Harapás kisgyermekkorban
A harapás különböző okok miatt gyakori a kisgyermekek között. Bármi is legyen a harapás oka, a legtöbb szülő ijesztőnek és zavarónak találja, és gyorsan szeretnék megfékezni a dolgot! A harapás megelőzésében az első lépés az, hogy megértsük, hogy miért harap a kisgyermek, és hogy alternatívát tanítsunk a gyermeknek a harapás helyett.
A leggyakoribb okok és megoldások a harapásra
A kísérletező:
A csecsemők és a kisgyermekek gyakran harapással fedezik fel a világot, beleértve az embereket is. A csecsemők és a kisgyermekek gyakran vesznek a szájukba különböző dolgokat, hogy jobban megismerjék azokat. Tanítsd meg a gyermeknek, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket meg lehet harapni, ilyenek például a játékok és az ételek, és vannak olyanok, amelyeket nem lehet megharapni, ilyenek például az emberek vagy az állatok.
Egy másik példa a kísérletezésre az a kisgyermek, aki harapás által szeretne az ok és okozat összefüggéséről tanulni. Ez a gyermek azon tűnődik „Mi fog történni, ha megharapom a barátomat vagy mamit'?' Játékokkal és különböző tevékenységekkel biztosíts a gyermeknek lehetőséget arra, hogy többet tudjon meg az ok és okozat összefüggéséről.
A Fogzó:
A fogzás a csecsemők és a kisgyermekek számára sok kellemetlenséggel jár. Erre természetes válaszként harapással nyomást gyakorolnak az ínyre. Nem ritka, hogy egy fogzó gyermek beleharap az anya vállába vagy mellébe, hogy enyhítsen egy kicsit a fogzáskor jelentkező fájdalmakon. Ilyen esetekben adj a gyermeknek olyan dolgokat, amiket rághat, például hűthető vagy hagyományos rágókát.
A kapcsolatteremtő:
Gyakran a csecsemők és a kisgyermekek akkor harapnak, amikor kapcsolatot szeretnének teremteni egy másik kisgyermekkel. Ezeknek a kisgyermekeknek még nem fejlődött ki a társas kezdeményező készségük arra, hogy azt mondják, „ Szia, szeretnék veled játszani.” Ezért gyakran harapással közelednek egy barát felé köszönésképpen. Figyelj rá és segíts neki a barátaival való pozitív interakciójába.
A kisgyermek gyakran találja szemben magát frusztrációt okozó helyzetekkel frusztrált:
, például amikor egy másik gyerek elveszi a játékát,
vagy amikor apu nem tud olyan gyorsan válaszolni egy kérésre amilyen gyorsan azt a kisgyermek szeretné.
A kisgyermekeknek nincs meg a szociális és érzelmi készségük ahhoz, hogy elfogadható módon birkózzanak meg az érzéseikkel.
Ugyanakkor, a nyelvi készségük is hiányzik ahhoz, hogy ki tudják fejezni az érzéseiket.
Ezekben az esetekben nem ritka, hogy a kisgyermek úgy próbál meg megbirkózni a frusztrációjával, hogy beleharap abba, aki közel van hozzá.
Vedd észre, amikor a kisgyermek frusztrációval küzd és állj készen a közbeavatkozásra. Az is fontos, hogy megtanítsd a kisgyermeket arra, hogy szavakkal is ki tudja fejezni az érzéseit, például: "Az az enyém!" vagy: "Nem! Ne lökdöss!"
A fenyegetett:
Néhány kisgyermek, amikor veszélyt érez, önvédelemből harapással válaszol rá. Néhány kisgyermek számára, a harapás az életük feletti irányítás egy módja, leginkább akkor, amikor elnyomva érzik magukat a környezetük vagy az életük valamely eseménye által. Segíts gyermekednek abban, hogy megértse, hogy ő és az általa birtokolt dolgok biztonságban vannak.
Az utánzó:
Az egyik módja a kisgyermekek tanulásának az utánzás. Ezért nem szokatlan az, hogy egy kisgyermek, aki látta, hogy egy másik gyermek megharap valakit, ő maga is kipróbálja azt. Mutass a gyermeknek a kedves és szerető viselkedésre példákat. Soha ne harapd meg a gyermeket csak, hogy megmutasd neki milyen érzés, ha megharapják az embert.
A figyelemfelkeltő:
A gyermekek szeretik, ha főképp a felnőttek nagy figyelmet fordítanak rájuk. Ha a szülők nagy figyelmet fordítanak a gyermekre negatív viselkedése, pl. harapás miatt, a gyermek hamar megtanulja, hogy ezzel magára tudja vonni a figyelmet. Minden nap biztosíts a gyermek számára pozitív figyelmet. Az is fontos, hogy minimalizáljuk a negatív figyelmet a harapásos viselkedésre.
Az irányító:
A kisgyermekeknek szükségük van függetlenségre és irányításra. Gyakran, a harapásukra adott válasz segít kielégíteni ezt a szükségletet. Segíts a gyermekednek abban, hogy a nap során lehessenek egyszerű választásai. Ez segít majd neki abban, hogy érezze az irányítást, amire szüksége van. Fontos az is, hogy minden nap megerősítsük a kisgyermeket az összes pozitív társas viselkedési próbálkozásában.
Mint majdnem minden a gyermekekkel kapcsolatos potenciálisan veszélyes helyzetnek a kulcsa a megelőzés
. A felnőtteknek a gyermekek aktív megfigyelőinek kell lenniük, hogy, megelőzzék a harapást. Amikor az alapos felügyelet nem működik, a felnőttnek olyan gyorsan és nyugodtan kell közbeavatkozni, ahogyan csak lehet.
Amikor még a harapás előtt közbeavatkoztunk……
• Beszélj a gyermeked helyett pl. ilyen szavakkal, "Látom, szeretnéd ezt a játékot!"
• Mutass türelmet és megértést a gyermek frusztrációjával kapcsolatosan.
• Ajánlj fel megoldásokat, pl., "Van itt egy másik piros teherautó. Menjünk, hozzuk ide azt."
• Mutass neki különböző módokat az interakcióra, mondj valami ilyesmit, "Szereti, ha megsimogatod a karját." Próbálj meg az általad kívánt pozitív viselkedésre koncentrálni, anélkül, hogy emlékeztetnéd a gyermeket a negatív viselkedésre.
Amikor a gyermeked valakit megharapott……
• Nyugtasd meg azt a gyermeket, akit megharapott.
• Tisztítsd meg a sebet enyhén szappanos vízzel. Biztosíts jeget a fájdalom és a duzzanat csökkentésére.
• Nyugtasd meg a megsebesült gyermeket azzal, hogy azt mondod neki, „Ez igazán fáj! Nem szereted, ha a barátod beleharap a karodba!"
• Nyugodtan menj oda ahhoz a gyermekhez, aki megharapta a másikat. Gyakran ezek a gyerekek lesújtva érzik magukat, és félnek miután megtörtént a harapás. Nekik is szükségük van a megnyugtatásra.
• Nyugtasd meg a gyermeket azzal, hogy valami ilyesmit mondasz neki, "Szomorúnak látszol a miatt, hogy a barátod karja fáj a harapásodtól."
• Segíts annak a gyermeknek, aki megharapta a másikat abban, hogy megértse annak fájdalmát, ajánld fel neki, hogy beszéljen vele Elmondhatod neki, hogy reméled, hamarosan jobban érzi magát."
Az idősebb kisgyermekek sokat tudnak tanulni abból ha, engedjük, hogy egy harapás után megnyugtassák a barátaikat. Az a gyermek, aki megharapta a másikat, lehet, hogy látni szeretné annak sérülését. Ha a sérült gyermek szeretné megmutatni, akkor ezzel nincs semmi baj. De ne erőltesd a dolgot egyik gyermek részéről sem, csak ha mind a ketten hajlandóak rá.
• Erősítsd meg a szabályt, mely szerint nem bántjuk az embereket. Segíts mind a két gyermeknek megérteni, hogy azért vagy, hogy mindenki biztonságban érezze magát. Mondd, "Tudom, hogy dühös vagy. De nem engedhetem, hogy megharapd az embereket."
• Amikor a környezet ismét nyugodt, emlékeztetheted a gyermekeket, hogy hogyan érvényesíthetik akarataikat, mondd például, "Nem! Ez az enyém!" Vagy "Menj arrébb!".
• Soha ne verd meg, vagy harapd meg azt a gyermeket, aki megharapta a másikat. Ezzel azt tanítanád neki, hogy az erőszak helyén való.
A kisgyermekeknek sok gyakorlásra van ahhoz szükség, hogy pozitív módon elsajátítsák a barátaikkal való interakció művészetét. Szükségük van a szülők pozitív vezetésére és támogatására. Amikor a kisgyermekek érettebbek és tapasztaltabbak lesznek, (3 éves kor után), valószínűleg megfelelőbb módon tudnak majd egymással kapcsolatot teremteni.www.naturalchild.com/articles
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése