Szocializálódik a gyerek........(és egyszer talán majd az óvónéni is)
sikerült!!! Megkaptam minden engedélyt ahhoz, hogy NevelőAnyu lehessek! :) Nagyon nagy az öröm és a boldogság!
Azért volt bennem némi kétely....mármint nem azért mert nem vagyok
normális (khm....tényleg), hanem mikor a pszichológus hölgy kérte, hogy akkor most rajzoljak....na ott megijedtem.
Komolyan ez alapján fog eldőlni, hogy alkalmas vagyok-e?? Ha ezen múlik akkor engem innen ki se engednek, azonnal átvitetnek a zárt osztályra.....Elképzeltem ahogy a kedves pszichológus hölgy meglátja egy rajzomat, szépen rám mosolyog de közben telefonon már hívja a fehér kabátosokat, hogy jöjjenek értem.
, hogy rajzoljak egy házat.....huhh megkönnyebbültem, azt még tudok. Utána rajzoljak egy fát....hű talán még az is megy....
Megnézte a fát....nem vittem túlzásba.
Pszichológus: -Kérem mondja el, milyen fát látunk.
Én: - Hát.....cseresznyefát.
P: - Ez miből látszik?
Én: Ránéztem a rajzomra, ami pár vonalból állt. - Igazából semmiből. De a fejemben jobban nézett ki.
P: Halvány mosoly. - Értem. Akkor most rajzoljon egy állatot.
Jesszus.....fa meg ház, hát oké.....de állat?????
Rajzoltam egy macskát...mi mást.
P: - Khm....elmondaná ez mi?
Én: - Macska akart lenni...de innen inkább jobban hasonlít egy ufóra.
P: Hangosan nevet. Na jó tudja mit?! Hagyjuk a rajzolást! Sosem jöttem volna rá, hogy ez egy macska.
Én: - Akkor most nem leszek emiatt alkalmas?
P: Hangosan nevet, folynak a könnyei....nem, amiatt még senkit nem "buktattunk meg", hogy nem tud rajzolni! :)
Szóval, elvégeztünk jó pár tesztet, keresztkérdéseket tett fel, sokat beszélgettünk. A végeredményt később a nevelőszülői hálózat vezetője közölte.
Gratulált. Elmondta, hogy a pszichológus hölgy szerint fiatal korom (khmmm...de jó lenne ezt többször hallani:) ) ellenére, a sok élettapasztalatom pozitívan hozzájárul ahhoz, hogy segítsem a leendő nevelt gyermekeket.
Nagyon jól esett. Hálás vagyok a sok pozitív visszajelzésért amiket rólam írt.
Innentől, hogy zöld utat kaptam, felmerül a kérdés, melyik iskola, óvoda legyen a legjobb választás a leendő nevelt gyermekeknek.
Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon nehezen éltem meg, mikor a fiaim először közösségbe kerültek. Na nem is csak az elválás miatt, hanem onnantól kezdve egy addig teljesen idegen ember mond véleményt a gyerekedről és neveli saját belátása szerint.
Hű hát nekem ez nagyon nem tetszett.
Nem tetszett, mikor a 3 éves gyerektől el akarták venni az alvókáját, mondván „Te már nagy vagy ehhez”, vagy amikor szintén ezen indokra hivatkozva elvárták tőle, hogy ölelgetés nélkül menjen be a csoportjába (nem sírt, csak puszik és ölelés).
Most ez komoly?! 3 éves gyerek ne ragaszkodjon az egyetlen dolgához ami biztonságot ad számára, és ne búcsúzkodjon az anyukájától mert már nagy hozzá?
Egyszer megkérdeztem az óvónénit, hogy „ Elnézést de Ön nem búcsúzik el reggel a gyerekeitől vagy a férjétől?”
Hát szerintem már akkor elvágtam magam nála.
Volt egy óvónéni akit mindkét fiam kifogott magának. Nem volt szimpatikus, híres volt arról, hogy olyan anyukákkal van jóban akiktől várhat bármi pluszt. Szeretett csevegni a kozmetikussal (nyilván jó dolog, ha az ember bármikor kap időpontot...vagy egy kis kedvezményt), akinek ugyan bűn rossz iker gyerekei mindennap végig verték a csoportot, vagy a városban magasabb szinten dolgozó anyukával akinek a gyereke egész nap rugdalta és szidta az óvónénit – és szintén terrorizálta a csoportot.
Sosem szerettem az érdek kapcsolatokat, de itt, ahol gyerekekről volt szó......nem minősítem.
Előfordult, hogy L fiam kijött a csoportból és mutatja a kezét, amibe BELE VOLT TÖRVE EGY CERUZA. Igen. Kérdezem óvónénit, hogy mi történt és mégis mikor szeretett volna szólni… Óvónéni elmondta, hogy fogalma sincs, valószínűleg Sanyika volt, de hát tudjuk, hogy ő milyen….
Aha…engem meg ez baromira nem érdekel. Lényeg a lényeg, a sebészeten szedték ki a ceruzát a gyerek kezéből.
Másnap mondták, hogy „Anyuka legyen nyugodt itt vigyázunk a gyerekre!” Ühhüm….azt látom. Hát minden voltam, csak nyugodt nem.
Az ehhez hasonló történésekből volt pár az évek alatt. Volt mikor egy hatalmas harapással jött haza, vagy egy óriási monoklival a szeme alatt, vagy épp felrepedt állal. A kiborulásom mindig felesleges volt…."Anyuka…tudja milyenek a gyerekek…." Tudom...nekem is van kettő...de sosem harapdáltak össze senkit, nem törtek a társukba ceruzákat stb....
Egyik gyerek sem tökéletes, de azért szabhatnának határokat, nem?!
Az iskola és a beírások…
Na ezekből is lett pár….
Kicsit szemezgetek belőlük, H néni nagyon fel tudta dobni a napjainkat velük. :)
Értesítem Önöket, hogy Zé a mai napon lökdösődött a sorban és megfogta társa kezét! (Hát én ezért örülök, hogy csak a kezét fogta meg…)
Zé mai napon kettő üdítőt vett magának uzsonnánál, ezért társának nem maradt. Ez volt az uzsonna. (És ezt büszkén le is írja??Hogy üdítő volt az uzsonna??? Ezért fizetek?? Hozzáteszem csendben halkan, hogy a gyerek szomjas volt, és szóltak az iskolában, hogy a víz az átépítések miatt nem iható…….hm )
Zé a mai órán megszagolta társát. (Igen, jól látjátok, nem elírás. Megkérdeztem a gyereket mi vezette erre, elmondta, hogy a szomszéd teremben kémiai kísérlet volt, büdös lett a teremben ezért mindenki elkezdte szagolni a másikat, hogy ki mennyire lett büdös. H néni! Ezt mind a 30 gyereknek be tetszett írni???)
Zé a szünetben hangosan énekelt. (Szóltam neki, hogy legközelebb inkább káromkodjon és verekedjen, hátha azért nem jár beírás.)
Zé az uszodában fröcskölte a vizet. (Hát, ezen annyira fel voltam háborodva, hogy nem is tudtam rá mit szólni . A gyereknek természetesen szóltam, hogy inkább igya meg. Talán akkor majd üdítőt sem vesz kettőt legközelebb.)
A legeslegjobb
Zé a szünetben olvasott és rajzolt, nem követte az utasításokat!(Szünetben, utasításokat? Szörnyű. Mennyire neveletlen egy kölök! De hát hiába mondom neki, hogy inkább nézzen NCIS-t a tévében egyszerűen nem akar.)
Zé a szünetben óvódás módjára viselkedett, dinoszauruszaival játszott, és hangokat adott ki. (Én 12 évesen is játszottam dinoszauruszokkal, sőt hangokat is adtam ki…néha még most is….az én hibám.)
Érdekes módon L sosem kapott beírást, és bár különbözőek szerintem L is követett el hasonló "bűnöket"….
Kövezzetek meg de én ezen csak nevetni tudok…… Tudom tudom rossz szülő, rossz gyerek…hát ez van.
Természetesen mindkét fiamnak voltak/vannak fantasztikus tanító nénijei akiknek hálás vagyok a törődésükért, a figyelmükért és a sok sok szeretetért, tudásért amit a fiúk kaptak tőlük az évek alatt.
#1 Dr.BauerBela
Komolyan ez alapján fog eldőlni, hogy alkalmas vagyok-e?? Ha ezen múlik akkor engem innen ki se engednek, azonnal átvitetnek a zárt osztályra.....Elképzeltem ahogy a kedves pszichológus hölgy meglátja egy rajzomat, szépen rám mosolyog de közben telefonon már hívja a fehér kabátosokat, hogy jöjjenek értem.
, hogy rajzoljak egy házat.....huhh megkönnyebbültem, azt még tudok. Utána rajzoljak egy fát....hű talán még az is megy....
Megnézte a fát....nem vittem túlzásba.
Pszichológus: -Kérem mondja el, milyen fát látunk.
Én: - Hát.....cseresznyefát.
P: - Ez miből látszik?
Én: Ránéztem a rajzomra, ami pár vonalból állt. - Igazából semmiből. De a fejemben jobban nézett ki.
P: Halvány mosoly. - Értem. Akkor most rajzoljon egy állatot.
Jesszus.....fa meg ház, hát oké.....de állat?????
Rajzoltam egy macskát...mi mást.
P: - Khm....elmondaná ez mi?
Én: - Macska akart lenni...de innen inkább jobban hasonlít egy ufóra.
P: Hangosan nevet. Na jó tudja mit?! Hagyjuk a rajzolást! Sosem jöttem volna rá, hogy ez egy macska.
Én: - Akkor most nem leszek emiatt alkalmas?
P: Hangosan nevet, folynak a könnyei....nem, amiatt még senkit nem "buktattunk meg", hogy nem tud rajzolni! :)
Szóval, elvégeztünk jó pár tesztet, keresztkérdéseket tett fel, sokat beszélgettünk. A végeredményt később a nevelőszülői hálózat vezetője közölte.
Gratulált. Elmondta, hogy a pszichológus hölgy szerint fiatal korom (khmmm...de jó lenne ezt többször hallani:) ) ellenére, a sok élettapasztalatom pozitívan hozzájárul ahhoz, hogy segítsem a leendő nevelt gyermekeket.
Nagyon jól esett. Hálás vagyok a sok pozitív visszajelzésért amiket rólam írt.
Innentől, hogy zöld utat kaptam, felmerül a kérdés, melyik iskola, óvoda legyen a legjobb választás a leendő nevelt gyermekeknek.
Nem tudom ki hogy van vele, de én nagyon nehezen éltem meg, mikor a fiaim először közösségbe kerültek. Na nem is csak az elválás miatt, hanem onnantól kezdve egy addig teljesen idegen ember mond véleményt a gyerekedről és neveli saját belátása szerint.
Hű hát nekem ez nagyon nem tetszett.
Nem tetszett, mikor a 3 éves gyerektől el akarták venni az alvókáját, mondván „Te már nagy vagy ehhez”, vagy amikor szintén ezen indokra hivatkozva elvárták tőle, hogy ölelgetés nélkül menjen be a csoportjába (nem sírt, csak puszik és ölelés).
Most ez komoly?! 3 éves gyerek ne ragaszkodjon az egyetlen dolgához ami biztonságot ad számára, és ne búcsúzkodjon az anyukájától mert már nagy hozzá?
Egyszer megkérdeztem az óvónénit, hogy „ Elnézést de Ön nem búcsúzik el reggel a gyerekeitől vagy a férjétől?”
Hát szerintem már akkor elvágtam magam nála.
Volt egy óvónéni akit mindkét fiam kifogott magának. Nem volt szimpatikus, híres volt arról, hogy olyan anyukákkal van jóban akiktől várhat bármi pluszt. Szeretett csevegni a kozmetikussal (nyilván jó dolog, ha az ember bármikor kap időpontot...vagy egy kis kedvezményt), akinek ugyan bűn rossz iker gyerekei mindennap végig verték a csoportot, vagy a városban magasabb szinten dolgozó anyukával akinek a gyereke egész nap rugdalta és szidta az óvónénit – és szintén terrorizálta a csoportot.
Sosem szerettem az érdek kapcsolatokat, de itt, ahol gyerekekről volt szó......nem minősítem.
Előfordult, hogy L fiam kijött a csoportból és mutatja a kezét, amibe BELE VOLT TÖRVE EGY CERUZA. Igen. Kérdezem óvónénit, hogy mi történt és mégis mikor szeretett volna szólni… Óvónéni elmondta, hogy fogalma sincs, valószínűleg Sanyika volt, de hát tudjuk, hogy ő milyen….
Aha…engem meg ez baromira nem érdekel. Lényeg a lényeg, a sebészeten szedték ki a ceruzát a gyerek kezéből.
Másnap mondták, hogy „Anyuka legyen nyugodt itt vigyázunk a gyerekre!” Ühhüm….azt látom. Hát minden voltam, csak nyugodt nem.
Az ehhez hasonló történésekből volt pár az évek alatt. Volt mikor egy hatalmas harapással jött haza, vagy egy óriási monoklival a szeme alatt, vagy épp felrepedt állal. A kiborulásom mindig felesleges volt…."Anyuka…tudja milyenek a gyerekek…." Tudom...nekem is van kettő...de sosem harapdáltak össze senkit, nem törtek a társukba ceruzákat stb....
Egyik gyerek sem tökéletes, de azért szabhatnának határokat, nem?!
Az iskola és a beírások…
Na ezekből is lett pár….
Kicsit szemezgetek belőlük, H néni nagyon fel tudta dobni a napjainkat velük. :)
Értesítem Önöket, hogy Zé a mai napon lökdösődött a sorban és megfogta társa kezét! (Hát én ezért örülök, hogy csak a kezét fogta meg…)
Zé mai napon kettő üdítőt vett magának uzsonnánál, ezért társának nem maradt. Ez volt az uzsonna. (És ezt büszkén le is írja??Hogy üdítő volt az uzsonna??? Ezért fizetek?? Hozzáteszem csendben halkan, hogy a gyerek szomjas volt, és szóltak az iskolában, hogy a víz az átépítések miatt nem iható…….hm )
Zé a mai órán megszagolta társát. (Igen, jól látjátok, nem elírás. Megkérdeztem a gyereket mi vezette erre, elmondta, hogy a szomszéd teremben kémiai kísérlet volt, büdös lett a teremben ezért mindenki elkezdte szagolni a másikat, hogy ki mennyire lett büdös. H néni! Ezt mind a 30 gyereknek be tetszett írni???)
Zé a szünetben hangosan énekelt. (Szóltam neki, hogy legközelebb inkább káromkodjon és verekedjen, hátha azért nem jár beírás.)
Zé az uszodában fröcskölte a vizet. (Hát, ezen annyira fel voltam háborodva, hogy nem is tudtam rá mit szólni . A gyereknek természetesen szóltam, hogy inkább igya meg. Talán akkor majd üdítőt sem vesz kettőt legközelebb.)
A legeslegjobb
Zé a szünetben olvasott és rajzolt, nem követte az utasításokat!(Szünetben, utasításokat? Szörnyű. Mennyire neveletlen egy kölök! De hát hiába mondom neki, hogy inkább nézzen NCIS-t a tévében egyszerűen nem akar.)
Zé a szünetben óvódás módjára viselkedett, dinoszauruszaival játszott, és hangokat adott ki. (Én 12 évesen is játszottam dinoszauruszokkal, sőt hangokat is adtam ki…néha még most is….az én hibám.)
Érdekes módon L sosem kapott beírást, és bár különbözőek szerintem L is követett el hasonló "bűnöket"….
Kövezzetek meg de én ezen csak nevetni tudok…… Tudom tudom rossz szülő, rossz gyerek…hát ez van.
Természetesen mindkét fiamnak voltak/vannak fantasztikus tanító nénijei akiknek hálás vagyok a törődésükért, a figyelmükért és a sok sok szeretetért, tudásért amit a fiúk kaptak tőlük az évek alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése