AZ ELÉGTELEN SZELLEMI FEJLŐDÉSRŐL

A mentális retardációrol

A mentális retardáció a szellemi működés lelassulásából vagy inkomplett fejlődéséből kialakult állapot.

Jellemzi a különböző készségek és az intelligencia minden területén megfigyelhető károsodás, amely a fejlődési időszak alatt manifesztálódik.
Jelentkezhet más elme- vagy testi betegségekkel vagy anélkül; mentálisan retardált egyéneken az elmebetegségek előfordulása három-négyszer nagyobb, mint a normál populációban. Az alkalmazkodó viselkedés mindig károsodott.

Enyhe mentális retardáció (50-69 közötti IQ)

• Az enyhén retardált személy késéssel kezd beszélni, de eléri a mindennapi élethez szükséges beszédkészséget.
• Eléri a teljes függetlenséget az önellátásban, a gyakorlati és háztartás körüli készségekben, bár fejlődése sokkal lassúbb a normálisnál.
• Az írás és az olvasás gondot okoz. A specifikusan a hiányosságok kompenzálására fejlesztett képzés sokat segíthet.
• Gyakorlati munkát képes elvégezni, szellemit kevésbé.
• Ha a betegség észrevehető érzelmi és szociális éretlenséggel párosul, nyilvánvalóvá válik.

Magatartási, érzelmi és szociális nehézségei és az állapotából következő kezelés és támogatás közelebb áll a normál intelligenciájú emberekéhez, mint a közepesen és súlyosan retardáltakéhoz.

• Szervi nidegrendszeri ok ritkán (bár növekvő arányban) diagnosztizálható. Autizmus, más fejlődési rendellenesség, epilepszia, magatartászavar vagy hátrányos testi állapot gyakran társul, de ezeket külön kell kódolni.

Mérsékelt mentális retardáció (35-49 közötti IQ)

• A mérsékelten retardált személy nyelvi és értelmi fejlődése lassú, és az ezeken a területeken elérhető szintje behatárolt.
• Önellátási és mozgáskészségük visszamaradott, sokan egész életükön át felügyeletre szorulnak.
• Az iskolai munkában behatárolt az előrehaladásuk, bár néhányan képesek az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges ismeretek elsajátítására. A képzési programok náluk is fontosak.
• Felnőttként egyszerű, gyakorlati munkavégzésre képesek, ha feladatuk pontosan meghatározott és irányítást kapnak. Teljesen önálló életvitelre nagyon ritkán képesek, általában mozgékonyak, aktívak, a többség képességének megfelelő szintű szociális fejlődést mutat, megkísérel kapcsolatot teremteni másokkal.
• A képességek profilja eltéréseket mutat. Egyesek jobb vizuális-térbeli és rosszabb nyelvi képességekkel rendelkeznek, mások ügyetlenek, de élvezik a szociális interakciót. Vannak, akik nem tanulnak meg beszélni, vannak, akik csak az alapvető szükségleteket fejezik ki, és vannak, akik egyszerű társalgásra is képesek.
• A többségnél szervi idegrendszeri ok kimutatható. Gyermekkori autizmus vagy más pervazív fejlődési zavar jelen lehet. Epilepszia, neurológiai és testi hátrányos állapot is gyakori, de a többség képes segítség nélkül járni. Más pszichiátriai betegségeket a nehéz beszédkészség miatt nehéz diagnosztizálni.

Súlyos mentális retardáció (20-34 közötti IQ)

• Nagyon hasonlít a mérsékelt mentális retardációhoz. A betegek többsége motorosan károsodott, vagy más deficitje is van, ami jelentős központi idegrendszeri károsodásra vagy fejlődési rendellenességre utal.
• Ide tartozik a súlyos mentális szubnormalitás és a súlyos oligofrénia.

Nagyon súlyos mentális retardáció (20 alatti IQ)

• A beteg komolyan korlátozott értelmi készséggel bír, kevés utasítást ért meg.
• Legtöbbjük mozgásképtelen vagy mozgásában súlyosan korlátozott, inkontinens, és csak a nonverbális kommunikációs formák legalapvetőbb szintjére képes.
• Alapvető szükségleteik kielégítésére alig vagy egyáltalán nem képesek, állandó segítségre és felügyeletre szorulnak. A legegyszerűbb vizuális és térbeli készségeket elsajátíthatják, egy kicsit részt tudnak venni a gyakorlati munkában.
• A szervi ok a legtöbb esetben kimutatható. Súlyos neurológiai vagy más testi fogyatékosságok, atípusos autizmus gyakoriak.

A szellemi fogyatékosság prognózisa, habilitációja és rehabilitációja

A rehabilitáció során a károsodott kognitív funkciók miatt számolni kell az emocionális élet differenciálatlanságával, az adaptációs készségek beszűkülésével, az önálló életvitel lehetőségének csökkenésével.

A habilitáció célja: közösségbe való integrálás, képességeknek megfelelő munkavégzés, biztonságos, elfogadó környezet biztosítása. A korai fejlesztő programok o-6 éves kortól alkalmazhatóak. A speciális kisegítő-iskolai oktatás 16 éves korig történik. Fontos a szülők nevelési attitűdjének alakítása, a nevelési problémák megoldásának segítése.

Jó képességű értelmi fogyatékosok ipari tanuló iskolába járhatnak, lehetnek dísznövénytermesztők, állattenyésztők, gazdasszonyok.
Középsúlyos szellemi fogyatékosok bentlakásos intézetekben végezhetnek egyénre szabott, könnyen megtanulható munkát. Gyógypedagógia és kreatív foglalkozásokat is biztosítanak számukra. Súlyos szellemi fogyatékosok családban élnek, vagy egészségügyi gyermekotthonokban.

#1 Dr.BauerBela

---