Elhagyott gyermek –Zabi gyermek

A házasságon kívüli együttélésből vagy az ettől független nemi érintkezésből (→ házasságon kívül elismert nemi kapcsolat, → vadházasság) származó gyerek. Szerelemgyereknek is nevezik és értékelést jelent az a mondás, hogy „szép, mint a szerelemgyerök”.

Helyi elnevezései: fattyú, fatykó, mögesett lány magzatja, szemétön szödött gyerök, orozvakőtt gyerök, hadigyerök (idegen katonától származó).

Az ilyen gyerek sorsa rendkívül nehéz, mert csak az anya neveli, az apa legtöbbször tudni sem akar róla, tartásához, neveltetéséhez legfeljebb bíróilag megállapított tartásdíjjal járul hozzá; származásának körülményeit munkahelyén, magánéletében éreztetik vele. Ha az anya körülményei sem teszik lehetővé nevelését, a zabigyereket állami gondozásba adják (régen lelencgyerek volt a neve, napjainkban népiesen állami gyeröknek is nevezik).

. Elhagyott gyermek szindróma egy olyan viselkedési vagy pszichológiai állapota eredő elvesztése az egyik vagy mindkét szülő .

Megszüntetése lehet fizikai (a szülő nincs jelen a gyermek életében), vagy az érzelmi (a szülő megtagadja szeretet, gondoskodás, gyakorlását.

Sok országban, mint Oroszország és Kína , van egy riasztóan magas aránya a fizikailag elhagyott gyermekeknek.

Egy 1998-as, egy gyermekvédő bizottság jelentésében megállapította, hogy több mint 100.000 gyermeket évente elhagytak Oroszországban..

A szülőktől elválasztják a gyerekeket számos okból, a jog, a pénzügyi bizonytalanság, a gyermek szellemi vagy fizikai kihívásai, és néha lakosság ellenőrzési politikák.

Akaratlan elvesztése a szülőnek, mint például a válás vagy halál is létrehozhat elhagyási kérdéseket.

A tünetek

. A tünetek lehetnek fizikai és / vagy szellemi, és meghosszabbíthatja a felnőttkort, és talán az egész ember életében.

• . Kiábrándulást a környezetet - kivonulás társadalmi tevékenységekből, ellenállás mások felé.
• Bűntudat - a gyermek azt hiszi, hogy / csinált valamit rosszul, ami miatt a lemondás (gyakran társuló depresszió)
• A félelem és a bizonytalanság - , bizonytalanságot ^[5]
• Alvás és étkezési zavarok - alultápláltság, az éhezés, alvászavarok, rémálmok ^[5]
• Fizikai betegségek - fáradtság, depresszió, erőtlenség és a kreativitás, a harag, bánat ^]

Tavaly több, mint 19 ezer gyerek került állami gondozásba. Vagy szüleik mondtak le róluk, vagy az állam emelte ki őket veszélyeztetettség miatt a családból

Állami gyerekké, árvaházissá, intézetissé, lelencé, nevelőotthonossá, zabivá sokféleképpen válhat egy kiskorú, bár minden eset más és egyedi, de általánosan két variáció jellemző: vagy a szülei hagyják cserben így vagy úgy a gyereket, vagy az állam és a törvényei ítélik meg úgy, hogy meg kell védenie a gyereket a szüleitől.

Beadlak a lelencbe!

Sok jó dolog származik abból, hogy minden ember egyenlő a Földön. Klassz, hogy többek között minden embernek joga van az élethez, a szabadsághoz, a biztonsághoz, a lakhatáshoz, a magántulajdonhoz és a többihez. Az emberi jogokban talán az a legklasszabb, hogy mindenkinek joga van az utódnemzés méltóságához is, még azoknak is, akik nem tudják vagy nem akarják felnevelni az utódaikat. Viszont a gyerekeknek meg azért jó, mert tíz éve van új gyermekvédelmi törvényünk.

A törvény meg ugyanazt rögzítette alapelvként, amit a legtöbb szülőnek illene mérlegelnie mielőtt az önreprodukció hímes mezejére lép, mármint hogy a gyerekek érdekeinek figyelembe vétele mindenek felett áll.

De egy gyerek bármennyire is a szemünk fénye, testi, szellemi és erkölcsi fejlődése és mindezek védelme óhatatlanul is összefügg társadalmi, politikai és gazdasági tényezőkkel.

Amíg egy normális szülőnek az ivadékgondozási ösztöne, addig az államnak jól felfogott érdeke diktálja a gyermekek védelmét. Elég, ha csak a nyugdíjunkra, vagy a gyereknek járó babakötvényre gondolunk.

Saját családjuktól védve

Akkoriban az illetéksesek az államosított főúri kastélyokba gyűjtötték be a háború hadiárváit és a nyomor csellengőit. Az árvák idővel felnőttek, az intézményrendszer kiépült. Az üresen maradt nevelőotthoni ingatlanokat pedig a kommunista tervgazdálkodás nevében illett megtölteni az állam által jobb sorsra ítéltetett gyerekekkel, állami gondozottakkal. Rendszerváltás ide vagy oda, de a közvélemény többsége a mai napig úgy véli, hogy a gyerekek azért élnek intézetben, mert árvák, pedig többségüket például a gyámhivatal emelte ki, azaz védte meg a saját családjától, arra hivatkozva, hogy a szülők nem a törvénynek megfelelő módon, tehát nem mindenek felett vették figyelembe a gyerek érdekét.

Mindenki tudja, hogy az utódnemzés méltósága emberi jog, de egy gyereknek teljesen mindegy, hogy miért szakad el a családjától, hogy miért lesz árva, lelenc, zabi, intézetis, vagy nevelőotthonos, nem számít neki, hogy a szülei hagyják-e cserben, vagy az állam ítéli meg úgy, hogy ily módon kell megvédeni őt, mert egy gyereknek mindenképp rossz szülők nélkül.

#1 Dr.BauerBela

---