Kismedencei gyulladás

A kismedencei gyulladás, a kismedencében található belső női nemiszervek (méh, petevezetékek, petefészkek, méhszalagok) gyulladásos állapotának összefoglaló neve.

Mivel csak igen súlyos esetekben érintett valamennyi szerv a gyulladásban, ezért célszerű az orvosi szaknyelvben elterjedt módon a méhnyak (cervicitis), méhnyálkahártya (endometritis), petevezeték (salpingitis), petefészek (oophoritis), a petevezeték és petefészek (adnexitis) gyulladásos állapotait külön megnevezni. A köznyelvben a petefészek gyulladás és felfázás megnevezések terjedtek el.

A kismedencei gyulladás kóreredete

A kórkép kialakulásáért mindig bakteriális fertőzés a felelős. Míg a hüvelyben főképpen baktériumok és kevés gomba által alkotott normál flóra van jelen, addig a tőle csupán néhány centiméter távolságban elhelyezkedő belső nemi szervek egészséges állapotban sterilek. Élettani körülmények között a méhnyak sűrű, antibakteriális hatással is rendelkező váladéka akadályozza meg a baktériumok bejutását a steril méhűrbe. Csak egyes szexuális úton terjedő betegségek kórokozói, elsősorban a Gonorrhoea és a Chlamydia baktériumok képesek méhnyakon át ascendáló, vagyis felszálló fertőzést okozni.

Azok a baktériumok, melyek a normál hüvelyflóra tagjai, eszközös beavatkozás [abortusz, méhkaparás (curettage), spirál felhelyezés, vagy eltávolítás], vagy vetélés és szülés kapcsán, esetleg spirál jelzőfonala mentén juthatnak fel a kismedence szerveibe.

Míg a szexuális úton terjedő fertőzésekre az üregrendszerben való terjedés, a szülést és eszközös beavatkozásokat, valamint a spirál mellett kialakuló gyulladások egyes eseteiben az üregrendszeri és nyirokereken át történő terjedés a jellemző.

Kórlefolyás

A kórlefolyás alapján elkülöníthető heveny gyulladással járó klasszikus kismedencei gyulladás, melyet erős alhasi fájdalom, bő hüvelyfolyás, teltségérzés, haspuffadás, vizeletürítéskor hólyagtáji görcsölés, esetleg végtagokba és deréktájba sugárzó fájdalom és magas láz kísér.

Az ilyen heveny gyulladás legtöbbször már korábban károsodott petevezetékek felülfertőzésének következtében jön létre, és mindig polymicrobás, vagyis több baktérium által okozott fertőzés.

Kezelése nagy dózisú és a szokásosnál hosszabb ideig (min. 14 napig) tartó antibiotikum kombináció alkalmazásával lehetséges.

Súlyos esetekben, illetve még nem szült nők esetén enyhébb formában is kórházi felvétel és intravénás antibiotikum kezelés válhat szükségessé.

Amennyiben a gyulladást szexuális úton terjedő Chlamydia trachomatis baktérium okozza, a tünetek jóval enyhébbek, a láz általában hiányzik.

A heveny tünetek hiányának oka az, hogy a Chlamydia baktérium a hengerhám sejtekben szaporodik és életciklusa az átlagos baktériumokénál hosszabb.. Tartós, vagy ismételt gyulladás esetén a méhnyak hámja megvastagszik és váladéktermelése fokozódik. Ez a váladék nyúlós hüvelyfolyás képében okoz panaszokat. Amennyiben a fertőzést idejében nem észleljük, az lassan felfelé halad a petevezetékek irányába..

A fertőzés gyakran lappangó formában áll fenn, melynek legfőbb veszélye, hogy észrevétlenül, de súlyosan károsíthatja a petevezetékeket, ennek késői szövődménye meddőség, méhen kívüli terhesség, vagy krónikus kismedencei fájdalom lehet, illetve kiváló alapot adhat egy nőgyógyászati beavatkozás esetén heveny kismedencei gyulladás, súlyos esetekben tályog kialakulásához..

Kismedencei gyulladás késői következmények

Kismedencei gyulladások igen kellemetlen tulajdonsága, hogy nem múlnak el nyomtalanul.

Legtöbbször több, akár tünetmentesen lezajló gyulladás során alakulnak ki azok az elváltozások, melyek a késői szövődményeket okozzák.

A petevezeték fala megvastagodik, a petevezeték mozgása mely hasonlít a belek perisztaltikus mozgásához gyengül, vagy megszűnik, a petevezeték csatornáját bélelő csillószőrös hengerhám apró csillószőrei károsodnak, ezáltal a hullámszerű mozgásukkal gerjesztett méh ürege felé tartó áramlás megszűnik. Amennyiben a petevezeték fala súlyosan hegesedik, vagy a petevezeték körül kialakuló összenövések következtében a petevezeték megtörik, a csatorna elzáródik.

A lezárt petevezeték meddőséghez vezet. Amennyiben a petevezeték csupán működésében károsodik, vagy a csatornája nem záródik el teljes mértékben,

méhen kívüli terhesség kialakulásához vezethet. Az ismételt gyulladások következtében megvastagodott nyálkahártyák fokozott mennyiségben termelnek váladékot, mely krónikus folyást okozhat. Ennek egy érdekes formája az, amikor a hasüreg felé lezárt, tágult petevezetékben a váladék felgyülemlik bennük, majd időről-időre, hirtelen bő nyákos hüvelyi folyást okozva kiürül.

A petevezetékek körül, illetve a méhet függesztő szalagok mentén kialakuló hegesedés krónikus kismedencei fájdalom forrása lehet. Gátolja a környező szervek működését – a belek perisztaltikus mozgását, a petefészekben az érett petesejt kiszabadulását –, valamint a hegesedés következtében a méh és függelékei elveszítik mobilitásukat, kötötté válnak.

Tályog

Tályog leggyakrabban már korábban károsodott petevezetékek felülfertőződése esetén jön létre.

A tályog egy környezetétől fallal körülhatárolt gennygyülem. Amennyiben a tályog csupán a petevezetéket foglalja magába, gennyes petevezetékgyulladás beszélünk, amennyiben a folyamat a petevezeték egész falát érinti, a gyulladás ráterjed a környező szervekre, így a petefészkekre belekre is, kialakul a PETEVEZETÉK ÉS PETEFÉSZEK TÁLYOG

Tályog, kialakulása esetén csupán az antibiotikus és műtéti kezelés kombinációja adhat gyógyulási esélyt.

A sebészeti beavatkozás során az érintett petevezetéket, tuboovarialis abcsessus esetén a petefészket is el kell távolítani!

Figyelem! Amennyiben a gyulladás a méhet is érinti, ilyen elhanyagolt spirál melletti gyulladás, esetleg szülést, lázas vetélést követően szokott kialakulni a méh eltávolítása is szükségszerű lehet!

A fentiek alapján világosan látszik, hogy a kismedencei gyulladást a kezdeti stádiumban tudjuk csak hatékonyan és maradványtünetek nélkül kezelni. Amennyiben a folyamat előre halad, a kezelés csak erélyes és hosszan tartó gyógyszeres és sokszor műtétes kezelés kombinációjával történhet, ugyanakkor késői szövődmények kialakulásának, esetleg bizonyos szervek elvesztésének kockázata jelentős. A fertőzéseket könnyebb megelőzni, mint felismerni és kezelni!

A kismedencei gyulladások kialakulásának legfontosabb rizikótényezője a szexuális partnerek száma az élet során, a nőgyógyászati műtétek (terhességmegszakítás) illetve spirál nem rendeltetésszerű használata. Ezért kifejezetten tanácsos a nem kívánt terhességeket így a terhességmegszakításokat megelőzni pl. fogamzásgátló tabletta szedésével, valamint a szexuális úton terjedő fertőzések ellen is védekezni, melynek legegyszerűbb módja óvszer használata. Spirál használata esetén kiemelkedően fontos a hüvelyflóra épségének megőrzése, hüvelyfertőzések időben történő kezelése és a használati utasításnak megfelelő időközökben a spirál cseréje.

http://www.korutiorvosicentrum.hu

#1 Dr.BauerBela

---