Szobatisztaság: az első lépések

A gyermeked érdeklődni kezd a bili után és úgy érzed elérkezett az ismerkedés ideje, de hogyan fogj bele? Egyáltalán: mikortól “kellene” szobatisztaságra szoktatni őt? Mik az első lépések?

A szobatisztaságra szoktatás ideje általában 2 éves kor után következik el, de a teljes nappali szobatisztaságra általában kb. 3 éves korig várni kell.
Vannak olyan csodagyerekek, akik már másfél évesen a bilire járnak és akik soha nem pisilnek be éjszaka, de ezek általában más gyerekei  A mieink, főként a fiúk, kényelmesebbnek tartják a pelenkát, és csak ücsörögni járnak a bilire, ha egyáltalán hajlandóak ráülni. De a más gyereke miatt nem érdemes bosszantani magunkat és azzal se törődjünk, hogy anyáink azt mesélik mi már 1 évesen szobatiszták voltunk.
A szobatisztaság ugyanis egészen más, mint a pelenkamentesség. A pelenkamentesség azt jelenti, hogy nappalra nem kell pelus és néha még éjszakára sem, azonban ez nem a kisgyermek érettségéből következik, hanem a szülő elhatározásából. Általában úgy érik ezt el, hogy óránként – kétóránként elviszik a kicsit a bilire, megpisiltetik, kifigyelik mikor kell kakilnia általában és megkakiltatják, éjjel pedig felébresztik és félálomban megpisiltetik. Ez azonban nem szobatisztaság! Nem káros a gyerekre nézve, ha kedvesen, türelmesen csinálják, ha azonban a kisebb-nagyobb “baleseteknél” megszégyenítik, leszúrják, ha annak ellenére erőltetik, hogy ő nem akarja, órákig ültetik a bilin, amíg nincs pisi vagy kaki, akkor bizony szorongást okozhat.

Milyen a valódi szobatisztaság?

Ehhez 3 téren kell megérnie a gyermeknek:
1. Fiziológiailag: képes visszatartani a vizeletét és a székletét, és érzi, valamint tudatosan tudja szabályozni a záróizmát, ez általában másfél-2 éves korra kialakul.
2. Szociálisan: megtanulja, kifigyeli a vécézéssel kapcsolatos szokásokat és fontosnak tartja követni azokat. Megérti, hogy pelusa csak a kisbabáknak van, a nagyok már bilire/vécére járnak. Ebben általában a kislányok ügyesebbek, ők jobban akarnak hasonlítani a “nagyokra”, míg a kisfiúknál csak később alakul ki.
3. Mentálisan: tud szólni, ha mennie kell (tehát képes megfelelő módon beszélni és kifejezni, mit akar) és időben szól (nem felejti el, nem merül el túlságosan a játékban).

Az első lépés: engedd utánozni!

Nagyon fontos, hogy ne legyünk türelmetlenek a gyerekkel és ne erőltessük a szobatisztaságot. Gyakran már 1,5 éves kor körül a pici elkezd érdeklődni a téma iránt, kíváncsi mit csinálunk mi a WC-ben, folyton utánunk akar jönni (ezt hagyjuk neki, mert sokat tanul belőle), kifigyeli szokásainkat, hogy hol tartjuk a WC-papírt és mire használjuk.
Ezt követően ő is meg akarja próbálni a dolgot, fel kell ültetni a WC-re, rácsücsül a bilire, letolja a pelenkáját, használja a WC-papírt, de ez még nem annak a jele, hogy már képes szabályozni a vizeletürítést, ilyenkor még csak a szokásokat tanulja!

Amit tehetünk az az, hogy hagyjuk kísérletezni, ha szól, hogy kakilni kell, elmegyünk vele a bilire és, ha sikerül “végeredményt” produkálnia, megdicsérjük. Egy siker azonban még nem siker, előfordulhat, hogy ezt követően hetekig-hónapokig nem ismétli meg ugyanezt a mutatványt.

Miért nem szabad erőltetni?

A székelési és vizetletürítési ingert megérezni nem egyszerű dolog, és egyáltalán nem tanulható! Ez egy olyan idegrendszeri képesség, ami fokozatosan alakul ki. A gyermek megérik erre a feladatra, amikor eljön az ideje.

Ha várunk és nem türelmetlenkedünk a gyerkőc nagyjából néhány nap alatt magától le fog szokni a pelusról. Ha a szobatisztaság iránt való érdeklődés első jeleire azonnal elkezdjük átszoktatni, akkor egy évig is bajlódhatunk, amíg a gyerek végre szobatiszta lesz.

A sikertelenség, a bilizéssel kapcsolatos kudarcélmények rossz hatással vannak a gyermekre, akár még késleltethetik is a szobatisztaság kialakulását, egy-egy rossz élmény székrekedést okozhat vagy visszaesést a szobatisztaságban (nem szól, pedig korábban már szólt, bepisil, pedig korábban már nem tette stb.)

Mit ne tegyünk?

Soha ne ültessük rá a gyereket a bilire, ha ő nem akarja

Ne szidjuk meg, ha bepisil, bekakil, ennek mindig oka van: vagy még nem érett a szobatisztaságra, vagy valamilyen betegség (felfázás stb.) illetve pszichikai ok (testvér érkezése stb.) áll a háttérben

Ne ültessük rá a bilire arra várva, hogy pisiljen/kakiljon a kedvünkért.

Ha már érdeklődik a szobatisztaság iránt beszélgethetünk vele erről, de ne vigyük túlzásba! Ne mondjunk neki olyat, hogy “Miért kakiltál már megint a pelusba? Miért nem szóltál, hogy kakilni kell?”. Ne hasonlítgassuk össze másokkal: “A szomszéd kislány már tud a bilibe pisilni, Te meg még nem.”

Ne keltsünk benne irreális félelmeket a széklettel kapcsolatban, de tanítsuk meg rá, hogy nem szabad megfogni, játszani vele!

Mit tegyünk?

Elégítsük ki kíváncsiságát, ha kérdez, adjunk számára is érthető válaszokat.

Ha érdeklődik, mutassuk meg neki a WC-t, a WC papírt, meséljük el, mire való!

Nyáron hagyjuk pelenka nélkül szaladgálni, így szembesül a saját “produktumaival”.

Használjunk textilpelenkát vagy bilire szoktató pelust! Ezekben a gyerek jobban érzi a nedvességet, így kikerülhetjük azt a problémát, hogy a pelenkázás miatt nem akar bilibe pisilni.

Sok gyereknek az a baja, hogy csak az utolsó pillanatban szól, hogy pisilni kell, így nem érünk oda vele a bilire. Ezt otthon kiküszöbölhetjük azzal, hogy odatesszük közel hozzá, elérhető távolságra a bilit, akár még viheti is magával a másik szobába, amikor játszik. Amikor már képes hosszabb ideig is visszatartani, akkor visszahelyezhetjük a bilit a fürdőszobába.

Bili vagy WC?

A gyerekek általában szeretik a bilit, mert az ő méreteikre van szabva és könnyen, akár egyedül is rá tudnak ülni. Vannak azonban olyan kicsik is, akik inkább a WC-t választják, hiszen látják, hogy mi is oda járunk. Az ő dolgukat megkönnyíthetjük egy WC-szűkítővel és egy zsámollyal, amire rá tud állni.

#1 Dr.BauerBela

---