Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2013. január 9., szerda

JÖN A TESÓ !


 Jön a tesó !


A testvér születése minden gyerek életében nehéz időszak, amely nagy terheket ró rá, és mégis elvárják tőle, hogy előbb-utóbb megbarátkozzon a helyzettel. Ez nem minden gyereknek megy egyformán gyorsan és könnyedén, függ a gyermek adottságaitól, az addigi anya-gyerek kapcsolat harmonikusságától, a testvérek közötti korkülönbség nagyságától. Bizonyosan nagyon sok múlik azonban a szülők és a tágabb család bölcsességén és megértésén. Mit kell tennünk ahhoz, hogy idősebb gyermekünket (gyermekeinket) átsegítsük ezen a nehéz időszakon?

Először is, ne legyen bűntudatunk! Egy pillanatra se tűnődjünk el azon, hogy vajon van-e jogunk megtenni a gyerekünkkel, hogy testvért hozunk a házhoz. A gyerek közötti korkülönbség tervezése szempontjából sem az a legfontosabb, hogy az idősebb gyerek számára mi az ideális; így se, úgy se fog tetszeni neki a dolog. Az is biztos, hogy előbb-utóbb mindenképp megbirkózik a helyzettel, és eljön majd a nap, amikor örülni fog annak, hogy van testvére.

A szülő számára nehéz azt látni, hogy imádott gyermeke szomorú, haragos és féltékeny. Ők örülnek a babának, azt szeretnék, ha a gyerekük is örülne. De nem szabad becsapniuk magukat, a gyermek érzései mások.
Sokkal simábban mennek a dolgok, ha elfogadjuk, hogy számára a kistestvér a mellőzöttség, kiszorítottság érzését hozza, és azt a félelmet, hogy talán ő valami miatt hiányérzetet hagyott a szüleiben, nem olyan tökéletes gyerek, hogy önmagában elegendő lenne szülei számára.
 Ha szeretünk valakit, azt akarjuk, hogy érje be velünk, és az a tény, hogy még valakit akar magának, féltékennyé tesz bennünket. Hogyan tegyük mégis a családtagok közötti viszonyt zökkenőmentessé, kiegyensúlyozottá és örömtelivé? Hogyan érjük el, hogy az idősebb testvér érdeklődni kezdjen a kicsi iránt és végső soron meg tudja szeretni?


10 fontos tanács a testvérféltékenység megelőzésére

Jó előre vezessünk be minden életmódbeli változást!
Ha bébiszittert kell fogadnunk, vagy bölcsődébe, óvodába szeretnénk adni a gyereket, akkor erre jóval a szülés előtt kerüljön sor! El kell kerülnünk, hogy úgy érezze, a baba miatt küldjük el otthonról!


Mi magunk jelentsük be neki a testvér születését, ne mástól tudja meg!
A terhesség első szakaszában beszélhetünk neki általában arról, hogy a családokban több gyerek is szokott lenni. Hozhatunk példát ismerős családokból. Magyarázzuk el, hogy a legtöbb embernek van testvére, hogy mire az övé megérkezik, azt törvényszerű eseménynek, és ne valamilyen rá mért büntetésnek vegye.


Készítsük fel a szülés körüli hetekre!
Szerencsés, ha előre fel tudjuk készíteni azokra a körülményekre, melyeket abban a nehéz időszakban majd el kell fogadnia
. Pl. ha nagymamánál kell majd aludnia, vagy az apukájával marad kettesben, aki egyébként kevesebbet vigyáz rá. A szülés körülményeiről mindaddig hallgassunk, amíg mi magunk nem vagyunk biztosak benne! Csak a szülés várható időpontja előtt néhány héttel kezdjünk beszélni róla, és akkor is vigyázzunk, hogy ne tegyünk olyan ígéretet, amit nem biztos, hogy be fogunk tudni tartani. Ha azt ígérjük, hogy csak 3 napig leszünk távol, ha mégis egy hét lesz belőle, nagyon csalódott lesz. Menjünk biztosra, és inkább tartsuk homályban a részleteket!

A kezdeti időkben próbáljunk úgy szoptatni, hogy azt az idősebb gyerek ne lássa!
Az első napokban, amíg a nagyobb testvér újra hozzászokik, hogy otthon vagyunk, biztos találunk valakit, aki a megadott jelre eltereli a figyelmét, és mi kislisszolhatunk a szobából. Később megmutathatjuk neki, hogy eszik a baba, és ne mulasszuk el emlékeztetni rá, hogy ő is ugyanígy evett. Ha ő is meg akarja kóstolni a tejet, az ujjunkról nyugodtan lenyalhat egy kicsit, legalább meggyőződik róla, hogy nem valamilyen finomságról marad le.


Hagyjuk, hogy segítsen!
Ha részt vehet a baba körüli teendőkben, kevésbé érzi magát kiszorítva, és megkapaszkodhat abban az érzésben, hogy ő ügyes és hasznos
. Ne nagyon erőltessük azonban, ha nem akarja! Ne érezze azt, hogy a mama szeretetét kell kivívnia azzal, hogy hasznossá teszi magát.


Adjunk lehetőséget a gyereknek arra, hogy kisbabásan viselkedjen!
Bármilyen fárasztó is tud lenni egy magát pólyásnak tettető óvodás, mutassuk ki, hogy így is elfogadjuk őt! Felajánlhatjuk, hogy ő is fürödhet a babakádban és hintőporral is beszórhatjuk. Érezze azt, hogy, ha ragaszkodik hozzá, olyan dolgokat is megkaphat, amit a nagyobbak már nem szoktak. "Én is kaphatok egy üveg tápszert, ha akarok, de én már ahhoz is elég nagy vagyok, hogy kakaót válasszak helyette, ami amúgy is sokkal finomabb."
Ne keltsünk bűntudatot a nagyobb gyerekben féltékenysége miatt!
Ne várjuk el tőle azonnal, hogy szeresse a babát!
Az érzelmeket nem lehet erőltetni. Segíthetünk a pozitív érzelmek kialakulásában azzal, ha meggyőzzük róla, hogy a kistestvére szereti őt. (Nézd, hogy örül neked.) Akkor is könnyebben fogadja el a babát, ha empatikus lehet vele. (Simogasd meg a kezét, mert fáj a hasa, most rossz neki!)

Ne engedjük, hogy bántsa a babát!
Túl a közvetlen sérülés veszélyen, amivel a babát óvjuk, az is fontos, hogy a nagyobb gyereket megvédjük saját elszabaduló indulatától és az azt követő bűntudattól
. Tehetünk pl. a pici ágyára egy hálót, amiről ő úgy tudja, hogy a macskák ellen van ott. Ezzel elejét vehetjük az olyan "véletlen baleseteknek", hogy beesik a labda a kicsi ágyába.


Ne érezze magát kevésbé érdekesnek, mint a pici!
A legtöbb látogatónk valószínűleg magától is tisztában lesz vele, hogy először a nagyobb testvért kell üdvözölni és megajándékoznia, és csak azután jöhet a kicsi
. Ha mégis elfelejtkeznének róla, segíthetünk: "Képzeljétek milyen jópofa dolgot mondott ma a mi nagy fiunk�"


Tiszteljük a nagyobb gyerek tulajdonát, mozgásterét!
Felzaklathatja a gyereket, ha olyan ruhát, vagy játéktárgyat adunk a kicsinek, ami valaha számára is kedves volt. Néhány ruhadarabbal és játékkal nyugodtan kivételt tehetünk, amit nem örököl a kicsi, hanem a nagyobb gyereké marad. Ugyanezért szerencsésebb a rácsos ágyat még a kicsi születése előtt kicserélni, hogy ne azt érezze, az övébe költözik be a baba.
A kezdeti hónapok elmúltával a helyzet konszolidálódni fog. De a két (vagy több) gyerek szükségletei között mindig egyensúlyoznunk kell majd. Akkor is meg kell találnunk a helyes egyensúlyt, ha az egyik gyerek mindent könnyen kihízeleg magának, a másik viszont inkább erőszakkal akarja kikényszeríteni törődést. Ne gondoljuk, hogy csak azért, mert nagyobbak lettek, vagy a kezdeti nehéz idők elmúltak, automatikusan megszerették egymást. Időről-időre mindig feltörhetnek a féltékenység érzései. Ha nem erőltetjük a szeretetet, ha nem áltatjuk magunkat azzal, hogy nincsenek egymás iránt negatív érzéseik, akkor lehet, hogy magunk is meglepődünk azon, mennyire szeretik egymást és milyen rendesek egymással.

Sulinet

#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése