Mit tegyünk, ha felriad a gyermek és nincs magánál?
A pavor nocturnus elsősorban a
gyermekeket érintő alvászavar, drámai tünetekkel, mégis keveset tudunk róla.
A pavor nocturnust más néven
éjszakai felriadásnak, vagy alvási rémületnek nevezik, de nem összekeverendő
azzal, mikor a gyerek éjszaka felsír, mondjuk egy rossz álom miatt, és anyai
ölelésre, nyugtatásra vágyik. Ebben az esetben ugyanis sokkal ijesztőbb tünetekről
beszélünk: jellemző, hogy a gyermek felriad, nagyra nyitja a szemeit, mereven
előre néz, összefüggéstelenül beszél, néhány esetben pánikszerű félelem fogja
el, sikoltozik, kiabál, dobálja magát. Heves vegetatív izgalmi jelek kísérik,
úgymint remegés, izzadás, szapora pulzus és légzés. A szülő ebben a maximum
5-10 percig tartó állapotban nem tudja semmivel megvigasztalni, ugyanis az
apróság nem teljesen éber, szólításra nem válaszol, sőt ez sokszor tovább
fokozza a félelmét.
Aztán a rémületnek egyszer csak vége
szakad, a gyermek tudata kitisztul, de nem emlékszik semmire, és az orvosi
tanács szerint egy rövid ideig tartó megnyugtatás után minél hamarabb tegyük
vissza az ágyába, hogy folytatni tudja az alvást. Ne kérdezgessük ilyenkor,
mert csak megzavarjuk az apróságot, aki kvázi a mélyalvási szakaszból riadt
fel.
A pavor nocturnus a fő alvási epizód
első harmadában fordul elő, jellemzően éjfél körül, és mivel a mélyalvási
időszakhoz köthető, a gyermek másnap általában nem emlékszik semmire. Az éjszakai
felriadás és az alvajárás (somnambulismus) szoros kapcsolatot mutat, gyakran
fordulnak elő együtt. Kialakulásában genetikus, fejlődési, organikus és
pszichológiai tényezők egyaránt szerepet játszhatnak. Megoszlanak a vélemények
arról, hogy a gyermekpopuláció hány százaléka érintett, de nagyjából 5-15
százalékra tehető, és serdülőkorra általában elmúlik. A körzeti orvosok ha nem
is napi szinten, de rendszeresen találkoznak a panasszal, azonban csak
súlyosabb esetben javasolják az alváslaboros kivizsgálást. „Súlyosabb esetnek
számít, ha adott éjjel többször, vagy hetente legalább háromszor tapasztalja a
szülő a tüneteket, ilyenkor a Heim Pál Gyermekkórház alvásambulanciájára
szoktam beutalót adni” – nyilatkozta dr. Bedák Mária gyermekorvos.
A „betegséggel” kapcsolatban
felkerestük dr. Gál Évát, a Heim Pál Gyermekkórház alváslaborjának vezető
főorvosát is.
– A délutáni, esti órákban már
inkább olyan tevékenységet végezzen a gyermek, ami nem annyira kimerítő a
számára. A kimerültség következtében a mélyalvásban töltött idő hosszabb lesz,
így megnő az esélye a felriadásnak.
– A délutáni alvás pozitív hatással
lehet, így szintén csökkentjük az esélyét az esti túlzott kifáradásnak.
– Az esti lefektetés történjen
időben! Szellőztessünk ki, illetve biztosítsunk megfelelő hőmérsékletet a
szobában, ahol gyermekünk aludni fog. Sokat segíthet, ha elalvás előtt még egy
kis beszélgetésre, meseolvasásra, dédelgetésre jut idő.
– Ha nem sikerült megelőzni a
felriadást, akkor arra törekedjünk, hogy minél hamarabb vissza tudjon aludni a
gyerek. Ne ébresztgessük, ne kapcsoljuk fel a villanyt.
Az esetek többségében a fent leírtak
elegendők a pavor nocturnus kezeléséhez, más kivizsgálásra általában nincs
szükség. Előfordulhat azonban, hogy a tünetek hátterében érzelmi okok állnak,
azaz szorongás vagy depresszió, ilyenkor lehet pszichológus tanácsát kérni.
– Saját tapasztalataim alapján a
legtöbb szülő semmit sem tud a pavor nocturnusról, miért nem kap nagyobb
hírverést ez a fajta alvási rendellenesség?
– Az a probléma, hogy maga az
alvásmedicina és az alvásproblémák nem eléggé ismertek. A tudományág is nagyon
fiatal, a múlt század 50-es éveiben kezdtek egyáltalán az alvással foglalkozni.
Kétségtelen, hogy egy határterületről van szó, tehát a különböző orvosi
területeknek az összemosódásáról beszélünk. A pszichológiával, a neurológiával
és egyéb társszakmákkal szoros kapcsolatban állunk, hiszen néha nehéz
eldönteni, hogy egy probléma hátterében miről van szó. De igaza van, a szülők
többsége, sőt a kollégák egy része sem tud ezekről a problémákról.
– A tünetek egy része nagyon hasonlít
egy kis, vagy közepes súlyosságú epilepsziás rohamhoz, gondolok itt a
remegésre, a zavart tudatállapotra, vagy hogy a gyerek esetleg dobálja magát. A
szülő hogyan különböztetheti meg a pavor nocturnust az epilepsziás rohamtól?
– Ha valakinél felmerül az
epilepszia gyanúja, arra mindig az EEG-vizsgálat adhat konkrét bizonyítékot. A
pavor nocturnus egy viszonylag jól körülírható kórkép, és az a jellemzője, hogy
mindig az alvásnak a lefekvést követő első 3-4 órájában történik meg, soha nem
később. Ez azért van, mert a pavor mindig a nagyon mély alvásból való részleges
ébredést jelenti. Ugyanabba a csoportba tartozik, mint mondjuk az alvajárás. Az
alvás-ébrenlét zavaráról beszélünk. Egy ilyen részleges ébredés tünetei, főleg
egy kisgyerek esetén, nagyon ijesztő tud lenni a szülő számára, de azt kell
mondjam, hogy szerencsére teljesen ártalmatlan.
– Mit tehet a szülő?
– Ébreszteni, rázni, esetleg
hangosan szólongatni semmiképpen sem szabad a csemetét, mert sokkal elhúzódóbbá
teszi a rohamot. A szülő annyit tehet, hogy végigasszisztálja ezt a jelenséget,
vigyáz arra, hogy a gyermek akaratlanul ne tegyen magában kárt. Amikor elmúlik
a roham, akkor lehet ölelgetni, megnyugtatni, szeretgetni, betakarni, mert ha
ez egy tipikus pavor, akkor a gyerek nincs is magánál, nem ismeri meg a szülőt,
esetleg el is löki magától az apát vagy az anyát – tanácsolta dr. Gál Éva.
– Mi okozhatja ezeket a rohamokat?
– Sajnos a konkrét okot még mindig
nem tudjuk. Természetesen belejátszanak bizonyos genetikai tényezők, valamint
olyan események, melyek hatással vannak a gyermek lelkiállapotára. Azt szoktam
tanácsolni a szülőknek, hogy vezessenek alvásnaplót, és ha valamelyik este
rohama van a kicsinek, akkor írják fel, mi történt az azt megelőző napon.
Ezekből az információkból jó esetben valamiféle logikai összefüggést lehet
találni. Mondok néhány példát: mondjuk éjszakai felriadása van a gyermeknek, ha
aznap tornaóra volt, vagy későn nézett mesét, esetleg az állatkertben voltak az
óvodával. Ha két hónap jegyzetelés után sem sikerül összefüggést találni az
esetek között, akkor érdemes elhozni az alváslaborba, mert elképzelhető, hogy
alvás közbeni légzészavarok okozzák a pavor nocturnust.
– Kialakulhat ebből az alvászavarból
komolyabb betegség?
– Ha tényleg pavorról beszélünk,
akkor nem. Fontos tudni, hogy a pavor ugyanabba a csoportba tartozik, mint az
alvajárás. Nagyon sok kisgyerek alvajáró például. De a pavor nem egyenlő az
alvajárással, hanem ugyanannak az alvászavarnak egy másik megnyilvánulása.
– Gyógyszerrel szokták kezelni ezt a
problémát?
– Nem, semmiképpen sem. A tünetek
ijesztőek, de maga a jelenség ártalmatlan. Rengeteg esemény, történés
felkavarhatja egy kisgyermek lelkivilágát, ami előidézheti a pavort, de
genetikai tényezők is közrejátszanak. Természetesen ha hosszú ideig fennáll ez
a probléma, akkor a gyermek szorongását oldani kell, és érdemes
gyermekpszichológus segítségét igénybe venni – mondta végül dr. Gál Éva, a Heim
Pál Gyermekkórház alváslaborjának vezető főorvosa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése