Keresés: gyermekek orvosi cikkekben - Children medical articles: Search box

Loading

2017. január 24., kedd

AGYRÁZKÓDÁS/Commotio cerebri /





AGYRÁZKÓDÁS/Commotio cerebri /
(enyhe és közepes fokú koponya- és agysérülés)




Definíció és alapvetõ megállapítások
A koponya sérülései következtében funkcionális és morfológiai elváltozások széles skálája alakulhat ki. Erre  utalnak az orvosi terminológia sokszínû megjelölései is: koponyatrauma, agytrauma, koponya-, agysérülés,koponyatörés (nyílt, zárt), intracranialis sérülés koponyatörés nélkül. A régebben használatos megjelölések(commotio, contusio, compressio cerebri) a koponya sérüléseinek osztályozására nem alkalmasak. A koponyasérülés diagnosztikai, terápiás eljárásainak kiválasztására, ill. a hosszú távú prognózis megbecsülésére jobban megfelel az alábbi osztályozás:
enyhe (minor) koponya-agy trauma;
közepes fokú koponya-agy trauma;
súlyos fokú koponya-agy trauma.
A besorolást megkönnyíti a Glasgow Coma Scale (GCS), ill. ennek csecsemõ- és gyermekkorra adaptált
változatának (pl.: a frankfurti, módosított GCS, részletesen ld. késõbb) alkalmazása.
Enyhe (minor) és közepes fokú koponya-agy trauma (commotio cerebri) definíciója
A traumás eredetû központi idegrendszeri ártalmak leggyakoribb formája a csecsemõ- és gyermekkorban
minor
, ill. enyhe fokú zárt koponyatrauma eredménye, strukturális eltéréssel nem jár; reverzibilis patofiziológiai történések halmaza jellemzi, és maradandó tünetek nélkül gyógyul. A commotio cerebri
tünetegyüttes hátterében kizárólag enyhe, ill. közepes fokú koponyatrauma állhat.
Gyakorisága
Klinikai jelentõségét gyakori elõfordulása adja, messze a leggyakoribb szövõdmény koponyatrauma után csecsemõ- és gyermekkorban. A koponyatrauma éves incidenciája a populációban 2–3 ezrelék. Ezek
85–90%-a a minor
, 5–10% -a közepes; 5%-a a súlyos koponyatraumák közé sorolható. A koponyatrauma miatt kórházba került gyermekek száma az elmúlt 50 évben drasztikusan nõtt. A nyugati világban a kórházi felvételek 3,6–14%-át képezik. A balesetbõl származó koponyatraumák döntõ része gyermekkorban esésbõl, ill. közlekedési balesetbõl származik.
Commotio cerebri
(enyhe és közepes fokú koponya- és agysérülés)
• Csecsemõ- és Gyermekgyógyászati Szakmai K
ollégium •
GCS
Frankfurti GCS
Enyhe koponyatrauma
13–15
17–19
Közepes fokú koponyatrauma
9–12
12–16
Súlyos fokú koponyatrauma
<9
<12
Tünettan
A fejet ért sérülés legjellegzetesebb tünete a poszttraumatikus eszméletzavar
. Ehhez az alábbi tünetek társulhatnak: retrográd (súlyos trauma eseteiben anterográd) amnézia, vegetatív tünetek (sápadtság, fáradtság,
nausea, hányás, szédülés, fejfájás), súlyos agytrauma esetében neurológiai góctünetek és igen súlyos esetben
keringési-légzési elégtelenség.
Minor (enyhe) fejtrauma
A csecsemõ- és gyermekkori koponyatraumák legnagyobb hányada. L
eggyakrabban esés-leesés, ill. direkt
Eszméletvesztés nem áll fenn (ennek
megítélése csecsemõ- és kisgyermekkorban sokszor nehéz lehet). Gyermek- és serdülõkorban a minor koponyatrauma esetenként migrénszerû tüneteket is generálhat típusos migrénes fejfájással és annak kísérõ tüneteivel (hányás, foto
- és fonofóbia, aluszékonyság).
Közepes fokú fejtrauma
A traumát követõen közvetlenül bekövetkezõ, rövid ideig tartó eszméletvesztés mellett gyakran jellemzi a
poszttraumás amnéziás idõszak, ami fõként anterográd jellegû. Az amnézia néhány perctõl több óráig terjed,
esetenként retrográd amnéziával társul. Az eszméletvesztés tartama másodpercektõl percekig terjedhet, aGCS-minõsítés 9–12 pont között van. Késõbbi, azaz a traumát nem közvetlenül követõ eszméletvesztés
kizárja akár az enyhe, akár a közepes fokú fejtrauma lehetõségét. Kísérõ vegetatív tünetek általában elõfordulnak: hányinger, hányás, sápadtság, fejfájás, bágyadtság, aluszékonyság formájában.
Enyhe és közepes fokú koponyatrauma esetén is leírták koponyafraktúra elõfordulását (14–33%). Ezzelszemben enyhe és közepes fokú koponyatrauma esetén az intracranialis szövõdmény jelentkezése igen ritka
Diagnózis
A diagnosztikus tevékenység a koponyatrauma súlyossági fokának pontos megítélését, ill. a korai és késõiközponti idegrendszeri szövõdmények idõben való felismerését célozza.
A diagnózis döntõen az anamnézisen és gyermekgyógyászati, -neurológiai vizsgálaton, valamint megfigyelésenalapul.
 Képalkotó vizsgálatok igénybevétele csak meghatározott esetekben lehet indokolt.
Anamnézis
A trauma körülményeinek tisztázása mellett fontos, hogy adatokat nyerjünk a traumát követõ esetlegeseszméletvesztésrõl, annak tartamáról és különösen arról, hogy az a trauma után azonnal vagy bizonyos idõ
után jelentkezett. Tájékozódni kell a kísérõ tünetekrõl (hányinger
, hányás, sápadtság, fejfájás, bágyadtság,
aluszékonyság), az esetleges állapotváltozásról.
#1 Dr.BauerBela

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése