A túl szigorú nevelés csak hazug gyerekeket teremt?
2016. október 3.
Nagyon
nehéz szülőként megtalálni az arany középutat a szigorúság és az
engedékenység között, legtöbbünknek nem is igazán sikerül. A legtöbbet a
liberális nevelés kis „áldozatait” veszik górcső alá, pedig a túl
szigorú szülők gyermekei sem jobbak náluk, sőt...
Bezzeg az én időmben!
Minket és szüleinket még többségében keményen neveltek, hírből sem ismertük a liberalizmust. A középkorban pedig még tüskés járószékkel szoktatták rá a gyerekeket a járásra, és ópiumot adtak nekik, hogy elhallgassanak. Az tehát, hogy régen minden jobb volt, nagyon nem állja meg a helyét. Szüleink, s gyakran mi is még a kemény nevelés terhét nyögtük, és nem biztos, hogy csakis ennek köszönhetően vagyunk ilyen strammok. Igen, nagyon sokat adott életünkhöz az, hogy sokat voltunk a szabad levegőn, és hogy rászoktattak minket a házimunkára, a szabadidő megbecsülésére. De tényleg jót tett az is, hogy a gyereknek hallgass a neve elv mentén nem oszthattuk meg a gondolatainkat a szüleinkkel? Hogy nem vették figyelembe, mi mit szeretnénk, hanem követnünk kellett a kiszabott mintát, akkor is, ha nem illettünk bele? Jó volt, hogy a tanárok és a szülők is megverhettek, üvölthettek velünk, hogy a fiúk nem sírhattak, hogy mindenkinek összeszorított foggal tűrnie kellett, mert a szülői tekintélyt mindenekfelett tiszteltük? Kemények lettünk, vagy visszavonhatatlanul megkeményedtünk? Azért neveljük szigorúan a saját gyerekünket, mert szívünk mélyén ebben hiszünk, vagy csak azért, mert minket is így neveltek, mégis túléltük? Esetleg azért, hogy szenvedjen ez a gyerek is, ahogyan mi szenvedtünk?
Fotó: iStock.com/Choreograph
Mégsem a szigorúság a nyerő?
Miközben rohanó világunkban egyre többen találnak „vissza” a szigorú nevelési elvekhez, ez nem feltétlenül a jó irány – derült ki Victoria Talwan neves szociális-kongitív fejlődés szakértő kutatásából. A magas, olykor túl magas elvárások, a túl sok szabály és tiltás nem feltétlenül az élethez töri a gyereket, hanem éppen abban segít neki, hogyan találjon ügyesen kibúvókat. Így történhet meg, hogy a konzervatív szülők nem tökéletes, udvarias társadalmi lényeket nevelnek, hanem ügyes kis hazugokat. Mert amit a gyerek nem tud elérni, azt színleli, ha valami rosszat tesz, félve a szülői szigortól, mélyen hallgat róla. Miután egy értelemben bezáródott szülei felé, érzéseit is nehezen osztja meg, mert egész egyszerűen könnyebb hazudni, és úgy viselkedni, ahogy elvárják. Minden gyerek kitör valamerre a túl szűk ketrecből, amit köré emelünk, ha másképp nem, hazugságok árán.A hazugság jó vagy rossz?
A szakértők nem értenek egyet abban, hogy a gyermekkori hazugság, főleg akkor, ha túl szigorú nevelési elvek miatt történik, jó vagy rossz dolog-e. Persze a szülők szerint mindenképpen rossz, hiszen ők tiszta életre, belső tartásra és igazmondásra nevelik a gyereküket. A gyerek fejlődése, képességei szempontjából viszont már egészen másképp néz ki a dolog. A hihető hazugsághoz ugyanis ügyesség szükségeltetik, egy történetet ki kell találni és hihetően tálalni, majd tartani magunkat hozzá. Ez bizony kognitív képességeket, intelligenciát és kreativitást igényel. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy a kutatók szerint hazudni jó, csupán megmutatja a füllentések másik oldalát.
Fotó: iStock.com/Choreograph
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése