlődése teszi lehetővé a hátról a hasra fordulást, a felülést, a felállást, majd a járás kifejlődését. Az egyensúlyérzék kialakulása kb. 6-7 éves korra fejeződik be.

A kisgyermek 1-10 éves korában szereti és keresi az olyan mozgásformákat, amelyek fokozottan ingerlik az egyensúlyi központot (pl. hinta, hintaló, forgó, bicikli, stb.)

Hintázás közben a gyermek egyensúlyának váltogatásával játszik, önfeledten, erőlködés nélkül, hiszen az egész folyamat kellemes, végnélküli ismétlést kívánó érzés a számára.

Az állandó ugrálás sem haszontalan, idegesítő cselekvés, hiszen általa a gyermek fejleszti az irányítási rendszerét, erejét és fejleszti az egyensúly kiigazítási képességét is.

Rendellenes működésre utaló jelek:

·         Egyensúlyzavar

·         Késés a testtartási reflexek és a mozgások területén a fejlődési mérföldkövek elérésében, mint például a fejtartás szabályozása, ülés, mászás, járás

·         Csökkent izomtónus

·         Tengeribetegség a serdülőkoron túl is

·         Idegenkedés a magasságtól, a lengéstől, a körhintától, a mozgólépcsőtől
és a felvonótól, vagy éppen ellenkezőleg, a magasságtól való félelem hiánya

·         Hajlam az eltévedésre, rossz tájékozódás

·         Esetlenség

·         Nehezen marad nyugton, az egyensúlyi ingerek aktív keresése olyan tevékenységekkel, mint a túlzásba vitt hintázás és forgás

·         Térérzékelési nehézségek

·         Gyenge szervezőképesség, zavarodott vagy szétszórt viselkedés

·         Nehezen találja ki, hogyan működtessen, például hogyan nyomjon
vagy húzzon meg valamit

·         Fáradtság / fásultság

·         Nem képes gondolatban elforgatni, vagy megfordítani a tárgyakat a térben,
ez károsan befolyásolja az olyan képességeket, mint például egy számlapos óra leolvasása (ami egy térbeli képesség), vagy annak a megértését, hogy a szorzás
és az osztás egymás fordított művelete.

#1 Dr.BauerBela

---