CSECSEMŐ ÉS KISEDKORI VISEKEDÉSI ZAVAROK

Csecsemő-kisdedkori viselkedési zavarok – regulációs zavarok

Csecsemő-kisdedkori viselkedési zavarok – regulációs zavarok

Regulációs zavaroknak nevezzük, a csecsemő- és kisded korban kialakuló, pszichés és pszichoszomatikus megbetegedéseket. Leggyakoribb megnyilvánulási formái az állandó nyugtalanság, a fokozott sírás, az alvászavar, és a táplálkozási- gyarapodási zavar.
A gyermekeknél kialakuló tünetek ezekben az esetekben gyakran ijesztőek, melyek súlyos szervi vagy működésbeli rendellenességre utalhatnak. Kóros tünet jelentkezésekor minden esetben első lépés az orvosi vizsgálat.

A szülőknek részletesen tájékoztatniuk kell az orvost az alábbiakról:

• a terhesség és szülés lefolyásáról,
• előző betegségekről,
• a jelen problémáival kapcsolatosan minden fontos tényezőről.

A kivizsgálás és a kezelés beállításának alapfeltétele a körülmények és a tünetek pontos ismerete. Az anamnézis felvétele nem mindig egyszerű. Szerencsés, ha a szülők kellően felkészültek, és helyesen figyelik meg gyermekük állapotát, és ezt jól el is tudják mondani. Az orvos a körülmények pontos ismerete esetén, könnyebben haladhat a diagnosztikai lépésekben.
A gyermekek megfigyelése nem könnyű feladat. Sokszor elhangzik az a mondat, hogy „persze nehéz a gyerekekkel, mert nem mondják el, hogy mi bajuk van”. Ez bizonyos szempontból így is van. Mégis azt lehet mondani, hogy a gyerekek igen is, érthetően kifejezik állapotukat, csak másként, mint a felnőttek. Elsőrendű szempont, a gyermek általános állapotának megítélése –hogyan viselkedik a vizsgálat alatt, korának megfelelően hogyan vonható kontaktusba, milyen a tekintete, a testtartása, „mennyire tűnik betegnek”-. A részletes fizikális vizsgálat során állapíthatóak meg azok az eltérések, amelyek utalhatnak a kóros tünet/tünetek kialakulásának oki tényezőire.
A betegségek kialakulása számtalan tényezőtől függ. A biológiai adottságok mellett a lelki és a társadalmi összetevők hatásaival is számolnunk kell.

Mikor beszélhetünk fokozott sírásról?

A csecsemők állapotukról és szándékaikról való közlésének legfontosabb módja a sírás és egyéb hangjelenségek hallatása.

Fokozott sírásnak nevezzük:

Ha a csecsemő a születését követő három hónapban valamikor legalább három héten át, hetente legalább három nap, naponta legalább három órát sír, vagy nyűgösködik (Wessel és munkatársai 1954)
A krónikusan nyugtalan és sokat síró csecsemők nagy próbatétel elé állíthatják a családot. A szinte folyamatos foglalkozás és feszült figyelem mellett is csak rövid időre nyugtatható meg a csecsemő. Ezek a kisbabák leginkább a függőleges testhelyzetet szeretik, az ágyba letéve hevesen tiltakoznak. Jellemző még, hogy ölben is sokszor sírnak, ezért igazán nyugalmas perceket nehéz a csecsemő és a család számára biztosítani. Ez az állapot igen megviselő minden érintett számára, sokszor fordulnak orvoshoz segítségért.

A szülők által megjelölt tünetek ilyenkor az alábbiak lehetnek:

• nyugtalanul és keveset alszik, gyakran felébred
• „bizonytalan”, sokszor ijesztő rosszulléteket produkál – végtagrángás (alvás ideje alatt), gyakori
„összerezzenés”, „megfeszülés”, síráshoz kapcsolódó légzészavar (affekt apnoe),
• nehezen fogadja el a mellet, vagy a cumisüveget, meg kell előtte nyugtatni
• hasfájás- mohó evés, aerophagia (levegőnyelés), gyakori bukás, melyeket fokozott sírás követ
• etetéshez kapcsolódó, légzészavarral járó rosszullét, melyet sírás, vagy tónuszavar követ

Mikor beszélhetünk alvászavarról?

Alvászavarról a csecsemők 6 hónapos korától beszélhetünk a fejlődési adottságok ismeretében, melyek elalvási és átalvási nehézségek formájában nyilvánulhatnak meg. Ilyenkor a csecsemők nem, vagy nehezen képesek elaludni – csak szülői segítséggel -, óránként- két óránként felébrednek, nehezen megnyugtathatóak. Főleg éjszaka vannak ébren, és nappal alszanak. Az elalvási- átalvási nehézségek nem egyformán jelentenek problémát a szülőknek. Az alvászavar megítélésében alapvető szempont, hogy a szülőt mennyire viseli meg gyermeke alvási ritmusa.

A szülők az alábbi panaszokkal keresik fel általában a gyermekorvost:

• Elalvási-átalvási nehézség
• Alacsony alvási igény
• Alvás helyett sírás
• Gyakori éjszaka ébrenlét – enni, inni kér, cumit kéri, „társaság igénye van”
• Aluszékonyság, alvás alatti nyugtalanság: háttérben állhat pl: belgyógyászati, neurológiai gégészeti betegség
• Elalvási nehézség: gyakori éjszakai felriadás: okozhatja fájdalom (pl: fogzás, fülgyulladás)
• Alvás alatti kóros jelenségek: izomtónusváltozás, légzészavar

Mikor beszélhetünk táplálkozási és gyarapodási zavarról?

A csecsemő-kisded szomatomentális fejlődésének követése alapvető területi feladat, melynek során a házi gyermekorvosok és a védőnők találkozhatnak elsőként a különféle táplálkozási és gyarapodási zavarokkal. A csecsemők, és kisdedek jelentős hányadánál előfordul időnként enyhébb táplálkozási zavar, mely különösebb problémát nem okoz a mindennapokban.
A táplálkozási zavarok nem szükségszerűen járnak együtt vontatott súlygyarapodással, vagy súlycsökkenéssel. Ha a táplálkozási zavar rövid ideig áll fenn, vagy a szülőket kevésbé tölti el aggodalommal, nem töri meg különösebben az etetés kialakult gyakorlatát. Amennyiben elhúzódó a probléma, akár a súlygyarapodás megtorpanását, vagy csökkenését is eredményezheti.

Milyen panaszokkal keresik fel a szülők a gyermekorvost?

• nehezen indul el a szoptatás, a csecsemő nyugtalan, kapkodja a fejét
• naponta sokszor – óránként-két óránként – szopik a csecsemő – több hónapos korában is-, és így is nyugtalan, sírós.
• alkalmanként akár 45-60 percig is szopik a csecsemő, mégsem lakik jól
• gyakran bukik a csecsemő evés után akár néhány órával is
• etetéshez kapcsolódó rosszullét lép fel (elvörösödés, ellilulás)
• elutasítja az ételt, amit eddig szeretett
• nem kezd önállóan enni, nem fogja pl. meg a kanalat
• nem rág úgy, mint a többi gyerek már ilyen idős korában• hányás lép fel
• hasfájásra utaló magatartása van
• haspuffadás alakult ki
• súlyfejlődési zavart észlelnek

Ha a szülők orvoshoz fordulnak, a betegség fennállását minden esetben ki kell zárni.
Amennyiben nem igazolódik kóros eltérés a tünetek hátterében, akkor is megoldást kell nyújtani az érintettek számára, a problémának megfelelően. Az esetek nagy részében segítséget nyújthat a részletes felvilágosítás, az oktatás, ezért indítottuk a „Szülők iskolája” programunkat. A szülők számára alapvető szempont, hogy felismerjék gyermekük jelzéseit, melyek alapján a helyes választ adhassák számukra. Ez az alapja a kiegyensúlyozott csecsemőkornak is.

#1 Dr.BauerBela #1 Dr.BauerBela

---