A legkisebb a kedvenc – és ez így van jól!
Nem kell görcsösen az egyenlőségre törekedni a testvérek esetében, mivel
minden gyermek különböző, ráadásul más az elsőszülött és a legkisebb
igénye is. Egy amerikai kutatás szerint a kicsik lelki fejlődésének és
-egészségének fontos, hogy ők legyenek a szülők „kedvencei”.
A testvérek között folyamatos
küzdelem zajlik a szülők figyelmének felkeltésére és megtartására. A
nagy összecsapások végén számtalanszor fakad ki a legkisebb, hogy
mindennek az oka, hogy a legidősebb gyermek a család kedvence. Pedig ez
az esetek döntő többségében nem így van, és éppen azért, amiért a
legkisebbek ezt szóvá teszik: mivel számukra ez a státusz különösen
fontos. A brit Independent
című lap a Utah állambeli Brigham Young Egyetem kutatása nyomán arról
írt, a testvérek számára nem egyformán fontos, hogy ki az éppen aktuális
kedvenc. A felmérésből az derült ugyanis ki, hogy ha a legfiatalabb úgy
véli, ő a család szeme fénye, és ezt megerősítik a szülők is, sokkal
erősebb a szülő-gyermek viszony, mint ha nem lenne ekkora az egyetértés.
Amennyiben nem a kicsi a legfontosabb, a kapcsolat sokkal lazább,
gyengébb lesz. Nem úgy, mint az idősebb testvér esetében. A kutatásból
az derült ki, hogy a családon belüli kapcsolatokra nem volt jelentős
hatással az, hogy éppen első számú, vagy második számú gyermekként
tartották számon, vagy tartotta magát számon a fiatal. A kutatók szerint
ez a társadalmi összehasonlítás jelenségének tudható be, a legkisebbek
sokkal érzékenyebbek a családban betöltött helyükre, mint az idősebbek.„Az elsőszülöttek szinte sosem gondolják, hogy a testvérükkel kellene összehasonlítaniuk önmagukat, hogy a kisebbik gyermek számukra referencia, viszonyítási alap lenne” - idézi a lap Alex Jensent, az egyetem professzorát. „Ez a dolog ugyanis az ő életükben sokkal kevésbé van jelen, mint a kisebbek mindennapjaiban.” Vélhetően éppen azért, mert számukra adott volt, hogy a családban van egy másik gyermek, aki – a korkülönbség miatt – az első években előrébb járt a beszédtől a kézügyességen át a mindennapi ismeretekig mindenben, így folyamatosan követni lehet csak, megelőzni, vagy beérni nem. A nagyobb gyermek esetében ilyen helyzet a felcseperedése idején nem állt elő a szűk családban.
A kutatók 300, immár tinédzser korú testvérpárral bíró családokat kérdeztek ki. Minden esetben két fiatalról volt szó, de a kutatók szerint több gyermek esetén is hasonló lehet a legkisebbek és a legnagyobbak véleménye. „A kisebbeknek fel kell nézniük az idősebbekre, ahol pedig többen vannak, a legkisebbnek több viszonyítási pont, tehát idősebb testvér is van az életében” - magyarázta a professzor, aki hozzátette, a szülők nagyon sokszor úgy próbálnak segíteni, hogy igyekeznek mindenkit azonos módon kezelni. Alex Jensen ezt éppenséggel rossz taktikának gondolja. „Igazságosan, de nem azonosan kell a gyermekekkel foglalkozni. Különbözőek, tehát különböző bánásmódra és kapcsolatra van szükségük, ezzel tehetünk számukra a legjobbat, nem pedig a szeretet uniformizálásával” - vélekedett az amerikai professzor.
(csalad.hu)
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése