Az első munkahelyem Kapnikbánya volt.-bányaközpont /kb 5ooo lakossal amiből 23oo a bányaüzem alkalmazottja volt.Egy hegyekkel körülvett völgykatlanba helyezkedett el 11 km hosszan.5 éven keresztül igyekeztem a lehetőségek és emberi helytállásomon keresztül gondozni őket a születéstől az elmulásig.A férfiak korai halálozása/5o év körül/a szakmai ártalmak miatt/sziliko-tuberkulózis/ a számtalan bányaszerencsétlenség amik ,gyakran halálos kimenetelüek voltak, mind megannyit átélve az állandó elszámolási kényszer hatása alatt éltem.Minden szerencsétlenséghez le kellet menjek az önkéntes mentőcsapattal a föld fekete sötét rohadt gyomrába, ahonnan soha nem lehetett tudni hogy van-e visszatérés..Elsősegélynyujtás volt a feladatom,azok számára akik vagy bányaomlás,robbanás sérültjei vagy áldozatai voltak.Ezek a leirhatatlan drámai helyzetek sajnos gyakran megismétlődtek.Olykor amikor beöltözve a mentőtársaim sajátos öltözékébe a tett helyére érkeztünk és megkezdtük a mentési munkálatokat-a karbid lámpa-imbolygó fényénél mindig-CRONIN-RÉZTÁBLA A KAPU ALATT-cimü műve jutott eszembe és arra gondoltam hogy a helyzetek amit átéltem sokszor sokkal megrázóbb képet mutattakEzek az emberek magukban belenyugodtak az elmúlás gondolatába,,kemények,szókimondók szavatartók,értékelték a feléjük nyujtott segitő kéz értékét és rangját.Ez a hely volt életem legtanulságosabb iskolája,itt okultam a legtöbbet az emberi küzdelem,becsület,az adott szó kimondott értékéről és a szolidaritás legszebb példáiból..Tanuja voltam a legdrámaibb emberi sorsoknak, a vigasztalanság határain mozgó kilátástalanságból való kilábalások számos példájának.Sors és jellemformáló volt az életemben ez az élményanyag.
.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése