Gyógyszerkiütések
Gyógyszerek mellékhatásaként jelentkező bőrreakciók.
A legtöbb gyógyszerkiütés
gyógyszerre adott allergiás reakció eredményeképpen jön létre. l A kiütések
megjelenéséhez nem kell a gyógyszernek a bőrfelszínre kerülnie. Előfordul, hogy
a beteg a gyógyszerrel bekövetkező első találkozás alkalmával érzékennyé válik,
míg más esetben csak többszöri érintkezés után. Későbbi kapcsolat a
gyógyszerrel például kiütéssel járó allergiás reakciót válthat ki.
Van olyan eset, amikor a bőrelváltozások közvetlenül
alakulnak ki, allergiás reakció részvétele nélkül. Például a kortikoszteroidok
vagy a lítium akneszerű elváltozást hoznak létre, míg a véralvadásgátlók véraláfutáshoz
vezethetnek, mely során a bőr alatti területekre vér szivárog. Más fontos, nem
allergiás reakció eredményeképpen létrejövő kiütések jelennek meg Stevens-Johnson-szindrómában,
toxikus epidermális nekrolízisben és eritéma nodózumban.
Bizonyos gyógyszerek
érzékennyé teszik a bőrt a napfény hatásával szemben (fotoszenzitivitás). Ide tartoznak például
egyes antipszichotikumok, a tetraciklinek, a szulfonamidok, a klorotiazid és
néhány mesterséges édesítőszer. Ezek bevétele után nem bőrkiütés jelentkezik, hanem
később, a nap hatására vöröses, néha viszkető vagy szürkéskék bőrterületek
alakulnak ki.
Panaszok, tünetek
A gyógyszerkiütések súlyossága az enyhe, kis területen
jelentkező, apró dudorokkal kísért bőrpírtól, egészen az egész testfelületet
érintő bőrleválásig terjedhet. A kiütések a gyógyszer bevétele után
közvetlenül, perceken belül megjelenhetnek, vagy késleltetve, órákkal vagy
napokkal azt követően. Az allergiás kiütést gyakran más allergiás tünetek is
kísérik -orrfolyás, könnyezés, sípoló légzés, vagy akár ájulás a vészesen
alacsony vérnyomástól. A kialakult csalánkiütések nagyon viszketnek. Az
elváltozások lehetnek scarlatiniform, rubelliform, vagy morbilliform, vagy állhat
az elváltozás kis papulákból is..
Kevésbé gyakoriak a nagy foltok, policiklikus bőrpír. A .Fix kiütések jellemzően megismétlődve ugyanazon a
helyszínen jelennek meg minden alkalommal a gyógyszer beadása után.A heveny
klinikai formákra jellemzők az élesen szegélyes
plakkok bőrpír és ödéma ami sötét vörös
vagy barna színű.
Kórisme és kezelés
Arra rájönni, hogy gyógyszer a felelős a kiütésekért,
elég nehéz, mivel már kis mennyiség is eredményezhet allergiás reakciót, ami
felléphet gyógyszerszedés után hosszabb idővel is, és a gyógyszer elhagyása
után hetekig, hónapokig fennállhatnak még a bőrelváltozások. Minden gyógyszer,
amit az egyén szedett, gyanúba kerül, beleértve a recept nélkül kaphatóakat is;
szemcseppek, orrcseppek és kúpok is okozhatnak ilyet. Néha az egyetlen módja,
hogy meghatározzák, mely gyógyszer a felelős a kiütésekért, ha az
életfontosságú gyógyszereken kívül minden más szedését abbahagyja a beteg. Ha
csak lehetséges, kémiailag nem rokon gyógyszerekkel kell helyettesíteni az
eredetieket. Ha nincsen ilyen helyettesítő szer, akkor ahhoz, hogy megtudjuk,
melyik okozta a reakciót, a betegnek egyenként kell a gyógyszereket ismét
elkezdenie szedni. Ez a módszer azonban veszélyes, ha a beteg súlyos allergiás
reakcióra hajlamos a gyógyszerrel szemben. A bőrpróba csak akkor célravezető,
ha a gyanú a penicillinre terelődik.
A legtöbb
gyógyszerreakció megszűnik, amikor a felelős gyógyszer szedése abbamarad. Szükség esetén a
szokványos viszketés elleni kezelések alkalmazhatóak. A súlyos allergiás
kiütéseket, főleg azokat, melyeket jelentős tünetek kísérnek - például sípoló
vagy nehézlégzés - adrenalin, difenhidramin és kortikoszteroid injekcióval
kezelik.
1-
2-
3-
4-
5-
6-
7-
8-
9-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése