TALÁLKOZUNK A VILLANYÓRÁNÁL
Szinte közhely volt a mindennapi mondanivalónkban ez a
két szó.
A villanyóra a szatmáriak emléktárában nem csupán egy
elektromos időmérő szerkentyű volt, hanem egy mélyenszántó emlékeztető, olykor
érzelmi kötődésű találkozóhelye a fiatal
társadalmi rétegnek de nemcsak nekik. Egy abszolút biztos és félreérthetetlen
megjelölési helye volt egy randevúnak vagy akár más természetű találkozási
lehetőségnek is.
Ahogyan a Csipler tánciskolában az
Iparos Otthon épületében,minden táncot a cserépkályhától kezdtünk , úgy a szövődő szerelmek és civódások drámai szakítások helye olykor a sarki villanyóra
volt. A villanyóra egyedi értéke volt Szatmárnak az elektronikus érát
megelőzően és a mobil telefonok történelmi kavalkádja előtt .
Az álldogálások, a hiábavaló várakozások az imádottra, a
szintén villanyóra melletti újságárus bódé mellet,egy esetleges szégyenkező
elvonulással mert nem jött el a várva várt és a beolvadás a korzó zsibongó
tömegébe vigasztalást keresve.
És a villanyóra
alatt az évszázados emléktároló korzó a
szatmári fiatalság minden esti majálisa, mindennapi öröme vagy szomorúsága.
A vasárnap délutáni családi séták, a lopakodó szerelmes pillantásokkal. Az esti
séták duhaj politikai vitákkal és a kiegyezés a Pannónia nagytermében egy “párizsi” és
behűtött sör mellet.
A vasárnapi- szagos- misék utáni mondhatnám
szatmári divatparádé,az árnyékot adó fák alól előugráló,kéregető –purdé-haddal.
A Tabac kávéház Szatmár elévülhetetlen díszének a
Pannónia szállónak a tövében, a megismételhetetlen fiatal éveink bölcselkedő gyülekezete,
ahol a bohém hangulat,a sziporkázó elmék
villanásai,olykor napokig mosolyra fakasztottak bennünket és felritkították azt
a szellemi köd fágylat ami bennünket körülvett.
Legalább mi emlékezzünk akiket még nem darált be a
történelem !!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése