Tanulási stílus, stratégia, módszerek és motiváció

Tanulási stílus, stratégia, módszerek és motiváció

Gyermekeink, tanítványaink tanítása, nevelése csak akkor lehet hatékony, ha megismerjük őket minél több aspektusból. Az oktatásban eltöltött hosszú évek során mindenkinek kialakulnak valamiféle módszerei, stratégiái arra nézve,

ogy hogyan tudja leginkább elsajátítani a megtanulandó anyagot. Vannak, akik ebben sikeresek, és ismerünk olyan gyermekeket, felnőtteket, akik végeláthatatlan terméketlen órákat töltenek a tankönyv fölött ülve. Fontos, hogy megfigyeljük, feltárjuk a diákjaink tanulási stílusát, stratégiáját, és segítsünk megtalálni az

ehhez megfelelő módszereket. Mindez motivációként is hathat.

A címben jelzett fogalmak szorosan összefüggenek, olyannyira, hogy a különféle elméletek, szakirodalmi források ugyanezeket a kifejezéseket más-más jelentésárnyalattal használják – ám mindegyik a tanulás valamilyen megfigyelhető, megvizsgálható, rendszerbe foglalható formáját írja le. Pszichológiai megkö-

zelítésből (amely nézőpont a legtöbb műre jellemző) elsősorban a tanuló, az egyén áll a középpontban, az ő tanulási sajátosságait igyekeznek a modellek feltárni. Sokféle elmélet létezik különféle, egymást átfedő fogalmi rendszerrel, éppen ezért egyetlen érvényes rendszer nehezen lenne kialakítható. A lényegesen

kisebb számú pedagógiai megközelítés közül kiemelkedik

Elsőként nézzük, mit is érthetünk az egyes fogalmak alatt!

Balogh (1993) szerint tanulási stílusnak nevezzük a tanuló önálló tanulásában megmutatkozó stílusjegyeit

Tanulási motiváció

alatt a tanulási tevékenységre késztető belső feszültsé-

get értjük.

A tanulási stratégia(egyes szakirodalmakban „tanulási orientáció”) a ta-nulási tevékenységre vonatkozó tervek összessége, amelyek az információ gyűjtésére, feldolgozására, előhívására irányulnak

A tanulási módszerek azok a tanuláshoz alkalmazott technikák, tényleges tanulási tevékenységek, gyakorlatok, melyekből végső soron felépül a tanulási stratégia (

Tanulási stílus

A tanulási stílus leírását több modell is megkísérelte. Kolb 1984-es modellje két dimenzió alapján négyféle tanulási stílust ír le.

Dimenziói:

konkrét – absztrakt (konkrét élmények megszerzése – elvont fogalmak alkotása);

aktív – reflektív (aktív kísérletezés – gondolkodó megfigyelés).

Ezek lényegében különböző képességek, melyek mindegyikére szükség van a sikeres tanulási folyamathoz – ám az emberek eltérők aszerint, hogy melyiket részesítik előnyben (Cserné 2008). Valamely fejlesztés során célunk az lehet,

hogy az elhanyagolt területeket is bevonjuk a tanulás folyamatába, az erősségekre alapozva. A két dimenzióból származtatható négy tanulási stílust az alábbi ábra szemlélteti

1. Alkalmazkodó akkomodáló

Erőssége a konkrét tapasztalatokra épülő aktív kísérletezés. Intuitív, cselekvésorientált, jól alkalmazkodik a körülményekhez.

Tanulásában fontos szerepet kapnak az érzelmek, szívesen tanul együtt másokkal. Értékeli az emberi viszonyokat, a minél reálisabb helyzeteket, nyitott a problémák megoldására. Az elsajátított ismeretek gyakorlati alkalmazására tö-

rekszik.

2. Divergens, nyitott.

Konkrét információkat, tapasztalatokat gyűjt, reflektív meg-

figyelő. Az információkat megfigyelésen és megértésen át dolgozza fel. A kép-zelet és a problémamegoldás segítségével többféle választ hoz létre.

3. Asszimiláló.

Ezt a stílust az absztrakt fogalomalkotás és az elmélkedő megfi-

gyelés jellemzi. Megfigyelésen alapuló tapasztalatait összegyűjti, ezek alapján elméleti modelleket alkot, viszont a gyakorlati alkalmazás kevésbé foglalkoztatja.

4. Konvergens.

Elvont információkat gyakorlat- és cselekvésorientáltan alkalmaz,

célratörő, tervezésorientált. A konvergáló stílusú tanuló erős az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazásában. Jobban szeret tárgyakkal foglalkozni, mint egyénekkel (Cserné 2008).

Más modellek szerint a tanulási stílus multidimenzionális jelenség.

A tanulási stílus jellemzőinek öt nagy

csoportját írják le.

1. Környezeti jellemzők

A tanulási környezet, a fény, hőmérséklet és hang kialakítása egyénenként változó. Egyeseket az erős fény zavar, másokat a gyengébb világítás elálmosít.

Ugyanez igaz a hőmérsékletre és a környezeti hangokra, zajokra is. Vannak, akik csendben tudnak tanulni, másoknak kell a háttérzaj, ami árnyékolja a különböző elterelő zajokat, így segíti az összpontosítást. Legjobbnak a szöveg nél-

küli zenét tartják.

2. Fiziológiai jellemzők

Ezek közé a jellemzők közé tartozik az észlelés, az idő, a mozgás, a testhelyzet és a táplálékfelvétel. Az eltérő na

pi ciklusra nehéz az iskolában odafigyelni, azt azért tartsuk szem előtt, hogy a legtöbb gyermek délelőtt 9–10 óra

után a legaktívabb. A mozgásigény (főként a fiúké) kielégítése nem történik meg az iskolában. Megfigyelték azt is, hogy vannak gyermekek (különösen a globális gondolkodásúak között), akiknek sokkal jobb a teljesítménye, ha nem széken ülve, hanem fotelben heverve vagy a földön tanulhatnak. Az otthoni

tanulásnál ezt lehetővé tehetjük. Sok gyerek jobban tud koncentrálni, ha rágicsálhat, iszogathat tanulás közben. Számukra (otthon) a szakemberek nyers zöldségcsíkokat javasolnak.

Érzékleti, észlelési modalitások:

a)

vizuális (látási dominancia);

b)

auditív (hallási dominancia);

c)

taktilis-kinesztétikus (tapintási-mozgásos dominancia);

d)

vegyes (nincs dominancia).

a) A vizuális stílusú

tanuló a látottakra támaszkodik elsősorban, mind a memori-

záláskor, mind az előhíváskor. Nagyon hasznos számára a szemléltetés –tankönyvi vagy a tanár által bemutatott ábrák, képek. Őt magát is érdemes ábrák készítésére biztatni. Új anyagok elsajátításakor (vagy, amikor ő igyek-

szik megértetni valamit másokkal) a bemutatás és nem az elmagyarázás a

döntő számára. Segíthet neki a tanulásban a képek, ábrák, grafikonok elem-

zése, gondolattérkép készítése, a vizuális kiemelés a szövegben – aláhúzás, szövegkiemelő színek –, illetve a szöveghez kapcsolódó képek keresése az interneten (Borbély–Botos–Turcsik).

b) Az auditív stílusú

tanuló a verbális ingerekre figyel elsősorban, önálló tanulás-

kor gyakran hangosan szokta olvasni a tananyag szövegét (lecke felmondása). A tanár magyarázatának hallgatása hatékonyabb számára, mint a

könyvből való olvasás. Segíthet az is, ha magnóra, telefonra rögzíti a leckét, és visszahallgatja.

c) A taktilis-kinesztétikus

stílusban a mozgás, a cselekvés, a tapintás, a kézzel

végzett manipuláló tevékenység játszik vezető szerepet: az ismeretelsajátítást gyakran mozdulatokkal, mutogatással, leírással segíti a gyerek. Jobban kedveli azokat a feladatokat, ahol kézzelfogható dolgokkal kell foglalkozni.

A mozdulatokat könnyen megjegyzi. Érdemes tanulás közben mozognia

(séta, babrálás, gesztikulálás, testhelyzet váltogatása) (Buczkóné é. n.).

Természetesen az információ beépülése annál hatékonyabb, minél több csatornán megerősítést nyer, ezért a pedagógus feladatai közé tartozik a minél sokoldalúbb megközelítés. Ezzel segítséget nyújt mindegyik tanulónak (bárme-lyik stílus is legyen a domináns), illetve fejleszti a kevésbé használt területeket.

3. Pszichológiai jellemzők

.

a) Az információfeldolgozás módja

elsősorban attól függ, hogy a gyermekre me-

lyik féltekei dominancia jellemző. A jobb oldali dominanciához inkább a globá-lis információfeldolgozási mód köthető, míg a bal féltekéhez az analitikus. (természetesen ez mereven nem választható el egymástól, és pedagógusként feladatunk mindkét működésmódot fejleszteni).

– Az inkább analitikus gondolkodásúak

lépésről lépésre, szekvenciálisan, fo-

kozatosan felépítve haladnak a megértés felé. A magyarázatokat jól értik. Oda nem tartozó információkkal nem foglalkoznak, mialatt fokozatosan haladnak

előre.

– A globális gondolkodásúak

könnyebben tanulnak rövid történetek által. Il-

lusztrációk, humor, szimbólumok, és mindenféle szemléltetés segíti őket. Elő-ször meg kell érteniük, hogy mit és miért tanulnak, utána már tudnak a részletekre figyelni.

b) A feladatmegoldás módjaszerint megkülönböztethetünk reflektív és impul-zív stílust.

– A reflektívre

a válasz gondos mérlegelése jellemző, a tanuló megfontolja

hipotéziseit és megoldásait.

– Az impulzív

nem mérlegel, gyors, ám gyakran átgondolatlan válaszokat ad.

Intuitív, néha nem tudja megindokolni vá

laszát, elmagyarázni az ahhoz vezető

utat.

c) Az energia forrása alapján

megkülönböztethetünk extrovertált (a külvilágra

nyitott, gyorsan reagáló) és introvertált (befelé fordul, lassúbb) típust. Az ext-rovertált számára a külső, míg az introvertált számára a belső ingerek biztosít-ják az energiát.

d) A döntéshozatal módja

alapján lehet a gyermek stílusa gondolkodó és érző.

A gondolkodót objektivitás, elemzés, kritika, versengés jellemzi. Az érzőt in-kább az emberek elemzése érdekli, együtt érző, harmóniára törekszik.

e) A döntés ideje

is eltérő lehet: a szervezett gyor

san, hamar dönt, szabályokra

támaszkodik, jó az időbeosztása. A ruga

lmas képes a döntést elhalasztani, jól

viseli az ideiglenes bizonytalanságot.

4. Emocionális jellemzők

Az emocionális jellemzők közé tartozik a felelősségtudat, a felelősségválla-lás, a motiváció, a kitartás és az önbizalom. Nagyon fontos, hogy az érzelmi nevelés keretein belül mindezeket fejlesszük, a fejlesztés a tanulási teljesítmény-

re is kedvezően hat. A kitartó munkavégzés képessége eltérő lehet az analitikus és a globális szemléletmódú tanulóknál. Az analitikusok tűnnek kitartóbbnak, mivel ők képesek arra, hogy egy feladatra összpontosítsanak, amíg a végére

nem járnak. A globálisaknak azonban hosszabb időre van szükségük, mivel előbb az egész koncepciót fel kell fogniuk, csak az után tudnak a részletekkel foglalkozni, gyakran egyszerre több dolgot is művelni, amiért úgy tűnhet, hogy kevésbé kitartók

5. Társas jellemzők

a) Az egyéni stílusú

gyermek igényli a nyugalmat, kedveli a csendet, zavarják a

környezet ingerei, a körülötte levő emberek. Nyugtalanítja, ha tanulás közben zaj, beszélgetés van körülötte. A legtöbb tehetséges gyermek szeret egyedül dolgozni, tanulni és játszani, mivel így egyedi gondolkodásmódja jobban kibon-

takozhat.

b) A társas stílusú

tanuló igényli a barátok, szülők, tanárok segítő jelenlétét,

kedveli, ha az anyagot megbeszélheti másokkal. Szereti, ha kikérdezik tőle, amit megtanult. A hasonló korú társ segítséget nyújthat a megértésben, mivel gon-dolkodása hasonló (eszébe juthat például olyan analógia, ami közös élményen

alapul). A felnőtt segítségét sem egyformán igényelhetik, van gyermek, aki te-kintélyelven fogadja el az irányítást, mások (különösen a tehetségesek) inkább egyfajta partneri viszonyt preferálnak

1.Rigid-gátlásos: szabályokhoz, struktúrához tapad, nehéz számára az absztrakció.

2. Fegyelmezetlen: impulzív, érzelmi kontrollja alacsony, rendbontó.

3. Elvárás-szorongó: külső kontroll jellemzi, folyamatos felügyeletet, irányí-

tást, bátorítást igényel.

4. Kreatív: független, egyéni megoldások jellemzik, magabiztos.

Tanulási stratégiák

A hazai szakirodalomban a tanulási stratégia értelmezését tekintve megha-tározó Kozéki és Entwistle 1986-os modellje (Ollé 2010). Három fő típusát

különböztették meg a tanulásnak.

1. Mélyrehatoló tanulási stratégia

Ez a stratégia a dolgok megértésére törekszik, az összefüggések megragadására, az új ismeretek régiekhez való kapcsolására, széles áttekintésére. Rend-

szerben szemléli az anyagot, következtetéseket von le, kritikát fogalmaz meg.

A szervezett tanulásra

a rendszeresség, a jó munkaszervezés jellemző, ki-

alakítja az egyéniségének és a tantárgynak megfelelő módszerkombinációt (sor-

rendiség, lényegkiemelés, az ismeretek feldolgozásának módszere).

A mechanikus (reprodukáló) tanulásra

a részletek megjegyzése jellem-

ző, az ismeretek precíz, pontos rögzítését és reprodukcióját tekinti a tanulás céljának. A csak mechanikusan tanuló diák nem szereti azokat a feladatokat, amelyeken törnie kell a fejét, inkább szó szerint tanul mindent, akkor biztos önmagában. Gyakran olyan dolgokat is megtanul, amiket nem is nagyon ért.

(Látható, hogy ezekben az esetekben gyakran az önbizalomhiány és a kudarc-kerülés áll a választott stratégia mögött.)

Természetesen azért a mechanikus tanulási stratégiának is van helye a tanu-lás folyamatában, hiszen vannak olyan ismeretek (pl. évszámok, idegen szavak,

képletek), melyeket így lehet elsajátítani, illetve van, amikor az előzetes megér-tést kell hogy kövesse a mechanikus bevésés (pl. versek, memoriterek).

Reprodukáló

– reprodukáló: mechanikus tanulás, részletek megjegyzése, a struktúra ta-

nártól várása;

– szerialista: tényekre, részletekre, logikus kapcsolódásra koncentrálás, a

tiszta rendszer, a formális tanítás kedvelése;

– kudarckerülő: állandó félelem a lemaradástól, a másoknál gyengébb telje-sítménytől.

Szervezett

– szervezett: jó munkaszervezéssel a legjobb eredmény elérése;

– sikerorientált: törekvés a legjobb

teljesítményre az önérték

elés fenntartására;

– lelkiismeretes: törekvés a megkövetelt tökéletes végig vitelre, az élveze-tekről való lemondás árán is.

Instrumentális

A modell kiegészül ezzel az alskálával, ami azt méri, hogy mekkora külső

nyomásként éli meg a tanuló a tanulást. Ha ez az érték magas, akkor csak külső

tényezők miatt (például jó bizonyítvány, továbbtanulás) tanul.

Elemi tanulási technikák

o

a szöveg hangos olvasása;

o

néma olvasás;

o

az elolvasott szöveg elmondása önmagának vagy másnak;

o

elolvasott vagy elmondott szöveg felvétele és visszajátszása;

o

ismétlés bármely módon;

o

beszélgetés társakkal a tanult információról;

o

áttekintés (előzetes vagy utólagos);

o

aláhúzás: a fontosabb részek kiemelése céljából;

o

átfogalmazás (parafrazeálás);

o

kulcsfogalmak kiírása, definíciója;

o

jegyzetelés (hallott vagy olvasott anyagból);

o

a jegyzetelt anyag vizuális tagolása (aláhúzás, nyilak, betűk, számok,

egyéni jelek, színek stb.);

o

tanári vázlat vagy ábra értelmezése;

o

fogalmak közötti kapcsolatok megkeresése és ezek rögzítése;

o

fogalomtérkép;

o

mellérendelt viszonyban levő fogalmak;

o

ellentétes fogalmak;

Kathyné Mogyoróssy Anita Tanulási stílus

61

o

ok/okozati kapcsolat;

o

összefoglalás készítése;

o

kérdések feltevése (Mit nem értek? Mire kaptam választ?);

o

saját vagy mások által feltett kérdésekre történő válaszadás;

o

ábra készítése.

Tanulási motiváció

A tanulási stratégiák (illetve orientáció) szorosan összefüggnek a tanulási motiváció kérdésével, hiszen attól függően, hogy mi motiválja a gyermeket a tanulásra, eltérő stratégiákat alkalmazhat.

Három fő motívumcsoport térképezhető fel:

1. Énkép, önértékelés, önbizalom

fenntartása (teljesítménymotiváció)

2. Kíváncsiság és kognitív motiváció (tudásvágy, kutatás, felfedezés)

3. Szociális motívumok (dicséret, elismerés, érzelmileg kielégítő kapcsolatok

igénye)

gértés nélkül támasztanak túlzott elvárásokat (Göm

#1 Dr.BauerBela

---