Az elhanyagolás és a bántalmazás
hatásai
A gyermekek ellen elkövetett bántalmazásoknak sajnos igen
széles a palettája. Amikor a gyermekek elleni erőszakról beszélünk, akkor két
nagy csoportot szükséges meghatároznunk: az elhanyagolást, illetve a bántalmazást.
Ha
meg szeretnénk fogalmazni, mit is értünk gyermekbántalmazás alatt, érdemes a
WHO által is használt definíciót használnunk:
„A gyermek bántalmazása és elhanyagolása (rossz bánásmód)
magában foglalja a fizikai és/vagy érzelmi rossz bánásmód, a szexuális
visszaélés, az elhanyagolás vagy hanyag bánásmód, a kereskedelmi vagy egyéb
kizsákmányolás minden formáját, mely a gyermek egészségének, túlélésének,
fejlődésének vagy méltóságának tényleges vagy potenciális sérelmét eredményezi
egy olyan kapcsolat keretében, amely a felelősségen, bizalmon vagy hatalmon
alapul.”
Az
elhanyagolás
Az elhanyagolás többé-kevésbé tartós helyzetekre utal,
amelyekben hiányzik a gyermek felé irányuló szeretet, elmarad a gondozás, a
táplálás, a gyermek életéhez, fejlődéséhez alapvetően szükséges tárgyi
feltételek hiányoznak.
Az
elhanyagoláson belül fontos megkülönböztetni a következő formákat:
·
fizikai elhanyagolás: az alapvető fizikai
szükségletek, a higiénés feltételek vagy a felügyelet hiányát jelenti;
·
oktatási-nevelési
elhanyagolás: a tankötelezettség nem
teljesítését jelenti (idetartozik az egy éves óvodai kötelezettség, illetve
adott helyzetekben a megfelelő szakemberek megkeresése is);
·
érzelmi
elhanyagolás: az érzelmi biztonság, az
állandóság, a szeretetkapcsolat hiányát, a gyermek érzelmi kötődésének durva
mellőzését, elutasítását, vagy a gyermek jelenlétében történő más családtaggal
szembeni erőszakos, durva, támadó magatartást jelenti.
Az elhanyagolt gyerekek kevéssé szeretetre méltónak
tartják önmagukat, és az elismerés érdekében igyekeznek mások kedvében járni, a
figyelmüket magukra irányítani, például gondoskodnak, ajándékokat adnak,
bohóckodnak. Könnyen megtanulják, hogy mások mit
várnak el tőlük, ám azt nem tudják, hogyan értelmezzék ezeket az elvárásokat,
milyen érzelmeket feltételezzenek mögöttük. Nehezen dekódolják mások érzéseit,
és saját érzelmeikkel sincsenek tisztában. Mivel nagyon bizonytalanok a társas
helyzetekben, nehezen nyílnak meg, rugalmatlanok, nem egykönnyen válnak
bizalmassá. Első látásra gyakran túlzottan alkalmazkodónak tűnhetnek, ám
alkalmazkodásuk és ragaszkodásuk kiszámíthatatlan. Ki vannak téve a magány és
az izolálódás veszélyének.
A
bántalmazás
A gyermekek ellen elkövetett erőszak másik
nagy csoportja a bántalmazás, ahol szintén több típussal találkozhatunk.
A fizikai bántalmazás lehet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett. Egy
speciális és szerencsére elég ritka fajtája az áttételes Münchhausen-szindróma,
amikor az anya a gyermekén idéz elő újabb és újabb bántalmazásokat, betegségtüneteket.
Ebben az esetben az anya egy meglehetősen speciális indulati viszonyban van a
gyerekeivel. A háttérben a figyelemfelkeltés és a szeretethiány áll. Ezek az
anyák ambivalens módon általában két különböző, egymásnak ellentmondó taktikát
váltogatnak a gyermekükkel való kapcsolatukban: egyszer „majomszeretetet” mutatnak
(amikor például orvoshoz rohannak a gyerekkel), máskor ridegen elutasítják,
bántalmazzák (amikor például megsértik a gyereket vagy olyan hatásnak teszik
ki, hogy megbetegedjen). A gyerek ebben a kiszámíthatatlan indulati
kettősségben él.
Az
anyák sokszor nincsenek is tudatában viselkedésük szélsőségességének, és annak,
hogy gyermekük bajait ők okozzák. Ez a
viselkedés mintául szolgál a gyermek számára is, saját kapcsolataiban ezt viszi
tovább: kiszámíthatatlan, ambivalens, hol dédelgető, hol büntető magatartást
mutat, amelyben az indulatok megmunkálatlanul törnek a felszínre.
Az érzelmi
bántalmazást sokszor nem könnyű
felismerni, ugyanakkor a pedagógusoknak nagyon fontos szerepe lehet abban, hogy
megállítsák ezt, a gyerek önértékelésére, énképére, társas kapcsolataira egy
életre kiható folyamatot.
Az érzelmi bántalmazás különböző formákban jelenhet meg:
·
semmibevétel: a szülő nem figyel a gyerekre,
„mintha nem is létezne”
·
gúnyolás,
kritizálás, lealacsonyítás
·
megalázás
·
izoláció: a gyerek elszigetelése a
barátoktól, társaktól
·
szóbeli
fenyegetés: „Ha így viselkedsz, beadlak a
nevelőotthonba, elmegyek, és sosem látsz többé…, kiabálás
·
érzelmi
zsarolás: „Akkor szeretlek, ha…”; „Ha
engem szeretsz, nem szeretheted XY-t!”
·
vádaskodás: mindenért a gyerek a hibás,
biztos ő tette tönkre, verte le, lopta el, szakította szét stb.
·
a
gyermek által szeretett tárgyak tönkretétele, a gyermek állatainak bántalmazása
A bántalmazott gyerekekre jellemzőek az erősebb
fiziológiai reakciók, a negatív érzelmek túlsúlya. (A bántalmazott csecsemők már 3-4 hónaposan haragot
fejeznek ki, ami másoknál általában csak 7-9 hónapos korban jelenik meg.)
Érzelmi mimikájuk korlátozott, érzelmeiket nehezebben tudják szabályozni, és
sokszor nem megfelelő módon fejezik ki. A bántalmazott gyerek jellegzetes lelki
tünetekről ismerhető fel: öngyűlölet, bűntudat, belső rosszaság tudata,
szégyen, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, biztonságérzet hiánya (trauma-alapú
világnézet). Társas kapcsolataiban visszahúzódó, agresszív vagy
kiszámíthatatlan.
Ez a kiszámíthatatlanság a szülői modellből következik. A bántalmazás folyamatára ugyanis jellemző a
ciklikusság. Ez azt jelenti, hogy a bántalmazást követően általában következik
egy ún. „mézeshetek” időszak (ez tarthat napokig, de akár hetekig is), amikor a
bántalmazó „megbánja” tettét, ígéretet tesz, hogy ilyen soha többé nem fog
előfordulni. Általában a bántalmazott újra és újra hisz bántalmazójának.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése