Égető probléma a Clostridium difficile-fertőzés
Egyre gyakoribb, súlyos következményekkel jár és keményen
megterheli az egészségügyi forrásokat a Clostridium difficile-infekció.
Meghosszabbítja a kórházi ápolás idejét, még sikeres kezelés után is képes
kiújulni, tízből egy esetben akár halállal is végződhet. Nem lehet eleget
beszélni róla.
A Clostridium
difficile-infekció (CDI) a vastagbelet érintő fertőzés, Európában a
kórházi fertőzés miatti hasmenés leggyakoribb oka, és rendszerint az
antibiotikum-használat következményének tartják. Az elsősorban időseket érintő
kórkép, súlyos esetben akár életveszélyt is okozhat.
A betegek
biztonságának erősítését célzó európai és nemzeti stratégiákban központi
szerepet kap az egészségügyi ellátás során szerzett (egyszerűbben: kórházi)
fertőzések (Healthcare-associated infection – HAI) kérdése. Az
egyént sújtó terheken túl a CDI jelentős költségterhet is jelent az egészségügy
számára, és a HAI csoporton belül is kiemelkedő tényezőnek számít. Számos
országban jelentőségét mégis alábecsülik az egészségügyi vezetők, de még a
vezető klinikusok és így a közvélemény is. „A Clostridium difficile in
Europe” című, nemrég megjelent kiadvány azzal a céllal készült, hogy felhívja
az egészségpolitikusok és a klinikusok figyelmét a kórkép klinikai és gazdasági
következményeire. A beszámoló, amelynek itt a lényegét adjuk közre, teljes
terjedelmében megtalálható
angol nyelven az interneten.
Kockázat,
kimenetel, költségek
A CDI ma
gyakoribb Európában, mint a metillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA)
fertőzés: megközelítőleg minden 436. kórházi felvétel során bekövetkezik.
Gyakorisága egyes országokban növekszik, és jelentettek különösen súlyos
CDI-járványokat is, amelyeket specifikus törzsek okoznak. Ilyen például a 027
ribotípus (PCR) – a tipizálás módszerétől függően különböző módon nevezik ezt a
hipervirulens törzset. Az ilyen törzsekben az A/B toxin expressziójának negatív
szabályozása géndeléció miatt csökkent vagy hiányzik, így fokozott
toxintermelésre képesek.
A CDI
szempontjából kockázati tényezőt jelent a közelmúltbeli
antibiotikum-használat, az előrehaladott életkor, a társbetegségek fennállása
és a hospitalizáció. Sok érintett mégsem tartozik a hagyományosnak
tekintett rizikócsoportba, így a CDI lehetőségére minden ismeretlen okú
hasmenés esetén gondolni kell.
Tíz CDI esetből
egy következménye, hogy a beteget intenzív osztályra kell helyezni, vagy
bélreszekciós műtétet kell végezni nála, sőt a fertőzés az érintett halálához
is vezethet. A CDI típusos esetben 6-21 nappal hosszabbítja meg a kórházi
ápolás idejét, és a betegek egynegyedénél még sikeres kezelés után
is kiújulásra kell számítani.
A CDI
megháromszorozhatja a kórházi ápolás során bekövetkező halál kockázatát, a
diagnózis megállapításától számított három hónapon belül bekövetkező
halálesetek 40 százalékában kimutathatóan szerepe van. Az idősek esetében
különösen rossz prognózisra számíthatunk.
Ha egy beteg a
kórházban Clostridium difficile-vel fertőződik, az 2500–14 000
euróval növeli meg kezelési költségeit. A CDI Európában évente
hárommilliárd euróval apasztja az egészségügyi forrásokat. A becslések szerint
ez a teher a közeljövőben növekedni fog, párhuzamosan a lakosság öregedésével.
A késés
következményei
A klinikai tünetek
(a hasmenés) és a laboratóriumi lelet (a székletből kimutatott, toxintermelő C.
difficile) vezethetnek a diagnózishoz. Európa sok országában azonban
sem az orvosok, sem az egészségügyi szakdolgozók nincsenek tisztában a
kórkép jelentette kockázattal. Az ismeretek hiányában fel sem merül a
betegség gyanúja, emiatt a kezelés késik, kockáztatva ezzel a súlyos
szövődmények kialakulását, a járványok létrejöttét, az egyéb kórképet kereső
költséges tesztek hiábavaló alkalmazását, a betegség incidenciájának alulbecslését.
A laboratóriumi tesztek Európa-szerte eltérőek, csak az országok egyharmada
dolgozott ki diagnosztikai algoritmust a CDI-re. Az idősotthonokban és a
területi ellátás szintjén még elkeserítőbb a jelenlegi helyzet, mint a
kórházakban.
Kezelés és infekciókontroll
A kezelési
irányelvek (melyek lényege az antibiotikum alkalmazása) Európában mindenütt
elfogadottak, de betartásukról nincs adat. A kezelés terén a fő nehézséget a
kiújulás jelenti.
Az
infekciókontroll és a prevenció a CDI esetében is az antibiotikumokkal való
bölcs gazdálkodást, a diagnózis mielőbbi és megbízható megállapítását, az
elkülönítést, a higiénés szabályok betartását, az egészségügyi környezet
fertőtlenítését (járványok idején egyéb teendőket is) jelenti. Mindez a
kórházakban kivitelezhető, de az együttműködés még ott is limitált, nem
beszélve az idősotthonokról, ahol az emberi és anyagi források is
korlátozottak, és a szaktudás is hiányos. A helyzet országok, sőt régiók között
is nagyon eltérő a mai Európában.
Az Európa
Tanács 2009-ben rendelte el, hogy a tagállamoknak fel kell állítaniuk vagy ha
már létezik, megkell erősíteniük a HAI surveillance (a fertőzések
epidemiológiai követését, egészségpolitikáját, megelőzését szolgáló) rendszerét
országos, regionális és intézményi szinten egyaránt. Az országok között így is
jelentős különbségek vannak. A surveillance rendszerben is gyenge pontot
jelent a területi ellátás csakúgy, mint az idősotthonok.
Teendők a
betegek biztonságáért
Az Európa
Tanács becslése szerint a kórházban ápolt betegek 8-12 százalékát éri
nemkívánatos hatás bennfekvése alatt. Ezek egyik fő formája a HAI. A jobb
HAI-kontroll és -prevenció stratégiájának kidolgozását és fenntartását európai
és országos szinten is felügyeli az Európa Tanács.
Ami a jövőbeli
teendőket illeti, a jelentés kiemeli az infekciókontroll ápolási otthonokbeli
javításának szükségességét. Új, felhasználóbarát fertőtlenítőszerekre is
szükség van, az egészségpolitikusoknak támogatniuk kell a standardizált
diagnosztikai módszerek és laborszolgáltatások kidolgozását. Új vizsgálatokra
is szükség van, amelyek a CDI legyőzésének kulcskérdéseit elemzik: a
fertőzőforrások azonosítását, a transzmisszió módjait, illetve a prevenció és a
kontroll költséghatékony lehetőségeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése