A GYERMEKKOR HALÁLA ??
- „Siettetett gyerekek” fogalma egy amerikai szerzőtől, David Elkindtól származik, aki már a 80-as években felfigyelt a gyerekfelfogásban és a gyerekekkel való bánásmódban végbemenő átalakulásra.
A „siettetés” azt jelenti, hogy a gyerekek és a felnőttek élete, tapasztalatai, tevékenységei egyre kevésbé különböznek egymástól.
A gyerekek mind fiatalabb korukban váltanak „felnőttes” életmódra az élet számos területén, egyre gyakrabban szereznek olyan tapasztalatokat, amelyeket a korábbi évtizedekben a szakemberek és a közfelfogás egy bizonyos életkor alatt nem tartott elfogadhatónak.
. A „siettetés” az elmúlt évtizedekben feltehetően tovább erősödött és számos szakember fejezte ki aggodalmát ezzel kapcsolatban.
A megváltozott gyermekfelfogást és gyakorlati következményeit sokan összefüggésbe hozzák a gyerekek egyre gyakrabban panaszolt kezelhetetlenségével, magatartási problémáival, pszichoszomatikus betegségeivel.
A gyerekekkel szembeni visszaélések amerikai szakemberei egyenesen úgy vélik, hogy a valódi gyerekkor lassan kevesek luxusává válik.
Egy népszerű nevelés-szakértők internetes folyóiratában arról számol be, hogy a rendelőjében megjelentek a felnőtt módra kiégett, csak a karrierjükre gondoló felnőttekre emlékeztető gyerekek, akik változatos pszichoszomatikus tünetekről, fejfájásról, emésztési zavarokról panaszkodnak.
8-10 éves páciensei félnek bevallani a szüleiknek, ha nem töltöttek legalább 4 órát a műkorcsolyapályán, vagy attól rettegnek, hogy az iskolában rosszabb minősítést kapnak, ha nem voltak elég ideig a röplabda edzéseken.
A pszichoterapeuták a gyerekek és tizenévesek állapotromlásának aggasztó tüneteire hívják fel a figyelmet: a tizenévesek körében az elmúlt 20 év során megháromszorozódott az öngyilkosok száma, lányok százezrei esnek teherbe és gyakran gyereket is szülnek tizenéves korukban.
Már 10-12 éves lányok fogyókúráznak, és a sokszorosára növekedett a gyerekek és fiatalok erőltetett sportedzések közben elszenvedett sérüléseinek előfordulása.
A rendkívül kedvezőtlen körülmények közé tartozik, hogy gyerekek milliói szednek naponta gyógyszereket, hogy kezelhetőbbé váljanak otthon és az iskolában.
Vannak, akik eltúlzottnak találják a „siettetéssel” kapcsolatos aggodalmakat.
„A siettetés mítosza” című tanulmány szerzője,nem látja igazoltnak , hogy a sok külön elfoglaltsággal rendelkező gyerekek frusztráltabbak lennének, mint a többiek. Az iskolán kívüli terhelés ugyan csak részjelensége a siettetésnek, ám az ezzel kapcsolatos kutatások felhívják a figyelmet a téma összetettségére.
A-siettetet -gyerekek elsősorban a magasabb társadalmi státuszú családokból kerültek ki. Bár ezeknek a gyerekeknek valóban sok és sokféle különórája volt, nem tűntek túlterheltnek, képesek voltak tartalmasan beosztani az idejüket. A vizsgálatok eredményei szerint éppenséggel nem ők voltak azok, akik emocionális problémákkal küzdöttek, hanem azok a társaik, akiknek semmilyen elfoglaltsága nem volt.
Más szerzők arra az álláspontra helyezkednek, hogy a gyerekek és a felnőttek élete közötti határmezsgye lebomlásával a gyerekek társadalmi helyzete kedvezőbbé vált.
Például a sztártudós David Buckingham álláspontja szerint a védett gyerekkor végérvényesen és visszavonhatatlanul eltűnt – erre akar utalni könyvének provokatív címe, „A gyermekkor halála után”. Ő a gyerekek még erőteljesebb „felnőttesítésében” látják a megoldást. Buckingham például azzal a javaslattal él, hogy a médiaártalmak elkerülése érdekében lehetővé kell tenni a gyerekek számára, hogy maguk alakítsák a nekik szóló műsorokat, és egyáltalán: bővíteni kell azt a társadalmi teret, amelyben közvetlen befolyásuk megnyilvánul. A siettetésre vonatkozó állásfoglalást nem könnyíti meg, hogy túlságosan általános, sokféleképpen értelmezhető fogalomról van szó.
A gyermekekkel való bánásmódban, a gyermekfelfogásban az elmúlt évtizedekben tapasztalható változás nem spontán ment végbe, hanem szorosan összekapcsolódik a posztmodern társadalmi folyamataival. A társadalmi összefüggések részletes elemzése meghaladja ennek az írásnak a kereteit, két fontos szempontot azonban érdemes megemlíteni.
A globalizáció által teremtett „tömeg-világtársadalom” jelensége, amelynek következtében a politikában és a gazdaságban egyre inkább háttérbe szorulnak az antropológiai szempontok, az egyének, csoportok sajátosságai.
Ez a jelenség bemutatható az egyébként a gyerekkor leértékelődésével szorosan összefüggő „egész életen át tartó tanulás” programján keresztül. Az utóbbi ugyanis azzal függ össze, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között emberek tömege kényszerül folyamatosan változtatni a munkáját, foglalkozását. Függetlenül attól, hogy ez nyilvánvalóan kizárja az alapos szaktudást és a munkával való azonosulást, az egyének számára is súlyos veszteséget jelent.
A modernizáció identitásfogalmához ugyanis hozzátartozott a tanult szakma, a foglalkozás, a munka évszázadokon át a társadalmi integráció alapeleme volt, és nem világos, mi fogja helyettesíteni.
Az emberek és csoportjaik vágyainak, szükségleteinek, törekvéseinek figyelmen kívül hagyása, egyszóval az antropológiai szempontok iránti érzéketlenség magában foglalja a gyerekek igényei és érdekei iránti közönyt is.
A globalizációs hatások és a gazdasági – kereskedelmi szempontok előtérbe kerülése alapvető szerepet játszik a gyerekek korai felnevelkedésében, az életkori és egyéb antropológiai különbségek iránti érzékenység csökkenésében. Ugyanakkor az elmúlt mintegy másfél évszázad során széles körben elfogadottá vált az az alapelv, hogy a gyerekeket megilleti a védelem és a különleges bánásmód. Az ENSZ gyermekjogi chartája és az egyes országok gyermek- és családjogi törvényeinek az az alapja, hogy elismeri a gyerek éretlenségét, függő helyzetét és azt, hogy a számukra kedvező életkörülmények megteremtéséért a felnőttek a felelősek. ez az előfeltevés az alapja.
Ám azok a feltételek, amelyek között ma a gyerekek nevelkednek és élnek, még a fejlett országokban is mind kevésbe veszik figyelembe a gyerekek különleges tulajdonságait.
Ellentmondásokkal terhelt helyzet alakul ki. Arról, hogy a fejlett világban súlyos szocializációs problémák vannak, hogy tömegprobléma lett a gyerekek kezelhetetlensége, a gyakori konfliktusok miatt egyre kiábrándultabbak a szülők, a napi sajtóból, hírekből értesülhetünk. A gyermekek nevelését, oktatását és védelmét végző intézmények – ide értve a családot - egyre kevésbé képesek megfelelni a feladatuknak. Alapvetően fontossá vált, hogy alaposabban is megismerjük a gyerekek mindennapjait alakító körülményeket, mint ahogyan az is, hogy lássuk ezek mögött a lényeget. http://mapszie.hu-dr.Vajda
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése