Mozgásfejlődés a
baba első évében
Hosszú
út vezet a szinte mozdulatlanságban telő újszülött kortól a totyogó 1 éves
korig. A kisbabánk mozgása hétről hétre változik, ügyesedik. Cikkünkben néhány
fontosabb állomás kiragadásával mutatjuk be az első életév mozgásfejlődését.
Hirdetés
Az újszülött úgynevezett elemi mozgásmintákat birtokol, melyek a hetek, hónapok során eltűnnek, átalakulnak. Ezek vele született reflexek. Ilyen például a szopóreflex, az átkarolási reflex, de a nyelvnyújtás és száj nyitogatása is. Hasra fektetve az újszülöttek kezükkel, lábukkal kapálódznak, felállítva pedig lépegető mozdulatokat tesznek. Ezen reflexeknek az elvesztése fontos fejlődésbeli állomás, mert eltűnésüktől fogva a baba tanulja ugyanezeket a mozgásmintákat.
A mozgásfejlődés a fejtől a végtagok felé irányul. A 2 hónapos babák hasra fordítva, vagy ölben tartva már néhány másodpercre képesek megtartani a fejüket. Természetesen még elengedhetetlen, hogy ölben tartva megtámasszuk a hátukat és buksijukat, mert a fej továbbra is a legnagyobb és legnehezebb testrész, és a baba nyaka, valamint törzse nem elég erős ahhoz, hogy megtartsa ezt a súlyt. Ebben a korban a gerinc védelmének érdekében lehetőleg teljesen vízszintes, és nem túl puha fekvőhelyet kell biztosítani a baba számára. Nem tanácsos még ültetni, vagy ülő pózban ölben tartani, mert ez károsan hathat a gerinc fejlődésére, és a görnyedt tartás akár légzési nehézséget is okozhat.
Ebben a korban a baba már a mozgásával is jelzi érdeklődését a világ dolgai iránt: egész testével fordul az őt érdeklő személy, vagy tárgy felé. Hangulatait kezének, lábának intenzív mozgásával, kalimpálásával fejezi ki. Felfedezi a kezét, az ujjait, melyeket egyre gyakrabban lazán kinyitva tart. Örömét leli saját kezének a szemlélésében, esetleg az ujjainak a szopogatásában. A fejét egyre biztosabban, egyre hosszabb ideig képes megtartani, ezáltal a látása is fejlődik. Néha már nyúl bizonyos tárgyak után, de fogni még nem igazán tud.
A negyedik hónapban a csecsemő megtanulja, a kezeivel hogyan támaszkodjon meg. Ennek segítségével képessé válik arra, hogy hason fekvésben a fejével együtt a vállait és a mellkasát is megemelje. Ha ugyanebben a helyzetben a fejét leteszi, a lábaival és a kezeivel „repülőgépszerűen” eltávolodik a talajtól. A fejét egyre ügyesebben, és egyre hosszabb időn keresztül képes megtartani, és elkezd kísérletezni az oldalra fordulással is. A kezei után mostanra a lábait is felfedezte, és élvezettel veszi a szájába saját lábujjait, ha a hátán fekszik. Elkezdődik az ülni tanulás, de mint a többi mozgásfunkciót, úgy ezt sem szabad erőltetni. Ha a kezünket megfogva ő maga húzza fel magát ülésbe, az természetesen nem baj, de nem helyes, ha párnákkal megtámasztva felültetjük a babát, mielőtt ezt ő maga igényelné.
Ebben a hónapban a babák nagyon szeretnének már állni, még ölben tartva is azon ügyeskednek, hogy minél magasabbra nyújtózzanak. Ennek magyarázata, hogy immár stabilan tudják függőlegesen tartani a fejüket, és ebből az új látószögből minden sokkal érdekesebbnek tűnik a számukra. Azonban a csípő és a láb még nem elég erős az álláshoz, néha az üléshez sem. Amióta a gyermekünk mozgása rohamtempóban ügyesedik, egyre gyakrabban fordul elő, hogy teljesen önállóan is eljátszik. Mostanra valószínűleg megtanult átfordulni hasról hátra és fordítva, sőt egyes babák már a mászással, kúszással próbálkoznak. Amelyik baba mászik (egyesek kihagyják ezt a lépcsőfokot), az valószínűleg hátrafelé kezd el előbb haladni. Ez azért van, mert a karjai már elég erősek ahhoz, hogy megtámaszkodjon rajtuk, és ennek segítségével képes hátrafelé tolni a testét. Egyre többet lát a világból, ezért egyre többet próbál mozogni, s minél többet mozog, annál több új felfedeznivalót talál. Elősegíthetjük a kis felfedező ügyeskedését, ha kiságy, vagy járóka helyett egy megfelelően vastag játszószőnyegre tesszük, és körberakjuk különféle izgalmas játékokkal.
Egyes kisbabák félévesen már segítség nélkül ülnek, másoknak még szükségük van a kezükre, mint támasztékra. Tovább kísérleteznek a mászással, mindeközben pedig fejlődik az egyensúlyérzékük is. A 6 hónapos gyermek kezeivel nyúl a tárgyakért, megfogja, emeli, nézegeti őket, esetleg el is dobja, de akarattal letenni még nem tudja. Egyik kezéből a másikba veszi a megszerzett tárgyat, tapogatja, ujjaival ismergeti, a szájába véve ízlelgeti.
Ebben a korban már igen nagy eltérések lehetnek az egyes kisbabák mozgásfejlődései között. Lehet, hogy az egyik csöppséget még mindig az átfordulás és a mászás technikájának a kidolgozása köti le, a másik azonban már megkapaszkodva felhúzza magát és így álldogál. Ha a baba eddig nem haladt előre a mászással, most valószínűleg kifejleszti ezt a tudományt is. Eközben többször négykézláb állva előre-hátra hintázik. Ha elfárad, hasra fekszik, de már ebben a testhelyzetben is kiválóan tud játszani. Addig kúszik, míg el nem éri a kiszemelt tárgyat, és azt aztán egyik kezéből a másikba véve vizsgálgatja.
A mászás már alighanem „rutinmunka”, most az ülés gyakorlásán a sor. Egyedül valószínűleg még nem megy ez a nehéz feladat, de a kar és a csípő már elég erős ahhoz, hogy fél térden, könyökölve megtartsa a kisbabát. A kezeinek összehangolt munkája nyomán már egyszerre kétféle dolgot képes felvenni és vizsgálgatni. Hasznosak ilyenkor a nagyméretű építőkockák, valamint a zsinóron húzható játékok. (Figyelem! Balesetveszély!) Mivel az egyensúlyérzék kialakulása hosszadalmas folyamat, gyakran előfordul, hogy a baba felbillen, elesik, miközben az ülést gyakorolja. A fejének védelme érdekében fontos, hogy ha esik, ne túl kemény felületre essen, ám arra is figyeljünk, hogy a túl sok párna, puha takaró ne akadályozza őt a szabad mozgásban. Ugyanígy fel kell hívni a figyelmet a kényelmes ruházatra is. Bár manapság már szebbnél szebb ruhakölteményeket vásárolhatunk a gyermekünknek, az első szempont mindig a kényelmesség és a praktikum legyen.
A 9 hónapos baba – ha csak ki nem hagyja teljesen ezt a lépcsőfokot - már minden bizonnyal ügyesen mászik négykézláb, sőt olykor fut is. Örömmel játszik fogócskát, akár mi kergetjük őt, akár ő bennünket. Valószínűleg az egyedül ülés technikáját is kifejlesztette már, de az egyensúlyának megtartása érdekében még a lábait kissé behajlítva tartja. Ha felbillen, egyre többször képes a kezeivel megtámaszkodni, de a fejecske védelméről még mindig gondoskodni kell. Szintén kedves játék ebben az időszakban a tárgyak eldobása, majd visszakérése.
A kisbabánk 10 hónapos korára már egyre inkább kisgyerek, mint baba. Négykézláb mászva bejárja a lakást, majd hamarosan megkapaszkodva feláll és elindul. A felállásból történő visszaülés még nem, vagy nem biztonságosan megy, ezért ebben az időszakban is gyakoriak az esések. Miközben szobáról szobára halad a lakásban, fejlődik a térérzékelése. Ha elindul is a baba, ebben a korban még nincs szükség cipőre. Amennyiben a lábak védelme, vagy a felfázás miatt mégis úgy döntünk, hogy vásárolunk cipőcskéket, válasszunk kényelmes, kerek orrú, puha talpú lábbelit. A tárgyakat egyre kevésbé veszi a szájába, helyette a kezével igyekszik minden hasznosat megtudni róluk. Mindkét kezét használja, akár külön-külön is, és eléri a kiszemelt tárgyat, akár mászni, akár magasra nyújtózni kell is érte.
Már sem az ülés, sem a mászás nem jelent gondot, sőt gyermekünk olyan gyorsan közlekedik, hogy olykor nem győzzük utolérni. Kicsinyünk folyamatosan mozgásban van, odamászik a bútorokhoz, megkapaszkodik, feláll, el is indul, de az egyensúlyát állásban még nehezen találja, ezért gyakran fenékre huppan. Általában oldalazva teszi meg az első lépéseket, de ha a kezét fogjuk, már egyenesen is képes haladni. A kezeit egyre tudatosabban használja, már az ujjaival sem csipesz-szerűen, hanem kissé begörbített tartásban fog. A kanállal egyre ügyesebben találja meg a száját.
A nyak, a törzs, a végtagok izmai már mind elég erősek ahhoz, hogy a gyermek képes legyen egyedül felállni és lépéseket tenni. Az igazi totyogós időszak körülbelül másfél éves korban érkezik el. Azok a kicsik, akik már önállóan lépegetnek egy éves korban, még mindig előszeretettel ereszkednek négykézlábra.
A leírtak természetesen csak általánosan értendőek. Az egyes babák fejlődése között hatalmas, olykor hónapokban mérhető különbözőségek lehetnek. Ha a gyermekünk nem ennek megfelelően fejlődik, semmi ok a kétségbeesésre. Ugyanígy fölösleges és káros, ha más kisbabákkal hasonlítgatjuk össze a gyermekünk előrehaladását. Minden baba önálló egyéniség, és ha a mozgásfejlődésében átmeneti lassulást tapasztalunk is, biztosak lehetünk benne, hogy óriási mentális változásokon megy keresztül a gyermekünk. Aggodalomra csak abban az esetben van ok, ha a baba kedvetlen, és az akarat sincs meg benne a mozgásra. Ekkor haladéktalanul forduljunk gyermekorvoshoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése