Mozgáshiány: már kisgyermekkorban jelentkezhetnek a káros szövődmények

Mozgáshiány: már kisgyermekkorban jelentkezhetnek a káros szövődmények

 PÁRNÁS KEZEK

 A mozgáshiányos életmód, a helytelen táplálkozás és az elhízás okozta panaszok, megbetegedések nemcsak a felnőtt lakosság, hanem a gyermekek körében is egyre gyakoribbak. És nemcsak a nyugati, hanem az erdélyi, székelyföldi fiatalok is egyre nagyobb mértékben érintettek. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat ortopéd szakembere szerint jelenségről van szó, a megoldás, megelőzés receptje viszont pofonegyszerű: kiegyensúlyozott táplálkozás és sok mozgás. Már egészen kiskortól panaszokat okozhat a mozgáshiány és az elhízás • Fotó: 123RF Három-négyszeresére nőtt az elhízott gyermekek száma Magyarországon, tudtuk meg Cs. Frank László gyermekortopéd szakembertől. „Nyilván saját praxisomban nehezen volna mérhető a probléma mértéke, mivel oda olyanok jönnek, akiknek már panaszaik vannak. Viszont diabetológus kollégák úgy látják, hogy az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt az elhízott, mozgásszegény életmódot folytató gyermekek száma” – sorolta a szakember. Ha Székelyföld le is marad a lesújtó magyarországi statisztikához képest, a tendencia már nálunk is erősödő. Rendkívül kitolódott ugyanakkor az a kor, amikor már panaszokat okozhat a helytelen életmód. HIRDETÉS „Az a tapasztalatom, hogy hároméves kor környékén már láthatók a mozgáshiány és a nem megfelelő táplálkozás első jelei. És ennek elsődleges, látványos tünete az elhízás” – magyarázza az orvos. Az elhízással együtt pedig fokozatosan jelentkeznek az ezzel járó különböző panaszok, így a mozgásszervi problémák is. Még nem betegség, de azzá válhat Kisgyermekkorban – az iskolakezdést megelőző időszakban – a leggyakoribb problémák a térd- és bokatáji panaszok, illetve a helytelen, egészségtelen testtartás. „Általában a hatéves kort tekintjük a határnak, ekkortól kezdődnek a tartásbeli problémák, amelyek azonban még nem tekinthetők betegségnek, az ebből hosszú távon, kilenc-tíz éves kor után kialakuló panaszok viszont már igen” – tudtuk meg. Cs. Frank László szerint fontos, hogy a szülők is mozgástudatos életmódot folytassanak • Fotó: Veres Nándor Egyébként fontos tudni, hogy gyermekkorban kifejezetten az elhízás, túlsúly okozta szervi deformitásokról még nem beszélhetünk, leginkább fájdalmakban mutatkozik meg a probléma: a különböző ízületek fájdalmaiban. „Ezek azok a »puha« gyerekek, akik alig bírnak fölmászni a vizsgálóasztalra, a szülőknek noszogatniuk kell őket, hogy bármilyen mozgást is végezzenek, hiszen fáj mindenük” – osztotta meg az ortopéd szakember. Hozzátette, a legrosszabb „konstelláció”, amikor az elhízás a laza ízületekkel egyszerre fordul elő, akkor ugyanis már a gyermekeknél is nagyon korán jelentkeznek az ízületi panaszok. Javítható, megelőzhető Nem kell azonban kétségbeesniük a szülőknek, hiszen kisgyermekkorban az ilyen jellegű panaszok még nagyon jól és nagyon gyorsan kezelhetők. „Az igazán komoly gerincbetegségek kilenc-tíz éves korban kezdődnek. Tehát egy hatéves gyerekre felelőtlenség volna azt mondani, hogy gerincferdülése van. Egyébként a tartásbeli problémák és a gerincbetegségek, gerincferdülés között sincs egyenes összefüggés, de tény, hogy gyakoribbak a gerinccel kapcsolatos valódi betegségek azok körében, akiknek a tartásukkal is baj van” – hangsúlyozta a szakember. A megoldás, illetve a megelőzés módja nagyon egyszerű: a helyes és kiegyensúlyozott, egészséges táplálkozás, és a sok mozgás. „Az a tapasztalatom, hogy egyre nehezebb a gyerekeket rávenni a mozgásra. Sokszor látni a játszótéren is, hogy az óvodáskorú gyerekek ahelyett, hogy hintáznának, mászkálnának, szaladgálnának, egy-egy okoskészülékkel üldögélnek a padon” – mesélte Frank László. Példát mutatni ebben is Túlzásokba sem szabad esni, a szakember úgy véli, a túl korán elkezdett versenyszerű sportolás is ártalmas. „Személyesen úgy vallom, hogy hét-nyolc éves kora előtt nem ajánlott egyesületi sporttevékenységre, tehát heti több alkalommal edzésre, versenyszerű felkészítőre adni a gyermeket. Az iskoláskor előtt nagyon fontos a napi szintű testmozgás, de ez mindenképpen szabadidős sporttevékenység legyen” – szögezte le. Ugrásszerűen megnőtt az elhízott, mozgásszegény életmódot folytató gyermekek száma • Fotó: 123RF A legfontosabb pedig a személyes példa. A kisgyereket úgy lehet legegyszerűbben rávenni a mozgásra, ha azt a szülő is végzi. Családi tevékenységgé kell válnia a rendszeres mozgásnak, így a gyermek számára természetes lesz, és a későbbiekben is nagyobb valószínűséggel folytat majd mozgástudatos, egészséges életmódot. (Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/kezelo/mozgashiany-mar-kisgyermekkorban-jelentkezhetnek-a-karos-szovodmenyek)

#1 Dr.BauerBela

---

GENERELIZÁLT HERPES SZTEROID KEZELÉSUTÁN

#1 Dr.BauerBela

---

jJELLEGZETE KANYARÓS KIÜTÉS 4 ÉVES GYERMEKEN

#1 Dr.BauerBela

---

Kwashiorkor gyermekkorban

Kwashiorkor a gyermekkorban jelentkező hiánybetegség, hiányos fehérje- és energiabevitel (azaz krónikus minőségi és mennyiségi éhezés) miatt kialakuló akut hiánybetegség, amelyet vizenyő (oedema), ingerlékenység (irritábilitás), kóros étvágytalanság (anorexia), fekélyes bőrgyulladás és megnagyobbodott, elzsírosodott máj jellemez.

#1 Dr.BauerBela

---

Hogyan neveljünk jószívű gyermeket?

Hogyan neveljünk jószívű gyermeket?

Egy odaadásra, kedvességre és nagylelkűségre tanított gyermek boldog, tisztességes és könyörületes felnőtté válik majd. Íme néhány tipp, hogy hogyan is érhetjük el mindezt!

Az empátia az emberek egyik legnagyobb ajándéka a természettől. Több szakértő is azt állítja, hogy ha gyermekünket már fiatal korukban úgy neveljük, hogy érdekelje őket mások állapota és ne csak saját magukra figyeljenek oda, az számos előnyt jelenthet számukra a későbbiekben.

Persze egy hároméves még nem igazán képes beleképzelni magát mások helyzetébe, de gondos és türelmes módon elérhetjük felcseperedő gyermekünknél, hogy idővel ne csupán a saját érdekeikben cselekedjenek és olyan döntéseket hozzanak, amik mások számára is előnyösek lehetnek.

A következőkben felsorolok néhány tanácsot, amely segíthet már a nevelés legelejétől kezdve egy jószívű, gondoskodó és együttérző gyermek nevelésében, aki később felnőttként sokkal teljesebb és boldogabb életre számíthat ennek köszönhetően!

Töltsetek együtt minőségi időt!

hirdetes

Ahhoz, hogy megtudja, milyen jószívűnek, kedvesnek, nagylelkűnek lenni, neked kell példát mutatnod neki. Nem szabad csak mondanod azt, hogy hogy viselkedjen, mutasd is meg neki! Ha például nem vagy kedves az eladóval a boltban, vagy mindenért leszidod gyermekedet ok nélkül, nem várhatod el tőle, hogy megismerkedjen a kedvességgel! Légy türelmes, és tölt a gyermekeddel vagy gyermekeiddel minőségi időt! Ha látod rajtuk azt, hogy megfogadják a tanácsaidat, kedvesek, jószívűek, jutalmazd meg őket! Itt nem egy csokira vagy valamilyen tárgyra gondolok, hanem arra, hogy adj nekik élményeket!

hirdetes

Mutass empátiát

Gyermeked észreveszi, ha például egy étteremben lehordod a pincért, mert véletlenül nem a megfelelő rendelést hozta neked. Fontos, hogy példát mutassunk a gyerekeknek azzal, hogy elnézzük mások apróbb melléfogásait – hiszen mindenki szokott hibázni. Folytassuk az előbbi példát – egy ilyen esetben kérdezzük meg gyermekünket, hogy „Szerinted milyen érzés volt a pincérbácsinak/néninek, hogy véletlenül nem azt hozta amit kértem?” illetve „Szerinted milyen lehet egy ilyen mozgalmas munkahelyen dolgozni?”

A „köszönöm” varázslatos ereje

Az egyik első dolog, amit gyermekünknek megtanítunk a köszönés mellett, az a „köszönöm” fontos szerepe, ha valaki valamivel megajándékoz bennünket, vagy szívességet tesz nekünk. Ragadjunk meg néha egy-egy alkalmat és kérdezzük meg gyermekünktől, hogy „Milyen érzés lenne, ha sokáig keresnél egy ajándékot a barátodnak, de amikor odaadod neki, ő nem köszöni meg neked?”

 

#1 Dr.BauerBela

---

HIPERBILIRUBINEMIA OKOZOTT AGYSÉRÜLÉS

#1 Dr.BauerBela

---

A KWAHIOKOR BÁRELVÁTOZÁSAI

#1 Dr.BauerBela

---

ALULTÁPLÁLT GYERMEK

#1 Dr.BauerBela

---

5 tipikus szülői hiba, ami sikertelenné teszi a gyereket

5 tipikus szülői hiba, ami sikertelenné teszi a gyereket

Ezekre figyelj

Egészen kicsi korától hat rá, és felnőttként is cipelheti az ebből fakadó traumákat.

Miközben pszichológusok hirdetik a felvilágosult, demokratikus és egyenlőségen alapuló gyereknevelési metódusokat, pedagógusok állnak ki a hagyományos értékrenden és eljáráson nyugvó, régi, jól bevált módszerek mellett. Szakemberek és tanácsadók ítélik el a vaskalapos, büntetésen és szigoron formálódó pedagógiát, ugyanakkor a modern kori gyereknevelési elképzelések sokszor futnak zsákutcába.
A szülői lét legnagyobb kihívása az, hogy miként lehetséges tartósan és következetesen jól nevelni a gyereket. A jó nevelés pedig nem mást jelent, mint hogy egy anya és apa boldog, sikeres és kiegyensúlyozott gyermeket bocsásson az útjára, ha az az önállóságra lép. Szülőnek lenni egy életre szóló hivatás, de a hibák, amelyeket véteni lehet, a gyermek egészen kicsi korától is számlálódnak. Akad köztük olyan is, amely felnőttként is sikertelenné teheti az utódot.

A kommunikáció hiánya sokat árt

Nem csak a sokat hangoztatott beszélgetés hiányáról van szó. Drasztikusan csökkent az az idő, amit a család összes tagja érdemben együtt tölt. Nem számít hasznos és minőségi együttlétnek az, amikor a kocsiban hátul, magába roskadva ül a gyerek, miközben a szülő a rádiót hallgatja. A család a társadalom alapvető egysége és a gyerek elsődleges szocializációs közege. Ahhoz, hogy később más életterekben és közösségekben megállja a helyét, szükség van a tartalmas beszélgetésekre, közös játékra és étkezésekre.

A következetlenség káros lehet

Ha egyik reggel kicseréled a gyerek kék pettyes bögréjét a pirosra, mert azért hisztizik, másnap reggel meg ugyanezért türelmetlenül rászólsz vagy megszidod, mit vársz a tőle? Bizonytalanná válik, és zavart okoz benne, hogy miért ússza meg felelősségre vonás nélkül egyik nap azt, amiért másnap büntetés jár. A szülők által közvetített eltérő szabályrendszer normákat nem tisztelő felnőttet formál a gyerekekből.

Mi a fontos neked a nevelésben?

Ha nem kizárólag sikeres, gazdag és népszerű felnőttet akarsz faragni a gyerekedből, hanem elsősorban jó embert, ezeket a tanácsokat fogadd meg.

A túlzott engedékenység nem hasznos

A spirituális gyereknevelés, a new age-pedagógia sokszor olyan képet fest, mint a '60-as évek hippi korszakában élne a gyerek. A szülő mindent megenged, a gyerek nem tud mit kezdeni a szabadsággal, mert nincs behatárolva a szabad és tilos kategóriája. A manapság még mindig divatos szabadelvű gyereknevelés defektjét hisztériázó, önmagukat földre vető, udvariatlan és hangosan üvöltő gyerekekben látod, akik randalíroznak a szupermarketekben, miközben önmagukat süketnek tettető szüleik elnéznek a fejük felett.
Ezek a gyerekek később óriási szocializációs problémával szembesülnek majd az óvodai vagy iskolai közegben, és a nagybetűs életben is. Ma már ott tartunk, hogy a szülők egy rosszul értelmezett társadalmi elvárás miatt sem mernek szigorúan viselkedni a gyermekükkel. A büntetés kimerül abban, hogy elveszik a gyerek telefonját vagy tabletjét, amit aztán a saját kényelmük érdekében hamar vissza is adnak. Amíg a gyerek az online világgal van elfoglalva, nem szükséges érdemben törődni vele.

A túlzott követelés még rosszabb

A maximalizmus együtt jár az állandó kontrollal. Példát kell mutatni, de nem szabad a gyerekre erőltetni a saját akaratunkat és elképzelésünket, főleg, ha az öncélú. Tipikus fajtája ennek az, amikor egy szülő saját maga valóra nem vált álmait igyekszik beteljesíteni a gyereken. Mini szépségversenyen izguló, tüllbe bújtatott királylányok, tanulmányi versenyeken rettegő apró zsenik, sporteseményeken megfelelni vágyó, kimerült gyerekek frusztrálódnak a teljesítés kényszere alatt, és válnak ezáltal egyre agresszívabbá.

A konfliktusok rombolják a pszichét

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a legtöbb rombolást a gyermek lelki és pszichés fejlődésében az okozza, ha a szülei hangosan és durván konfrontálódnak előtte. Az agresszió kizárólag negatívan hat a személyiség kialakulására. A nézeteltérés apa és anya között normális, de az ne veszekedésben, hanem normális, higgadt, észérveket felsorakoztató vitában nyilvánuljon meg.
A szociális beilleszkedés része az, hogy a gyermekben tudatosuljon, hogy nem mindig egyezik mindenkinek a véleménye. A vita a mindennapok része, de a kiegyensúlyozott élethez hozzátarozik a véleménycsere, érvelés, elfogadás, békülés és megbocsátás is. Minden durva, drasztikus és erőszakos veszekedést traumaként él meg a kisgyerek, ami pedig neurotikus és szorongó viselkedést eredményez nála. Ezekből a sérülésekből nagyon nehéz később mentálisan egészséges, boldog és harmonikus felnőttkort kihozni.

#1 Dr.BauerBela

---

Hogyan nevelj türelmes gyereket?

Ez az a cím, amire 10-ből 9 szülő biztosan rákattint, mert ha valamit, akkor türelmes gyereket aztán nagyon szeretnénk! Elvégre nincs is annál idegesítőbb, mikor egy pillanatra sem bír várni a gyerek, aztán nyafog, majd követelezőik — vagyis de, amikor fogzik, de arról nem tehet…
A türelmetlenségéről sem ő tehet, már ha valóban az, és nem korosztályos jelenség “csupán”. Mielőtt rámondjuk a gyerekre, hogy olyan türelmetlen vagy, tegyük fel a kérdést magunknak:
Korának megfelelő az elvárás, hogy türelmes legyen?
Nálunk ez a felismerés elég sok konfliktusnak tudta elejét venni kétéves kora körül…
Egy biztos: a legtöbbre akkor megyünk, ha nem sulykoljuk a gyerekbe, hogy mennyire türelemetlen. Tesszük ezt akkor, amikor leteremtjük, vagy amikor mások előtt ironizálunk, miközben már állunk is fel a székről, hogy megcsináljuk, amit szeretne. Talán az irónia az, amit a legkésőbb értenek meg a gyerekek a fölnőttek kommunikációjából és kezdenek el “helyesen” használni, úgyhogy egy ilyen szituációnak valami olyasmi lesz az üzenete, hogy:
kérek valamit, türelmetlen vagyok, anya mérges érte, de megkapom.
Csak a kérést követő megkapás van összhangban egymással, de az, amit anya fejcsóválva mond, ellentétes azzal, amit csinál — hányszor is egy nap?
Miután nagyjából letisztáztuk magunkban, hogy mit érdemes elvárni a csöpptől, és mire nem képes még, mert nem elég fejlett az idegrendszere hozzá, akkor jövünk mi, szülők.
Mi mennyire vagyunk türelmesek másokkal, velük szemben és magunkkal?
Elvégre a gyerek másol. Másolja, ahogy türelmetlenül rángatom a porszívót, ahogy a feje felett állva siettetem, ebből lesz majd az, hogy anyaaa, gyere mááár, nem hallod?! És másolja, ahogy türelmetlenül próbálom bekötni a gyerekülést, miközben letörik az amúgy sem nagy körömöm, és már vágódik is be az autó ajtaja, kívülről tompa kúúúú’vaéletbe szűrődik be. Hányszor is egy nap?
A türelemhez nyugalom kell, a nyugalomhoz békés idegrendszer. Az ő műszerük még csak most tanul nagyon-nagyon sok mindent. Például a figyelmet, ami szoros összefüggésben van a türelem képességével. Amíg képes megfigyelni egy cselekményt, addig ki bírja várni annak lefolyását. Egy adott dologra való összpontosítás eleinte csak fél percekben mérhető, aztán percekben, majd nagycsoportos korukra közelítik 12-15 percet. Aztán kell egy új inger, ami továbbviszi a figyelem fonalát.
Sokat tudunk ezért tenni, ha már baba korában sem szakítjuk meg a figyelmét azzal, hogy ad-hoc magunkra akarjuk vonni, mikor ő éppen egy játékot figyel. 1,5 -2 éves korában még jobban kellene erre ügyelni, mert a szülő sokszor észre sem veszi, hogy a gyerek éppen valami másra koncentrál, mikor az ő felnőtt világában most indulni kell, most fürdeni kell, most vacsora idő van. Amikor csak tudjuk, várjuk meg a gondolat végét — látni az arcukon, mikor elszállt…
Ovis korában is húú de jó lenne figyelni arra, hogy mindig kivárjuk, amíg végigmondja, amit szeretne, anélkül, hogy félbeszakítanánk — csodálkozunk, hogy ő is megteszi? Megállni, odafordulni, lehajolni, leguggolni, végighallgatni. Hiszen ugyanezt várjuk el tőle, nem igaz? 
A folyékony beszéd élményével szinte párhuzamos kezdtük el azt játszani, hogy vacsoránál egymásnak adtuk a szót. Egyszer apa mondta el a maga pár mondatát, aztán Jonatán, aztán én. És nem szóltunk bele egymás szavába. Persze manapság ezt a szabályt nehezebb betartani, de legalább már ő is figyelmeztet minket, ha beleszóltunk. Korábban nem is figyeltem fel arra, hogy mi, felnőttek mennyiszer beleszólunk egymás szavába, borzasztó! A gyerekeket meg lépten-nyomon leteremtjük érte…
A válaszkész babagondozás folyományának tűnik, amikor a szülők úgy ugranak a 3, 4, 5 éves szavára, mint amikor kicsi babaként ciciért sírt. Valahogy benne lehet ragadni ebben az állandó készenléti állapotban, pedig már nincs szükség rá. A szülői szabadáságunkat a gyerek önállóságával párhuzamosan nyerhetjük vissza. Apróságokra gondolok, mégis van jelentősége, amikor hasonló mozzanatok sorából áll össze egy nap. Nem anya hozza oda a bilit, nem ő áll fel zsepiért, nem ő szedi össze a játékot, ha már a gyerekecske is tudja. És amikor majd azt szeretné, hogy besegítsek neki a bunki építésében, akkor meg tudja várni, hogy előbb befejezzem, amit éppen csinálok. Feltéve, ha minderre nem szemrehányóan / követelőzően / lecseszősen figyelmeztetem, hanem előrehozom a dicséretet, aztán az információt.
Már ilyen sokáig jutottál egyedül?! De jó! Persze, mindjárt besegítek, csak megmosom ezeket, már előkészítettem, látod.
A túlbuzgóság ellenpárja az átverős szülői magatartás, amit időnként én is csinálok, pedig a délutáni alvás után ez a második a “10 dolog, amit gyerekként megfogadtam, hogy én nem fogok…” listán. Tudjátok, amikor azt mondjuk, hogy mindjárt jövünk, és nem megyünk. Amikor azt mondjuk, hogy majd délután társasozunk, és nem fogunk, vagy azt, hogy jó, kezd el, majd jövök! 4-5 évesen még észben tartják, nekifutnak a kérésnek újra és újra. Na, akkor szoktuk felpaprikázva lecseszni őket, hogy ne ismétlegesd már, mondtam, hogy jövök, igaz? — két órával azelőtt… 9-10 éves korukra megszokják, hogy úgyse lesz semmi abból, amit mondunk. Szomorú dolog ez, ráadásul kétélű. Ne csináljuk! Inkább mondjuk meg őszintén, hogy most nincs kedvem társasozni, de szívesen amikor mi fordulunk oda másnap a cetlivel a kezünkben, hogy tudod, megbeszéltük….!leülök veled végiglapozni egy könyvet, amíg megiszom a teám. Vagy írjuk fel egy cetlire, hogy társasozás, ragasszuk ki egy jól látható helyre, és akkor nem felejtjük el másnap. Garantáltan azt az arcot sem fogjuk,
#1 Dr.BauerBela

---

Miért türelmetlenek a mai gyerekek? Mit tehetsz, hogy türelmesebb legyen?

Miért türelmetlenek a mai gyerekek? Mit tehetsz, hogy türelmesebb legyen?

A kérdés rossz, mert valójában nem a mai gyerekek türelmetlenek, a régi gyerekek is azok voltak. Régebben azonban a türelmetlen gyerekre rászóltak, megbüntették, vagy egyszerűen csak letorkolták, így gyorsan megtanulta, hogy ne fejezze ki a szükségleteit. De miért türelmetlenek a gyerekek és hogyan tanítsuk meg őket várni?

Miért türelmetlen a gyerek?

1. A kisgyerek alapvetően egocentrikus, úgy gondolja, hogy a világ körülötte forog és mindig őérte van. Újszülött korban ez a túlélést szolgálja, muszáj üvöltenie, hogy jelezze az igényeit. Később persze fokozatosan megtanul majd együttérezni másokkal, megérteni mások szempontjait, várni egy kicsit, de ez fokozatosan alakul ki és 3 éves kor alatt még csak nyomokban van meg.

2. A kisgyerek azt hiszi, anya mindenható, bármire képes. Úgy gondolja, nincs előtted korlát, a pénztárcád feneketlen, a lehetőségeid korlátlanok, simán tudsz neki szilvásgombócot varázsolni még azután is, hogy elfogyott. A “nem tudom”, “nem megy”, egyszerűen nincs ott az eszköztárában. 6 éves kor után fokozatosan kezd el leesni neki, hogy anya sajnos nem tud mindent, és mire kiskamasz lesz, egyre gyakrabban fog szembesíteni is ezzel (“nem igaz, hogy még ezt sem tudod”, “soha nem foglalkozol velem”…)

3. A gyermek igényei vele együtt nőnek. Egyre több figyelmet szeretne, egyre komplexebb elképzelései vannak, egyre nehezebb témákról szeretne veled beszélgetni – és képtelenség mindig minden percben rendelkezésre állni.

4. Mi is türelmetlenek vagyunk. Sokan mondják, hogy a gyerek valójában azért türelmetlen, mert a világ rohan. De a gond nem a világgal van, sokkal inkább azzal, hogy a szülők rohannak, idegesek, stresszesek, kapkodnak. Ezerfelé szeretnének megfelelni. A mai gyerekeket sokkal többfelé viszik a szülők magukkal, sokkal több a program, a foglalkozás már csecsemőkortól, ahova oda kell érni, ahova sietni kell, ugyanannyi időbe sokkal több programot próbálunk beletuszkolni. Ugyanakkor a gyerekek fejlődését is sokan sürgetni próbálják, aggódnak, jó-e a fejlődés üteme, összehasonlítgatják a kicsiket egymással, elvárják, hogy minden időben vagy még hamarabb kezdődjön, mint ami a táblázat szerint elő van írva. Ez a fajta sürgetés – még, ha nem is beszélünk róla -, önkéntelenül hatással van a gyermekre is, befolyásolja a viselkedését.

Mindez persze nem azt jelenti, hogy ne tanulhatna a gyerek türelmet. Nézzük meg tehát gyorsan, mit is szeretnénk tanítani a gyereknek valójában, amikor türelmet kérünk tőle:

1. Szeretnénk, ha megértené az álláspontunkat (pl. nem tudjuk otthagyni a gázon a rántást, mert neki fontos megmutatnivalója van, de 5 perc múlva szívesen megyünk majd)

2. Szeretnénk, ha megtanulná mások igényeit a magáé elé helyezni, együttérezni másokkal és magától felismerni azokat a helyzeteket, amikor átmenetileg félre kéne állnia.

3. Szeretnénk, ha megértené hogy anya és apa sem képes mindent azonnal elővarázsolni, amit csak ő megkíván.

4. Szeretnénk, ha megértené, hogy néha kicsit várni kell, mire kielégülnek az igényei.

5. Szeretnénk, ha megértené, hogy még nem képes mindenre, vannak saját korlátai, de ezek fejlődnek, tágulnak, és egyre ügyesebb lesz, ha sokat gyakorol.

6. Szeretnénk, ha felismerné azokat a szituációkat, amikben kicsit várnia kell, mert bár megértjük, hogy segítségre szorul, az adott helyzetben nem tudunk neki segíteni (pl. vezetés közben nem tudjuk kivenni az autósülésből, hogy mozoghasson)

Hogyan tanítsunk türelmet?

A legtöbben a szavak erejével próbálkoznak, naponta ezerszer ismételgetik a “mindjárt”, “várj egy kicsit”, “máris”, “rögtön”, “várj” és “türelem” szavakat (több-kevesebb sikerrel ), valamint néha megpróbálják indokolni is a várakozás okát. Ezekkel valójában nincs semmi gond, az egyetlen problémát csak az okozza, hogy idővel erejüket vesztik a szavak, végül már csak rutinból mondjuk őket, a gyerek is hozzászokik és a türelme még mindig nem nőtt.

A kulcs abban rejlik, hogy nem elég rászólni a gyerekre, a türelemhez szükséges készségeket kell fejleszteni, hogy képes legyen uralkodni magán és várni, amíg várakozik.

1. Tegyük mérhetővé az időt!

A kisgyerek időérzéke még nem elég fejlett, éppen ezért a “várj még 5 percet” semmit nem jelent neki, mint ahogyan a karácsonyig hátralevő 3 hetet is végtelen hosszúságúnak érezheti (csak mi felnőttek tudjuk, hogy valójában ez a 3 hét semmire sem elég :)). Segítsünk hát neki megfoghatóvá tenni az időt! A kisebbeknek ez lehet egy versnyi vagy mesényi idő, amit elmondunk, amíg várakoznia kell, a nagyobbaknak azt mondhatjuk, hogy számoljanak el ötvenig vagy százig, ha pedig a napokat kell számontartani, mert pl. már türelmetlenül várja a karácsonyt vagy a szülinapját, készíthetünk közösen egy szép színes rajzos naptárt, amiben követni tudja a hátralevő napokat.

2. Értessük meg a dolgok egymásutániságát!

Könnyebben megy a várakozás, ha a kicsi megérti, mi is történik addig. Például elmondhatjuk neki, hogy még be kell fejeznünk a leves előkészítését és utána tudunk menni játszani vele. Amikor a nagymamára bízzuk vagy bölcsődébe, óvodába visszaük, akkor is könnyebben megy a várakozás anya visszatérésére, ha elmondjuk neki a főbb napirendi pontokat, mindazt, ami vele fog történni (ne felejtsük el, hogy ő egocentrikus, nem érdekli különösebben, velünk mi történik addig). Például elmondhatjuk neki, hogy először kap majd finom reggelit, aztán játszhat az építőkockákkal, aztán kimennek az udvarra, utána ebéd és akkor fogunk megérkezni érte.

3. Mondjuk el, mit csináljon addig!

A gyerek számára támpontot jelent, ha megmondjuk mit tegyen addig, amíg várakoznia kell. Pl. színezzen ki egy képet, nézzen meg egy mesét, építsen egy homokvárat stb. Fontos, hogy ez ne parancsként hangozzék el és legyen konkrét (éppen ezért a “foglald el magad valamivel” utasítás nem különösebben jó, nem véletlen, hogy erre gyakran az a válasz, hogy “Unatkozom, nem jut eszembe semmi. Mit csináljak?”)

4. Értsük meg az igényt és mondjuk el miért kell várni!

Egyik nap a kisebbik fiam nagyon csalódott volt, mert a kis barátja nem tudott átjönni hozzánk játszani délelőtt, ahogyan eredetileg tervezték, csak délután. Egész délelőtt türelmetlenül várakozott és nyafogott, amiért várni kell, úgy érezte, becsapták. Persze próbáltam mindenfélével elterelni a figyelmét, megnyugtatni, de valahogy semmi sem működött. Aztán, amikor már sokadszor jött oda hozzám, elkezdtem kérdezgetni: “Mit szeretnél vele játszani, ha átjön? Miért szereted azt a játékot? Emlékszel, amikor tavaly nyáron is ezt játszottátok?” Ettől megeredt a nyelve, elbeszélgettünk a barátságukról, a kedvenc játékokról, felidéztünk néhány közös emléket és a türelmetlen várakozás máris feloldódott, a következő két órában már nem volt több nyafogás és panasz.

A gyerek sokszor nem konkrétan azért nyafog, amit mond és nem azért, mert türelmetlen. Talán csak csalódott, talán csak egy kis plusz figyelemre és buksisimire vágyik Ha a kéréseire szüntelen visszautasítás a válasz, erre ő még több nyafogással és kérésnek tűnő nem valódi kéréssel válaszol. Ez elkerülhető azzal, ha mielőtt elmondjuk, hogy várnia kell kicsit, kimondjuk az igényét, elismerjük, hogy megértjük azt és beszélgetünk egy kicsit róla a belső feszültség és ellenállás oldására (pl. “Szóval már nagyon szeretnél a játszótérre menni. Még be kell fejeznem addig a teregetést. Mit szeretnél játszani a játszótéren, ha kiérünk?”)

5. Tartsuk be a szavunkat!

Gyakori játszmahelyzet ez is: neked folyton van valami tennivalód, ami prioritást élvez, a gyerek jön és kér valamit, te meg újra meg újra visszautasítod, mert mindig van még valami, amit meg kell csinálni. És ez a játszma játszódik le újra meg újra egész nap, már szinte rutinból megy. Bár vannak olyan békésebb gyerekek, akik nem verik az asztalt, ha nem kapják meg, amit szeretnének és velük simán meg lehet tenni, hogy a kéréseiket még tovább halogatod, valójában ők is hiányolják ám, ami elmaradt és megjegyzik, hogy anya nem tartotta be a szavát.

Ebben igyekezz következetes lenni: ha megígérsz valamit, az legyen is úgy. Ha pedig nem tudod megtartani, csak azért ne ígérd meg, hogy átmenetileg csend legyen, mert ezzel akaratlanul is átvered a gyereket. Természetesen akadnak olyan helyzetek, amik minden korábbi ígéretet és tervet felrúgnak és ezt meg is lehet magyarázni a gyereknek, de azért ebből ne legyen rendszer.

6. Ne segítsünk mindig, hogy gyorsabban menjen!

Mi szülők néha annyira sietünk, hogy gyakran inkább mi adjuk fel a kicsire a kabátot, csak ne babráljon olyan hosszan a gombokkal vagy mi adjuk rá a pulóvert, csak ne menjen olyan csigalassan. Valójában ezzel épp az ellenkezőjét érjük el, mint szeretnénk: a kicsi még később fogja megtanulni, hogyan vegye fel egyre gyorsabban és ügyesebben a ruhadarabjait. Inkább kezdjük a készülődést 10 perccel korábban és engedjük, hogy maga öltözzönk, így egyre ügyesebb lesz!
És ez persze nem csak az öltözésre vonatkozik: minden másban is próbáljuk kerülni a “megcsinálom helyette, csak legyünk rajta gyorsan túl”- hozzáállást, ugyanis ezzel a saját türelmetlenségünket közvetítjük a gyerek felé – ő pedig figyel és másol, megjegyzi, hogy ez a viselkedés rendben van, hiszen anya is csinálja…

7. Nem kell félni a “nem”-től

Nemet mondani a saját gyermekünknek nehéz. Ugyanakkor néha muszáj. Ne féljünk tőle! Amikor türelemre intjük őt, valójában nem nemet mondunk, csupán megkérjük, hogy várjon kicsit. Persze lesz olyan alkalom, amikor ő emiatt sírva fakad, hisztizni kezd vagy nyafog. Ezt az érzést vegyünk komolyan, ne álljunk le vele vitatkozni vagy alkudozni, szimplán csak biztosítsuk róla, hogy megértjük a feszültségét, nyugtassuk meg, legyünk ott vele, ha sír, de tartsuk magunkat a megbeszélt határidőhöz. Ezzel segítünk neki abban is, hogy megtanulja kezelni a várakozással kapcsolatos frusztrációját és erős érzelmeit.

2017. július 16. | Gyereknevelés•Dackerülés | olvasók: 971

#1 Dr.BauerBela

---