A gyógypedagógia pedagógiai
dominanciájú, önálló tudomány, tágabb értelemben a fogyatékossággal, a
fogyatékosokkal összefüggő jelenségkört vizsgálja. A szűkebb értelemben vett
gyógypedagógia a fogyatékosok speciális pedagógiai tudománya, nevelésük,
oktatásuk, cél és eszközrendszerét vizsgálja.
Fő területei az értelmileg
akadályozottak, a tanulásban akadályozottak, a hallássérültek, látássérültek,
mozgássérültek és beszédhibások pedagógiája, valamint a pszichopedagógia.
A fogyatékossági területek körülhatárolása, elnevezései napjainkban folyamatos
változásokon mennek keresztül, ez a napi gyakorlatban, a
törvényekben és a tudományelméleti vitákban egyaránt nyomon követhető.
Mivel a gyógypedagógiai tevékenység
tartalma, eljárásai a fogyatékosság, akadályozottság mértékétől,
kialakulásától, jellegétől, az életkortól is meghatározottak, a tevékenységet
végzők szakmai irányultságától meghatározottak, igen fontos a fogalmak
tisztázása, egyértelmű körülírása. A szoros határterületi érintkezés a
pedagógiával és az orvosi (gyermekorvosi) gyakorlattal szükségessé teszi, hogy
a gyógypedagógia, ezen belül a logopédia elmélete által kidolgozott fogalmak, a
szakmai kritériumok ismertek és befogadhatóak legyenek más szakmák képviselői,
és elsősorban az érintettek, a beszédhibások, és szüleik számára is.
A logopédia meghatározását,
tudományos rendszertani besorolását a logopédiáról, a logopédiai folyamatról
vallott felfogás, a logopédiai tevékenységet végzők szakmai hovatartozása, a
kialakult hagyomány egyaránt befolyásolja (Papp). Az orvosi, nyelvészeti,
pedagógiai oldal egyaránt szerepet kapott az elmúlt száz év logopédiai
szakirodalmában, és az idők folyamán is jelentős változáson ment keresztül. Ez
a változás egyrészt a beszédhibák körének bővülését jelentette, másrészt az életkori
határok kitolódását kívánja a felnőtt beszédhibások ellátása. A változó, táguló
és létszámában is jelentősen növekvő beszédhibásnak illetve kommunikációs
zavarral élő populáció a módszertani repertoár kibővítését, átalakítását
kívánta, egyúttal egy szemléleti változást is hozott, melynek lényege talán
abban foglalható össze, hogy a logopédia figyelmének fókusza kitágult, és nem a
beszédhibára, hanem a beszédhibával élő emberre, gyermekre irányul.
Hangsúlyossá vált az okok, a háttér,
az előélet feltárása, a folyamatdiagnózis, a teljes személyiséget és
környezetét bevonó terápia.
Rövid példával megvilágítva: a
huszadik század elején a beszédhibásnak a selypes, raccsoló, illetve hebegő,
dadogó gyermek számított. (Mai szóhasználattal artikulációs zavarnak, illetve
dadogásnak neveznénk). Ma a beszédhibák körébe, és a logopédia
kompetencia körébe soroljuk az írott és a beszélt nyelv fejlődési zavarait, a
későbbi életkorban kialakult kommunikációs zavarokat, de a retorika, tárgyalási
stílus, színészi beszéd technikai oldala is ide tartozik. A kommunikációs
zavarok következtében kialakuló másodlagos magatartási, személyiségzavarok
felismerése is a logopédus feladata, a pszichológussal közösen végzett terápia
igen jó eredményeket hoz.
A logopédia meghatározása
Beszédzavar alatt a rendes beszédtől
eltérő beszédbeli jelenség értendő, ezen meghatározást még megtoldjuk azzal,
hogy az illető nyelv általános szokásaitól eltérő jelenségeket értjük alatta.
Beszédhibán a beszédfejlődés során
fellépő rendellenességeket értjük, a kiejtés és a folyékonyság zavarait
értve ezalatt. (Sarbó,1901)
A beszédhibákkal foglalkozó
tudomány, feladata a beszédzavarok, beszédhibák megszüntetése. (Kanizsai, 1955)
A hangképzés, a beszéd és a nyelv
kialakulásának akadályozottsága, fejlődésének bármely szakaszában bekövetkezett
zavara jelentős kommunikációs problémákhoz vezet és így par exellence a
mentálhigiénés problémák sorát veti fel. (Palotás, 1966).
A beszédfogyatékosok csoportja
rendkívül sok változatot, típust foglal magába, ez az egyik oka annak, hogy a
szakirodalomban magának a főcsoportnak az elnevezése is igen változatos.,(
beszédhibások, hibás beszédűek, beszédzavarban szenvedők, beszédsérültek
stb. ) Gordosné
Az utóbbi években tovább bővült a
megnevezések köre: beszédben akadályozottak, más fogyatékosok, diszlexiás,
részképesség gyenge gyermekek, tanulási zavarral élők. A változatos szinonimák
utalnak az igen sokszínű tünetekre, és a szakemberek szemléletét, képzettségét
is tükrözik. Részletesebb kifejtésükre később visszatérünk.
Mit ír a Pedagógiai Lexikon
’Logopédia’ címszónál?
A logopédia beszédzavarokkal
foglalkozó tudomány, a pedagógiai tudományok, ezen belül a gyógypedagógia
része. Szerves része a logopédiai tevékenység, mely a beszédzavarok megszüntetésére
irányuló gyógypedagógiai beavatkozás.
A logopédiai intézményrendszer: a
beszédben akadályozottak komplex logopédiai rehabilitációját különböző
szervezeti formában biztosító beszédjavító intézmények hálózata, főként a
közoktatás, kisebb arányban az egészségügy területén. A gyógypedagógiai
ellátás része, működését különböző szakemberek (orvos, pszichológus), továbbá
a Beszédhibások Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottsága segíti.
Célja a beszédhibás, részképesség
gyenge gyermekek fejlesztése, iskolára előkészítése. Feladata a beszéd
indítása és komplex terápiája, a tanulási és viselkedészavarok prevenciója.
A logopédus: az a gyógypedagógus,
aki a beszédben akadályozott (beszédhibás, beszéd-, hang- és nyelvi zavarban
szenvedő) gyermekek és felnőttek ellátására képesített. Tevékenységének része
az egyes logopédiai kórformák vizsgálata, azok típusától, súlyosságától,
halmozottságától függően, a társtudományok szakembereinek bevonásával; a
megelőzés, a korai fejlesztés, illetve a kezelés és az utógondozás.
Kapcsolatok, társtudományok
orvostudomány: neurológia,
gyermekgyógyászat, fül-orr-gégészet, audiológia, foniátria
pedagógia, alternatív pedagógiák,
művészeti pedagógiák
pszichológia, neuropszichológia
nyelvészet, pszicholingvisztika
A logopédia területén mindig nagyon
fontos volt a határtudományok szerepe, hatása. A logopédus szemléletét,
módszereit meghatározza az, hogy milyen szellemi műhelyhez tartozik, milyen
team-mel dolgozik együtt. Legerősebb hatása az orvostudománynak, nyelvészetnek
és pszichológiának van a logopédia gyakorlatára. Ez érthető is, hiszen az
orvostudomány nyújtotta anatómiai, neurológiai ismeretek alapozzák meg a
képzést, és egy életpálya során folyamatos frissítésük szükséges. A fülészet,
foniátria, audiológia, mint a beszédpatológia medicinális oldala, megteremti az
egészséges működés feltételeit, korrigálja a betegségeket, vagy az azok
következtében előálló krónikus állapotokat.
A pszichológia ismereteket ad a
gyermeki fejlődés, a kognitív folyamatok, a személyiség megismeréséhez,
szemlélete segíti a logopédust a terápiás attitűd kialakításában, az eredményes
kommunikáció, kapcsolatépítés technikájának elsajátításában. A beszédhibák pl.
dadogás esetében a pszichés okok feltárásában, leküzdésében támogatja a terápiát.
A nyelvészet a beszéd és nyelvi
törvényszerűségek feltárásával, a grammatikai rendszer megismertetésével bővíti
a logopédia elméleti ismereteit, a tévesztések jellege, a szabálykövetés és az
attól eltérő beszédfejlődés ismerete segít a terápiás módszerek kialakításában.
A beszédpatológia jól körülhatárolt
oldalai (logopédiai, nyelvészeti, orvosi, pszichológiai) erősen merítenek az
alaptudományokból, de főleg a korrekció, a terápia területén gátolja az
eredményes munkát, ha csak egyik oldalra épít, illetve ha a szakemberek egymás
mellett, egymástól függetlenül végzik munkájukat. A modern, komplex terápia
lényege, hogy a korrekciós eljárások egymással összhangban, egymást kiegészítve
és egymás hatását fokozva érvényesülnek. Pl. egy dadogó kezelésében a
beszédterápiával együtt végzett pszichoterápia, esetleg a gyógyszeres
támogatással kiegészítve jobb eredményt érhet el.
A különböző élethelyzetekben egyik
vagy másik terápiás hatás kaphat nagyobb szerepet, például a relaxációs
technikák megteremtik a feltételét a nyitott, elfogadó, önelfogadó páciensi
szerepnek. A szoros együttműködés, egymás módszereinek megismerése nem
jelentheti, hogy egymás kompetenciahatárait átlépjük, hiszen ez mindig a
dilettantizmus veszélyét rejti magában. (Palotás, 1966)
Érdekességképen emlékezzünk a kitűnő
magyar nyelvészre, Balassa Józsefre. Munkásságának fő témája a magyar
tudományos fonetika alapjainak lerakása volt. Ennek kapcsán került látókörébe a
beszéd hibáival foglalkozó szakemberek munkássága. Recenziókat írt a Nyelvtudományi
Közlemények XXXII. kötetében három gyógypedagógiai témájú könyvről. Maga is
foglalkozott a gégenélküli beszéddel, amely hangszalag eltávolító műtét utáni
állapotnak felel meg.(Balassa 1918.) Foglalkozott a beszédhibák elnevezésével,
(dadog, hebeg, selypít, raccsol) és tisztázó cikket írt a helyes értelmezés
szándékával (Subosits, 1994).
Napjainkban Gósy Mária
beszédpercepcióval foglalkozó munkássága hatott erőteljesen a logopédiai
gyakorlatra. (Gósy, 1995)
A logopédiai rehabilitáció célja
A beszédhibás személy
szükségleteihez és lehetőségeihez mérten:
a kommunikáció, a beszéd és nyelvi
készség fejlesztése,
kognitív képességek fejlesztése,
személyre szabott tanulási technikák
kialakítása,
életkornak megfelelő iskolai
oktatáshoz juttatás,
az életminőség javítása.
A logopédiai ellátás színterei
Magyarországon
oktatásügy
egészségügy
civil szervezetek, alapítványok
A logopédiai munka alapvetően a
közoktatás rendszerében folyik, a 3-18 éves
beszédhibások ellátása az óvodákban, iskolákban, családsegítő
szolgálatoknál, nevelési tanácsadókban történik, bejáró,
ambuláns formában. A tanórai keretekben folyó kiscsoportos vagy egyéni -
esetenként osztályokban folyó - munkát az önkormányzat finanszírozza.
Az egészségügyben folyó logopédiai
tevékenység kisebb volumenű, és célját tekintve is más, a gyógyító
tevékenységhez kapcsolódva, kiegészítő, orvos által rendelt,
meghatározott vizitszámú terápiás munkát végez a
logopédus. Az életkori korlátok nincsenek, születéstől a halálig, bármely
életkorban jelentkező beszédzavar korrekciójára igényelheti a beteg és orvosa a
logopédus segítségét. Az egészségügyi hálózatban, a kórházakban, rehabilitációs
osztályokon, vagy éppen az otthoni szakápolás keretében foglalkoztatják a
logopédusokat. Az otthonából bejáró beteg kezelése még ritka kivételként
fordul csak elő. Az egészségügyi ellátás finanszírozása az egészségbiztosítási
pénztárakon keresztül történik.
A logopédus
A /ELTE/ Bárczi Gusztáv
Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán logopédia szakos gyógypedagógiai oklevelet
szerzett, és speciális elméleti ismeretekkel rendelkezik a kommunikációs
zavarok terápiájában.
Kompetencia körébe tartozik
a logopédiai vizsgálatok elvégzése,
a kommunikációs készség fejlesztése,
a beszéd- és nyelvi zavar terápiája,
az olvasás, írás és a számolási
zavar terápiája,
másodlagos zavarok felismerése,
kezelése, szükség esetén más segítő szakemberek, pl. pszichológus bevonásával,
megelőzés és felvilágosító munka.
Munkája során szoros kapcsolatot
tart a beszédhibás környezetével, családjával, pedagógusaival.
A beszédhibák fajtái, formái,
tipológia
A beszédhibák igen sokfélék
lehetnek, a beszéd, mint összetett funkcionális rendszer igen sok ponton
sérülhet, így a vezető tünet is más és más lehet. Minden esetben jellemző
a kommunikáció zavara, a hangzó beszéd, a beszédmegértés és/vagy az írott nyelv
sérülése. Súlyossága is változó, így következményei is eltérőek. Egyes
beszédhibák könnyen rendeződnek, a gyermeki fejlődés során, míg mások
alapjaiban nehezítik meg az iskolai tanulmányokat, a szociális kapcsolatok
kialakítását.
Osztályozásuknál a fő tünetből
indulunk ki.
Megkésett beszédfejlődés/diszfázia
Artikulációs zavarok
Orrhangzósság
Dadogás
Hadarás
Olvasás-, helyesírás-, írászavar
Hangképzés zavara (diszfónia)
Neurogén kommunikációs zavarok,
afázia, diszfázia
Egyéb fogyatékossághoz, betegséghez
társuló beszédzavar
Megkésett beszédfejlődés
A gyermeki beszédfejlődés késése
elég gyakori jelenség. A szegényes gagyogás, a kontaktuskészség hiánya már egy
éves kor előtt jelzi a problémát. Az első szavak megjelenése, a szókincs
folyamatos bővülése másfél- két éves korban várható. Ha ez elmarad, vagy a jól
induló fejlődés leáll, érdemes a gyermekorvossal és logopédussal konzultálni.
Ebben a kérdésben a gyermekorvosok három éves korig általában türelemre intik a
szülőket, hiszen általában erre az időre valóban megindul a beszéd, de a
tapasztalat azt mutatja, hogy nem érdemes várni, és értékes időt elveszíteni.
Érdemes néhány rizikófaktor kizárni, és egy home (otthoni) tréninget
megkezdeni, amivel biztosan gyorsítjuk a folyamatot, és semmi kárt nem
okozhatunk.
A megkésett beszédfejlődés
kimenetele változó, néha igen gyorsan, következmények nélkül megjavul, de néha
hosszú terápiás folyamatot kívánó elhúzódó beszédfejlődést láthatunk, mely még
az iskoláskorban is okozhat problémát az olvasás-írás tanulásában.
Súlyos formája a diszfázia. Ez
sajátos nyelvi fejlődési zavar. Ismérvei már a korai fejlődés időszakában
feltűnhetnek (sivár gagyogás, csökkent beszédkésztetés, érthetetlen
beszéd). 3–4 éves korban az agyi éréssel összefüggő egyéni különbségek
miatt nehezen határolható el a megkésett beszédfejlődéstől. Jellemzője a normál
nyelvelsajátítástól minőségileg és strukturálisan eltérő nyelvi fejlődés,
melyet nem indokol a hallás, ill. a halláscsökkenés mértéke. Vezető tünete a
diszgrammatizmus, következetlen, centrális pöszeség, szómegtalálási
nehézségek, szómondatok, gyenge verbális emlékezet, percepciós, motoros
funkciózavarok. A nyelvi hátrány 9–10 éves korra egyenlítődik ki, ill.
beszédgyengeségként felnőttkorban is megmaradhat, iskolai
teljesítményzavarok forrása lehet. Gyakran társul diszlexiával,
diszkalkuliával. Két fő csoportja az expresszív-motoros (a kifejező beszéd
zavara), ill. a szenzoros-receptív (a beszédészlelés és megértés zavara, amely
a kifejező beszédet is érinti). A soktényezőjű jelenség, feltárása komplex
gyógypedagógiai-pszichológiai vizsgálatokkal lehetséges. Terápiája korai
fejlesztés, beszédindítás, képességfejlesztés.
A pöszeség
A beszédfejlődés folyamán 3 éves
korra alakul ki az anyanyelvre jellemző hang- és fonémarendszer, melynek
ejtésében az élettani pöszeség miatt lehet ingadozás. 4,5-5 éves korra az
élettani pöszeség jó akusztikus és motoros fejlődésnél spontán javul. Megfelelő
beszédfejlődésnél először észreveszi a gyermek a környezete rossz ejtését, de a
sajátját még nem. ( Pl. így válaszol a kérdésre: Ez nem szapka, hanem szapka. A
következő fokozat, amikor már a saját hibázását: is érzékeli nem szapka, de nem
tudom kimondani, majd végül, amikor javít: nem szapka, hanem sapka.) Mivel az
élettani pöszeség teljesen fiziológiás, nem kell a gyermeket terápiában
részesíteni.
4,5-5 éves kor körül amennyiben még
mindig nem megfelelő a gyermeknél a hangok kiejtése, akkor pöszeségről
beszélünk. A pöszeség érinthet 1 és több hangot egyaránt. Amennyiben csak
néhány hangnál van eltérés, akkor részleges, míg 10-nél több hang érintettsége
esetén általános pöszeségről beszélünk. A pöszeség lehet hangcserés,
(paraláliás) amikor egy másik helyesen képzett hanggal cserél, pl. cica helyett
tita, vagy lehet hangkihagyás (pl. h hang kihagyása), torz ejtés (pl. sz hang
interdentális ejtése úgy, hogy a nyelv hegye kicsúszik a fogak közé). A
legsérülékenyebbek az ún. sziszegő (sz-z-c-s-zs-cs) hangok, ahol már egy enyhébb
hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség is torzításhoz vezethet. A
pöszeség hátterében állhat a motoros kivitelezés, illetve az akusztikus
észlelés zavara.
A beszédhibás gyermekek döntő
többsége ebből a csoportból kerül ki, a jelen logopédiai gyakorlatban az ő
ellátásuk a legkielégítőbb. Legtöbb pösze gyermek óvodás korában megkezdi a
logopédiai gyakorlást, általában csak nagycsoportban, sajnos ez nem mindig
elegendő.
A pöszeség lehet a megkésett
beszédfejlődés következménye is, ilyenkor az artikulációs zavarok mellett a
nyelvi képessége gyengesége is tetten érhető, és ez várhatóan az iskolai
beválást is hátrányosan befolyásolja.
Az orrhangzós beszéd
Az orrhangzós beszéd az orr és
szájüregi rezonancia megváltozását jelenti. Nyílt, zárt és kevert változata
létezik. A nyílt orrhangzósság leggyakrabban veleszületett ajak- és
szájpadhasadék következménye. Ilyenkor a száj és az orrüreg közötti zárást a
lágyszájpad és a garat hátsó, illetve oldalsó falának izomzata nem tudja
biztosítani. A gyermekeknél a gyakori kórházi tartózkodás, a családtól való
távollét a testi és lelki fejlődést egyaránt visszaveti. A hasadékok műtéti
zárása teremti meg a korai beszédfejlődés alapját, ezért fontos, hogy a
születés követően szoros team-munka kezdődjön az orvos, pszichológus és
logopédus között. Nyílt orrhangzósság emellett fennállhat más organikus ok (pl.
lágyszájpad-rövidülés, -bénulás, -sérülés) és funkcionális okok (rossz
beszédszokás) hatására is.
A zárt orrhangzós beszéd jellemzője,
hogy az orrban, vagy az orrgaratban levő valamilyen akadály miatt az m, n, ny
hangok nazális színezete eltűnik. Az oka organikus (pl. nátha, orrpolip) és
funkcionális (lágyszájpad fokozott működése) egyaránt lehetséges.
A kevert típusban a nyílt- és zárt
orrhangzósság okai, illetve tünetei ötvöződnek
Diszlexia, diszgráfia, tanulási
zavarok
A diszlexia a tanulási zavarok
fogalomkörébe tartozó – intelligenciaszinttől független – olvasási és
helyesírási gyengeséget jelent. Hátterében a központi idegrendszer sérülései,
organikus eltérései, érési késése, működési zavara, örökletesség, lelki és
környezeti okok állhatnak.
Fontos azonban megjegyezni, hogy nem
minden olvasási, írási nehézséget tekintünk diszlexiának. Sokszor találkozunk
olyan számadatokkal, amik a diszlexiások 20—30% előfordulási arányáról szólnak.
A valóságban ez a százalékos arány jóval kevesebb. Minden iskolában vannak
olyan tanulók, akik nehezebben tanulnak meg olvasni az átlagosnál, ez azonban
nem egyértelműen diszlexiára utaló tény. Társaikhoz képest való elmaradásuknak
több oka is lehet, pl. sok hiányzás az olvasástanulás időszakában, a gyermek
képességeinek nem megfelelő olvasástanítási módszer. Csakis teljeskörű
vizsgálattal bizonyosodhatunk meg arról, valóban diszlexiás-e a gyermek.
A diszlexia veszélyeztetettség
tünetei már óvodáskorban megmutatkoznak. Jellemző a motoros ügyetlenség,
koordinálatlan nagy- és finommozgások, a beszédmozgások, az egyensúlyérzékelés
zavara.
Gyakran találkozunk a jobb-bal
irányok tévesztésével, testséma zavarral, téri orientációs zavarokkal, illetve
ezek szóbeli megfogalmazásának nehézségeivel, pl. a névutós szerkezetek
használatában.
Beszédvizsgálat során gyakran
találunk megkésett-, akadályozott beszédfejlődést, elmosódott artikulációt. Zöngétlenítés,
általános pöszeség, szegényes szókincs, beszédészlelés és –megértés zavara
egyaránt megjelenhet.
Vizuális (látási), akusztikus
(hallási), verbális (beszéd) emlékezet zavara jellemző tünet lehet. Figyelmük
könnyen elterelhető, többnyire csak néhány percre tudnak bizonyos dolgokra
koncentrálni.
Mindezek a tünetek a magatartásra is
hatással vannak, sokszor találkozunk pszichés-, beilleszkedési- és
magatartászavarokkal, amik megnyilvánulhatnak agresszióban, bohóckodásban,
túlzott visszahúzódásban egyaránt.
A diszlexia prevenciós terápia
legfontosabb elve a sokoldalú készségfejlesztés, az olvasás- és írástanítás
előkészítése, az olvasási kedv felkeltése, majd ezek alapján az olvasás tanítás
megkezdése. Itt nem célunk az 1. osztályos anyag megtanítása, hanem egyszerűen
az olvasástanításhoz hosszabb idő biztosítása.
Olvasásban, írásban fellépő tünetek:
Az olvasás hibái közé tartoznak
többek között a betűtévesztések, (vizuális vagy fonetikai hasonlóságon alapuló,
pl. f-t, g-k), betűkihagyások, vagy betoldások, szótagkihagyások, -betoldások,
reverziók (fordítások), pl. betűk szintjén b-d, u-n, szótagok, szavak szintjén
betűsorrend megfordítása. Kezdő olvasóknál jellemző a betűk olvasásának
megkésése, az olvasás tempójának lassúsága és a szövegértés problémája.
Írásban gyakoriak a helyesírási
hibák, időtartam- tévesztések, egybe-különírási gondok, betűkihagyások,
felcserélések, betoldások. A diszlexiás gyermek írása a finommotoros
koordináció gyengesége miatt többnyire csúnya, sokszor szinte olvashatatlan.
Iskoláskorban is jellemző a motoros
ügyetlenség, koordinálatlan nagy- és finommotoros mozgások, az
egyensúlyérzékelés zavara. Egyéb területeken a ritmusérzék fejletlenségével,
dominanciazavarokkal, nehezen kialakuló testsémával, rossz téri és idői tájékozódással,
gyenge emlékezettel, a sorrendiség zavarával találkozhatunk.
Emellett sok esetben elsődleges és a
már kudarcélmények hatására kialakult magatartásproblémák is előfordulnak.
Gyakori továbbá, hogy a diszlexiás
gyermekeknél nemcsak az olvasás (diszlexia) és az írás (diszgráfia) érintett,
hanem a számolás területe is (diszkalkulia). A számolási zavarok lehetnek
nyelvi eredetűek, amikor a beszédpercepció zavara miatt a feladatok
megfogalmazásából adódnak a nehézségek, de következhetnek elsődlegesen a számosság,
a számfogalom bizonytalanságából adódóan, vagy az elvonatkoztatás alacsony
szintjéből. Ezek az okok és tünetek változatos képet mutathatnak, melynek
eredménye a tanulási nehézség
A diszlexia reedukációs terápia is
sok készségfejlesztő elemet tartalmaz, de itt már az olvasás- írástanítás a fő
cél. Gyakran az olvasás technikája kielégítően lakul, a szövegértés is
elfogadható szintre fejleszthető, de a helyesírás és a nyelvi készség
gyengesége még felnőtt korban is megmaradhat.
Ahogy említettem, a diszlexiás
gyermekek terápiája minden esetben szoros team-munkában történik, ahol a
logopédusokon kívül más szakemberek is fontos szerepet kapnak. Segítségükkel a
diszlexia-reedukáció mellett kiegészítő terápiákat is végezhetünk, pl. Alapozó
terápia, Ayres-terápia, grafomotoros fejlesztés, szükség esetén pszichoterápia.
A diszlexiás gyermekek megsegítése
az általános iskola alsó és felső tagozatában is folytatódik. A közoktatási
törvény, mint sajátos nevelési igényű tanulókról emlékezik meg a diszlexiás,
diszkalkuliás gyermekekről, és különböző kedvezményekkel segíti iskolai
előrehaladásukat.
Fontos, hogy megkeressük, és
fejlesszük azokat a képességeiket, adottságaikat, amelyekkel sikereket érhetnek
el, hiszen gyakran hangoztatják a diszlexiások, szüleik, tanítóik, hogy
gondolkodásuk nem rosszabb, hanem más, így bizonyos helyzetekben sikeresebbek
társaiknál.
Diszfónia
Egyre gyakoribb a népesség körében
az egész hangképzést érintő rendellenesség a diszfónia, másképpen rekedtség.
A diszfónia a hangképzés jellegzetes
zavara, melynek tünetei között szerepel:
a rekedtség, fátyolos, levegős
vagy erőteljesen préselt hang
a rossz légzéstechnika, ami
következtében a vállak megemelkednek, a nyakizmok erőteljesen megfeszülnek,
a nem megfelelő hangmagasság ( ez
gyermekkorban leginkább mélyebb hangot jelent),
a csökkent, vagy túlzott hangerő,és
rövid hangtartás.
Emellett a diszfónás gyakran krákog,
a torkában lévő "gombócra", illetve a nyak szorító, a torok kaparó
érzésére panaszkodik.
Gyermek- és felnőttkorban egyaránt
kialakulhat. Hátterében állhat:
a hang túlerőltetése (főként
impulzív, sokat kiabáló, síró gyermekeknél),
gyermekkori diszfónia esetén az
érzékeny gyermeket ért trauma,
valamint a különféle megbetegedések,
mint pl. gégehurut idején alkalmazott erős, préselt hang megszokása, rögzülése.
A helytelen hangképzés veszélye,
hogy miután a hangszalagok ez esetben nem zárnak megfelelően, a hangszalagok
megvastagodhatnak és rajtuk ún. hangszalagcsomók alakulhatnak ki. Éppen ezért
nagyon fontos az előbbiekben leírt tünetek esetén a fül-orr-gégészeti,
foniátriai vizsgálat. A vizsgálattal eldönthető, hogy valóban diszfóniával
állunk-e szemben, illetve annak mely formájával, s ezek ismeretében megkezdhető
a logopédiai hangterápia.
A dadogás
A dadogás a beszéd ritmusának,
folyamatosságának zavara, amikor is az ember pontosan tudja, hogy mit akar
mondani, de a hangok akarattalan ismétlése, elnyújtása vagy elakadása miatt
nehezen tudja azt elmondani. Ez a tünetek jellegétől függően lehet tónusos,
mikor erős, nehezen oldódó görcsök jellemzik a beszédet, gyakran kényszeres
együttmozgásokkal. A klónusus dadogásra az a jellemző, hogy a dadogó ember
hangokat, azaz szótagokat ismétel meg beszéd közben. A kétféle beszédzavar
azonban abban is eltér egymástól, hogy a tónusos dadogás jobban megviseli,
frusztrálja az embert, s emiatt bizonyos helyzetekben beszélni sem akar, vagy
ha ez elkerülhetetlen, a stressz miatt a szokásosnál is jobban fog dadogni. A
klónusos dadogók esetleg nem élik meg annyira tragikusan hibázásaikat. A
dadogás okáról vallott nézet többször változott. Hasonlóképpen a terápiás
próbálkozások is. A XX. század első fele a dadogás lelki-érzelmi eredete
jegyében telt el, következésképp pszichoanalízissel és lelki kezeléssel
próbálták orvosolni a bajt. Másik elmélet szerint idegi működési zavar húzódik
meg a dadogás hátterében, amelynek következtében megbomlik a légzés, a
hangképzés és az artikuláció összehangoltsága.
Előfordulása elég gyakori, a
népesség 1-3 %-át érinti, életkoronként változóan. Fiúk között négyszer
gyakoribb, mint a lányoknál. Egyes családokban halmozott előfordulását írják
le. Kezelése feltétlenül szükséges, mert súlyos kommunikációs gátoltságot okoz,
így az egész életvitelt, életminőséget hátrányosan befolyásolja. A terápiás
eredmények is változóak, sajnos gyakori a visszaesés.
Felhasznált szakirodalom:
Gordosné Szabó Anna: Visszatekintés
a kezdetekre- a magyar gyógypedagógia bicentenáriumán. (Gyógypedagógiai Szemle
2002. XXX./4. 242-251.o.)
Subosits István: Egy tudós nyelvész
a beszéd hibáiról. (Beszédgyógyítás 1994. 3-4.1-6 o.)
Dr. Palotás Gábor: A logopédia
fogalma, célja és feladatai. (A Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola 1966. évi
évkönyve Budapest. 1966. 187-193. o.)
Dr. Kanizsai Dezső: A beszédhibák
javítása. (Tankönyvkiadó Budapest 1961)
Dr. Papp Gabriella: A speciális
pedagógiák szerepe a gyógypedagógia-tudomány differenciálódásában
(Gyógypedagógiai Szemle 2004. XXXII./292-96. o.)
Gordosné dr. Szabó Anna: Bevezetés
a gyógypedagógiába (Nemzeti Tankönyvkiadó Budapest. 1992)
Gósy Mária: A beszédészlelési,
beszédérzékelési folyamat zavarai és terápiája (BGGYT Főiskola
Budapest.1995)
Dr. Sarbó Artúr: Népszerű útmutató a
beszédhibák felismerésére és elhárítására (Budapest 1901. Hungária)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése