ÉN NEM TUDOM HOGY NORMÁLIS VAGYOK
Amikor az emberi
ostobaságok bármilyen nemű és célzatú variánsaival találkozok a mindennapok
történései folyamán azokat már csak a szeretett és nagyra becsült színművészem
Kibédi Erwin egyik örökzöld dalának a dúdolásával tudom pufferolni. Ennek a
dalnak a visszatérő refrénje volt ez a szöveg hogy –Én nem tudom hogy normális
vagyok…Feltupírozott, lejárt eszmék,jelképek,féligazságok,két lábon járó
istenszerű képződmények és az őket imádó és hangosan bégető báránykáik,minősített
vagy esti tagozaton végzett rablók kedves csínytevései,/akikhez képest Ali Baba
meg a negyven rabló hitvány kis amatőrök voltak/az esti T.V.
műsorokban,bilincsbe verve vagy csak úgy korzói séta formájában,a bőrünk alá
forrasztott állandóan növekvő adó csipek,stb
Aztán a politika
iránt viselt érzelmi ömlengéseimről talán már csak nem is beszélnék,mert
részese voltam egynéhány –vadnyugati fenyegetésnek is-Igy hát a szerkezeti felépítéséről szólnék az az –vannak
kis pártok meg nagy pártok,állandó vagy sétálgató pártok,istenes vagy
istentelen pártok,tisztesség tekintetében-ilyen párt nincs,éppen úgy ahogy
őszinte párt sincs,vannak rabló pártok de pandúrok nélkül. De nem felejtem ki
azokat a párttagokat akik pisilési kényszer nélkül nem tudnak átülni egy másik
párt soraiba csak miután ürítettek.
Mindezen apró
erkölcshasogató élményeket átélve mindig Schneider tanár úrral átélt sztorim
jut eszembe. Kihívott felelni és én ott álltam a kátrányozott dobogó és katedra
előtt. Feltette a vezérkérdést amire én természetesen nem tudtam felelni. Utána
következett a könnyebbik kérdés-megkérdezte a tanár ÚR hogy mosakodtam-e ma
reggel. Azonnali volt a válaszon: igenis tanár ÚR.A válasz egész életemre
emlékezetes marad-akkor tiszta hülye vagy fiam.-
Annyi év eltelte
után valamelyest igazat adok a a tanár úrnak de ha az is vagyok de nem a
mekegő,bégető fajtából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése