SZTAFILOKOKKUSZOA BŐRFERTŐZÉS-FURUNKULÓZIS-
Sztafilokokkusz-fertőzések
E fertőzéseket a kerek, elterjedt Gram-pozitív Staphylococcus-fajok okozzák.
A gyermekgyógyászati gyakorlatban a legelterjedtebb,legagresszivabb és klinikai formáit tekintve a legváltozatosabb kórképeknek az okozói.
A sztafilokokkuszok természetes körülmények között az egészséges felnőttek 20-30%-ának orrában és bőrén tenyésznek (kevésbé gyakran a szájban, az emlőben, a húgyutakban, a belekben és a légutakban).
E baktériumok az esetek többségében semmiféle betegséget nem okoznak; azonban a bőr károsodása, égés vagy más sérülés alkalmával áttörhetik a szervezet védekezését, és fertőzést idézhetnek elő.
A sztafilokokkusz-fertőzést leginkább gennygyülemek, tályogok jellemzik (abszcesszus), melyek nem csak a bőrön mutatkoznak, de a belső szervekben is. A sztafilokokkusz-fertőzés súlyossága lehet enyhe, de akár életveszélyes is.
Sztafilokokkusz-fertőzésre hajlamosak az újszülöttek; az injekciós kábítószer-élvezők; a szoptató anyák; a bőrbetegségben szenvedők, illetve akik friss műtéti heget viselnek, immunrendszerük károsodott, vagy tartós betegségük van (elsősorban cukorbetegség, tüdőbetegség, a vénákat vagy artériákat érintő betegség, rák). A vénás katéterek, főleg ha 1-2 napnál tovább maradnak a testben, gyakran szennyeződhetnek sztafilokokkuszokkal, és ilyenkor a kórokozó a véráramba kerül (bakteriémia). A posztoperatív sztafilokokkusz-fertőzések általában néhány nappal vagy több héttel műtét után lépnek fel, de néha lassabban, ha a beavatkozás idején antibiotikum-kezelés történt.
A sztafilokokkuszok leginkább a bőrön okoznak fertőzést, de a vérkeringéssel eljuthatnak a test szinte bármely szervéhez, elsősorban a szívhez és a csontokhoz. A sztafilokokkusz-okozta szívbelhártyagyulladás (endokarditisz ) gyakoribb injekciós kábítószer-élvezőkben.
A csonthártyagyulladás (oszteomielitisz) túlnyomórészt gyermekek betegsége, de idős emberekben is kialakulhat - különösen azokban, akiknek mély hámfekélyük, felfekvésük van.
A sztafilokokkusz-okozta tüdőgyulladás (pneumónia ) súlyos infekció, mely főként tartós tüdőbetegségben szenvedő betegekben (mint az idült hörghurut vagy a tüdőtágulat, emfizéma) vagy influenza-fertőzés szövődményeképpen lép fel.
Egyes sztafilokokkusz-törzsek méreganyagokat (toxin) termelnek. E méreganyagok felelősek a sztafilokokkusz-okozta ételmérgezésért, a toxikus sokkért és a leforrázott-bőr szindrómáért.
Panaszok, tünetek
A sztafilokokkusz-okozta bőrfertőzések sokfélék lehetnek
. A legkevésbé súlyos a szőrtüszőgyulladás, melynek kapcsán a szőrszál tövénél (follikulus) kissé fájó, apró fehér pattanás keletkezik. Az ótvar (impetigó) lapos, folyadékkal telt hólyagocskákból áll, amiket sárga beszáradt savó fed. Az ótvar viszkethet vagy fájhat is.
A bőrön tályogokat (furunkulus) is okozhatnak a sztafilokokkuszok, meleg, fájdalmas gennygyülemeket a bőr felszíne alatt.
A sztafilokokkusz-cellulitisz a bőr alatt terjedő, fájdalommal és vörösséggel járó fertőzés. Két különösen súlyos bőrfertőzés a toxikus hámleválás (toxikus epidermális nekrolízis), és az újszülöttek leforrázott-bőr szindrómája, mindkettőt nagy kiterjedésű hámlás jellemzi. Valamennyi sztafilokokkusz-okozta bőrfertőzés nagyon ragályos.
A sztafilokokkusz-okozta mellgyulladás (masztitisz) és -tályog jellemzően 1-4 héttel a szülés után lép fel. A fertőzött terület vörös és fájdalmas. A melltályogokból gyakran nagy számban kerülnek kórokozók az anyatejbe, ezáltal megfertőződhet a csecsemő is.
A sztafilokokkusz-okozta tüdőgyulladás (pneumónia) gyakran magas lázzal jár, a beteg levegő után kapkod, gyorsan veszi a levegőt és köhög, a felszakadó váladék pedig vérrel festenyzett lehet.
A sztafilokokkusz-okozta tüdőgyulladás mind újszülöttekben, mind felnőttekben tályogok képződéséhez vezethet. E tályogok ráterjedhetnek a tüdőket borító mellhártyára (empiéma), ami tovább nehezíti a légzést.
Súlyos égés esetén a kórokozó bekerülhet a vérbe (bakteriémia) és a halál gyakori oka. A sztafilokokkusz-bakteriémiára jellemző a tartós, magas láz, és néha a keringési elégtelenség (sokk).
A sztafilokokkusz-endokarditisz gyorsan károsítja a szívbillentyűket, ami szívelégtelenségen (fáradékonyság és légzési nehézség) keresztül halálhoz vezethet.
A sztafilokokkusz-okozta csonthártyagyulladás (oszteomielitisz) hidegrázással, lázzal és csontfájdalommal jár. A fertőzött csont felett pirosság és duzzanat észlelhető, és folyadék szaporodhat fel az érintett csonthoz közeli ízületekben.
Kórisme és kezelés
A sztafilokokkusz-bőrfertőzések általában megjelenésükről felismerhetők, laboratóriumi megerősítés nélkül.
Komolyabb fertőzésekben szükség van a kórokozó kimutatására a vérből vagy fertőzött testnedvből vett minta tenyésztésével. Ez lehetővé teszi nemcsak a diagnózis felállítását, de annak megállapítását is, hogy melyik antibiotikum képes elpusztítani a sztafilokokkusz. Sokszor röntgennel vagy más képalkotó eljárással deríthető fel a fertőzés helye, de a korai kórismézésben ezek általában nem segítenek.
A kisebb bőrfertőzéseket - például a szőrtüszőgyulladást és a nem nagy kiterjedésű ótvart - többnyire kenőcsökkel kezelik, melyekben helyi hatású antibiotikumok vannak, például a vény nélkül kapható bacitracin, neomicin, polimixin B, vagy a vényköteles mupirocin, esetleg ezek keveréke.
Az egyéb bőrfertőzések többségében jók a szájon át szedhető (orális) antibiotikumok (kloxacillin, dikloxacillin, cefalexin).
A súlyosabb fertőzések, főként amikor a vérben is jelen vannak a kórokozók, intravénás antibiotikum kezelést igényelnek, gyakran 6 hétig is.
Az antibiotikum megválasztása függ a fertőzés helyétől, a betegség súlyosságától és a sztafilokokkusz törzs érzékenységétől. Egyes törzsek sok antibiotikumra érzéketlenek.
A tályogok gyógyítására nem elég antibiotikumokat adni; le is kell csapolni, drenálni kell azokat. A testben mélyen elhelyezkedő tályogokat sebészileg kell feltárni.Forrás: Mark H. Beers, MD
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése