A túlságosan körülrajongott gyerekekből kapzsi és gyenge felnőtt válik
Joseph Epstein amerikai tudós a jelenséget kindergarchynak, gyerekuralomnak nevezte el
Szerinte a szülők kvázi szolgái utódjaiknak, a lakásban és az életükben is minden a porontyról szól, és egyszerűen túl sok figyelmet szentelnek a gyerek fejlődésének, életének, eredményeinek. Ma már minden szülő kitűnő bizonyítványt akar, míg ezelőtt 20 évvel nem volt baj, ha a gyerek hármast hozott haza. A gyerekek tisztában vannak a jogaikkal, és a tanárok aztán nehezen kezdenek valamit a véleményüket folyamatosan hangoztató gyerekekkel, akiket szüleik olyan ügyesen menedzselnek, hogy ha a gyerek az első héten nem kap pirospontot, már verik az asztalt az igazgatónál.
Epstein amellett, hogy regisztrált egy valós szülői magatartást, sokszor erős túlzásba esik
Például a túlszeretés egyik tüneteként említi meg, hogy az ő idejében még nem olvastak minden nap esti mesét a gyerekeknek – pedig a napi rendszerességű mesélés a lehető legjobb, ami történhet egy gyerekkel. Vekerdy hangoztatja minden fórumon, hogy a gyerek gondolkodásának fejlődéséhez mennyire nagy szüksége van ahhoz, hogy a szülei minden este olvassanak, vagy akár fejből meséljenek a gyereknek, mert ezáltal fejlődik a gyerek beszéde és a gondolkodása. Azok a gyerekek, akiknek a szülei minden nap – akár még kisiskolás korban is – olvastak a gyereknek, kimutathatóan jobban teljesítenek majd az iskolában szövegértelmezésben azokkal szemben, akiknek ez nem adatott meg. Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy belássuk, az esti mesének köze sincs a túlszerető-túlféltő magatartáshoz, ami miatt a gyerekből majd gyenge és kapzsi felnőtt lenne.
Tényleg minden 1982 után született gyerek realitásérzéket nélkülöző, önző, gyenge és kapzsi lenne?
A “minden realitásérzéket nélkülöző, önző, gyenge és kapzsi” címkét már az Association of Graduate Recruiters (egy diplomások elhelyezésével foglalkozó egyesület) ragasztotta az összes, 1982 óta született gyereknek – ami azért valljuk be, erős túlzás. A csoport friss diplomás fiatalok életét vizsgálta, és azért akadtak ki, mert a legtöbbjük szülei segítségére támaszkodott, és apróságok miatt is a mamának panaszkodott.
Tény: a szülő, aki mindig a legjobbat akarja, előfordulhat, hogy a lehető legrosszabbat teszi
Frank Furedi, a Kenti Egyetem professzora szerint ott is elrontjuk szülőként, hogy a gyereket minden kötelességtől, fájdalomtól és nehézségtől meg akarjuk óvni, így nem tanul meg küzdeni, vagy kezelni helyzeteket. Mintha nem tartanánk őket képesnek arra, hogy egyedül is megbirkózzanak az élettel – ahelyett, hogy felkészítenénk őket rá. Csernus Imre mondta egyszer, hogy a lehető legrosszabbat akkor teszed a gyerekeddel, ha mindent megoldasz helyette. Ez így van, kellenek a saját tapasztalatok, a saját fájdalmak, a saját kudarcok, amiből aztán újra és újra lábra kell állni – mert ezek az önállóan megoldott problémák adnak majd önbizalmat és magabiztosságot a gyereknek az önálló és felelős élethez.
“Szerezz erényeket, hogy megtanulj boldogulni velük”
Megoldási javaslattal Peter Clough professzor állt elő a Hull Egyetemről. Új módszerrel segíti a diákokat a rájuk váró nehézségekre: pszichológiai tesztekkel szűri ki a túl puhány tanulókat, majd relaxációs, vizualizációs technikákat és kontrollt tanít nekik.
“A pozitív pszichológia azt mondja, számold erényeidet, az enyém pedig azt, az élet nehéz, szerezz erényeket, hogy megtanulj boldogulni velük. Én arra biztatom a srácokat, hogy ne meneküljenek a stressz elől, hanem tanuljanak meg együtt élni vele” – mondta a professzor. #1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése