Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

2011. október 23., vasárnap

NEGATIV ÉRZÉSEK ,AMELYEKRŐL A SZÜLŐK NEM BESZÉLNEK

Negativ érzések, amelyekről a szülők nem beszélnek

Melyek lehetnek azok a negatív érzelmek, amelyek egy idő után behálózzák az életünket, és árnyékként követik minden lépésünket a gyermeknevelés kérdéseiben, a környezetünk mégsem engedi, hogy beszéljünk róluk? Erről szól ez a cikk.

Az „ördögi kör” kialakulása

A bevezetőben feltett kérdésre sokféle válasz létezik.

Az igazság az, hogy nagy valószínűséggel mindannyiunkban élnek negatív érzések a gyermekeinkkel kapcsolatban, akár bevalljuk ezeket, akár nem.

Lehetnek ezek enyhe, rövid ideig tartó rossz érzések, lehetnek időről időre felbukkanó, de annál intenzívebb érzések, és lehetnek hosszan tartó, régóta velünk élő érzelmek is, amiktől képtelenek vagyunk megszabadulni. Sokkal ritkábban merjük bevallani ezeket az érzéseinket, mint a gyermekeinkkel kapcsolatos örömünket, büszkeségünket, pozitív érzésünket.

Elnyomjuk az érzéseinket

Gyakrabban érezzük szükségét annak, hogy letagadjuk, akár még magunknak is, ha felmerülnek ilyen érzéseink, hiszen azt „nem illik”, „nem szabad”, „mégis a gyerekeimről van szó”, és még számtalan kifogást találhatunk arra, miért temetjük el magunkban ezeket az érzéseket inkább, minthogy bárkinek is bevalljuk.

Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ettől az érzések megszűnnének, és többé fel sem bukkannak az életünkben. Épp ellenkezőleg. Minél inkább próbálunk róluk nem tudomást venni, annál erősebbé válnak, annál inkább napvilágra kívánkoznak, és annál gyakrabban térnek vissza. Mi pedig egyre nagyobb erővel igyekszünk visszanyomni őket a tudatosságunk felszíne alá.

Milyen eredménnyel járhat a tagadás?

Idővel ez nagy valószínűséggel sikerülni fog, erőfeszítéseinknek meg lesz a gyümölcse. Akkor azonban újabb problémával kell szembesülnünk: sikeresen lenyomtuk a tudattalanunk szintjére negatív érzelmeinket, és már észre sem vesszük, mikor előjönnek, és észre sem vesszük (vagy csak későn és utólag), hogy milyen ösztönös reakciókat váltottak ki belőlünk.

Ösztönös reakcióinkat pedig nagy valószínűséggel szégyenérzet és bűntudat követi, hogy már megint nem úgy viselkedtünk, gondoltunk, mondtunk, éreztünk, mint azt valójában szerettük volna.

A bűntudat következtében még mélyebbre szeretnénk lenyomni a negatív érzéseinket, amik aztán a következő alkalommal ismét tudattalan, ösztönös, irányíthatatlan reakciókat fognak kiváltani belőlünk. És szépen lassan, évek hosszú sora alatt kialakul az ördögi kör

Negatív érzelmek, amit a gyermeknevelés válthat ki belőlünk

És hogy melyek lehetnek ezek a negatív érzelmek, amelyek egy idő után behálózzák az életünket, és árnyékként követik minden lépésünket?

Szülőként mindannyiunkkal megesett már, hogy bizonytalanok, és tehetetlenek lettünk gyermeknevelési kérdésekben. Előfordulhattak olyan helyzetek is, amikor dühösek, türelmetlenek, csalódottak voltunk, vagy épp bűntudatunk támadt, mert nem minden úgy jött össze, ahogy szerettük volna, vagy ahogyan azt annak idején megálmodtuk és elterveztük.

A gyermekneveléshez mindenki ért

A gyermeknevelés ráadásul azon kevés dolgok egyike, amihez „mindenki ért”, mindenkinek megvan a maga véleménye arról, hogy hogyan lehet jól csinálni, illetve mi a biztos útja annak, hogy véglegesen elrontsunk mindent.

Ez talán azért van, mert mindenki látott jó és rossz példákat maga körül, mindenkinek a környezetében nőttek fel gyerekek, vagy ha más nem, mindenki maga is volt egyszer gyerek, és ez óhatatlanul kialakított bennünk egyfajta véleményt.

A gyermeknevelés során valószínűleg mindannyian szembetaláljuk magunkat kudarcokkal, váratlan, és elsőre megoldhatatlannak tűnő helyzetekkel, amit aztán jól-rosszul, de valahogyan mégis megoldunk, vagy igyekszünk minél kevesebb konfliktussal átevickélni rajta.

Hova szoktunk segítségért fordulni?

Lehet, hogy közben újságok gyermekneveléssel kapcsolatos rovatait böngésszük, szakkönyveket vásárolunk, más szülőket kérdezünk ki, vagy egyszerűen csak figyeljük, hogy hogyan oldják meg ők a problémákat.

Vannak helyzetek, amikor ezek a források igen hasznos és jó tanácsokkal szolgálnak.

Vannak helyzetek, mikor a kapott gyermeknevelési tanácsok valóban kisegítenek minket szorult helyzetünkből és tanácstalanságunkból.

És akadnak olyan helyzetek is, amikor a „hasznos” gyermeknevelési tanácsok egyáltalán nem segítenek.

A legfontosabb tény, amit a „hasznos” gyermeknevelési tanácsok figyelmen kívül hagynak

Ezek a gyermeknevelési tanácsok általában tartalmazhatnak értékítéletet is. Mit KELL egy szülőnek tennie adott helyzetekben, és mi az, ami sokat hangsúlyozottan TILOS. A környezetünk általában nagyon határozott véleményt képes alkotni arról, hogy mekkora a szülő felelőssége, mekkora hangsúlya van az ő viselkedésének és példamutatásának.

A „hasznos” gyermeknevelési tanácsok értéke

Az a szülő azonban, aki találta már magát olyan helyzetben, amelyben VALÓBAN tehetetlennek bizonyult, pontosan tudja, hogy mennyit érnek ezek a „jó tanácsok”. Igazából semmit.

És nem elég, hogy a gyermeknevelés gyakran jár kétségekkel és útvesztőkkel, és már magunktól is eléggé bizonytalanok vagyunk, emellett még azt is éreztetik velünk, hogy minden a mi hibánk, ha a gyerek éppen nem a „legjólneveltebb” formáját hozza. Mi, szülők tehetünk mindenről.

Milyen helyzetben vagyunk mi, szülők valójában?

De ki az, aki megérti végre a szülők helyzetét is?

Hiszen a szülők is voltak valaha gyerekek, ők is láttak mintákat, őket is tanították valamire a saját szüleik. Lehet, hogy bizonyos szokásokat már generációk óta ismétlünk és ismétlünk, komolyabb megoldás nélkül. Lehet, hogy már a szüleink is rengeteg jó tanácsot kaptak annak idején, amire tudatosan nagyokat bólogattak, mégsem tudták felülírni a tudattalanul, szinte programként rögzült mintákat, mikor hirtelen megint az adott kritikus helyzetben találták magukat…

Lehetséges egyáltalán kiút a tudattalanul rögzült viselkedési mintákból?

A válasz: igen.

http://www.boldog-gyermek.hu

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése