Természetesen minden szülő a lehető legjobbat akarja gyermeke
számára, és próbálja őt támogatni, amiben csak tudja, ám sokan túlzásba
esnek e téren. Ha valaki elkészíti gyermeke helyett a házi dolgozatát,
netán helyette jelentkezik egy állásajánlatra vagy megírja a motivációs
levelét, az már biztos, hogy túllépett a szerepkörén, és legjobb
szándéka ellenére sem tesz jót gyermekének.
Chris Segrin, az Arizona Egyetem kommunikációs tanszékének vezetője munkatársaival több száz szülő és felnőtt gyermek kapcsolatát követte nyomon, melyek során a túlzott szülői gondoskodás negatív következményeit igyekeztek feltárni. Megállapították, hogy egyrészt ezek a gyerekek többnyire önállótlanok, ám ugyanakkor túlzottan önteltek lesznek, másrészt a szüleik kevésbé elégedettek a családon belüli kommunikációval és kapcsolattartással. A kutatásban szintén résztvevő Michelle Givertz kifejtette, hiába vezeti a szülőket a legjobb szándék, gyerekükkel még sem tesznek jót, sőt a túlzott féltés következtében ezek a fiatalok gyakran szorongókká, depressziósakká és a másokkal való együttműködésre képtelenné válnak. A szakemberek arra is kíváncsiak voltak, vajon mi áll a túlzott gondoskodás hátterében, és megállapították, hogy ezekben a családokban gyakran nagyon szegényes a családtagok közötti kommunikáció, és a gyerekek kevésbé együttműködőek a szüleikkel, ugyanakkor hajlamosak elhinni magukról, hogy ők a világ közepe, és elvárják, hogy – ahogy a szüleik tették – az egész világ gondoskodjon róluk.
Chris Segrin professzora, aki szintén részt vett a vizsgálatban, hozzátette, hogy a szülők nem is tudják, mennyit ártanak viselkedésükkel, milyen érzelmi és lelki károkat okoznak azzal, ha olyan szinten nyúlnak bele felnőtt gyermekük életébe, amire neki már nem lenne szüksége. A szakemberek a továbbiakban azt tűzték ki maguk elé célul, hogy megpróbálják a szülői túlféltés fogalmát – melyet "helikopterszülőség" néven is ismer a szakirodalom - minél pontosabban körülírni, és mivel mindez egy viszonylag új kutatási terület, további vizsgálatok
Chris Segrin, az Arizona Egyetem kommunikációs tanszékének vezetője munkatársaival több száz szülő és felnőtt gyermek kapcsolatát követte nyomon, melyek során a túlzott szülői gondoskodás negatív következményeit igyekeztek feltárni. Megállapították, hogy egyrészt ezek a gyerekek többnyire önállótlanok, ám ugyanakkor túlzottan önteltek lesznek, másrészt a szüleik kevésbé elégedettek a családon belüli kommunikációval és kapcsolattartással. A kutatásban szintén résztvevő Michelle Givertz kifejtette, hiába vezeti a szülőket a legjobb szándék, gyerekükkel még sem tesznek jót, sőt a túlzott féltés következtében ezek a fiatalok gyakran szorongókká, depressziósakká és a másokkal való együttműködésre képtelenné válnak. A szakemberek arra is kíváncsiak voltak, vajon mi áll a túlzott gondoskodás hátterében, és megállapították, hogy ezekben a családokban gyakran nagyon szegényes a családtagok közötti kommunikáció, és a gyerekek kevésbé együttműködőek a szüleikkel, ugyanakkor hajlamosak elhinni magukról, hogy ők a világ közepe, és elvárják, hogy – ahogy a szüleik tették – az egész világ gondoskodjon róluk.
Chris Segrin professzora, aki szintén részt vett a vizsgálatban, hozzátette, hogy a szülők nem is tudják, mennyit ártanak viselkedésükkel, milyen érzelmi és lelki károkat okoznak azzal, ha olyan szinten nyúlnak bele felnőtt gyermekük életébe, amire neki már nem lenne szüksége. A szakemberek a továbbiakban azt tűzték ki maguk elé célul, hogy megpróbálják a szülői túlféltés fogalmát – melyet "helikopterszülőség" néven is ismer a szakirodalom - minél pontosabban körülírni, és mivel mindez egy viszonylag új kutatási terület, további vizsgálatok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése