„Segítség, agresszív a gyerekem!” – Kezeld, különben véged lesz

 

 

Ez a cikk 346 napja friss?lt utolj?ra. A benne szerepl? inform?ci?k a megjelen?s idej?n pontosak voltak, de m?ra elavultak lehetnek.

Amikor egy gyerek agresszíven viselkedik a szüleivel, a kortársaival, vagy épp a játékaival, sok szülő megrémül. Ha nem otthon látja, akkor vajon miért „ilyen”? Ez a probléma, komoly konfliktusforrás, nem csupán közösségben, de családon belül is.

A gyermeki agresszivitást kezelni kell, hiszen, ha a gyermek rájön, hogy ezzel az eszközzel a kezében eléri a céljait – hiába kap utána büntetést – bizony használni fogja. Ez nem keverendő össze a hisztiközben eldobált játékokkal, de hasonló módon lehet ellene tenni.

Találd meg az okát!

Egy gyerek egészen banális okok miatt is agresszívvá válhat: éhes, szomjas, fáradt, vagy egyszerűen csak túl sok inger érte egyszerre. Amikor azonban egy kisgyermek egyik napról a másikra kezd agresszíven viselkedni, mely megjelenhet szavakban és tettekben egyaránt, annak általában van valamilyen kiváltó oka.

A gyermeki agresszivitást kezelni kellForrás: Shutterstock

Ez lehet egy kistestvér születése, új óvó néni érkezése, vagy épp a családban lappangó negatív érzelmek tünete is. Lehet, hogy te nem mondod ki, de egy gyerek érzi, ha anya, vagy apa hetek óta feszült, kevesebb figyelem jut rá, halk veszekedések törik meg álmát éjszakánként. Amennyiben ez már nem kezelhető családon belül, érdemes szakember segítségét kérni. A körzetes pedagógiai szakszolgálat, gyermekjóléti, vagy családsegítő központok térítésmentesen biztosítanak pszichológust.

Természetesen beszélhetünk életkori sajátosság során fellépő agresszivitásról is. Egy pár éves gyermek, még nem képes érzelmeit minden esetben kordában tartani, egocentrikus világképébe abszolút belefér, hogy valakit megrúgjon, megharapjon azért, hogy az odaadja neki a kiszemelt játékot. Ez az a kor, amikor a jó és rossz között nehezen tesz különbséget, és ekkor nagyon fontos, hogy ne csak büntesd, hanem el is magyarázd neki, miért volt helytelen az, amit tett, vagy épp mondott. Próbálj az érzelmeire hatni.

Nagyon szomorú vagyok amiatt, hogy megütötted a testvéredet. Ez nem volt kedves dolog. Nézd meg, sír, mert fáj neki. Én sosem ütöttelek meg, mert szeretlek, és nem akarom, hogy fájjon neked.  

Az agresszió lehet egy kistestvér születése vagy a családban lappangó negatív érzelmek tünete isForrás: Shutterstock

Minden esetben kérdezd meg, hogy miért tette. Ha a válasza az, hogy mert elvette a játékát, ő ütötte meg először, mindig vezesd rá arra, hogy ebben az esetben mi lett volna az elvárt viselkedés. Vedd rá, hogy beszéljen az érzéseiről, és hogy inkább ezt kommunikálja a másik felé egy ilyen szituációban, és adj neki tanácsot. Minden esetben légy megértő, számodra akár milyen banálisnak is tűnik az ok. Sőt, ha a testvér elég nagy – nem kisbaba még – akkor ezt közösen beszéljétek meg. Hiszen az ő magatartása sem volt megfelelő.
Szomorú lettél, mérges? Megértem, hiszen ez a te kedvenc kisautód, ő pedig nem kérdezte meg, hogy elveheti-e. De szeretitek egymást, akit szeretünk, azt nem bántjuk. Mondd el neki, hogy mit éreztél, amikor szó nélkül kivette a kezedből! Legközelebb próbáld meg visszakérni, vagy adj neki cserébe valami mást, amivel épp nem játszol.  

Amiket sose tégy:

• Ne „add vissza”! Ha visszaharapod, azzal mégis mit tanítasz neki? Agresszív viselkedésre agresszív választ kap, melyből ő csak annyit fog leszűrni, hogy az erősebbnek van igaza.

• Ne veszítsd el a fejed! Sose kezdj el vele kiabálni, ne alázd meg mások előtt, még véletlenül se üsd meg, és a szobájába se küld be csak úgy, büntetés gyanánt. Ezekkel egyrészt ismét az agresszivitás létjogosultságát erősíted meg benne, másrészt nem érsz el velük célt. A viselkedése nem fog változni, csak még frusztráltabbá válik. Ezekkel a módszerekkel nem neveled, hanem megfélemlíted őt.

Akármilyen jellegű, egy agresszív gyermek komoly fejtörést okoz a szüleinek. Ne feledd azonban, hogy kitartó és következetes neveléssel, elérheted a helyes magatartást. Sose vond kétségbe saját szülői kompetenciádat, ne add fel, ne törj össze. Ha úgy érzed, te már minden tőled telhetőt megtettél, és mégsem változott semmi, vidd el a kicsit pszichológushoz. Ez nem szülői kudarc, ellenkezőleg. Csak a felelős anyák és apák képesek felismerni saját korlátaikat, és tenni a kialakult negatív helyzet megoldásáért.

Emeld ki az aVannak olyan helyzetek – például játszótéren -, amikor a gyerekek hirtelen és a szülő számára váratlanul válnak agresszívvá. Amikor látod, hogy a gyereked megüt egy másikat, nem elég a távolabb lévő padról odakiáltani neki, hogy „Mit csinálsz? Fejezd be és kérj tőle bocsánatot!". Minden esetben oda kell menni, le kell a gyermekhez ülni, guggolni és a fentiekben foglaltak szerint beszélni vele. Meg kell értenie, hogy amit tett az rossz, és azt is, hogy miért rossz. Ha ellenkezik, kiabál veled, el akar rohanni, nem lehet vele beszélni, egyszerűen fogd meg a kezét, gyengéden, de határozottan vidd el egy nyugodtabb helyre – például egy távolabbi padhoz –, ültesd le és adj neki 12 percet arra, hogy lenyugodjon. Az ingerszegényebb környezet meg fogja tenni a hatását és lehetőséget teremt a már említett Az agresszív gyereket ki kell emelni a szituációból és meg kell vele beszélni a történteketForrás: Shutterstock

Amiket sose tégy:

• Ne „add vissza”! Ha visszaharapod, azzal mégis mit tanítasz neki? Agresszív viselkedésre agresszív választ kap, melyből ő csak annyit fog leszűrni, hogy az erősebbnek van igaza.

• Ne veszítsd el a fejed! Sose kezdj el vele kiabálni, ne alázd meg mások előtt, még véletlenül se üsd meg, és a szobájába se küld be csak úgy, büntetés gyanánt. Ezekkel egyrészt ismét az agresszivitás létjogosultságát erősíted meg benne, másrészt nem érsz el velük célt. A viselkedése nem fog változni, csak még frusztráltabbá válik. Ezekkel a módszerekkel nem neveled, hanem megfélemlíted őt.

Akármilyen jellegű, egy agresszív gyermek komoly fejtörést okoz a szüleinek. Ne feledd azonban, hogy kitartó és következetes neveléssel, elérheted a helyes magatartást. Sose vond kétségbe saját szülői kompetenciádat, ne add fel, ne törj össze. Ha úgy érzed, te már minden tőled telhetőt megtettél, és mégsem változott semmi, vidd el a kicsit pszichológushoz. Ez nem szülői kudarc, ellenkezőleg. Csak a felelős anyák és apák képesek felismerni saját korlátaikat, és tenni a kialakult negatív helyzet megoldásáért. #1 Dr.BauerBela

---