RÓLAM AZTÁN KAPÁSBÓL MEGÁLLAPITHATJÁK HOGY NEM VAGYOK TÚLTERHELT.
Túlterhelt gyerekek?
A zeneóráktól a sportfoglalkozásokon át a társadalmi munkáig számtalan program gondoskodik arról, hogy a gyerekek hasznosan töltsék el az idejüket. Azonban már régóta vita tárgya, hogy ez a túlszervezettség nem megy-e a fizikai és lelki egészségük rovására.
Már legalább egy évtizede foglalkoztatja komolyan a szakembereket a túlterhelt gyerekek problémája –. „A téma aktuálisabb, mint valaha, és több különböző nézőpontból lehet szemlélni. Ezért azt gondolom, még sok kutatásra lenne szükség, hogy megállapítsuk, mi is történik valójában.” –
Némely oktatásnak az a visszás eljárása, hogy vagy olyan tananyagot törekszik a tanuló eszére adni, amely a gyermek felfogó, appercipiáló képességét fölülmulja, vagy pedig: jóllehet a tananyag a tanuló felfogásához mért, de akkora mennyiségü, hogy a gyermek azt mind asszimilálni nem képes.
E szerint lehet beszélni minőségileg és mennyiségileg vett T.-ról vagy helyesebb kifejezéssel: megterhelésről.
A T. mindkét neme nemcsak a gyermek lelkében tesz kárt, hanem a fizikumában is. Az érdeklődést, a tudásvágyat, amelyet a tanításnak élesztenie, fokoznia kellene, inkább eltompítja, elfojtja, a tudatot inkább szétszórja, holott annak egységét kellene a tanításnak megteremtenie.
A T. ellen újabb időben sűrün szólaltak fel a szülők, orvosok és pedagogusok külföldön és nálunk. Csakhogy e panaszoknak - kivált nálunk - csak részben van jogosultsága, csak amennyiben a minőségileg vett T.-re vonatkoznak, mert tényleg a minisztérium által a különféle iskolák számára kiadott tantervek régi időkből örökbe vett sok oly dolgot követelnek, melyek a tanulók fogalmi körét messze túlhaladják.
De nincs igazuk, ha a mennyiségileg vett T.-ről is panaszkodnak, ha a különféle iskolák számára kiszabott tananyag mennyiségét, a tancélt sokalják.
Különben a szülők e tekintetben majdnem többet vétenek, mint az iskolák, mert az iskolai tanításon kívűl még otthon is taníttatják gyermekeiket zenére, idegen nyelvekre s a divat követelte egyéb ismeretekre és ügyességekre.
A szakemberek azt vizsgálják, kik a túlterhelt gyerekek és fiatalok, mi történik, amikor sok különórán kell helyt állniuk, és mindez hogyan hat az iskolai teljesítményükre vagy az agresszivitásukra. Amerikában a gyerekek és a tizenévesek 70-83 százaléka vesz rész valamilyen tanórán kívüli foglalkozáson, így hetente átlagosan öt-kilenc plusz órát töltenek szervezett keretek között. 5-7 százalékuk hetente több mint húsz órát tölt el ilyen módon.
Jean Twenge, Az én nemzedékem című könyv szerzője, egyben a San Diego-i Állami Egyetem pszichológiaprofesszora szerint a gyerekeket 1950 és 1990 között egyre több és több különórára küldték, a szám azonban ezután nem nőtt tovább. Véleménye szerint nem általános jelenség, hogy túlterhelnék a gyerekeket, azonban tény, hogy előfordul. Bizonyos szülőtípusra valóban jellemző, hogy fontos neki, hogy ne adják alább.
1.354. gyereket követett nyomon születésüktől 15 éves korukig. Az alapján osztotta csoportokra őket, hogy milyen mértékben vonták be őket az iskolán kívüli tevékenységekbe és a házimunkába A leginkább foglalkoztatott 43 gyermek óvodáskorban hetente 129 percet töltött szervezett keretek között, és ez a szám ötödikes korukra 254 percre nőtt. Ezek a gyerekek nagyrészt lányok voltak és jómódú családból származtak. Édesanyjuk jellemzően magasan képzett volt. Az iskolában jó jegyeket szereztek, és nem voltak jellemzőek rájuk a magatartási problémák.
„Pozitívnak tekintik ezt a jelenséget a kutatók. A sokat foglalkoztatott gyerekek igen fogékonynak tűnnek, és jól teljesítenek.” –
. Érdemes a szülőknek megkérdezni gyermekeiket, hogy szeretnének-e különórákra járni, és nem érzik-e túlterheltnek magukat.
„Találkoztunk már olyannal, hogy a sok gyermekkori sportfoglalkozástól hamar kiégett fiatalt középiskolában már nem lehetett ilyesmire rávenni.” –A szülők néha a saját be nem teljesedett vágyaikat vetítik rá a gyerekekre, és egyfajta pótszernek tekintik őket. Pedig jó lenne néha kicsit megállni, és visszavonulni abból a világból, amelyben minden percünk be van osztva.
http://www.womenshealth.gov/News/english/651434.htm
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése