AGYRÁZKÓDÁS/Commotio
cerebri /
(enyhe és közepes fokú koponya- és
agysérülés)
Definíció
és alapvetõ megállapítások
A koponya sérülései
következtében funkcionális és morfológiai elváltozások széles skálája alakulhat
ki. Erre utalnak az orvosi terminológia
sokszínû megjelölései is: koponyatrauma, agytrauma, koponya-,
agysérülés,koponyatörés (nyílt, zárt), intracranialis sérülés koponyatörés
nélkül. A régebben használatos megjelölések(commotio, contusio, compressio
cerebri) a koponya sérüléseinek osztályozására nem alkalmasak. A koponyasérülés
diagnosztikai, terápiás eljárásainak kiválasztására, ill. a hosszú távú
prognózis megbecsülésére jobban megfelel az alábbi osztályozás:
enyhe (minor)
koponya-agy trauma;
közepes fokú
koponya-agy trauma;
súlyos fokú
koponya-agy trauma.
A besorolást megkönnyíti a Glasgow Coma Scale (GCS), ill.
ennek csecsemõ- és gyermekkorra adaptált
változatának (pl.: a frankfurti, módosított GCS, részletesen
ld. késõbb) alkalmazása.
Enyhe (minor) és közepes fokú koponya-agy trauma (commotio
cerebri) definíciója
A traumás
eredetû központi idegrendszeri ártalmak leggyakoribb formája a csecsemõ- és
gyermekkorban
minor
, ill. enyhe fokú zárt koponyatrauma eredménye, strukturális
eltéréssel nem jár; reverzibilis patofiziológiai történések halmaza jellemzi,
és maradandó tünetek nélkül gyógyul. A commotio cerebri
tünetegyüttes hátterében kizárólag enyhe, ill. közepes fokú
koponyatrauma állhat.
Gyakorisága
Klinikai jelentõségét gyakori elõfordulása adja, messze a
leggyakoribb szövõdmény koponyatrauma után csecsemõ- és gyermekkorban. A
koponyatrauma éves incidenciája a populációban 2–3 ezrelék. Ezek
85–90%-a a minor
, 5–10% -a
közepes; 5%-a a súlyos koponyatraumák közé sorolható. A koponyatrauma miatt kórházba került gyermekek száma az elmúlt
50 évben drasztikusan nõtt. A nyugati világban a kórházi felvételek 3,6–14%-át
képezik. A balesetbõl származó koponyatraumák döntõ része gyermekkorban esésbõl,
ill. közlekedési balesetbõl származik.
Commotio
cerebri
(enyhe és közepes fokú koponya- és agysérülés)
• Csecsemõ- és
Gyermekgyógyászati Szakmai K
ollégium •
GCS
Frankfurti GCS
Enyhe
koponyatrauma
13–15
17–19
Közepes fokú
koponyatrauma
9–12
12–16
Súlyos fokú
koponyatrauma
<9
<12
Tünettan
A fejet ért sérülés legjellegzetesebb tünete a poszttraumatikus eszméletzavar
. Ehhez az alábbi tünetek társulhatnak: retrográd (súlyos
trauma eseteiben anterográd) amnézia, vegetatív tünetek (sápadtság, fáradtság,
nausea, hányás, szédülés, fejfájás), súlyos agytrauma
esetében neurológiai góctünetek és igen súlyos esetben
keringési-légzési elégtelenség.
Minor (enyhe)
fejtrauma
A csecsemõ- és gyermekkori koponyatraumák legnagyobb
hányada. L
eggyakrabban esés-leesés, ill. direkt
Eszméletvesztés
nem áll fenn (ennek
megítélése
csecsemõ- és kisgyermekkorban sokszor nehéz lehet). Gyermek- és serdülõkorban a minor koponyatrauma esetenként
migrénszerû tüneteket is generálhat típusos migrénes fejfájással és annak
kísérõ tüneteivel (hányás, foto
- és fonofóbia, aluszékonyság).
Közepes fokú
fejtrauma
A traumát követõen közvetlenül bekövetkezõ, rövid ideig
tartó eszméletvesztés mellett gyakran jellemzi a
poszttraumás amnéziás idõszak, ami fõként anterográd
jellegû. Az amnézia néhány perctõl több óráig terjed,
esetenként retrográd amnéziával társul. Az eszméletvesztés
tartama másodpercektõl percekig terjedhet, aGCS-minõsítés 9–12 pont között van.
Késõbbi, azaz a traumát nem közvetlenül követõ eszméletvesztés
kizárja akár az enyhe, akár a közepes fokú fejtrauma
lehetõségét. Kísérõ vegetatív tünetek általában elõfordulnak: hányinger,
hányás, sápadtság, fejfájás, bágyadtság, aluszékonyság formájában.
Enyhe és közepes fokú koponyatrauma esetén is leírták
koponyafraktúra elõfordulását (14–33%). Ezzelszemben enyhe és közepes fokú
koponyatrauma esetén az intracranialis szövõdmény jelentkezése igen ritka
Diagnózis
A diagnosztikus
tevékenység a koponyatrauma súlyossági fokának pontos megítélését, ill. a korai
és késõiközponti idegrendszeri szövõdmények idõben való felismerését célozza.
A diagnózis döntõen az anamnézisen és gyermekgyógyászati,
-neurológiai vizsgálaton, valamint megfigyelésenalapul.
Képalkotó vizsgálatok
igénybevétele csak meghatározott esetekben lehet indokolt.
Anamnézis
A trauma
körülményeinek tisztázása mellett fontos, hogy adatokat nyerjünk a traumát követõ
esetlegeseszméletvesztésrõl, annak tartamáról és különösen arról, hogy az a
trauma után azonnal vagy bizonyos idõ
után
jelentkezett. Tájékozódni kell a kísérõ tünetekrõl (hányinger
, hányás,
sápadtság, fejfájás, bágyadtság,
aluszékonyság),
az esetleges állapotváltozásról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése