CSESCEMŐKORI PROBLÉMÁK

A BAL KAR IDEGFONATÁNAK A BÉNULÁSA

Csecsemőkori elváltozások, gyakori betegségek és tünetei felismerése

Mozgásszervi problémák

A betegségmegelőzés (védőoltásokkal) és a fertőző betegségek gyógyítása területén óriási előrelépések történtek.

Az idegrendszeri problémák viszont egyre nagyobb számban fordulnak elő a csecsemők életének első hónapjaiban, annak ellenére, hogy a szülés körülményei jelentősen javultak, és a koraszülés vagy a traumás szülés szövődményei csökkentek.

Az újszülöttkori fertőzés vagy a szülés során előfordult oxigénhiányos állapot fokozott felügyeletet igényel. Az ilyen újszülöttek veszélyeztetettek, akiknél a motoros fejlettség értékelése céljából különböző vizsgálatokat kell elvégezni. Ezek bizonyos mértékig lehetővé teszik a mozgásszervrendszer további fejlődési lehetőségeinek feltárását.
Megeshet azonban olyan csecsemőnél is, aki problémamentes körülmények között jött a világra, hogy két-három hónapos korától vagy még később, bizonyos lemaradás (retardáció) vehető észre: késés mutatkozik a mosoly, a fejtartás, a kézmozgás és a fogás megnyilvánulásában, valamint a felülésben.
Találhatunk olyan tüneteket is, amelyek nem mindig keltették fel azonnal az érdeklődésünket: például az arc vagy a kéz bizonyos területeinek különös állapota, vagy például hasznos lehet visszaemlékezni a magzat megváltozott mozgására, aki mondjuk kevesebbet rugdosott a terhesség utolsó hetei alatt.

Mindenképpen számolnunk kell azonban azzal a ténnyel, hogy vannak megmagyarázható rendellenességek, és vannak olyanok is, amelyeket nagyon nehéz értékelni és velük kapcsolatban előrejelzésekbe bocsátkozni. Ezek kimenetele néhány hónap alatt dől el, amikorra a tünetek megerősödnek vagy eltompulnak.

Nagyvonalakban négy jellegzetes tünetcsoportot különböztetnek meg a rendellenes mozgásfejlődés területén.

Egyes esetekben pusztán egyszerű tónuskésésről van csak szó. Ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy a késés csak a mozgástevékenységek elsajátításában mutatkozik, de a csecsemő testi és értelmi fejlődése életkorának megfelelő. Az elvégzett vizsgálatok normál értékeket mutatnak. A gyermek később ül fel, később kezd járni, de fejlődése az elkövetkezendő időszakban teljesen normális lesz. Ebben az esetben az is elképzelhető, hogy a csecsemő ingerszegény környezetben tartózkodik, közönyös vagy túl aggályos dadák között. Lehet, hogy a felügyeleti mód megváltoztatása eredményeket hoz a mozgástevékenység alakulásában.

Egyes csecsemők gyenge izomtónussal jönnek a világra, amely állapot a problémamentes csecsemők esetében is bizonyos keretek között ingadozhat. Úgy tűnik azonban, hogy ez az állapot súlyosabb rendellenességet takar, mint az egyszerű izomtónuskésés. Bizonyos vizsgálatok (eslősorban az izom- és idegminta elemzése) felfedhetik a csecsemőnél az izomrendszer avagy az idegrendszeri rendellenességet. Ez utóbbi esetben, ha a zavarok csak az idegek és a gerincvelő szintjén jelentkeznek, de nem érintik az agyat, környéki (perifériás) sérülésről beszélünk.

A harmadik csoportot azok a csecsemők képviselik, akiknél az első hónapokban rendellenes, fokozott izomtónus figyelhető meg a végtagokban, ugyanakkor gyenge a tónus a törzs izmaiban. A csecsemő hat-nyolc hónapos kora előtt azonban nagyon nehéz megítélni, hogy az agyi mozgató központ mely területeinek érintettsége okozza felsorolt kórképeket: gyermekkori féloldali agyféltekebénulás (hemiplegia), gerincvelő-bántalom következtében kialakuló kétoldali bénulás az alsó végtagokon (paraplegia), a végtagok és a törzs rigid, kényszerű, csavaró jellegű mozgása, megnehezítve a mozgás-koordinációt (ahetosis). Szintén nagyon nehéz feladatot jelent az értelmi fejlődés fokának a megítélése, amely természetesen nagymértékben befolyásolja majd a későbbi befogadási folyamatok feltételeit.

Végüls pedig ejtsünk szót azokról a csecsemőkről, akiknek a fejlődését bizonyos átfogó késés jellemzi. Nem mutatható ki egyértelmű mozgásszervi rendellenesség, de bizonyos értelmi és érzelmi zavarok jelen vannak. Ezeket okozhatják anyagcserezavarok, agyi bántalmak, kromoszóma-anomáliákk vagy más komoly rendellenességek. Azonban az orvostudomány gyakran még nem tud pontos diagnózist felállítani az említett esetekben.

Hallási problémák

Már az első órákban vagy az első napokban megfigyelhetjük, hogy odafordítja-e a csecsemő a fejét a hang, a halk zene vagy a többé-kevésbé intenzív zaj irányába.
A pislogó-reflex segítségével megbizonyosodhatunk a csecsemő hallásáról. Ha valaki csattint az ujjával az újszülött füle mellett – elkerülve, hogy maga a mozgás megzavarja a kicsit -, azonnal pislogással válaszol a hangra.
A legcsekélyebb gyanú esetén, késedelem nélkül, feltétlenül meg kell vizsgáltatni a csecsemőt egy orr-fül-gégész szakorvossal.
A savós fülgyulladás rendkívül sok esetben csak lappangó formában van jelen a csecsemőnél, de nagyothallást vagy minimum 20-30%-os maradandó halláskárosodást eredményezhet, amely nehézségeket okozhat a beszédfejlődés során.
A veleszületett süketség korai felismerése szintén nagyon fontos, melynek kezelése a beszédjavító eljárások korai bevezetésében és a hallókészülék minél előbbi alkalmazásában rejlik.

Kancsalság

Az újszülöttek három-négy hónapos korukig gyakran – főleg befelé – kancsalítanak. A szem mozgatását hat kis izom végzi. Azok az izmok, amelyek a szemeket befelé irányítják, rendkívül fokozott tónusúak.
A csecsemők általában szívesen nézegetik saját orruk hegyét, eleinte néha rendezetlen szemmozgások kíséretében, ugyanis ennek az izommozgásnak a koordinálása is időt vesz igénybe.

Ez a tevékenység – és a vele járó jelenség – teljesen normális, de négy-öt hónapos korra meg kell szűnnie. Az is elképzelhető viszont, hogy a néhány hetes korában látható aszimetrikus szemállás, illetve tekintet, a szemtengely jelentős mérvű ferdülésének a következménye. Sőt, mivel a csecsemők gyakran messzelátók (azaz messzire látnak jobban), ez a tény is előidézhet tartós kancsalságot.
Az orvos megállapíthat egy esetleges szemfenéksérülést (amelyért a toxoplazmózis a felelős) vagy egy rendellenességet, amelyek tartós kancsalságot okozhatnak.

A kancsalító csecsemők esetében az a veszély áll fenn, hogy – bár mindkét szem állapota normális és mozgása tökéletes – nem használják őket egyenlő mértékben, azaz mindig csak ugyanazzal az egy szemmel néznek.

A másikat egyáltalán nem, vagy csak kismértékben veszik igészben. Így tulajdonképpen az egyik szem „vakká” válik, hiszen az agy megfelelő területeit nem stimulálják a vizuális ingerek.
Mindenképpen foglalkozni kell azzal a kancsalsággal, amely még öt-hat hónapos koron túl is fennál. Minél előbb elkezdik a kezelést, annál biztatóbb eredmény várható.

Lázgörcs

A magas láz felszökésének idején bekövetkező görcs nem mindig lázgörcs. Ez a kifejezés csak abban az esetben használható, ha maga a láz váltja ki a görcsös állapotot, és nem egy másik tényező, például a vírusos vagy bakteriális eredetű agyhártyagyulladás.
A görcs megjelenése nagyon változatos: kísérheti hirtelen eszméletvesztés, melyet a tekintet merevsége, sápadtság és vérnyomás- illetve izomtónus-csökkenés kísére, és a gyermek elernyed. Időtartamát tekintve lejátszódhat néhány másodperc alatt, de tarthat kisség hosszabb ideig is.
Más esetben a gyermek megmerevedik és rángó mozdulatokat végez a karjával, a lábával, vagy a törzsével. Rángatózhat az egész teste vagy csak a fél oldala. Vérnyomása először alacsony, arca sápadt, majd fokozatosan visszanyeri eszméletét.
Ha a görcsös, rángásos állapot hosszú ideig elhúzódott, valószínűleg nagyon mély alvás fogja követni.
Az egyetlen súlyos veszélyt a görcsös állapot esetleg túl hosszú ideig, 15-20 percig tartó fennállása jelenti. Szerencsére ez manapság nagyon ritkán fordul elő.

Főleg, ha a csecsemő még nagyon fiatal, ha a görcsös állapot hosszabb ideig tartott, és ha családi előzményekkel is lehet számolni, akkor a lázgörcs visszatérhet. Azoknál a csecsemőknél, akiknek már többször volt lázgörcse, illetve várható az újbóli előfordulása, folyamatos kezelést kell fenntartani négyéves korukig, és csak fokozatosan abbahagyni.

Újszülöttkori akné

Az újszülöttkori akné a születést követő napokban jelenik meg, és néhány héten keresztül látható.

Elsősorban a fiúknál fordul elő, mivel ők valószínűleg jobban őrzik a kiválasztott anyai hormonokat, amelyek a magzati élet során kerültek át a vérükbe. Az aknét valójában kis mirigyek hozzák létre (gyakran éppen egy mitesszer körül), és leginkább az arcon, kisebb mértékben a homlokon és az állon tűnik fel.

Fejlődése mindig jóindulatú, és nyom nélkül gyógyul. Az aknét időnként összekeverik azokkal az allergiás jelenségekkel, amelyeket a pelenka, a pólya vagy a párnahuzat mosásánál használt szer idéz elő. Érdemes tehát a csecsemő ágy- és fehérneműjét szappannal mosni, nem használva mosó-, vegy- és öblítőszereket.

Bőrfertőzések, szőrtüszőgyulladás, hurkák és farpofák fertőzései

A csecsemőknél a 10-15. nap táján gyakran feltűnnek kis sárgás, gennyes pattanások, kizárólag a farpofákon vagy esetleg a nyak és a mellkas magasságában. Méretük gombostűfejnyi, számuk változó. Ismétlődő, de tartós formában vannak jelen: egyesek gyógyulásával párhuzamosan újak tűnnek fel. Ez a jelenség a szőrtüszőgyulladás.

E betegség esetében a sztafilokokkusz okozta felszíni fertőzésről van szól Szerencsére a baktérium ebben az esetben nem okoz általános szövődményeket, de néha súlyos elváltozásokat eredményez. A bőrön borsó vagy cseresznye nagyságú savós hólyagok kereletkezhetnek, elsősorban a farpofákon és a has környékén, amelyekből, ha megnyílnak, szétömlik a váladék. Ezesetben a sztafilokokkusz okozta pemfigusz betegségről van szó, amely általános kezelést igényel.

A baba bőre az általános egészségi állapot hű tükre, ezért a bőr ápolása rendkívüli aprólékosságot és odafigyelést kíván. Tisztálkodás alkalmával alapvetően fontos, hogy jól megmossuk és megszárítsuk a farpofákat és a „hurkák” környezetét. Így elkerülhető mindenfajta bepállás, befülledés és az azonnal megjelenő baktérium- vagy gombafertőzés kiújulása.
A pelenka allergiát okozhat egyes csecsemőknél, amelynek következtében jól körülhatárolt, egyöntetű vörösséget tapasztalhatunk a pelenkával érintkező bőrfelületeken.

Újszülöttkori ekcéma

Újabban dermatitis atopica névvel jelölik ezt a betegséget, amely valójában egy allergiás eredetű, túlérzékenységből fakadó bőrgyulladást takar.

A csecsemő három hónapos korától jelentkezhet, részben a farpofák bőrelváltozásaiból fakad, részben spontán módon lép fel. Mivel a legkülönbözőbb feltételek mellett is felbukkanhat, megjelenését semmiféle szokványos tényező nem magyarázhatja.
A betegség során az arc, a fül és a homlok kisebb-nagyobb felületén a bőr kivörösödik, és szemcsésnek tűnő (néha nedvedző) hólyagok jelennek meg rajta. A fertőzés gyorsan átterjed a hajlatokra, a fül mögé, a könyök- és térdhajlatokra, és nagyon gyakran a hüvelykujj környékén a kézhátra is. Ezek tehát a leggyakrabban érintett területek, de a kiütések sokkal kiterjedtebb formában is jelentkezhetnek, és kerek vagy ovális nyomot hagyhatnak a hajlatok, a törzs, valamint a hónalj és a combhajlat bőrén.

Legrosszabb esetben az ekcéma az egész testet is ellepheti, és egy másodlagos fertőzéssel társulva jelentős gondot okoz a gyógykezelést illetően.
Az ekcémát mindig két jellegzetes tünet kíséri: az egyik a viszketés, amely a bőrfelület dörzsölése érdekében – főleg a vetkőztetés alkalmával – vonaglásban és a test minden irányba történő mozgatásában nyilvánul meg. A másik tünet a bőr szárazsága, amely a legenyhébb formában is észrevehető a combon és a felkaron, valamint a tenyér, a talp és az ujjak bőrének különös repedezett elváltozásában.
Az ekcémás tünetek a gyermek kettő és négyéves kora között fokozatosan csökkenni kezdenek, majd végleg eltűnnek. Egyhébb lefolyású esetekben előbb is bekövetkezhet a gyógyulás, de előfordulhat, hogy a fül mögött és a hajlatok környezetében állandó jelleggel, vagy időlegesen előtűnve, hosszabb időn keresztül is fennmarad.

Nátha és orrgaratgyulladás

Az orrgaratgyulladás valójában az orr és a torok mélyen fekvő részeinek gyulladását jelenti. Általában vírusok okozzák a fertőzést, amelyek az orr és a felső légutak baktériumaival együtt nagyon gyorsan másodlagos fertőzéseket idéznek elő.

Az orrgaratgyulladás nagyon gyakran előforduló jelenség az élet eslő hüónapjaiban, amelyet láz, tüsszentések, két-három napon át gennyes orrváladék kísérhet. A legnagyobb gondot azonban az orron keresztül történő légzési nehézség jelenti, amely időnként a szopás abbahagyására kényszeríti a csecsemőt. Ugyanakkor a nyelés is kellemetlen számára, és így etetés közben gyorsan elfárad. Éjszaka többször is felébred a gyötrő szomjúság miatt, mivel szájon át lelegezve a légutak nyálkahártyái kiszáradnak.

Fülgyulladás

A fülgyulladás igen gyakori szövődmény ebben az életkorban. Bármikor felléphet egy orrgaratgyulladás során. Egy vírus vagy baktérium szintén létrehozhatja, közvetlenül a dobhártya megtámadásával. Leggyakrabban a középfül gyulladása fordul elő a dobüreg megfertőződésének következtében.

Újszülötteknél gyakran lappangó formában van jelen, vagy csak az emésztési zavarok, az elhúzódó orrgaratfertőzés, a hosszan tartó hőmérséklet-emelkedés, a rossz étvágy vagy az alvási zavarok kivizsgálásakor válik ismertté.

Gégegyulladás

A gyorsan és megfelelően kezelt gégegyulladás egyre kevésbé sorolható a súlyos betegségek közé. Sípoló változata általában allergiás jellegű, és gyakran előforduló rendellenesség a legkisebbek körében. Az esetek többségében éjszaka jelentkezik, váratlanul és ijesztően, de szerencsére ártalmatlan marad és a kezelés hatására néhány órán belül meggyógyul.
A fertőzéses eredetű, akut gégegyulladást gyakran a Para-influensae nevű vírus okozza, a gyermek köhögése érdessé, kutyaugatáshoz hasonlóvá válik. A köhögések rendkívül gyakoriak, néha szűnni nem akaróak, és időnként légzési nehézségeket okoznak. A felsorolt tünetek általában rossz közérzetet, nyigtalanságot, ingerlékenységet váltanak ki a csecsemőből.

Képgaléria

#1 Dr.BauerBela

---