Rakoncátlan kölykök -
Büntetés helyett
Adele Faber és Elaine Mazlish kommunikációs tréningcsoportjai hatékony technikákra tanítják meg az elkeseredett és tanácstalan szülőket. A Gordon módszerre épülő foglalkozások reform szemlélettel egészen új megközelítésben igyekeznek segítséget nyújtani az otthoni elmérgesedett konfliktusok kezelésében.
Büntetés nélkül elképzelhetetlennek tűnik a nevelés, hiszen mi szab gátat a rendetlenségnek, a káosznak, annak, amit nem lehet, amit nem szabad. Hogy tanulja meg a gyerek, ki az úr a házban? A büntetés az az eszköz, ami jó alaposan a gyerek emlékezetébe vési, hol a határ. Sokan azt gondoljuk, szükséges rossz, de nem lehet nélküle élni. A büntetés az elszabadult poklot igyekszik megfékezni. A hangrobbanás erejével ható hirtelen felcsattanás és az azt követő büntetés félelemkeltő hatása tűzoltó hatású, mégis azt tapasztaljuk, hogy nem hoz valódi megoldást. Sokszor egyre erősebb és egyre intenzívebb megtorlással kell élnünk, mert már semmi nem használ. Ráadásul szörnyű bűntudattal jár, utána magunkat ostorozzuk, hogyan lehettünk képesek rá és azt gondoljuk bizonyára valamit elrontottunk. Mi lehet hát az alternatíva?
Egy olyan helyzetben,
amikor a gyerek számunkra nem elfogadhatóan viselkedik, ahelyett, hogy
kikelnénk magunkból és veszekedni kezdenénk miatta, hozzuk a gyerek tudomására,
mi az, amit kívánunk tőle, és mi az, ami elfogadhatatlan. Tegyük lehetővé, hogy
a gyerek több számunkra kedvező megoldásból maga válasszon és aktívan segítsünk
abban, hogy a választásának megfelelően cselekedjen is. Ennek a hozzáállásnak a
titka, hogy a gyerek számára partnerként vagyunk jelen egy olyan új viselkedés
kitalálásában és megvalósításában, ami a gyerek számára is elfogadható. Vagyis
együtt oldjuk meg a problémát.
A büntetés helyett egy nem
megfelelő viselkedés következményeinek megtapasztaltatása legyen a célunk. Ha
valamiben nem volt partner a gyerek, akkor viselnie kell azt a közösen
elfogadott szabályt, hogy valami kellemes, kívánatos közös tevékenységben
például nem vehet részt. Nem dacból vagy haragból tiltja meg ezt a felnőtt,
hanem mert ez volt a megállapodás. Legközelebb lesz rá lehetősége, hogy újra
megpróbálja. A gyereknek el kell fogadnia, hogy az együttléteknek vannak
szabályai, ha valamit nem tartott be, kap rá legközelebb újabb lehetőséget.
Fontos, hogy hagyjuk
magunknak teret arra, hogy kifejezzük az érzéseinket. Lehetünk mérgesek,
dühösek, mert valami olyasmit tett a gyerek, ami kiborító. Ezt bűntudat nélkül
kifejezhetjük. Az érzések megfogalmazása és annak kifejezése, hogyan hat ránk a
másik viselkedése, alapvető fontosságú. A kulcs csupán az, hogy ne a gyereket
minősítsük, ne a személyét utasítsuk el, hanem az aktuális viselkedésével
kapcsolatban pontosan fogalmazzuk meg és hozzuk a tudomására, mi bánt minket,
mi dühít minket, mi az, ami elfogadhatatlan a számunkra.
Még egy fontos dolog.
Amikor érzelmileg telített a helyzet, képtelenség arra törekedni, hogy
beszélgessünk, illetve hogy abba a fázisba tereljük a szituációt, ami a
problémamegoldáshoz vezet el. Ez csak akkor lehetséges, ha már elcsitultak az
indulatok. Ilyenkor kezdeményezhetjük, hogy megbeszéljük a gyerekkel, mi
történt, mi a nehézség és mit lehetne kitalálni közösen, hogy legközelebb ne
forduljon elő az adott konfliktus.
A konfliktusos helyzet
közben:
Tisztázza gyermekével
mivel lehetne a segítségére. – Például ha egy áruházi vásárlás alkalmával unott
ténfergésében lapogatni kezdi a barackokat a gyümölcspultnál, ne ripakodjunk rá
vagy szidjuk meg, hanem mondjuk azt, hogy nagyobb segítség lenne, ha mellettünk
nézelődne vagy felülne a bevásárlókocsi elejére.
Fejezze ki rosszallását. –
Tisztán és egyértelműen hozzuk a gyerek tudomására érzéseinket viselkedésével
kapcsolatban. Tegyük ezt úgy, hogy egyértelmű legyen, hogy a helyzetre és a nem
a gyerek személyére utalunk.
Fejezzük ki elvárásainkat
felé. – Legyen egyértelmű a gyerek számára mit várunk tőle.
A konfliktusos helyzet
után, ha makacs a probléma:
Adjunk alternatívát,
hogyan teheti jóvá helytelen viselkedését, mi az, ami számunkra elfogadható
megoldást jelentene. – Együtt ötletelve közös listát készíthetünk a lehetséges
megoldásokról. Például: „Ha legközelebb hasonló helyzet alakul ki, nézzük, mit
találjunk ki, hogy megelőzzük a bajt.” Minden kerüljön fel a listára, az is,
ami nem kivitelezhető, de ötlet szinten felmerül. A végén válasszuk ki a
mindenkinek megfelelő alternatívát. Fontos, hogy a gyereket is bevonjuk a
döntésbe.
Aktívan vegyünk részt
abban, hogy a gyerek megtapasztalja tettei következményeit. – Ha nem tartott be
egy megállapodást, akkor meg kell tapasztalnia a következményét. Ez ne
büntetést jelentsen, szankciót vagy elvonást, hanem a következmény
érvényesítését. Ha például rendetlen volt az áruházban és nem fogadott szót,
akkor fontos tudnia, hogy a következő alkalommal nincs közös együttlét, de
legközelebb lesz alkalom arra, hogy ő is megmutassa, képes elfogadni a közös
szabályokat.
Ezzel a szemlélettel a
gyerekek azt tanulják meg, hogy nem áldozatok vagy ellenségek egy-egy
helyzetben, hanem aktív problémamegoldók, akik később maguk is hasonló
módszerrel tudják tisztázni egyéb konfliktusaikat az életben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése