A HANGKÉPZÉS FOLYAMATA ÉS ZAVARAI
Már az ókorban felismerték, hogy a nyelv a gondolkodás tükre. A nyelv egy rendszer, mely szavakból, mondatokból épül fel, s összeköti a gondolatot a beszéddel. A beszéd a nyelv fizikai megvalósulása. Amennyiben nem áll fenn valamilyen probléma vagy gátlás, akkor bárki képes anyanyelve megtanulására, s lényegében gond nélkül tudja is azt használni.
A kisgyermek a nyelvvel kapcsolatban kialakít egyfajta tudást, már azelőtt, hogy beszélni kezdene. Már csecsemőkorban működik a megértés.
A beszédnek mindig informatív jellege van, s két vagy több ember között zajlik.
Ha a gyermek pl. a kiságyban fekszik és egymás után játékosan hangokat ejt ki, ebből szótag áll össze vagy szó pl. mamamama - ez nem beszéd csak játék a hanggal.
Ha azt mondja, hogy mama és felemeli a két kezét, akkor az nyilvánvalóan beszéd, mert azt kéri: „ Te, mama, te vegyél fel!"
A beszédfejlődésben a játékos hangadás egy fejlődési szakasz, de a tényleges beszéd kialakulásával párhuzamosan is fenn maradhat.
Tehát ha megkérdezzük mikor kezdett beszélni nem arra gondolunk, mikor kezdett el hangokat adni, gőgicsélni, hanem mikor akart először közölni velünk valamit.
Ha nem akarunk közölni semmit pl. csak a torkunkat köszörüljük, köhögünk, ásítunk, stb. akkor is azt a hangképző mechanizmust használjuk, mint a beszédnél.
Ez a rekeszizom és a bordaközi izomzat, a tüdő, a légcső, a gége, a hangszalagok, a garat, az orrüreg, a szájüreg, nyelv, ajkak. Ezek úgy tűnhetnek, mint egy önálló egységet képező kerek egész szerkezet..
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a testrészek kapcsolatban állnak más részekkel, így egyik működése hatással van a másik működésére, s a központi idegrendszer irányítása alatt állnak. Ezen túl a beszédet a közlési szándékon át még rengeteg más belső tényező is meghatározza.
A kommunikációs (közlési) szándékot azért fontos megemlíteni, mert kezdettől fogva jelen van a gyermek életében és ebben való sikeressége, hatékonysága személyiségére is kihat a későbbiekben. Ebben már a környezetének is nagy szerepe van, pl. fontos a szülők rendelkezésre állása, nyitottsága, „elérhetősége". De szerepe van a csecsemő jelzéseinek értelmezésében is, hiszen először a környezet tulajdonít jelentést a pici egy-egy hangadásának.
Tehát a hangadás kezdettől fogva nagyon meghatározó eleme a kommunikációnak. Már a sírás is hamar - az első pár hónapon belül- jelentésteli lesz az anyák számára és annak minősége, jellegzetessége meghatározza, hogy az anya mit tesz, hogyan reagál rá.
A csecsemő hangadásai belső állapotainak, feszültségeinek vagy épp nyugalmának tükrözése, melyekből később, az értelmezések révén majd az érzelmek lesznek.
A párbeszéd már kezdettől megindul anya és gyermeke között: a csecsemő gagyogására az anya reagál, válaszol, gyakran utánozza, vagy hasonló intenzitású, jellegű hangokat ad ki, ezáltal hasonló állapotot vesz fel, mint a kicsi. Vagyis annak belső állapotaira hangolódik rá.
Az anyai ráhangolódás fontos lépése kettőjük kapcsolatának.
Ha a csecsemő belső diszkomfort érzése megnő és sírni kezd, az anya ezzel a ráhangolódással tudja megnyugtatni: átveszi a kicsi állapotát, de ugyanakkor messze nem olyan kétségbeesett vagy feszült mint ő, így tudja szép lassan kivezetni ebből az állapotból.
Egyik fontos történése ezeknek az együttléteknek az élménymegosztás, a csecsemő már ekkor tapasztalatot szerez arról, hogy milyen állapotait és hogyan tudja közölni környezetével.
Az anya ráhangolódásának megszakadását a már 3 hónapos csecsemők is lereagálják és aktív erőfeszítéseket tesznek a helyzet visszaállítására. Pl. a fapofa kísérletben: az együttlét közepén arra kérik az anyát, hogy egy ideig teljesen merev, kifejezéstelen arccal vegyen részt. A csecsemők láthatóan megzavarodnak, enyhe izgalommal, visszahúzódással válaszolnak és kísérletet tesznek arra, hogy újra kapcsolatba vonják az anyát.
Egy másik érdekes kísérletben a baba élénken játszik, a mama ennek ritmusára finoman ütögeti a fenekét, nem történik semmi, a játék folyik tovább. Ha azonban a mama ütögetése ettől a ritmustól eltér, a csecsemő abbahagyja a játékot és ránéz, mintha azt kérdezné: mi történt? Mi folyik itt?
Az együttlétek, gondozási helyzetek gyakran ismétlődnek, hasonló mozdulatok, hangok, testtartások kíséretében, amiből egy idő után kialakulnak bizonyos forgatókönyvek. Később azután, ha valami nem ennek megfelelően történik, a pici már jelzi is.
Mire a gyerek elér a beszéd időszakához, már rengeteg tapasztalattal rendelkezik a társas kölcsönhatásokról, az élményei megoszthatóságáról, a részéről kívánt aktivitás és figyelemfelkeltés módjairól, minőségéről. Tulajdonképpen a beszédének jellemzői már „csak" ezt tükrözik.
A beszéd ugyanakkor az élménymegosztás egy új módja is: az együttlétet erősíti, hiszen a szavak, amiket a mama és gyermeke közösen használ és ÉRT, azt ketten alakították ki, kettőjüknek ugyanazt jelenti. Pl. iszi: összekapcsolódik az ivás különböző egyéni helyzeteivel, tapasztalataival a kettőjük életében. De az általános szavaknál is így van. Minden egyes szó a szülővel való kapcsolatot szilárdítja meg. Természetesen ennek frusztráló, feszültségkeltő időszakai is vannak, melyek később szintén kapcsolati információvá alakulnak.
Az önmagunkról tapasztalt vagy a másikkal együtt megtapasztalt élmények nagy része azonban kifejezhetetlen a nyelvvel, a beszéddel, mert nem önthető szavakba. Lehet, hogy talán ezek egy része jelenik meg a beszéd ill. a hang különböző jellegzetességeiben, ott próbál utat törni magának.
Ha magnóról hallgatnánk emberi hangokat minden nehézség nélkül felismernénk: gyermek vagy felnőtt, nő vagy férfi, egészséges vagy beteg ember hangját halljuk.
Milyen a diszfóniás gyermek hangja?
Túl mély, túl hangos, nem cseng (a felhangrendszer spektrális tartománya sérült), a zöngehang tisztaságának a hiánya a legjellemzőbb.
Egyesek a rekedtséggel azonosítják, de a szakemberek döntő többsége elkülöníti ettől, hangsúlyozva, hogy nem csak zörej jellemzi, de hangmegtörés, hirtelen dallamváltozás, az alaphangmagasság bizonytalansága is megfigyelhetőA beszédhang terhelhetőségének csökkenése a legjellemzőbb.
A diszfónia/rekedtség/ az egészséget befolyásoló általános betegség, tehát egyáltalán nem jópofa gyerekhang. A beszédhangképzés olyan zavara, mely szervi szimptómák hatására és/vagy működésbeli zavarok nyomán alakulhat ki.
.
Organikus diszfóniáról beszélünk gyulladás, trauma, tumor, hangszalagbénulás, stb. esetén. Ezt foniáternek kell kezelnie, s mikor megszűnt az organikus ok, akkor kezdődhet a hangterápia logopédus segítségével.
Ha három hétnél tovább fenn áll az ilyen rekedtes hang, azonnal foniáterhez kell fordulni. Ő határozza meg, hogy organikus eredetű-e a hang elváltozása vagy működésbeli zavar-funkcionális diszfónia áll-e fenn.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése