A nem várt gyerek átka

Mindent megtesznek azért, hogy végre megérkezzen. Vagy mindketten várják. Vagy nem várják mindketten, de elfogadják. Vagy csak az egyik szülő fogadja el. Vagy senki nem fogadja el... - Akárhogy indult, ezt a gyerek viseli élete végéig.

Társadalmi elvárás: ha megszületett, a legjobb tudásunk szerint neveljük fel. Meg is teszünk mindent, de legbelül, talán nem is tudatosan ott motoszkál: kívántuk, vártuk, készültünk rá?

Az a baba, akit mindkét szülő várt, a legtisztább helyzetben van. Még ahhoz a gyerekhez képest is kiegyensúlyozottabb lehetőségekre számíthat, akit nemcsak szimplán vártak, hanem mindent megtettek azért, hogy megszülessen.

A nehezen érkezett gyerekek sokszor a túlságos féltés igáját nyögik, hiszen akiért nagyon megszenvedtek a szülők, azt minden rossztól szeretnék megkímélni. Így sokszor még attól is megóvják, amire a fejlődéséhez szüksége lenne, legyen az játszótéri koccanás vagy szerelmi csalódás.

1. Egy baleset vagy, semmi más!

Ági szülei válásakor tudta meg: őt csak azért nem vetették el, hogy megpróbálják megmenteni haldokló kapcsolatukat. Ennek ismeretében vált számára világossá, miért is kapott annyi szemrehányást kisgyerekkorától fogva.

A nem várt, vagy nem szívből akart gyerek sorsa nehéz lehet, ha a szülők nem szeretnek bele idejekorán. Már magzatkorában úgy tekinthetnek rá, mint minden baj forrására, de kezdjen csak el sírni, vagy verjen le véletlenül egy pohár tejet a konyhában, gyorsan megkaphatja: veled csak a baj van. Egy kritikus időszakban a tapintatos szülőből is kiszakadhat a rettenetes mondat: te csak egy szerencsétlen baleset eredménye vagy! Miattad kellett elvennem anyádat!

A nem várt gyerek már puszta létével is kényelmetlenséget okoz szüleinek, hiszen minden pillanatban emlékezteti őket arra, hogy nélküle sokkal szebb jövőre számíthattak volna. Ez az érzés még akkor is élhet a szülőkben, ha nincs reális alapja. Hiszen ki tudja, az a jövő valóban szebb lett volna. Ez a baba szinte biztos, hogy nélkülözni fogja szüleitől a feltétlen szeretetet. Ha szerencséje van, mellé áll egy nagyszülő, aki számára az unoka nem fölösleges, akit a kicsi puszta léte is örömmel, büszkeséggel tölt el.

2. Légy észrevétlen!

Ha Nóri csecsemőkorában fölsírt, anyukája pánikszerűen vigasztalni kezdte. Amikor a kislány nagyobb lett, akkor is vele maradt a teljes elalvásig, ne zavarja a gyerek apát a tévézésben. A szobában nem volt szabad ugrálni, hangoskodni, inkább nagyokat sétáltak, és mindenféle foglalkozásra jártak, alig voltak otthon.

Ha csak az egyik szülő nem kívánta a gyereket, úgy érezheti: becsapták. A kicsiben testesül meg a kudarca, ráadásul a másik szülő ellen éledő indulatait is a gyerekre zúdíthatja.

Az a szülő pedig, aki a gyerek mellett döntött, bűntudatot érezhet a párjával szemben: miattam vett rossz irányt az életed! Megpróbálhatja mindezt azzal jóvá tenni úgy, hogy a gyerekének folyamatosan azt üzeni minden mozdulatával, döntésével, szavával: Légy észrevétlen! Ne zavarj! Ne látssz! Ha sír a pici, azonnal elhallgattatja, ha ugrál, beszél, csendre inti, ha teret akar szerezi a családban, a lakásban, visszafogja vagy eltávolítja. Talán ő maga sem tudja, mi készteti erre, hiszen őszintén szereti a kisbabát, kisgyereket.

3. Nőj már fel!

Zolikát kezdettől fogva önállóságra nevelték. Nagyon hamar elvárták tőle, hogy egyedül aludjon el, egyedül birkózzon meg az öltözéssel. Hatévesen iskolába adták, különórákra járatták, hatalmas munkával kaparták össze a pénzt, hogy érettségi ajándékként lakást kaphasson a fiú.

Előfordulhat, hogy egy csak félig-meddig várt gyerek sorsa a sürgetés lesz: nőj már fel, repülj ki, akkor visszaáll a régi egyensúly, amely nélküled volt meg utoljára! A szülő tudattalan üzenete folyamatosan bombázza a gyereket. A végeredmény persze kétséges: bár a gyerek kirepül a házból, de a szülők sosem fogják visszakapni gyerek nélkül megélhető ifjúságukat.

4. Fölösleges vagyok

A nem várt gyerek szíve mélyén úgy érzi: fölösleges, haszontalan, szerethetetlen. Folyton szorong és bizonyítani akar: engem lehet szeretni. Nézzétek, milyen ügyes vagyok, okos vagyok, mindent tökéletesen megcsinálok. Szükség van rám! Elképesztő energiát fektet a bizonyításba, úgy érzi, soha nem hibázhat, hiszen ez a szüleit igazolná. Ha az életében, akár gyerekkorában, akár később akad valaki, aki elfogadja, és feltétel nélkül szereti, sokat javulhat az önértékelése, sínre kerülhet az élete.

A nyereség

Ám ahogy minden, ez a helyzet sem fekete vagy fehér. Sokan azok közül, akiket nem vártak a szülei, elmondják, hogy ez a bizonyítási kényszer hozta ki belőlük életük legnagyobb teljesítményeit. Ez adta nekik az erőt ahhoz, hogy egy szakterületen kitartó munkát végezzenek, és megszerezzék azt a tudást, amely lehetővé teszi, hogy örömet leljenek szakmájukban vagy hobbijukban. Felnőttkorukra így lett teljes az életük.

#1 Dr.BauerBela

---