ANYAI SZERETET

Anyai szeretet: az egészséges fejlődés alapja

hirdetés

Létezni annyit tesz, mint kapcsolatban lenni. Az ember az anya-gyerek kapcsolaton keresztül fedezi fel, hogy ki is ő valójában, és fejleszti ki önmaga érzékelését. A gyermek az anyjával való kapcsolatában kapja meg  az alapvető „igen”-t saját létezésére, a jól-lét érzését: „Anya jó hozzám. Szeretnek és elfogadnak. Ezáltal én is jóban vagyok önmagammal.”
Nem üres lappal érkezünk
A gyermek nem üres lappal kezdi meg földi életét. Van egy biológiai mintája, neme, vannak bizonyos adottságai, alkati vonásai, stb. Mivel az identitásfejlődés elsősorban a kapcsolatokról szól,  komoly jelentősége van annak, hogy a gyermek  hogyan viselkedik környezetével.
Tudjuk, hogy a robosztus, extrovertált, kemény alkat potenciális védelmet jelent a kapcsolatokból adódó sérülések ellen, amelyek pszichológiai zavarokhoz vezethetnek. Másrészről egy nagyon érzékeny, introvertált gyermek könnyebben, nagyobb valószínűséggel sérül az őt körülvevő érzéketlen vagy hanyag környezet miatt, és nagyobb a veszélye annak, hogy élete későbbi szakaszában pszichológiai problémákkal kell szembenéznie.

Infinety hirdetés

Bizalom vagy bizalmatlanság
Az identitás alakulásának rendszerét elsőként a kiváló pszichológus, Eric Erikson alkotta meg. Felnőtt identitásunkig a fejlődés számos lépcsőjén át jutunk el. Erikson minden szinthez egy meghatározott feladatot rendelt: az érintett személy minden szinten sikeresen kifejleszt, vagy elmulaszt kifejleszteni egy pszichés tartalmat. Lehetőség van a fejlődésre és a kudarcra egyaránt.
Az önazonosság fejlődésének első szakasza a születés és az első év között zajlik. Ez valószínűleg az életünket leginkább meghatározó életszakasz. Eric Erikson ennek a szakasznak a legnagyobb kihívását így fogalmazta meg: bizalom vs. bizalmatlanság.
Ha a gyermek ebben a korban magáévá teszi ezt az ősbizalmat, annak pozitív hatása nagy valószínűséggel egész további életére kihat. A bizalomhoz az út a biztonságos anyai kötődésen át vezet. A kötődés az önmeghatározás alapja. Ha nincs “a másik”, az “én” sem létezhet. Az ember az anya-gyerek kapcsolaton keresztül fedezi fel, hogy ki is ő valójában, és fejleszti ki önmaga érzékelését.
A kötődés nem egy egyszeri dolog
A kötődés egy folyamat, amely magában foglalja az érzelmi kötelék helyreállításának epizódjait is. Ehhez folyamatos, stabil, elkötelezett kapcsolatra van szükség. A kötődési elméletek szerint az erős érzelmi kötelék kialakítására való hajlam az emberi természet alapvető sajátsága.  A kötődési elméletek atyja, John Bowlby ezt írta: “A mentális egészséghez elengedhetetlen az, hogy a kisbaba és a kisgyermek folyamatos, meleg, intim kapcsolatban legyen az édesanyjával (vagy egy állandó személlyel, aki az anyát helyettesíti), és ebben a  kapcsolatban mindketten megtalálják a megelégedettséget és az örömöt.”
Az anyával kialakított legkorábbi kötelék óriási hatással van a gyermek egész életére. Az anyai szeretet a gyermek önértékelésének megalapozása, válasz a gyermeket feszítő kérdésekre: akarnak engem? szeretnek engem? lehetek önmagam?
Az anya feladata otthont biztosítani a gyermeknek:  oltalmat, érintést, biztonságot, a valahová tartozás érzését. Ha a gyermek feloldódhat ebben az otthonban, képessé válik a kapcsolaton belül feltárni és kifejleszteni saját önvalóját. „Megérintenek – itt vagyok”. Ahhoz, hogy ez a fejlődés elinduljon, az anya és a gyermek közös feloldódásának „harmonikus táncára” van szükség.
Bensőséges egység
A születés után azt a hangot hallgatja továbbra is szívesen a gyermek, amit már ismer a születése előttről: az édesanyja hangját. Ez segíti a legjobban a gyermek ellazulását. Az ellazulás és a pihenés elengedhetetlen a gyermek fejlődéséhez. A meleg, odaadó táplálás és gondoskodás hatására a gyermek agya nyugodt marad,  jelentősen hozzájárulva annak fejlődéséhez. A feszült, távolságtartó, zavart, vagy szenvtelen kapcsolat következtében a gyermek agyát stresszhormon (kortizol) árasztja el, amely káros hatású az agy fejlődésére.
Az a megbecsülés és elismerés, amit az anya ad, átfordul, a gyermek elfogadja, és magába szívja, beépíti. A gyermek így képes lesz otthont építeni önnön magában. Nincs még egy olyan bensőséges egység, mint az anyáé és a gyermeké – születés előtt és után is jó ideig. A gyermek teljességgel függ anyjától és az anyai gondoskodás minőségétől. Amit a gyermek ekkor tanul, az „kapcsolatban bontakozó tudás”, nem pedig racionális tudás.
Azt a tudást, amelyet a gyermek ebben a korai időszakban felvesz és beépít, teljes lényével veszi fel. Ez az egyik oka annak, hogy az ebben a korban megszerzett tudás, pl.: a bizalom és bizalmatlanság tudása, döntő jelentőségű a későbbi identitásfejlődésben. Az anyával való elsődleges kapcsolat szolgáltat mintát az összes jövőbeli kapcsolathoz.
Érzékenység, egymásra hangolódás, alkalmazkodás
Az érzékeny, összehangolt, alkalmazkodó szülők, illetve kezdetben az anya rendkívül fontosak a gyermek egészséges fejlődéséhez, különösen egy érzékeny gyermek esetében. Az összehangoltság azt jelenti: a szülőknek helyesen kell érzékelni és értelmezni gyermekük érzelmi állapotát (harag, félelem, szomorúság, öröm), megfelelően kell tükrözni az érzéseket, és ezekre azonnal reagálniuk kell.
A gyereknek fontos, hogy anyja tükrözze érzelmi állapotát, és annak megfelelően reagáljon. Ehhez szemkontaktusra van szükség. Szemkontaktus és az anya szemében látott tükrözés híján, az anyai kötődés sérül. E nélkül a szemkontaktus nélkül a gyermek nem jut hozzá a legfontosabbhoz: puszta létének megerősítéséhez.
Összehangolt szülők, különösen összehangolt anya nélkül a gyermek kapcsolati elhagyatottságban él. A következő a gyermek benyomása: „Senki nem vesz észre. Érzéseimet nem táplálják. Engem nem táplálnak. Anyám nem érti  az érzéseimet. Az érzéseim minden bizonnyal nem helyénvalóak, különben anyám értené őket. Nem vagyok rendben.” A gyermek szégyellni kezdi érzéseit és szükségleteit, megértés, vigasz, közelség, biztonság, stb. iránti vágyakozását. A gyermek szégyellni kezdi önmagát. A tükröző másik nélkül a gyermek nem lesz biztos önmagában.
Egy gyermek számára a kötődés rendellenes működése, elsősorban az anyához való kötődés elvesztése az egyik legnagyobb trauma, ami csak érheti. Az anya gyermeke iránti érzékenysége és ráhangolódása közvetíti az odatartozás és biztonság érzését. Ez a biztonságos kötődés kialakulásának legfontosabb eszköze.
Biztos és egészséges kötődés
Egy 2010-es amerikai tanulmány számos paramétert talált,  melyek segítik az egészséges és biztos identitásfejlődést. Néhány példa:

• Sok pozitív érintés, hordozás, hozzásimulás, ölelés, megtartás (érzelmileg). Nincs testi fenyítés.
• Szoptatás, ameddig csak lehetséges (2-5 évig).   A szoptatás összefügg a gyermek biztonságérzetével.
• Azonnali válasz a baba hangos megnyilvánulásaira és sírására: ráhangolódás és alkalmazkodás. Egy kisbabát nem lehet elkényeztetni! Fontos a gyermek feszültségére reagálni, mielőtt még az agyát elárasztja a kortizol és más vegyületek, amelyek károsan hatnak az agyfejlődésre.
  Ha az anya összhangban van a gyermekkel és fogékony, intuitívan érti gyermeke szükségleteit. Nem fogja figyelmen kívül hagyni a sírást, vagy sírni hagyni a gyermeket, attól való alaptalan félelmében, hogy elkényezteti őt. Kellően érzékeny ahhoz, hogy segítsen a gyermeknek megérteni érzelmeit. A gyermek megtanulja, hogy az érzelmeket lehet kezelni. Lépésről lépésre megtanul azokra válaszolni, tudás- és kompetencia érzést fejleszt ki.
• Szabadjáték különböző korú játszótársakkal. Bátorítás kinti játékra más gyerekekkel. Tanulmányok szerint azok a gyerekek, akik nem játszanak eleget, hajlamosabbak lesznek aktivitás- és figyelemzavarra (ADHD).

Készült Dr. med Christl Ruth Vonholdt gyermekgyógyász előadása alapján, mely elhangzott a Női identitás Szent Erzsébet útján c. konferencián, 2011. május 20.-án. Fordította: Csomóné Lindmayer Katalin.

Dr. med Christl Ruth Vonholdt gyermekgyógyász és trópus-szakorvos. Tizenöt éves orvosi tevékenység után 1993 óta munkatársa, 1997 óta vezetője a Német Ifjúságért és Társadalomért Intézetnek (DIJG). #1 Dr.BauerBela

---