Vetélés
A vetélés
(latinul abortus spontaneus) az emberi
megtermékenyített petesejtnek
elhajtása idő előtt az anya méhéből. Megkülönböztetésül a koraszüléstől,
vetélésnek nevezik az idő előtt való megszületést embernél akkor, ha az a
terhesség 20. hetéig következik be, amikor rendszerint nem életre való még a
magzat. Míg a 20. héttől fogva, vagy 500 gramm tömeg felett a korán született
gyermek kellő gondozással többnyire életben tartható.
A petesejt a méhben elhalhat és az elhalt pete
leszakadhat a méhfalról. A pete halálát okozhatja, ha az anya egyéb fertőző
megbetegedésben szenved. A méh megbetegedései, gyulladása, elgörbülése, erős megrázkódtatása,
megütése, ingerlése forró fürdőkkel stb. is vetélésre vezetnek. Épp úgy nagy
lelki felindulás, ijedtség lehetnek megindítói a vetélésnek. Gyógyszerekkel is
(abortív szerek) lehet vetélést előidézni.
Magyarországon az abortusz tabletta és injekció használata tiltott. Krónikus
ólommérgezésnél gyakori a vetélés;
kábítószer-élvező nők esetében a drog megöli a fejlődő magzatot, vagy születése
után drogfüggő lesz az újszülött.
Mesterségesen is előidézhető a vetélés. Az
orvosnak mesterségesen meg kell szakítani a terhességet, ha az anya élete a
terhesség következtében veszélyben van.
A
vetélés folyamata
A készülő vagy bekövetkező vetélés jelei a
vérzés, amely a pete ágyának (decidua) elszakadt véredényeiből ered. A vér a pete
burkaiba ömlik, ott megalvad és a petét eltorzítja, üszökké változtatja
(vérmóla, húsmóla).
Más a fürtös móla vagy hólyagos üszök. Ez a pete
bolyhainak megbetegedése. Minden bolyhocska hólyaggá fajul el (myxoma chorii),
ami a petét tönkreteszi és előbb-utóbb vetéléshez vezet. A vérzéssel
megtörténik a pete leválása a méh belső lapjáról, és csakhamar a vetélés
második jele: a fájás is mutatkozik, ami a méh összehúzódásaival jár.
A fájás és vérzés egyszerre is jelentkezhetnek és
elválasztva a petét ágyától, kihajtják a méhűrből. A vérzés néha igen erős lehet és
veszélyeztetheti az anya életét is. Megeshet, hogy vetélésnél a magzatburkok
megrepedésével előbb csak a magzatot hajtja ki magából a
méh, és a pete többi részei, a lepény és a burkok visszamaradnak. Ilyen
tökéletlen vetélés újabb veszélyeket rejt magában, ha idejében nem érkezik
orvosi segítség.
A vérzésen kívül veszélyes, ha a petében
vagy a méhűrben visszamaradt peterészletek rothadásnak indultak, amikor az anya
szervezete vérmérgezésnek van kitéve, aminek első jele a láz, második a
bűzös kifolyás a nemi szervekből. Ilyenkor a méh tartalmát mesterségesen kell
kiüríteni.
Spontán
vetélések okai és kezelésük
Vetélésnek nevezzük a terhesség 24. hete
előtti megszakadását, ha a magzat, világra jövetelkor életműködéseket nem
mutat, és tömege nem éri el a mintegy 600 grammot. A vetélést spontánnak nevezzük, ha
észlelhető külső behatás nélkül következik be. A terhes kérésére műtéti
körülmények között, engedéllyel végzett terhességmegszakítást
művi terhesség-megszakításnak (legális abortusznak) nevezzük. A nem megfelelő
körülmények között, engedély nélkül megindított vetélés az illegális vagy
kriminális abortusz („tiltott magzatelhajtás”).
A terhesség betöltött 16. hetéig a vetélés egyetlen
szakaszban következik be, vagyis a magzat és mellékrészei (burkok, lepény)
együtt távoznak. A 17. héttől a vetélés – a szüléshez hasonlóan – kétszakaszos:
Előbb a magzat távozik, majd a lepényi fázisban a lepény. Mindkét esetben a
vetélést ún. „fenyegető vetélés” (abortus imminens) jelzi előre, mely vérzéssel
és alhasi fájdalommal jár, de a nyakcsatorna még zárt. Nyitott nyakcsatorna esetén, ha magzat
és/vagy mellékrész még nem távozott, kezdődő vetélésről beszélünk (abortus incipiens).
Ha a magzat és/vagy mellékrészei már távoztak, de a méh nem ürült ki teljesen,
a vetélés tökéletlen (abortus incompletus). Teljes vagy komplett a vetélés, ha
a méh teljesen kiürült(abortus completus). Missed abortion-ról (megkésett
vetélésről) akkor beszélünk, ha a magzat elhal, de kilökődése spontán nem indul
meg. A terhesség 6. hete előtt zajló vetélések egy szakaszban általában
komplett módon zajlanak le.
A spontán vetélés szó szerint véve nem
„spontán”, azaz ok nélküli. Kiváltó tényezőit hat csoportba szokás sorolni:
1.
Sárgatest-elégtelenség: Ha a sárgatest
a ciklus során nem termel elég progeszteront, a méhnyálkahártya nem tud
felkészülni a megtermékenyített petesejt befogadására. A progeszteron a 6. hét
végéig csak a petefészkekben, a 10. héttől túlnyomórészt a méhlepényben
termelődik. A 6. és 10. hét között, sárgatest-elégtelenség esetén, jellemzően a
9. hét körül a petefészek már, a lepény még nem termel elég sárgatesthormont.
Ezt nevezik az ún. lutoplacentáris shift időszakának. A következmény a magzat
elhalása, a vetélés megkésése (missed abortion). Ebben az esetben a következő
terhességet csak orvosi kezeléssel jól előkészített, szabályos ciklusok alatt
szabad vállalni.
2.
Ivarcsatorna
(hüvely-méh) fertőzés: Bizonyos
kórokozók a terhesség 16. hetétől képesek elérni a magzatburkok alsó felszínét,
ott gyulladást váltanak ki, melynek következtében a burok megreped, és a magzat
kilökődik. Az ok a férj fertőzése is lehet, pl. idült prosztata-gyulladás
formájában.
3.
Génhibák: A kromoszóma-rendellenességgel
fejlődésnek indult magzatok többsége nem jön a világra. Ez alól a Down-szindrómások 30%-a és a Turner-szindrómások
2%-a jellemzően kivétel. A kromoszóma-hiba kialakulhat új mutációként vagy
valamelyik szülő által hordozott, kiegyensúlyozott rendellenesség szerencsétlen
következményeként. Ha az egyik szülő egyik kromoszómájának egy darabja letörik
és átragad a másik kromoszómára (transzlokáció), az illető egészséges, mert sem
génhiányban, sem génfeleslegben nem szenved. Véletlenszerűen előfordulhat, hogy
a gyermek az említett kromoszómákból egy egészségeset és egy hiányosat vagy egy
génfelesleggel rendelkezőt kap, így a transzlokáció kiegyensúlyozatlanná válik,
és a többszörös, súlyos veleszületett rendellenesség világra jöttét csak a
spontán vetélés akadályozhatja meg. Génhibára, illetve környezeti hatásra
létrejövő rendellenességek esetén a spontán vetélés a rendellenesség
súlyosságától függ. A hatujjú gyermek megszületésének nyilvánvalóan nincs
akadálya, de más a helyzet például nyitott gerinc esetén.
4.
Nőgyógyászati
rendellenességek: A méh fejlődési rendellenességei, a méhnyálkahártya
pusztulása (pl. tbc miatt), a méhfalak összenövése (Asherman-szindróma),
túlzottan nagy, sok vagy kedvezőtlen helyzetű nyoma stb., mind-mind spontán
vetélés okozói lehetnek.
5.
Méhnyak-elégtelenség: A méhnyak-elégtelenség lehet elsődleges (a méh
fejletlenségére vagy fejlődési rendellenességére visszavezethető), amikor a
méhszáj tünetmentes megnyílása már az első terhesség során, jellemzően a 20.
hét körül jelentkezik. Másodlagos a méhnyak-elégtelenség, ha a méhnyak
záróizmainak sérülése egy korábbi szülés vagy nem szakszerűen végzett
terhesség-megszakítása során elszenvedett méhnyak-sérülés következménye.
6.
Immunológiai
összeférhetetlenség: Ha a férj és a
feleség antigénjei nagyon hasonlítanak egymáshoz, a magzatot védő ellenanyagok
termelése megkéshet, ezáltal a magzat az idegen szövetekkel szemben agresszív
nyiroksejtek (a „killer sejtek”) áldozatává válhat.
Aktívan a fenyegető vetélés gyógyítható. Szigorú
ágynyugalom, enyhe nyugtatók, méhellazítók és kizárólagosan természetes
progeszteron készítmények (Utrogestan) adásával (kapszula és hüvelytabletta
formájában) a folyamat sok esetben visszafordítható. A már megindult vetélés
esetén a folyamat spontán lezajlásáról gondoskodnak, steril körülmények között.
Gyulladásos eredet gyanúja esetén antibiotikumot is alkalmaznak. A nyakcsatorna
teljes kitágulását követően az elhalt magzatot vákuum-aspirátorral szívják ki a
méhűrből, kis éles curette-kanállal ún. méhűri revíziót végeznek, hogy
semmilyen magzati vagy magzati mellékrész, vérömleny ne maradhasson a méhben.
Specifikus kezelések során a vetélésre hajlamosító alapbetegséget gyógyítják a
következő terhesség vállalása előtt. Így például meggyógyítják az asszony
fertőzését, szükség esetén a férjét is.
Méhnyak-elégtelenség esetén méhszájzáró műtétet végeznek,
ami után szigorú ágynyugalom és méhellazító gyógyszeres kezelés következik.
Ismétlődő
vetélések esetén megvizsgálják mind a férj, mind a feleség kromoszómáit. Az
egyre koraibb ismétlődő vetélések esetén ellenanyag-vizsgálatot végeznek az
Országos Hematológiai Intézetben. Pozitív esetben a férjtől vett fehérvérsejtek
(limfociták) a feleségnek adott transzfúziójával lehet csökkenteni az
antitest-termelést. Erre alkalmas lehet még a terhes anya vérének „átmosása”
(plazmaferezis), mellyel csökkenthetik a magzat elleni ellenanyagok szintjét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése