Benézünk a gyerek szobájába: ül, olvas,
tévézik, órák óta ki sem jött onnan. Vajon miért van inkább egyedül,
mint bárki mással? A szülőnek nem csak azért furcsa, hogy
kamasz gyermeke már nem szívesen tölti vele az idejét, mert ez egy-két
éve még nem így volt.
Az aggodalmat inkább az válthatja ki, ha a barátokkal sem igen találkozik.
Ül otthon, leginkább a tévé vagy a számítógép előtt, és – úgy tűnik –
tökéletesen jól megvan egyedül. Miért van ez, és mit tehetünk ellene?
Kell egyáltalán tennA kamasz talán maga sem érti, miért ilyen,
hiszen a társai szíves-örömest bolondoznak együtt. Belegondol ugyan,
hogy vajon őt miért nem vonzzák a társasági események, de elhessegeti a
gondolatot. Úgy érzi, neki jobb otthon, egyedül ülni a tévé előtt,
számítógépezni vagy aludni. Jobban élvezi ezt, mint hogy a barátokkal,
vagy családtagjaival beszélgessen, csináljon közös programokat.
Sok esetben a frusztráció az ok:
a kamasz, akinek még nincs kialakult személyisége és sokszor nem tudja,
hogyan kellene viselkednie – vagy szeretne olyan lenni, mint a többiek,
de úgy érzi, neki ez nem megy -, könnyen frusztrálttá válik, zavarba
jön, és emiatt vajmi kevés motivációt érez arra, hogy társaságba menjen,
vagy akár csak családjának meséljen a mindennapi történésekről.
Az igény az egyedüllétre valahol természetes és egészséges, bizonyos
mértékig, és természetesen mindenkinek vannak időszakai, amikor
szívesebben van egyedül, mert valamiért nem érzi a legjobban magát.
Nem mindegy azonban, arról van-e szó,
hogy szeret a kamasz egyedül lenni, vagy inkább rendszeresen elzárkózik,
és elszigeteli magát! Az sem mindegy, vajon a frusztráltság érzése lett-e uralkodó a kamasz esetében, s azok a percek, amikor örül, eltörpülnek-e mellette?
Egyensúlyban van-e a frusztráció érzése
és az öröm? Vannak-e elfoglaltságok, amelyeket szeretett, amiket most is
szívesen csinál, vagy azokat is elhanyagolja?
Ha a kamasz egyre jobban elszigetelődik a családtól, a barátoktól, egyre kevesebb a motivációja bármire, az bizony hosszabb távon nem vezet jóra: a kedélyállapot rendellenes változását, hangulatingadozást okozhat és problémákat az emberi kapcsolataikban.
A kamasz is észreveszi előbb-utóbb, hogy
valami nincs rendjén. A legokosabb, amit tehet, ha felmérte helyzetét,
hogy keres egy olyan felnőttet, akiben megbízik. Ha jó a kapcsolata a szüleivel, akkor eléjük állhat a problémájával, s az is jó, ha először csak az egyiküknek mondja el. Amennyiben nem igazán bízik meg bennük, választhat valaki mást is.
Fontos, hogy elmondja, amit magán
tapasztal, az már számára is furcsa. A szülők kikérhetik a családi orvos
tanácsát, aki javasolhat szakembert. Így hozzáértőhöz kerül a kamasz,
aki meg tudja állapítani, van-e szó mentális problémáról, és szükség
van-e valamilyen kezelésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése