Falatnyi tanácsok - a csecsemőtáplálás korszakai
A csecsemők megfelelő fejlődése szempontjából az élet
első hónapjaiban döntő fontosságú a helyes táplálkozás. Az egyes
életszakaszokban más-más összetételű, mennyiségű és fajtájú ételt igényelnek.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni: a 0-6 hónapos korú
csecsemők számára a lehető legtökéletesebb táplálék az anyatej. Ha nincs
egészségi akadálya, az első félévben minden szempontból a legjobb:
összetételében ideálisan alkalmazkodik a kicsi igényeihez, kellő mennyiségben
tartalmaz a baba fejlődéséhez szükséges hosszú szénláncú telítetlen
zsírsavakat, immunitást biztosít a legkülönbözőbb fertőzésekkel szemben,
könnyen emészthető, természetes módon steril. A szoptatás a meghitt anya-gyermek kapcsolat egyik alapja, tehát
jelentősége nemcsak táplálkozás-élettani, hanem pszichés szempontból is
felbecsülhetetlen. Az utóbbi évtizedek hatékony, a szoptatást támogató
világméretű egészségügyi programjai ellenére is a csecsemők egy része különböző
okokból az élet első félévében nem anyatejet, hanem mesterséges táplálást,
csecsemőtápszert kap. A szoptatás ritkán
"ellenjavallott", de időnként ez is előfordul: az anya súlyos
krónikus vagy akut fertőzése (pl. tífusz, TBC, AIDS), gyermekágyi
pszichózis, illetve a mellbimbó alkalmatlansága, például bimbórepedés esetén. A
babáknál egyes anyagcsere betegségek, például a galaktózt bontó enzim hiánya,
illetve éretlenségből, agyi károsodásból adódóan a szopási reflex hiánya,
esetleg farkastorok lehet
akadálya a szoptatásnak.
Az anyatejet pótló készítmények többsége ugyan ma már nagymértékben megközelíti az anyatej összetételét, teljesen azonos értékű azonban nem lehet vele! Bár a tápszerek alapanyaga általában tehéntej, anyatej hiányában mégsem maga a tehéntej, hanem az életkornak megfelelő anyatej-helyettesítő, az ún. "kezdő tápszer" jelenti a választandó táplálási megoldást. Ennek legmodernebb formái az anyatej hatását utánozva élőflórát, a szervezet számára hasznos , jótékony hatású baktériumokat is tartalmaznak.
Az anyatejet pótló készítmények többsége ugyan ma már nagymértékben megközelíti az anyatej összetételét, teljesen azonos értékű azonban nem lehet vele! Bár a tápszerek alapanyaga általában tehéntej, anyatej hiányában mégsem maga a tehéntej, hanem az életkornak megfelelő anyatej-helyettesítő, az ún. "kezdő tápszer" jelenti a választandó táplálási megoldást. Ennek legmodernebb formái az anyatej hatását utánozva élőflórát, a szervezet számára hasznos , jótékony hatású baktériumokat is tartalmaznak.
h
i r d e t é s
Öt-hat hónapos korra a születési súly általában
megkétszereződik. A megfelelő fejlődés csak helyes táplálással biztosítható,
ami továbbra is elsősorban anyatejet jelent. Ezenkívül, illetve ha ennek
mennyisége már nem elegendő, anyatejpótló tápszerek mellett az idejében
elkezdett, jól megtervezett hozzátáplálás biztosítja a baba gyarapodását.
Ebben a korban az emésztési és felszívódási folyamatok már kezdenek alkalmassá válni az anyatej és a tápszerek mellett a zöldség- és gyümölcslé elfogadására. Később pedig a pürék, pépek sem okoznak emésztési gondot. A tápcsatornába kerülő idegen anyagok az egyéni érzékenységtől függően stimulálják a szervezetet. Egészséges csecsemőknél négy hónapos kor után már kóros immunválasz (allergia) nem jelentkezik idegen, új anyagok elfogyasztása után. Az új ételek bevezetésekor mindenképpen törekedni kell a fokozatosságra és a nyomon követhetőségre: egyszerre csak egyféle új anyaggal érdemes próbálkozni, és néhány napot célszerű várni a következő kísérlettel.
Ilyen idős korban általában még nem jelennek meg a fogak, a csecsemő még nem "rág", de a nyelve és erős fogínyei segítségével a szájában a keverő mozgásokat már próbálgatja. Veleszületett reflexes nyelése kezd átalakulni tudatos tevékenységgé. Nyelvét irányítottan mozgatja, szakaszosan nyel, ami azt mutatja, hogy a baba készen áll a folyékony ételek mellett a félfolyékony ételek elfogadására is.
Ebben a korban az emésztési és felszívódási folyamatok már kezdenek alkalmassá válni az anyatej és a tápszerek mellett a zöldség- és gyümölcslé elfogadására. Később pedig a pürék, pépek sem okoznak emésztési gondot. A tápcsatornába kerülő idegen anyagok az egyéni érzékenységtől függően stimulálják a szervezetet. Egészséges csecsemőknél négy hónapos kor után már kóros immunválasz (allergia) nem jelentkezik idegen, új anyagok elfogyasztása után. Az új ételek bevezetésekor mindenképpen törekedni kell a fokozatosságra és a nyomon követhetőségre: egyszerre csak egyféle új anyaggal érdemes próbálkozni, és néhány napot célszerű várni a következő kísérlettel.
Ilyen idős korban általában még nem jelennek meg a fogak, a csecsemő még nem "rág", de a nyelve és erős fogínyei segítségével a szájában a keverő mozgásokat már próbálgatja. Veleszületett reflexes nyelése kezd átalakulni tudatos tevékenységgé. Nyelvét irányítottan mozgatja, szakaszosan nyel, ami azt mutatja, hogy a baba készen áll a folyékony ételek mellett a félfolyékony ételek elfogadására is.
A szájban lévő ízlelőbimbók akkor érzékelik igazán az
ízeket, ha azok oldatban, kissé fellazult állapotban kerülnek rájuk, ezért a
folyékony-pépes étel ízét jobban érzi a csecsemő, ha kanállal etetik. A
kanállal etetés mellett szól az is, hogy ez nem szoktatja le a kicsit a
szopásról, nem kényelmesíti el, és a baba hamarabb válik képessé az önálló
étkezésre.
A baba táplálásában a 6-8 hónapos kor újabb jelentős
változásokat hoz. Amennyiben már hozzászokott a pépes állagú ételek fogyasztásához, akkor
eljött az idő az új ízek felfedezésére. Az
új ételek bevezetése azonban csakis fokozatosan történhet továbbra is. A gyomor
és bélrendszeri emésztő- és felszívó funkciók tovább tökéletesednek, a gyermek
már az összetett ételeket is könnyedén fogyasztja.
Minden emésztő enzime működik, de a durva ingerektől,
például az erős, savas, zsíros, stb. ételektől még óvni kell. Mivel ekkorra
már a babának az idegen fehérjékkel szemben is kialakult a toleranciája, elkezdhető a húsfélék adása. A fokozatosság
és körültekintés ekkor is fontos, minden új reakcióra, változásra (bőrpír,
széklet megváltozása, stb.) oda kell figyelni. Ebben az időszakban
többnyire kibújnak az első fogak, amelyek természetesen harapásra még nem
alkalmasak, de arra igen, hogy a baba a felaprított ételt falattá alakítsa a
szájában. Majszoló étkezése már
alkalmassá teszi az ízek elkülönítésére is.
Jellemzően az ajkát és a nyelvét együtt használja,
cuppog, az ételt a szájában forgatja, ízlelgeti.
Félszilárd
(villával összetört) ételek adásával a rágás tanulását segíthetjük elő. A baba
már tudatosan válogat, felismeri a kedvenceket, és elutasítja a számára
kellemetlen ízű ételeket. Önállóan még
nem képes enni, de a passzív szereplőből egyre inkább az étkezés aktív
résztvevőjévé válik.
A 8-12 hónapos korban egyre több mindent fogyaszthat a
kicsi, hiszen a gyomor-bélrendszere tovább érik, az alkalmazkodó képessége is
fejlődik az új anyagokkal szemben. Rágó- és nyelőképességének fejlődésével
készen áll a darabosabb állagú, több összetevőből álló, gazdagabb ízvilágú ételek
befogadására. Ételei már
kis darabokban tartalmaznak zöldséget, húst, tojássárgáját, halat, így lehetővé
teszik a babák számára a rágás gyakorlását.
A fogsor ugyanis
ebben az életszakaszban már kezd összeállni, lassan nem csak a pépes étel
továbbaprítására, hanem falatok harapására is képes. Azért a húsokat még célszerű vagy
darálni, krémesíteni, vagy egészen laza rostúakat (csirke, pulyka, nyúl)
választani, nehogy a fogacskák közti résbe beakadva a baba ellenérzését váltsa
ki.
Ebben a korszakban a baba a száját, kezét együtt használja, étkezéskor kis segítséggel akár már egyedül kanalaz, és a cumi mellett az itatópohárból is egyre ügyesebben iszik. Nagyobb szemcseméretű ételt is a félrenyelés veszélye nélkül képes fogyasztani.
Ebben a korszakban a baba a száját, kezét együtt használja, étkezéskor kis segítséggel akár már egyedül kanalaz, és a cumi mellett az itatópohárból is egyre ügyesebben iszik. Nagyobb szemcseméretű ételt is a félrenyelés veszélye nélkül képes fogyasztani.
Táplálkozás
a csecsemőkor végén
Egyéves korára a baba szinte mindent eszik, hajlandó új
ízeket elfogadni, természetesen a nehéz fűszerezéssel, erős ízekkel továbbra is
vigyázni kell. A falatokat maga veszi fel és teszi be a szájába, a pohárral,
kanállal egyre biztosabban bánik. Csukott szájjal eszik, a falatokat alaposan megrágva.
Ebben a korszakban alapozhatjuk meg a későbbi étkezési szokásokat, amelyek
nemcsak arra terjednek ki, mit és mennyit eszik, hanem arra is, hogyan. A napi
étkezések száma, rendszeressége mellett nagyon fontos az étkezés körülményeit
is úgy alakítani, hogy az akár a felnőttkorig is helyes táplálkozást, nyugodt,
élvezetes étkezést biztosítson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése