KODIFIKÁLT GYERMEKBÁNTALMAZÁSI
MÓDOZATOK
ÖSSZEFOGLALÓ
A gyermekbántalmazás orvosi
irodalma csupán 60 éves. 1946-ban John Caffey gyermekradiológus hívta
fel a figyelmet arra, hogy bizonyos nem baleseti eredetű csonttörések
bántalmazásból származhatnak. 1953-ban Silverman írta le azon
csonttörések típusos röntgen jeleit, amelyeket csak non-accidentális töréseknél
észlelünk, s amelynek a szülő, gondviselő lehet az okozója. Az orvostársadalom
további egy évtized múlva, 1962-ben Henry Kempe cikkének megjelenése
után fogadta el a gyermekbántalmazást önálló szindrómaként. A magyar
gyermekorvosi irodalomban az első közlemény Antoni Pál (1968) nevéhez
fűződik.
Míg a fenti közlemények a fizikai bántalmazásra hívták fel a szakmai közvélemény figyelmét, az utóbbi másfél évtizedben a bántalmazás fogalma kiterjedt az érzelmi és szexuális bántalmazásra, valamint a fizikális és érzelmi elhanyagolásra is.
A nemzetközi statisztikák szerint a gyermekek 1%-a bántalmazott és 1,5 %-a elhanyagolt. Ez a szám azonban nagyon távol áll a valós adatoktól, hiszen a családon belüli bántalmazások túlnyomó többsége rejtve marad, a gyermekek tömegei szenvednek bántalmazó és elhanyagoló környezetben. A bejelentett esetek bántalmazás típusok szerinti megoszlása: 50 % elhanyagolás, 25 % fizikai bántalmazás, 20 % érzelmi bántalmazás és 5 % szexuális bántalmazás. Legtöbbször a különböző bántalmazás formák együttesen fordulnak elő.Magyarországon évente 30-40 gyermek és újszülött hal meg bizonyíthatóan bántalmazás és gondatlan veszélyeztetés következtében, s becslések alapján több tízezerre tehető azon gyermekkorúak száma, akik súlyos, maradandó szomatikus és pszichés károsodást szenvednek el a fenti okokból.
A gyermekbántalmazás bio-pszicho-szociális megközelítése
Gyermek elhanyagolása és bántalmazása több összetevő eredménye, s a gyermek fejlődésének valamennyi aspektusát érinti, a fizikai, érzelmi, szociális, lélektani, erkölcsi, oktatási, kognitív vonatkozásokat egyaránt. Ezért a gyermekbántalmazás jelenségkörének megértése komplex megközelítést kíván, az egészségügyinél szélesebb kontextusba kell helyezni, a családi és közösségi szempontok figyelembevételével.
A gyermekbántalmazás és elhanyagolás formái
Míg a fenti közlemények a fizikai bántalmazásra hívták fel a szakmai közvélemény figyelmét, az utóbbi másfél évtizedben a bántalmazás fogalma kiterjedt az érzelmi és szexuális bántalmazásra, valamint a fizikális és érzelmi elhanyagolásra is.
A nemzetközi statisztikák szerint a gyermekek 1%-a bántalmazott és 1,5 %-a elhanyagolt. Ez a szám azonban nagyon távol áll a valós adatoktól, hiszen a családon belüli bántalmazások túlnyomó többsége rejtve marad, a gyermekek tömegei szenvednek bántalmazó és elhanyagoló környezetben. A bejelentett esetek bántalmazás típusok szerinti megoszlása: 50 % elhanyagolás, 25 % fizikai bántalmazás, 20 % érzelmi bántalmazás és 5 % szexuális bántalmazás. Legtöbbször a különböző bántalmazás formák együttesen fordulnak elő.Magyarországon évente 30-40 gyermek és újszülött hal meg bizonyíthatóan bántalmazás és gondatlan veszélyeztetés következtében, s becslések alapján több tízezerre tehető azon gyermekkorúak száma, akik súlyos, maradandó szomatikus és pszichés károsodást szenvednek el a fenti okokból.
A gyermekbántalmazás bio-pszicho-szociális megközelítése
Gyermek elhanyagolása és bántalmazása több összetevő eredménye, s a gyermek fejlődésének valamennyi aspektusát érinti, a fizikai, érzelmi, szociális, lélektani, erkölcsi, oktatási, kognitív vonatkozásokat egyaránt. Ezért a gyermekbántalmazás jelenségkörének megértése komplex megközelítést kíván, az egészségügyinél szélesebb kontextusba kell helyezni, a családi és közösségi szempontok figyelembevételével.
A gyermekbántalmazás és elhanyagolás formái
ABÚZUS (bántalmazás) ELHANYAGOLÁS
Fizikai bántalmazás
-
Fizikai sérülést okozó bánásmód
- A
gyermek életkorának és fejlettségi
szintjének nem megfelelő dolgoztatása
- Más
által előidézett Münchausen szindróma
Fizikális elhanyagolás
- Orvosi
ellátás elégtelensége
-
Fizikai szükségletek kielégítésének
hiánya, elégtelensége
-
Biztonságnyújtás hiányossága,
elégtelen felügyelet
Érzelmi, pszichológiai bántalmazás
-
Súlyos érzelmi-, mentális-, vagy
magatartászavart okozó bánásmód, mely
a
gyermek érzelmeivel való tartós visszaélés
talaján alakul ki
- A
gyermek jelenlétében erőszakos, támadó,
durva
magatartás más családtaggal -többnyire
az
anyával- szemben
-
Médiaerőszak
Érzelmi elhanyagolás
- A
csecsemő/gyermek érzelmi, kötődési
igényeinek tartós és durva mellőzése,
elutasítása
Szexuális
bántalmazás
- A
gyermek szexuális tevékenységekre való
kényszerítése vagy csábítása függetlenül attól,
hogy
az áldozat tisztában van-e azzal, hogy mi
történik vele
-
Gyermekek bevonása pornográf anyagok
megtekintésébe
vagy készítésébe, valamint
a
szülő vagy a gondozó, ill. felnőtt személy
szexuális tevékenységének figyelésébe
-
Oktatási- nevelésbeli elhanyagolás
- Az
életkornak megfelelő szellemi fejlődés
támogatásának hiánya
-
Iskolalátogatási kötelezettség
elmulasztása
- A
gyermek speciális képzési, fejlesztési
szükségleteinek elmulasztása
. ABÚZUS (Bántalmazás)
. Fizikai bántalmazás
Fizikai sérülést okozó bánásmód fajtái, tünetei
Bőrelváltozások
A leggyakoribb elváltozások a bőrön láthatók (zúzódások, égések, horzsolások, hegek). Ha ezek az elváltozások a háton, törzsön, fej és nyak hátsó részén vannak, „okozott” sérülésre kell gyanakodni. Ilyenkor általában az elváltozás alakja, nagysága többnyire követi az elkövető eszköz formáját. A bőrelváltozások általában nem egy időben keletkeznek, a gyógyulási folyamat különböző fázisában vannak, ami ismétlődő bántalmazásra utal.
Jellegzetes bőrjelenség bántalmazás esetén a haj hiánya és a bőr alatti bevérzés, melyek a haj rángatásából származnak.
Nagyon jellemző bőrtünet a harapási nyom.
Apró kerek égések általában cigarettavég okozta sérülések. Előfordulnak forrázás vagy láng okozta szándékosan okozott sérülések is.
Arc-, nyak és fejsérülések
A gyermek ütlegeléséhez leggyakrabban használt eszköz az emberi kéz, mely igen súlyos arc-, koponya- vagy agysérülést okozhat. Sérüléskor a fejbőr megduzzad, bevérzik és a vérzés kiterjedése a szemhéjra, arcra árulkodó jele lehet az elszenvedett sérülésnek. Az emberi kéz okozta fejsérülések gyermekkorban olyan súlyosak is lehetnek, hogy a gyermek azonnali halálát okozzák. Ismétlődő inzultus, mely mikro-agykárosodáshoz vezethet mentális retardatióban, epilepsiás rohamokban, motoros és pszichés zavarok képében jelentkezik. Ezek a következmények a bántalmazást követően hónapokig, évekig nem válnak felismerhetővé.
Fojtogatás
A fojtogatás után viszonylag kevés nyom marad, az arcon apró bevérzések láthatók, különösen a szemhéjaknál. A fojtogatást igen gyakran ruhával vagy párnával végzik, amely nem jár külsérelmi nyomokkal. Az ilyen módon megfojtott gyermek még a legtapasztaltabb orvos számára sem mutat jól azonosítható tüneteket.
A fojtogatás motivációi eltérőek lehetnek, vannak anyák, akik stressz állapotban, felindultan fojtogatják gyermeküket, mások pedig megfontolt rendszerességgel teszik ezt, majd orvoshoz viszik a gyermeket, ha elvesztette az eszméletét.
Megrázott gyermek szindróma
A csecsemők, kisgyermekek megrázása az egyik leggyakoribb bántalmazási forma. Súlyos formáját Caffey 1974-ben írta le, mely úgy jön létre, hogy az újszülött vagy fiatal csecsemő rázása egyrészt az agyi vénák feszülését, szakadását okozhatja, mely a központi idegrendszer belső vérzéséhez vezet, másrészt a nyakcsigolya sérülése következhet be, mely a gyermek halálát okozhatja. Jellemzője a külsérelmi nyom hiánya, mely késlelteti a kórisme időben történő felállítását. Koponyán belüli vérzés, nyakcsigolya sérülés, ismeretlen eredetű eszméletvesztés esetén mindig gondolni kell rá. Elkövetésének leggyakoribb oka, hogy a szülő nem bírja elviselni a gyermek sírását.
Csonttörések
A gyermekek fizikai bántalmazásakor a különböző törések előfordulását 30-50% között említik. Az esetek felében egyetlen csont törik, de gyakran több csont is érintett. A csonttörések mintegy kétharmad része a felkar és a combcsont töréséből származik. A koponyatörések gyakoriságát 35%-ra teszik, ritkább az alkarcsont a gerinc, a boka és egyéb csonttörések gyakorisága. Egy éven aluli csecsemőknél a combcsont törése szinte kizárólag bántalmazás miatt keletkezik.
A többszörös törések gyakran különböző időben keletkeznek. A régebbi törések röntgenfelvételek hiányában rejtve maradhattak, ezért alapos gyanú esetén ezek radiológiai jeleit célzottan keresni kell.
Koponyasérülés
A bántalmazásból eredő csontsérülések között jelentős mértékben fordul elő koponyasérülés. A súlyos, koponyaűri sérülések 90 %-a bántalmazás következménye. Csecsemőkorban igen nehéz létrehozni, mert a csontok vékonyak, hajlékonyak és a koponyacsont varratok még nem fixálódtak. Ha a törés mégis kialakul, az igen nagy erejű behatásra utal. Bántalmazás esetén a törésnél gyakrabban fordul elő a koponyacsont varratok kiszélesedése, melynek hátterében agyödéma vagy agyvérzés állhat.
Az akut idegrendszeri tünetek (görcsök, légzéskimaradás, kóma, koponyaűri nyomásfokozódás) miatt végzett CT vizsgálat eredményének interpretálásakor mindig számításba kell venni a bántalmazás lehetőségét.
Bordatörés
Gyakoriságát a csontsérülések 5-15 % -ra becsülik jellemző a hátsó lokalizáció. A törés a rugalmas gyermeki mellkas nagy erejű összenyomására keletkezik. Súlyos traumás behatás vagy bizonyított csontbetegség hiányában a bordatörések egyértelműen bántalmazásra utalnak.
Belső sérülések
A halállal végződő gyermekbántalmazások esetében sokszor az ütlegelések, rúgások következtében bekövetkezett belső vérzés a halálok, melyet a hasűri szervek sérülése okoz. E sérülések nagy halálozási aránya nemcsak a trauma súlyosságának tulajdonítható, hanem annak is, hogy az elkövető késlekedve fordul orvoshoz. A diagnózis felállítását nehezíti, hogy az anamnézisből hiányzik a trauma említése, és a bántalmazás egyéb jelei nem feltűnőek, illetve a rugalmas hasfal bőrén a nagy erőbehatás ellenére sem észlelhető zúzódás.
A hasűri zsigerek sérülésével járó nem specifikus tünetek a visszatérő hányás, haspuffadás, a bélhangok hiánya, körülírt nyomásérzékenység vagy shock.
Égési sérülések
Az égési sérülések gyermekbántalmazás esetén meglehetősen gyakoriak és igen változatosak. A sérülések során szándékos forrázás éppúgy előfordul, mint cigarettacsikk, forró vasaló vagy láng okozta sérülés. Leggyakrabban 5 éves kornál fiatalabb gyermekeknél találkozunk a bántalmazás e formájával. A sértő eszköz formáját pontos lenyomatként látjuk a bőrön.
A szándékos, bemerítéses égési sérülések mintája gyakran szimmetrikus, éles határa van az ép bőr felé. A gyermek védekező tartása miatt (felhúzza a lábát) a térdhajlatok sokszor sértetlenek maradnak. A véletlen forrázásnál a forró folyadék lecsurog az alsó végtagokra, térdhajlatokba, a forrázási jegyek inkább aszimmetrikusak.
Fizikai bántalmazásra utaló jelek
. ABÚZUS (Bántalmazás)
. Fizikai bántalmazás
Fizikai sérülést okozó bánásmód fajtái, tünetei
Bőrelváltozások
A leggyakoribb elváltozások a bőrön láthatók (zúzódások, égések, horzsolások, hegek). Ha ezek az elváltozások a háton, törzsön, fej és nyak hátsó részén vannak, „okozott” sérülésre kell gyanakodni. Ilyenkor általában az elváltozás alakja, nagysága többnyire követi az elkövető eszköz formáját. A bőrelváltozások általában nem egy időben keletkeznek, a gyógyulási folyamat különböző fázisában vannak, ami ismétlődő bántalmazásra utal.
Jellegzetes bőrjelenség bántalmazás esetén a haj hiánya és a bőr alatti bevérzés, melyek a haj rángatásából származnak.
Nagyon jellemző bőrtünet a harapási nyom.
Apró kerek égések általában cigarettavég okozta sérülések. Előfordulnak forrázás vagy láng okozta szándékosan okozott sérülések is.
Arc-, nyak és fejsérülések
A gyermek ütlegeléséhez leggyakrabban használt eszköz az emberi kéz, mely igen súlyos arc-, koponya- vagy agysérülést okozhat. Sérüléskor a fejbőr megduzzad, bevérzik és a vérzés kiterjedése a szemhéjra, arcra árulkodó jele lehet az elszenvedett sérülésnek. Az emberi kéz okozta fejsérülések gyermekkorban olyan súlyosak is lehetnek, hogy a gyermek azonnali halálát okozzák. Ismétlődő inzultus, mely mikro-agykárosodáshoz vezethet mentális retardatióban, epilepsiás rohamokban, motoros és pszichés zavarok képében jelentkezik. Ezek a következmények a bántalmazást követően hónapokig, évekig nem válnak felismerhetővé.
Fojtogatás
A fojtogatás után viszonylag kevés nyom marad, az arcon apró bevérzések láthatók, különösen a szemhéjaknál. A fojtogatást igen gyakran ruhával vagy párnával végzik, amely nem jár külsérelmi nyomokkal. Az ilyen módon megfojtott gyermek még a legtapasztaltabb orvos számára sem mutat jól azonosítható tüneteket.
A fojtogatás motivációi eltérőek lehetnek, vannak anyák, akik stressz állapotban, felindultan fojtogatják gyermeküket, mások pedig megfontolt rendszerességgel teszik ezt, majd orvoshoz viszik a gyermeket, ha elvesztette az eszméletét.
Megrázott gyermek szindróma
A csecsemők, kisgyermekek megrázása az egyik leggyakoribb bántalmazási forma. Súlyos formáját Caffey 1974-ben írta le, mely úgy jön létre, hogy az újszülött vagy fiatal csecsemő rázása egyrészt az agyi vénák feszülését, szakadását okozhatja, mely a központi idegrendszer belső vérzéséhez vezet, másrészt a nyakcsigolya sérülése következhet be, mely a gyermek halálát okozhatja. Jellemzője a külsérelmi nyom hiánya, mely késlelteti a kórisme időben történő felállítását. Koponyán belüli vérzés, nyakcsigolya sérülés, ismeretlen eredetű eszméletvesztés esetén mindig gondolni kell rá. Elkövetésének leggyakoribb oka, hogy a szülő nem bírja elviselni a gyermek sírását.
Csonttörések
A gyermekek fizikai bántalmazásakor a különböző törések előfordulását 30-50% között említik. Az esetek felében egyetlen csont törik, de gyakran több csont is érintett. A csonttörések mintegy kétharmad része a felkar és a combcsont töréséből származik. A koponyatörések gyakoriságát 35%-ra teszik, ritkább az alkarcsont a gerinc, a boka és egyéb csonttörések gyakorisága. Egy éven aluli csecsemőknél a combcsont törése szinte kizárólag bántalmazás miatt keletkezik.
A többszörös törések gyakran különböző időben keletkeznek. A régebbi törések röntgenfelvételek hiányában rejtve maradhattak, ezért alapos gyanú esetén ezek radiológiai jeleit célzottan keresni kell.
Koponyasérülés
A bántalmazásból eredő csontsérülések között jelentős mértékben fordul elő koponyasérülés. A súlyos, koponyaűri sérülések 90 %-a bántalmazás következménye. Csecsemőkorban igen nehéz létrehozni, mert a csontok vékonyak, hajlékonyak és a koponyacsont varratok még nem fixálódtak. Ha a törés mégis kialakul, az igen nagy erejű behatásra utal. Bántalmazás esetén a törésnél gyakrabban fordul elő a koponyacsont varratok kiszélesedése, melynek hátterében agyödéma vagy agyvérzés állhat.
Az akut idegrendszeri tünetek (görcsök, légzéskimaradás, kóma, koponyaűri nyomásfokozódás) miatt végzett CT vizsgálat eredményének interpretálásakor mindig számításba kell venni a bántalmazás lehetőségét.
Bordatörés
Gyakoriságát a csontsérülések 5-15 % -ra becsülik jellemző a hátsó lokalizáció. A törés a rugalmas gyermeki mellkas nagy erejű összenyomására keletkezik. Súlyos traumás behatás vagy bizonyított csontbetegség hiányában a bordatörések egyértelműen bántalmazásra utalnak.
Belső sérülések
A halállal végződő gyermekbántalmazások esetében sokszor az ütlegelések, rúgások következtében bekövetkezett belső vérzés a halálok, melyet a hasűri szervek sérülése okoz. E sérülések nagy halálozási aránya nemcsak a trauma súlyosságának tulajdonítható, hanem annak is, hogy az elkövető késlekedve fordul orvoshoz. A diagnózis felállítását nehezíti, hogy az anamnézisből hiányzik a trauma említése, és a bántalmazás egyéb jelei nem feltűnőek, illetve a rugalmas hasfal bőrén a nagy erőbehatás ellenére sem észlelhető zúzódás.
A hasűri zsigerek sérülésével járó nem specifikus tünetek a visszatérő hányás, haspuffadás, a bélhangok hiánya, körülírt nyomásérzékenység vagy shock.
Égési sérülések
Az égési sérülések gyermekbántalmazás esetén meglehetősen gyakoriak és igen változatosak. A sérülések során szándékos forrázás éppúgy előfordul, mint cigarettacsikk, forró vasaló vagy láng okozta sérülés. Leggyakrabban 5 éves kornál fiatalabb gyermekeknél találkozunk a bántalmazás e formájával. A sértő eszköz formáját pontos lenyomatként látjuk a bőrön.
A szándékos, bemerítéses égési sérülések mintája gyakran szimmetrikus, éles határa van az ép bőr felé. A gyermek védekező tartása miatt (felhúzza a lábát) a térdhajlatok sokszor sértetlenek maradnak. A véletlen forrázásnál a forró folyadék lecsurog az alsó végtagokra, térdhajlatokba, a forrázási jegyek inkább aszimmetrikusak.
Fizikai bántalmazásra utaló jelek
- a bántalmazás látható nyomai
- megmagyarázhatatlan, nyilvánvalóan nem baleseti eredetű sérülések
- az előzményben korábbi sérülések
- többszörös különböző időben keletkezett, a gyógyulás különböző stádiumait mutató sérülések
- ellentmondásos történet a sérülésről
A vizsgálat során jellegzetes az, hogy a gyermek
(szinte szó szerint) ismétli a szülő történetét a sérülésről, tagadja a korábbi
bántalmazást, riadt, keresi a szülővel a szemkontaktust, megerősítést kér tőle.
A szülő gyakran ingerült, ellenséges a gyógyítókkal és a gyermekkel
szemben, kritizálja a gyermeket, csekély aggódást mutat, megtagadja a további
vizsgálatokat
A gyermek életkorának és fejlettségi szintjének nem megfelelő dolgoztatása
A magyar büntetőjog több rendelkezése tiltja a gyermek gazdasági kizsákmányolását.1995 óta súlyosabban büntethető az a nagykorú személy, aki kiskorúval kényszermunkát végeztet. A bántalmazás e formája Magyarországon csak nagyon szórványosan fordul elő, köszönhetően a szigorú törvényi szabályozásnak.
Más által előidézett Münchausen szindróma (Munchausen syndrome by proxy)
A Münchausen szindróma kifejezéssel eredetileg azt a helyzetet írták le, amikor a betegek meghamisítják saját tüneteiket.
A „más által előidézett Münchausen szindróma” kifejezést először 1977-ben használták egy olyan gyermek esetének leírására, akit anyja súlyos betegségben szenvedőnek tüntetett fel, és a kitalált betegséget - fizikai tünetek előidézésével- az anya maga okozta.
A szülő (aki szinte mindig az anya) gyermekével kapcsolatban betegségtörténeteket fabrikál, hamis információkkal vezeti félre a kezelő orvost, a gyermeknél méreg, gyógyszer, fertőző ágens vagy fizikai sérülés (pl. fojtogatás, rendszeres fájdalomokozás) alkalmazásával ismételten tüneteket vált ki, illetve megváltoztatja a laboratóriumi mintákat vagy a leletek tartalmát.
A gyermek által produkált tünetek változatosak, függetlenek a kiváltó októl vagy anyagtól: apnoe, görcsrohamok, vérzések, fulladás, hasmenés, hányás, ”véletlen mérgezések”, gyakori visszatérő láz, visszatérő fertőzések.
Az ilyen tetteket végrehajtó szülők súlyos pszichés zavarokkal küzdenek. A tipikus Münchausen-anya szenvedélyesen sóvárog a szeretet iránt, melyet a beteg gyermekének odaadó ápolásáért cserében remél a külvilágtól megkapni. Valószínűleg az egészségügy jelenti számára az egyetlen szociális támaszt. Többnyire intelligens emberekről van szó, akiket még a megcáfolhatatlan bizonyítékokkal való szembesítés sem képes rábírni a beismerésre. Nagyon rossz prognózisú pszichés betegség.
Más által előidézett Münchausen szindrómára utaló jelek
A gyermek életkorának és fejlettségi szintjének nem megfelelő dolgoztatása
A magyar büntetőjog több rendelkezése tiltja a gyermek gazdasági kizsákmányolását.1995 óta súlyosabban büntethető az a nagykorú személy, aki kiskorúval kényszermunkát végeztet. A bántalmazás e formája Magyarországon csak nagyon szórványosan fordul elő, köszönhetően a szigorú törvényi szabályozásnak.
Más által előidézett Münchausen szindróma (Munchausen syndrome by proxy)
A Münchausen szindróma kifejezéssel eredetileg azt a helyzetet írták le, amikor a betegek meghamisítják saját tüneteiket.
A „más által előidézett Münchausen szindróma” kifejezést először 1977-ben használták egy olyan gyermek esetének leírására, akit anyja súlyos betegségben szenvedőnek tüntetett fel, és a kitalált betegséget - fizikai tünetek előidézésével- az anya maga okozta.
A szülő (aki szinte mindig az anya) gyermekével kapcsolatban betegségtörténeteket fabrikál, hamis információkkal vezeti félre a kezelő orvost, a gyermeknél méreg, gyógyszer, fertőző ágens vagy fizikai sérülés (pl. fojtogatás, rendszeres fájdalomokozás) alkalmazásával ismételten tüneteket vált ki, illetve megváltoztatja a laboratóriumi mintákat vagy a leletek tartalmát.
A gyermek által produkált tünetek változatosak, függetlenek a kiváltó októl vagy anyagtól: apnoe, görcsrohamok, vérzések, fulladás, hasmenés, hányás, ”véletlen mérgezések”, gyakori visszatérő láz, visszatérő fertőzések.
Az ilyen tetteket végrehajtó szülők súlyos pszichés zavarokkal küzdenek. A tipikus Münchausen-anya szenvedélyesen sóvárog a szeretet iránt, melyet a beteg gyermekének odaadó ápolásáért cserében remél a külvilágtól megkapni. Valószínűleg az egészségügy jelenti számára az egyetlen szociális támaszt. Többnyire intelligens emberekről van szó, akiket még a megcáfolhatatlan bizonyítékokkal való szembesítés sem képes rábírni a beismerésre. Nagyon rossz prognózisú pszichés betegség.
Más által előidézett Münchausen szindrómára utaló jelek
- gyermek betegsége magyarázhatatlan, rendkívül ritka
- a tünetek nem magyarázhatók, orvosi beavatkozás ellenére ismétlődnek
- a vizsgálati leletek nem konzisztensek egymással, sem a gyermek általános állapotával
- a gyermek tünetei az anya jelenlétéhez kapcsolódnak
- az anya látványosan aggodalmaskodik a gyermek állapota miatt, ragaszkodik a kórházi ellátáshoz, kitartóan keresi a kezelőorvos társaságát és figyelmét
- az anya az előírt gyógymódot hatástalansága miatt nem fogadja el
- a családban többféle betegséggel küszködnek, és hasonló szimptómák jelentkeznek a család más tagjainál is
A más által előidézett Münchausen szindróma sajnos
gyakoribb, mint azt az eddig publikált hazai eset sejteti. Jelentőségét
az adja, hogy áldozatainak 20 %-a belehal tüneteibe, a túlélők túlnyomó
többsége pedig maradandó testi és pszichés károsodást szenved.
Érzelmi bántalmazás
A gyermek érzelmeivel való tartós visszaélés, amely a gyermek érzelmi fejlődésére súlyos és tartósan káros hatást gyakorol.
Ilyenek:
Érzelmi bántalmazás
A gyermek érzelmeivel való tartós visszaélés, amely a gyermek érzelmi fejlődésére súlyos és tartósan káros hatást gyakorol.
Ilyenek:
- a gyermekekben az értéktelenség, a szeretetlenség, a nem kívántság és a hasznavehetetlenség érzésének keltése
- az életkornak, vagy a fejlettségnek nem megfelelő elvárások támasztása a gyermekkel szemben (pl. a szobatisztaság idő előtti elvárása, a túlzott iskolai követelmények)
- a gyermekekben állandó félelemérzet, vagy szorongás keltése
- erőszakos, kegyetlen nevelés
- bizarr büntetésmódok alkalmazása
- szülői ellenségesség
- érzelmileg kiszámíthatatlan szülői magatartás
- megszégyenítés, gyakori gúnyolás
- állandó kritizálás
- érzelmi zsarolás
- gyermek kihasználása a felnőtt céljainak elérése érdekében
- a gyermek szociális izolálása
- erkölcsi megrontás
- deviáns viselkedésre tanítás, kényszerítés (pl. lopás, koldulás)
. Érzelmi bántalmazás
körébe tartozik az olyan élethelyzet is, amelyben a gyermek tanúja más személy - igen gyakran édesanyja - bántalmazásának.
Jelenleg általános társadalmi problémának számít a média erőszak, mely rendkívül káros hatással van a gyermekekre. Ugrásszerűen nő hazánkban is a fiatalkorú, sőt a 14 éven aluli bűnelkövetők száma, s számos tanulmány összefüggést talált e növekedés és a média által közvetített brutalitás, erőszak között.
Az érzelmi bántalmazásról sajnos igen kevés szó esik, egyértelmű jeleit jóval nehezebb az meghatározni, mint a másik két bántalmazási formában. Sokan nem tekintik olyan súlyúnak, mint a bántalmazás többi formáját, inkább a gyermek túlérzékenységének fogják fel. Nehezíti az érzelmi bántalmazás felismerését az is, hogy a gyerekek temperamentumuktól függően általában nem egyformán reagálnak rá. A nemzetközi irodalomban ugyanakkor egyre több olyan közlemény jelenik meg, mely azt bizonyítja, hogy az érzelmileg, pszichésen bántalmazott gyermekek közül szignifikánsan több a fiatalkori bűnelkövető és a felnőttkorban agresszív viselkedésű, valamint súlyos, kegyetlen emberellenes erőszakot elkövető egyének száma. Az érzelmi abúzus gyakran jár együtt fizikai és szexuális bántalmazással.
Szexuális bántalmazás
A gyermek szexuális tevékenységekre való kényszerítését, vagy csábítását jelenti, függetlenül attól, hogy az áldozat tisztában van-e azzal, hogy mi történik vele. E körbe tartozik a fizikai kapcsolat (oralis-genitalis, genito-genitalis, genito-rectalis kontaktus) és a be nem hatoló, de molesztáló, simogató, csábító tevékenység és ennek kikényszerítése is.
Szexuális abúzusként értékelendő még a testi kapcsolaton kívüli tevékenység, mint például a gyermekek bevonása pornográf anyagok megtekintésébe vagy készítésébe, valamint a szülő vagy a gondozó szexuális tevékenységek figyelésébe, továbbá a gyermekek ösztönzése helyteleníthető szexuális viselkedési módokra.
Különösen súlyos formája a gyermek prostitúcióra való kényszerítése és a gyermekkereskedelem.
A szexuális bántalmazás elkövetője leggyakrabban (75 %) családtag vagy nem rokon ismerős (20 %), a legritkább esetben idegen személy (5%). Az áldozatok egyharmada 6 évesnél fiatalabb, egyharmada 6-12 éves korú, egyharmada pedig 12-18 év közötti. A fiú/lány arány 1: 4, ami felhívja a figyelmet a fiú áldozatok számának utóbbi évtizedben észlelt növekedésére.
A szexuális bántalmazás retrospektív vizsgálatokban észlelt magas előfordulási gyakorisága (8-20%) azt sugallja, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések túlnyomó többségében nem történik bejelentés vagy intézkedés, a családon belüli szexuális visszaélések mindössze 2-8 %-át jelentik hivatalos szerveknek. Gyakran a fiatal felnőtt korban elkövetett öngyilkossági kísérlet vagy depresszió kapcsán kezdett orvosi, pszichológiai kezelés kapcsán derül fény a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzusra.
Szexuális bántalmazásra utaló tünetek
a., Fizikális tünetek
Kisgyermek esetében:
Jelenleg általános társadalmi problémának számít a média erőszak, mely rendkívül káros hatással van a gyermekekre. Ugrásszerűen nő hazánkban is a fiatalkorú, sőt a 14 éven aluli bűnelkövetők száma, s számos tanulmány összefüggést talált e növekedés és a média által közvetített brutalitás, erőszak között.
Az érzelmi bántalmazásról sajnos igen kevés szó esik, egyértelmű jeleit jóval nehezebb az meghatározni, mint a másik két bántalmazási formában. Sokan nem tekintik olyan súlyúnak, mint a bántalmazás többi formáját, inkább a gyermek túlérzékenységének fogják fel. Nehezíti az érzelmi bántalmazás felismerését az is, hogy a gyerekek temperamentumuktól függően általában nem egyformán reagálnak rá. A nemzetközi irodalomban ugyanakkor egyre több olyan közlemény jelenik meg, mely azt bizonyítja, hogy az érzelmileg, pszichésen bántalmazott gyermekek közül szignifikánsan több a fiatalkori bűnelkövető és a felnőttkorban agresszív viselkedésű, valamint súlyos, kegyetlen emberellenes erőszakot elkövető egyének száma. Az érzelmi abúzus gyakran jár együtt fizikai és szexuális bántalmazással.
Szexuális bántalmazás
A gyermek szexuális tevékenységekre való kényszerítését, vagy csábítását jelenti, függetlenül attól, hogy az áldozat tisztában van-e azzal, hogy mi történik vele. E körbe tartozik a fizikai kapcsolat (oralis-genitalis, genito-genitalis, genito-rectalis kontaktus) és a be nem hatoló, de molesztáló, simogató, csábító tevékenység és ennek kikényszerítése is.
Szexuális abúzusként értékelendő még a testi kapcsolaton kívüli tevékenység, mint például a gyermekek bevonása pornográf anyagok megtekintésébe vagy készítésébe, valamint a szülő vagy a gondozó szexuális tevékenységek figyelésébe, továbbá a gyermekek ösztönzése helyteleníthető szexuális viselkedési módokra.
Különösen súlyos formája a gyermek prostitúcióra való kényszerítése és a gyermekkereskedelem.
A szexuális bántalmazás elkövetője leggyakrabban (75 %) családtag vagy nem rokon ismerős (20 %), a legritkább esetben idegen személy (5%). Az áldozatok egyharmada 6 évesnél fiatalabb, egyharmada 6-12 éves korú, egyharmada pedig 12-18 év közötti. A fiú/lány arány 1: 4, ami felhívja a figyelmet a fiú áldozatok számának utóbbi évtizedben észlelt növekedésére.
A szexuális bántalmazás retrospektív vizsgálatokban észlelt magas előfordulási gyakorisága (8-20%) azt sugallja, hogy a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélések túlnyomó többségében nem történik bejelentés vagy intézkedés, a családon belüli szexuális visszaélések mindössze 2-8 %-át jelentik hivatalos szerveknek. Gyakran a fiatal felnőtt korban elkövetett öngyilkossági kísérlet vagy depresszió kapcsán kezdett orvosi, pszichológiai kezelés kapcsán derül fény a gyermekkorban elszenvedett szexuális abúzusra.
Szexuális bántalmazásra utaló tünetek
a., Fizikális tünetek
Kisgyermek esetében:
- hüvely, penis, végbél fájdalma, gyulladása
- genitalis-analis viszketés
- ismeretlen eredetű vérzés
- ismeretlen eredetű váladékozás
- nemi betegség
- krónikusan és visszatérően fájdalmas vizelés
- ismétlődő húgyúti fertőzések
- székletvisszatartás képtelensége
- illetlen szexuális játék
- genitáliák mutogatása
- hasonló korú gyermekek iránti nemi vonzalom
Prepubertás korban:
·
hüvely, penis, végbél fájdalma, gyulladása
·
krónikusan és visszatérően fájdalmas
vizelés
·
ismeretlen eredetű vérzés
Prepubertás korban:
·
ismeretlen eredetű hüvelyi folyás
·
nemi betegség
·
provokáló szexuális magatartás
Serdülők esetében:
- fel nem ismert terhesség
- promiscuitas
- prostitúció
- kihívó szexuális magatartás
- túlfűtött szexuális érdeklődés
b., Nem specifikus tünetek
- személyektől és helyszínektől való rettegés
- alvászavar
- visszatérő hasi fájdalom
- fejfájás
- regresszió
- magatartászavar
- étkezési zavarok
- droghasználat
- öngyilkossági késztetés, kísérlet
- depresszió
A gyermekek a felnőttek iránt érzett feltétlen
bizalmuk miatt könnyen válhatnak visszaélés áldozataivá. Az intrafamiliáris
szexuális visszaélések során az elkövetők ritkán alkalmaznak kényszert, a
visszaélés ismétlődő, szokásszerű is lehet. Az idegenek által elkövetett
cselekmények inkább egyszeriek, gyakrabban fordul elő kényszer alkalmazása.
Inceszt rizikót jelentő családi konstellációk
Inceszt rizikót jelentő családi konstellációk
- zavarok a családi kapcsolatrendszerben (pl. az anya túl domináns, az apa passzív)
- gyakori szerepzavarok (pl. anya a házastársi-háziasszonyi szerepet átruházza lányára)
- családtagok szociálisan izoláltak, kevés külső kapcsolattal bírnak (pl. az apa, ha szexuálisan frusztrálódik inkább saját gyermeke felé fordul, mintsem házasságon kívüli kapcsolatot kezdeményezzen)
- szülők házastársi kapcsolata problémákkal terhelt
- anya szexuálisan gátolt, fizikailag és/vagy lelkileg beteg ( pl. depresszió), gyakran van távol, elköltözött otthonról
- apa merev, patriarchalis, éretlen személyiségű
- apa alkoholista
- gyermek magányos, szeretetéhes, vágyik a gondoskodásra
2. ELHANYAGOLÁS
A gyermek szándékosság vagy hanyagság miatt számára elkerülhető szenvedéseket kénytelen elviselni és/vagy tartós hiányt szenved azon általánosan elfogadott tényezőkben, melyek fizikai, kognitív és érzelmi fejlődéséhez feltétlenül szükségesek.
. Fizikális elhanyagolás
.Orvosi ellátás elégtelensége
- szülő letagadja gyermeke súlyos betegségét
- visszautasítja a gyógykezelést
- nem tartja be az orvos utasításait
- egyáltalán nem fordul orvoshoz
.A fizikai szükségletek kielégítésének hiánya, elégtelensége
- mennyiségileg és minőségileg elégtelen táplálkozás
- éheztetés, szomjaztatás
- higiénés szükségletek elhanyagolása
- ruházkodás hiányosságai
- a gyermek egészégét károsan befolyásoló lakáskörülmények
.Biztonságnyújtás hiányossága, elégtelen felügyelet
- a gyermek akár a felügyelet hiánya miatt, akár az otthoni veszélyeztető körülmények miatt ki van téve balesetveszélynek
- háztartási balesetek
- mérgezések
- égés, áramütés
- magasból leesés
- fulladás
A fizikális elhanyagolásra utaló tünetek
- alultápláltság, leromlott fizikai állapot, állandó éhségérzet
- kiszáradás
- rossz fogazat
- fáradékonyság
- lehűlt állapot
- ápolatlan, feltűnően piszkos bőr, hiányos, piszkos ruházat
- elhanyagolt bőrfertőzések, rovarcsípések nyomai, hosszú ideje fennálló bőrgyulladás
- elmaradás a szomatikus és idegrendszeri fejlődésben
- ha a gyermek a kórházba rövid időn belül, indokolatlanul leromlott állapotban tér vissza
- ha túl gyakran történik a gyermekkel baleset, sérülés, mérgezés, ismeretlen eredetű eszméletvesztés
. Érzelmi elhanyagolás
A csecsemő illetve gyermek érzelmi biztonságra, állandóságra, szeretetkapcsolatra való törekvésének, valamint érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása.
Az érzelmi elhanyagolásra utaló tünetek
A csecsemő illetve gyermek érzelmi biztonságra, állandóságra, szeretetkapcsolatra való törekvésének, valamint érzelmi kötődésének durva mellőzése, elutasítása.
Az érzelmi elhanyagolásra utaló tünetek
- A csecsemő egykedvű, közömbös, saját ösztönző módszereket használ. Tekintete kiüresedett.
- A gyermek önértékelése alacsony, fejletlen az empátiás készsége, apátiás, nehezen motiválható, nehezen kommunikál, beszédfejlődési zavar és retardált kognitív fejlődés észlelhető. Gyakori a regresszív viselkedés, a koncentrálási nehézség és az iskolai teljesítmény hanyatlása.
- A serdülőkorban az önpusztító magatartásformák –alkohol, dohányzás, drog- megjelenése, valamint depresszió, agresszió, szorongás, gátolt társas kapcsolatok jellemzők.
Oktatás-nevelésbeli elhanyagolás
Az életkornak megfelelő szellemi fejlődés támogatásának hiánya, az iskolalátogatási kötelezettség elmulasztása, valamint a rendelkezésre álló és gyermek számára javasolt speciális képzési, fejlesztési szükségletek elhanyagolása.
A bántalmazás és elhanyagolás következményei
Az egészséges, reproduktív felnőttkor a gyermekkor éveiben alapozódik meg.
A gyermekkorban elszenvedett fizikai, érzelmi, szexuális bántalmazás, fizikális és érzelmi elhanyagolás a gyermek fejlődését számos területen veszélyezteti. Nehezíti, hátráltatja vagy lehetetlenné teszi a normál fizikai, érzelmi, lélektani, kognitív fejlődést. Rontja a szociális alkalmazkodást, a kapcsolatépítés képességét. Zavart szenved az érzelmi és indulati élet szabályozása. Elégtelenné válik a probléma és konfliktusmegoldó képesség, romlik az iskolai teljesítmény.
Rövid távú következmények: fizikai sérülések, pszichés tünetek (szorongásos zavarok, poszttraumás stresszbetegség, depresszió, pánikroham, agresszív viselkedés, alkalmazkodási és beilleszkedési zavarok, étkezési zavarok, félelem, alvászavar, bűnösség- és szégyenérzet), kognitív tünetek (megkésett beszédfejlődés, koncentrálóképesség hiánya, alacsony problémamegoldó készség, figyelemzavar).
Hosszú távú következmények, melyek a gyermekkorból indulva átívelnek a serdülőkoron át a felnőtt korba: fizikai sérülések (maradandó testi károsodás, fogyatékosság), pszichés tünetek (depresszó, személyiségzavar, alacsony önértékelés, általános bizalmatlanság, agresszivitás, zavar az emberi kapcsolatokban, zavar az intim kapcsolatokban, alkohol és drogfogyasztás, öngyilkosság) kognitív tünetek (alacsony iskolázottság, gyengébb intellektus), bántalmazóvá válás.
A gyermekorvos jelentési kötelezettsége
A gyermekkorúak veszélyeztetése, bántalmazása és elhanyagolása hagyományosan a szociális ellátórendszer, a gyermekvédelem hatáskörébe tartozott. Az orvosok és védőnők felelőssége és tennivalója hosszú időn keresztül nem volt egyértelműen szabályozott, jelzési kötelezettségük, kompetenciájuk sem volt körvonalazva.
A Gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. Törvény alapján minden településen meg kell szervezni a gyermekjóléti szolgálatot, melynek feladata a gyermekjóléttel kapcsolatos teendők koordinálása. A településeken valamennyi gyermekekkel dolgozó szakembernek és intézménynek jelentési kötelezettsége van a gyermekjóléti szolgálat felé, amennyiben gyermekbántalmazást, elhanyagolást, veszélyeztetést tapasztal. A jelzési kötelezettségen túl együttműködési kötelezettséget is előír a jogszabály. Ez azt jelenti, hogy az adott gyermek esetében minden szakterületnek saját szakmai kompetenciája szerint kell meghatároznia teendőit. A szükséges tájékoztatást és felvilágosítást, a dokumentációt a gyermekjóléti szolgálat és szükség szerint az ügyben eljáró más szakember rendelkezésére kell bocsátani. Esetmegbeszélés keretében a gyermek számára leginkább megfelelő tervet és cselekvési programot kell kidolgozni, amelyet dokumentálni szükséges, végül ennek végrehajtását értékelni kell. Az együttműködés nemcsak jelzési, hanem visszajelzési kötelezettséget is jelent, így a gyermekjóléti szolgálat is kérheti az orvos, a védőnő, a pedagógus segítségét.
A jelzési, jelentési kötelezettség elmulasztása maga is bántalmazó, elhanyagoló magatartást, így bűncselekményt, de legalábbis foglalkozás körében elkövetett gondatlanságot jelent, mivel ez is veszélyezteti a gyermeket és neki további sérelmet okozhat. Más oldalról a jelzési, jelentési kötelezettség esélyt jelent minden szakembernek arra is, hogy módja legyen megbeszélni az esetet és közös intézkedési, cselekvési tervet készítsen. Ez az eljáró szakember számára is védelmet ad az elkövetővel szemben, azáltal, hogy több intézmény és szakember között oszlik meg a döntések súlya. Gyakran felmerülő probléma, hogy ki védi meg az eljáró védőnőt vagy orvost a bántalmazóval szemben. Általános jogi védelmet ad a tanúvédelmi törvény illetve az, hogy az eljáró szakember hivatalos személynek minősül. De fontos leszögezni, hogy ez nemcsak jogi probléma. Ha az elkövető is humánus eljárásban részesül, meg lehet szakítani az erőszakhoz vezető ördögi kört.
A gyermekbántalmazás terápiája
A jelentést követően a tényfeltárást és a kezelési protokoll meghatározását a multidiszciplináris team-nek kell elvégeznie, melynek tagjai a gyermekorvos, a védőnő, gyermekpszichiáter, klinikai pszichológus, családgondozó szociális munkás, közösségi pszichiátriai gondozó, és a szülőkkel foglalkozó pszichiáter.
A kezelés során a gyermek érdekeinek mindenek feletti érvényesítése és a szülő-gyermek kapcsolat javításának szempontjai érvényesülnek.
A kisgyermekek esetében a játékterápia és a bábterápia kínálja a leginkább megfelelő terápiás megközelítést. Idősebb gyermekeknél a terápiás folyamat a pszichoterápia köré szerveződik. Ezen kívül a csoportterápia is általában eredményesen alkalmazható bántalmazott gyermekek körében.
A gyermek kezelése önmagában nem elég. A gyermekeket bántalmazó családok helyzetének értékelése során gyakran többgenerációs erőszak-ciklusokat lehet feltárni, a szülők rendszeresen bántalmazzák gyermekeiket, akik aztán felnőve ugyanezt teszik saját gyermekükkel. A bántalmazó gyakran maga is bántalmazott volt.
A bántalmazó családdal végzett családterápiás munkában lényeges feladat a szülői képességek, szokások felmérése. A szülők gyakran segítségre szorulnak indulatkezelési, viselkedésszabályozó, problémamegoldó technikák elsajátításában. Igen sok szülő hiányos ismeretekkel bír a gondozási tevékenységgel kapcsolatban, különösen gyakran látjuk ezt, mikor csecsemőket hanyagolnak el, melynek háttérében sokszor nem rosszindulat, hanem tudatlanság áll.
Ha a bántalmazás oka a szülő mentális betegsége, alkoholizmusa, drogozása, akkor őt pszichiáter bevonásával kezelni kell.
Tehát mind a bántalmazottat, mind a bántalmazót, mind pedig a család egészét kezelni kell. Sikeres terápia csak különböző szakemberből álló gyógyító csoport összehangolt munkájával érhető el.
Megelőzés
A veszélyeztetett családok idejekorán történő kiszűrése és segítése alapvető fontosságú. Ebben rendkívül fontos szerepe van a védőnőknek, gyermekorvosoknak, pedagógusoknak, szociális szakembereknek. A gyermekgyógyász csak úgy képes megfelelő egészségügyi ellátást biztosítani a gyermek számára, megóvni őt a bántalmazástól és elhanyagolástól, ha ismeri a család felépítését, vélekedését a gyermeknevelésről, fegyelmezési szokásait, erősségeit és gyengéit, a bántalmazás családon belüli rizikófaktorait és protektív tényezőit. Ezek felderítésében kiemelt szerep jut a védőnőknek és szociális szakembereknek.
A szülői készségek erősítése, -amennyiben szükséges- a szülő pszichiátriai kezelése, család szociális helyzetének támogatása különösen hatékony a gyermekbántalmazás és elhanyagolás megelőzése szempontjából.
A sikeres megelőzési stratégia alapját a család és a gyermekorvos közti bizalmas jó kapcsolat, valamint az együttműködő szakemberek közötti korrekt, összehangolt és hosszútávra megtervezett munkakapcsolat képezi.
.
#1 Dr.BauerBela
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése