Tévhitek
a hiperaktivitás, és a figyelemzavar körül
A kialakult
tévhitek a hiperaktivitás körül
A felsorolt tévhitekkel gyakran találkozni. Miért? Mert
nem ismerjük kellően a hiperaktív gyerekek világát, gondolkodását.
Mivel az ő viselkedésük eltér a társadalmilag elvárható
viselkedéstől, bizony hajlamosak vagyunk sémákban gondolkodni, holott ez nem
csak félrevezető, de sok esetben még ront is a helyzeten.
Régen szó se
volt arról, hogy ADD, vagy ADHD! Nemzedékek nőttek fel úgy, hogy egyszerűen
problémásnak minősítették a rakoncátlan, lenyugodni képtelen gyereket!
Természetesen nem attól lesz jobb, hogy most neve van a
gyereknek (a problémának)! De segít elkerülni a kialakult tévhiteket.
Ha
a gyermeke nem diagnosztizáltan hiperaktív, vagy figyelemzavaros, de az alábbi
tévhitekkel már hosszú ideje kénytelen szembesülni, akkor a gyermek érdekében
hasznos a problémák végére járni!
A szakemberek abban tudnak segíteni Önnek, és
gyermekének, hogy a hiperaktivitás, figyelemzavar miatt kialakult stresszállapotok,
a gyermeke viselkedése, és az szülők nyugalmi állapota helyreálljanak.
Azonban nem vállaljuk fel a hiperaktivitás, a
figyelemzavar diagnózisát, annak gyógykezelését, és bármilyen fajta
gyógyítását.
A
gyereket nem lehet lefárasztani, mintha mindig fel lenne húzva.
A gyerek úgy
tűnik, hogy valóban nem fáradt, és nem is lehet lefárasztani. Jól jön neki, ha
rendszeresen sportol, de neki is szüksége van a pihenésre.
Ugyanúgy, mint a többi gyereknek. Az lehet, hogy nem tud elaludni, de ennek az
oka nem az fáradhatatlanság, hanem egy általános izgalom vagy félelem.
Figyelje meg, hogy minél fáradtabb a
gyerek annál jobban felpörög.
A
gyerek nem is figyelemzavaros, hiszen annyira leköti a TV, a játék, hogy ki se
lehet onnan robbantani.
A gyerek ettől még szenvedhet figyelemzavarban, de a
speciális képi világ (TV, számítógépes játékok annyira erős ingerrel bírnak,
hogy itt a figyelmük java része erre koncentrálódik. De az iskolában ettől még
egy unalmas (látványilag gyenge) órán a gyermek egyszerűen nem tud koncentrálni.
Nem
hiperaktív, csak nem normális a gyerek, amikor dühöng.
A gyermeke ekkor
felfokozott izgalmi állapotban van, mely
során nem érzékeli azt, ami körülötte történik vagy nem úgy, ahogy azt mi
várnánk. Utána, ha ráébred, hogy mit tett, akkor gyötri a
lelkiismeret furdalás, tehát tudatában van a tette súlyosságának. Aki nem
normális utána sem ismeri fel, hogy a viselkedése helytelen volt.
Csak
akaraterő kérdése, ha akarna, tudna figyelni.
A figyelemzavar
egy olyan állapot, mely során az agy működése módosul, és nem képes arra, hogy
koncentráltan egy dologra figyeljen. A biológiai háttérmagyarázat nélkül a
gyerekek beszámolóira hagyatkozva a következőt képzeljék el:
A világból érkező információk feldolgozásával egyidejűleg
az agy nem csak a jelenben történő eseményekre koncentrál, hanem egyszerre több
csatornán (felfoghatjuk egy-egy TV képernyőnek is) a múlt, a jövő, az elképzelt
világ jellegzetes eseményeit vetíti , képpel, és hanggal egyszerre. Amelyik
adás erősebb ingert bocsát ki, Ön arra fog figyelni. Közben lehet, hogy a
háttérben a tanár magyaráz valamit nyelvtanból, de Ön még mindig ezzel az
erősebb ingerrel van elfoglalva, és hiába próbál arra hatni, hogy ez változzon,
mert tudja, hogy figyelni kéne az órára, egyszerűen képtelen rá. A figyelemzavarban szenvedő gyerekek
arról számolnak be, hogy egyszerűen tehetetlenek, nem tudnak mit kezdeni
az agyukban zajló eseményekkel. Tehát ők akarnak ezen változtatni, csak nem
tudják hogyan.
A
hiperaktív gyerekek nagyszájúak, és szemtelenek
Lehetséges.
Azonban vizsgáljuk meg a jelenséget, egy másik oldalról! A hiperaktív gyerekek
sok olyan visszajelzést kapnak, mely őket minősíti, ez rombolja az
önbizalmukat. Sok esetben észre sem veszik mások, hogy ők igyekeznek
változtatni a problémás helyzeteken, viselkedésükön. De mivel nem kapnak
pozitív visszajelzést ezért idegesek, és dühösek. Sok esetben a
nagyszájúság mögött egy félénk gyermek húzódik meg, aki a nagyszájúsággal
igyekszik pótolni a saját önbizalomhiányát. Más esetekben teljesen befelé fordulóvá
válnak, azt gondolhatjuk róluk, hogy gátlásosak, szorongóak, ami igaz is, de
sok esetben a hiperaktivitás, vagy a figyelemzavar húzódik meg a háttérben.
A
hiperaktív, figyelemzavaros gyerekeknek fogalmuk sincs arról, hogy mi történik
velük, és mit tesznek a környezetükkel
Amikor dühösek,
vagy szétszórtak úgy tűnik, hogy ott sincsenek, csak testben. De
közben mi szülők meglepődünk néha azon, hogy a gyerek pontosan vissza tudja
idézni a beszélgetéseket, a gesztusokra is emlékszik. És még valami, a hiperaktív, figyelemzavaros gyerek mivel a figyelme
sok síkon mozog egyszerre, ezért olyan dolgokat is érzékel, mely felett könnyen
elsiklunk. Veszi a másik ember gesztusait, érzékeli, hogy elfogadják
őt, vagy sem.
Gyakran azért kergül meg, mert azt érzi, hogy nem
fogadják el, nem szeretik. Természetesen itt nem a szülői
szeretetről beszélünk, hanem a gyermek szubjektív érzékeléséről (Azt érzem,
hogy anya nem szeret!)
A
hiperaktív gyerekek buták
Nem, sőt az
átlagnál okosabbak. Az érzelmi intelligenciájuk nem eléggé fejlett, és
könnyen bajba sodorják magukat, de az eszük gyorsan vág, ügyesen kombinál
dolgokat, a legtöbbjük vizuális, és ezért gyorsan tanulnak. Természetesen az
nem jelenthető ki, hogy minden hiperaktív gyermek zseni, itt is, mint minden
ember alkotta csoportban vannak gyengébb képességűek is.
Majd
kinövi a hiperaktivitást vagy a figyelemzavart!
Gyakori, hogy a
hiperaktív, figyelemzavaros gyereknek valamelyik szülője látensen (tüneteket
nem mutatóan) vagy tünetekkel együtt hiperaktív vagy figyelemzavaros. A
felnőttek nem növik ki a hiperaktivitást, legfeljebb megtanulják kezelni. De
ettől még számos problémájuk akad a felnőttkorban a hiperaktivitás miatt.
A
hiperaktivitás öröklődik
Lehetséges. Cáfolni
nem tudom, de mi van akkor, ha csak átvesszük a szüleinktől a
problémamegoldó készletet, eszköztárat? Mi van akkor, ha a gyerekkel
történt események a gyerekben ugyanazt a hatást váltják ki, mint a szülőben? Ez
csak annyit jelentene, hogy a gyerek érzékeli a problémát, és ugyanúgy próbálja
megoldani, ahogy a szülő kezelte annak idején ezt a helyzetet.
A
figyelemzavar, és a hiperaktivitás jobban jellemző a fiúkra
A lányoknál is jelentkezik a figyelemzavar, és a
hiperaktivitás, csak kevesebb olyan tünetet produkál, ami szemet szúr nekünk
felnőtteknek. A lányoknál inkább az álmodozó magatartás jelentkezik, ami akár
megszokott, mert ezt várjuk egy lánytól, és nem azt, hogy pörögjön. A
szocializációs különbségek miatt kevésbé veszünk tudomást a lányok
figyelemzavaráról. A hiperaktivitással viszont más a helyzet, mert, ha egy lány
kezd sajtkukacként viselkedni az senki számára nem elfogadható.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése