Miért a testvéremre fordítanak minden figyelmet?

Miért a testvéremre fordítanak minden figyelmet?

„Bosszant, hogy rendetlenkedő testvéreimre nagyon sok figyelmet fordítanak — van, hogy pozitív, van, hogy negatív értelemben. De mivel én általában engedelmeskedek, engem természetesnek vesznek” (Kay*, 18 éves).

„Testvéreimre több figyelmet fordítanak, és jobban bánnak velük. Ha rám bármilyen figyelmet fordítanak, azt leginkább tanácsadás formájában teszik. Jobban érezném magam, ha tudnám, hogy ők is tanácsot kapnak” (Ruth, 15 éves).

„Nekem úgy tűnik, hogy bátyáim és nővéreim több kiváltságot kapnak, és nagyobb figyelemben részesülnek” (Bill, 13 éves).

ATTÓL a naptól kezdve, hogy megszülettünk, mindannyiunknak szükségünk van a szüleink részéről kimutatott figyelemre. Ha pedig úgy érzed, hogy nem kapod meg a neked járó részt abból, érthetően megbántottnak és mérgesnek érezheted magad. Különösen így van ez, ha úgy látszik, testvéred — a legidősebb, a legfiatalabb, a legjobban viselkedő vagy a legrakoncátlanabb — van mindig a középpontban. Még úgy is érezhetsz, ahogy Dávid, amikor ezt írta: „Töröltettem, akár a halott, az emlékezetből; olyanná lettem, mint az elroshadt edény” (Zsoltárok 31:13).

Fájdalmas lehet azt látni, hogy testvéred részesül abban a figyelemben, amiben te szeretnél. De ez szükségszerűen azt jelenti, hogy téged nem szeretnek? Egyáltalán nem. Néha kivételes adottságuk, vagy társaságkedvelő személyiségük miatt részesülnek fiatalok megkülönböztetett figyelemben. A 11 éves Kenneth ezt mondja: „Bár Artúr öcsém még csak harmadik osztályos, az ötödik osztályosok együttesében zenél. A sportokban és matekban is nagyon jó. Tulajdonképpen az iskolában mindig jelest kap minden tantárgyból. Néha az jár az eszemben, hogy az emberek jobban kedvelik őt, mint engem, de nem vagyok rá féltékeny. Nos, csak egy kicsit.”

Azután vannak fiatalok, akikre úgy tűnik, szüleik idejük oroszlánrészét áldozzák, pusztán azért, mert a legidősebbek vagy a legfiatalabbak. A Biblia ezt írja a fiatal Józsefről: „Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt” (1Mózes 37:3, 4). Másrészt viszont, a 18 éves Todd úgy érezte, a bátyjával kivételeznek, mivel ő a legidősebb. Így emlékszik vissza: „Egyszer megkértek minket, hogy hozzuk be egy iskolai feladathoz a kedvenc kisgyermekkori képünket. Csak néhány képet találtam magamról, de észrevettem, hogy bátyámról sokkal több fénykép van. Csodálkoztam azon, hogy miért.”

Bár gyakran azért kap az egyik testvér megkülönböztetett figyelmet, mert gondjai vannak, talán olyan gondok, melyekről te nem tudsz. „Amikor 16 éves lehettem, bátyám nehéz időszakon ment át — magyarázza Cassandra, aki most 22 éves. — Nem volt benne biztos, hogy valóban akarja-e szolgálni Jehovát, és szüleim csaknem minden figyelmüket rá fordították. Akkoriban képtelen voltam megérteni, miért. Az volt az érzésem, hogy egyáltalán nem törődnek velem. Ez szomorúvá tett, és úgy éreztem, semmibe vesznek; egyfajta dühöt is kiváltott belőlem.”

Amiért kivételeznek

Néha azonban a szülők a bűnösek a leplezetlen kivételezésért. Egy anya beismerte: „Tudom, hogy Pál fiam keservesen veszi tudomásul, hogy nagyon büszkék vagyunk a lányunkra. Nyíltan megmondta nekünk: »Te és apa mindig egymásra néztek, amikor Erzsi mond valamit.« Először nem tudtuk, miről beszél. Azután rájöttünk, hogy állandóan »hát nem fantasztikus a lányunk?« pillantásokat váltottunk egymással. Mióta felnyitotta a szemünket, őszinte erőfeszítést teszünk, hogy ne tegyük ezt többé.”

De elsősorban miért kivételeznek a szülők? Egyik tényező lehet a saját neveltetésük. Ha anyukád például a legkisebb gyermekként nőtt fel, jobban tud azonosulni a legkisebbel. Anélkül, hogy tudatában lenne, hajlamos lehet arra, hogy a legkisebb pártját fogja. Egy szülő talán vonzódhat ahhoz a gyermekhez, akivel hasonló természete van, vagy akivel közös az érdeklődési köre. Figyeld meg, mit ír a Biblia azzal kapcsolatban, ahogy Izsák és Rebeka tekintették ikerfiaikat, Jákóbot és Ézsaút: „felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot” (1Mózes 25:27, 28).

Mit kellene tenned, ha úgy látszik, szüleid kivételeznek egyik testvéreddel?* Talán megpróbálhatnál beszélni erről szüleiddel nyugodt, vádaskodástól mentes modorban (Példabeszédek 15:22). Tisztelettudóan meghallgatva őket, talán képes leszel megérteni a dolgokat az ő nézőpontjukból. Ez segíthet a csalódottságod enyhítésében (Példabeszédek 19:11). Egy tizenéves ezt mondta: „Igazán bosszantott, hogy anyu jobban vonzódik a bátyámhoz, mint hozzám. Amikor erről kérdeztem őt, elmagyarázta: mivel a bátyám nagyon hasonlít apára, emiatt áll közelebb hozzá. És mivelhogy én rá hasonlítok, apa hozzám vonzódik. Hasonlóképpen, mivel mi nagyon hasonlítunk egymásra, egymás idegeire megyünk. És mert apukám és a bátyám nagyon hasonlítanak egymásra, ezért őrületbe kergetik egymást. Amint ezt így elmagyarázta — bár nem voltam túlságosan boldog tőle —, el tudtam fogadni.”

Az elfogult bánásmód — igazságtalanság?

Mégis miért nem tudnak a szülők egyszerűen pontosan ugyanúgy bánni mindenkivel? Betti, aki most 18 éves, ezt mondja: „Amikor úgy 13 éves lehettem, úgy éreztem, hogy öcsémmel és velem egyformán kellene bánni: pontosan ugyanúgy. De mindig nekem mondták meg a magukét, amíg ő mindent megúszott szárazon. A kocsit szerelve pedig több időt tölthetett apával. Ez annyira igazságtalannak tűnt.”

De nem szükségszerűen igazságtalanság az elfogult bánásmód. Vedd fontolóra, hogy Jézus Krisztus hogyan bánt apostolaival. Ő vitathatatlanul szerette mind a tizenkettőt, de mégis csak hármójukat hívta meg, hogy különleges eseményeknek a tanúja legyen, ideértve Jairus lányának feltámasztását és az elváltozást (Máté 17:1; Márk 5:37). Azonkívül Jézus különösen közeli barátságban volt János apostollal (János 13:23; 19:26; 20:2; 21:7, 20). Elfogultság volt? Kétségtelen. Igazságtalan volt? Egyáltalán nem. Amíg Jézus mélységesen vonzódott bizonyos apostolokhoz, nem hagyta figyelmen kívül a többi apostol szükségletét (Márk 6:31–34).

Hasonlóképpen előfordulhat, hogy egyik testvéred különleges figyelemben részesül adottságai, egyénisége vagy szükségletei miatt. Persze fájdalmas lehet ezt látni. De a kérdés az, hogy valóban figyelmen kívül hagyják a te szükségleteidet? Amikor szüleid tanácsára, segítségére vagy támogatására van szükséged, ott vannak melletted? Ha ez így van, tényleg elmondhatod, hogy igazságtalanság áldozata vagy? A Biblia arra buzdít bennünket, bánjunk másokkal a ’szükségeik’ szerint (Róma 12:13). Mivel te és testvéreid különböző szükségletű egyének vagytok, egyszerűen nem lehet, hogy szüleitek mindig ugyanúgy bánjanak veletek.

Így Betti, akit korábban idéztünk, belátta, hogy az egyforma bánásmód nem mindig igazságos, és hogy az igazságos bánásmód nem mindig egyforma. Ezt mondja: „Megértettem, hogy az öcsém és én különböző emberek vagyunk, és különböző bánásmódra van szükségünk. Visszatekintve hihetetlen, hogy ezt nem fogtam fel, amikor fiatalabb voltam. Úgy vélem, azért nem fogtam fel, mert annyi idős korában az ember máshogy tekinti a dolgokat.”

A tisztánlátás megtanulása

Igen, az „ahogy a dolgokat tekinted”, összefüggésben van azzal, hogyan reagálsz a helyzetedre. Mintha valaki színes szemüvegen keresztül nézne, ugyanúgy az érzelmeid is ki tudják színezni számodra a dolgokat. Azonkívül nagyfokú érzelmi igény van a szülői figyelemre és helyeslésre. Stephen Bank és Michael Kahn kutatók megfigyelték: „Még ha a szülők el is érnék azt az elképzelhetetlen álmot, hogy elfogulatlanul bánnak az egymástól rendkívül eltérő gyermekeikkel, akkor is úgy látná mindegyik gyerek, hogy szülei kivételeznek a másik gyermekkel.”

Például gondold át újból, mit mondott az a három fiatal, akiket a bevezetőben idéztünk. Helyzetük nagyon mostohának tűnhet, ha nem vesszük figyelembe azt az egy tényezőt: ők testvérek! Mindegyikük úgy képzeli, a többiek nagyobb figyelemben részesülnek, őt pedig elhanyagolják. Gyakran kicsit torz a dolgokról alkotott nézőpontunk. „A ki higgadt lelkű, az értelmes [tisztán látó, NW] férfiú” — írja a Példabeszédek 17:27. Tisztán látónak lenni annyit jelent, hogy reálisan és tárgyilagosan, nem pedig érzelmi alapon tekintjük a dolgokat. A tisztánlátás segíthet annak felismerésében, hogy bár szüleitek nem ugyanúgy bánnak veletek, de szívügyük mindannyiótok legjobb érdeke. Ennek felismerése segíthet neked, hogy ne legyél mérges és megkeseredett.

De mi van akkor, ha jogosan tűnik úgy, hogy nem kapod meg a neked járó figyelmet? Mit tehetsz ekkor? Ezt az Ébredjetek! egyik későbbi számában fogjuk megvizsgál #1 Dr.BauerBela

---