NEM AKARJUK A BABÁT DE MÉGIS JÖN/AZ ABORTUSZRÓL/

Nem akarjuk a babát, de jönne...(az abortuszról)

Óriási dilemma elé kerülhet egy nõ, ha a körülményei saját belátása szerint nem alkalmasak a gyermek vállalására, a baba viszont jönne... A problémával minden korosztály találkozhat, a még gyermekkornak minõsíthetõ tizenévestõl a vélt, vagy valós klimax miatt már nagymamakorba került nõkig. Az alaphelyzet a gyanakvás: lehet, hogy terhes vagyok. Hogyan tovább... Errõl kérdeztük Dr. Kulisics László fõorvost, a „Téged Is Érint Alapítvány” kuratóriumi elnökét. 1. Ma már egy egyszerû, gyógyszertárban megvásárolható teszt segítségével is megállapítható otthon a terhesség. Ha tehát egy nõ konstatálja, hogy gyermeket vár, melyek azok az eldöntendõ kérdések, amelyeket alaposan át kell hogy gondoljon, mielõtt a terhesség megszakítása mellett döntene? Valóban egyszerû! Azonban ennek a kérdésnek a megválaszolása már kevésbé! Ugyanis alapvetéseket kell tisztáznunk. Például a következõt: "egy Nõ". Ki is a Nõ? Mi úgy gondoljuk, hogy az a lány, aki már menstruál, már nem lány! Õ már Nõ. Õ már képes gyermeket szülni! (De ez a Nõ nem biztos, hogy várja is azt a gyermeket.) A másik alapvetés: a gyermekvárás. Az a NÕ aki VÁRJA a gyermekét, annak nincs mit eldönteni. Õ várja és meg akarja szülni. A többség mindent meg is tesz azért, hogy gyermeke megszülessen. Amilyen egyszerû a terhességi teszt használata, napjaink ifjúsága ilyen egyszerûen kezeli a szexuális kapcsolatot! Hiszen számos "követendõ" példa ömlik, zúdul rá. Csak vakon kell egy gombot megnyomni egy elektromos masinán, vagy belelapozni némi betû- és képhalmazt tartalmazó papíráruba, máris azt láthatja, olvashatja, hallhatja, hogy a szex szórakozás, kikapcsolódás. Szerelem, érzelem vagy egyéb mélyebb emberi érzés, netán tisztelet, nem is kell hozzá. Következésképpen - mint mondotta volt, egyik már nem leányka: "Ha aztat elvetettem, eztet is elvetetem, mit kell ezen gondolkozni!?" Már a csokoládé reklámban is ott a bújtatott, szexre buzdító, erotika! Mit is kell alaposan átgondolni? Elsõsorban azt, hogy én, vagy a partnerem érettek vagyunk-e a szexuális kapcsolatra? Vállalom-e a szexuális kapcsolat bármilyen következményét? Egészséges vagyok-e? Megtettem-e mindent, hogy gyermekem egészségesen jöjjön a világra? Védekezek-e a nem kívánt terhesség ellen, kell védekeznem? Ismerem-e a partneremet eléggé ahoz, hogy vele szexuális kapcsolatot létesítsek? "Persze, hogy ismerem - mondta az egyik lányka - együtt járunk! És mióta jártok együtt ? - hangzott a kíváncs kérdés. Hát már két hete!" No komment! Mit kell alaposan átgondolni? Megvannak-e a feltételei annak, hogy gyermekét felnevelje valaki? És ez, csak pár gondolat a teljesség igénye nélkül! Ha azt akarjuk, hogy lányaink, fiaink éretten gondolkodjanak a szexualitásról és a vele járó felelõsségrõl, már kisgyermek korban - félre téve az álszemérmet - el kell kezdeni elmondani, megmagyarázni gyermekeinknek a szeretet, a szerelem, a család, az összetartozás, a hûség, az erkölcs, az udvarlás, a megismerés fogalmai mögött rejlõ emberi, erkölcsi, vallási gondolatok tartalmát, jelentõségét! 2. Ha minden szempontot mérlegelve végül mégis úgy dönt valaki, hogy a gyermeket nem képes világra hozni, illetve felnevelni, mit tegyen, hová forduljon? Valóban képes volt minden szempontot mérlegelni?! Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem! Forduljon orvoshoz!!! Legyen az a háziorvosa, a nõgyógyásza, vagy akár a pszihológusa. Kérje a tanácsukat, mondjon el mindent és kérdezzen! 3. Legalább ilyen fontos azt hangsúlyozni, mit ne tegyen, ha nem kívánatos a terhesség? Ne legyen bátortalan, ne legyen szemérmes és ne titkolózzon, legalább önmaga elõtt. Hiszen volt bátorsága a szexuális kapcsolat teremtésére is. Ha úgy érzi, hogy a teherbeesés nagy valószínûséggel megtörénhetett, forduljon orvoshoz. Ne felejtsen el számolni. Igen, számolni! Mikor is volt az utolsó menstruáció ideje? Mikor volt az utolsó szexuális kapcsolatom? Mióta nem menstruálok? Ne várja meg, amíg kifut az idõbõl! A 18 év alatti leány/nõ terhessége a terhesség 18. hetéig szakítható meg. A 18 év feletti nõk terhessége a 12. terhességi hétig. 4. Ha valaki így dönt, milyen elõírások vannak? Van-e bizottság, vagy egyáltalán mi történik ott, ahol eldõl a terhesség megszakítása? Nincs bizottság! Védõnõk vannak. Kedvesek, segítõkészek és profik. A magyar védõnõk profizmusa a világ élvonalában az elsõk között van. Képzettségük magas szintû és páratlan! Emberiek, diszkrétek, együttérzõk! 5. Kérem, adjon egy vázlatos képet arról, melyek lehetnek az abortusz kockázatai? Nem szeretem kérdés! Az abortuszt sem szeretem! De sok esetben elkerülhetetlen. Tudom, hogy egyetlen nõ sem azért esik teherbe, hogy végül terhességét megszakíttassa, a benne sarjadó életnek még esélyt se adjon! Kockázat? Minden eszközös vagy kémiai beavatkozásnak lehet kockázata. A cél az, hogy ezeket a kockázatokat a legkisebbre csökkentsük. A beavatkozás elõtti alapos szakvizsgálat, kórtörténet felvétele, a korszerû mûszerezettség, a gyakorlattal rendelkezõ szakembergárda, a beavatkozás után követés (controll), mind-mind ezt a célt szolgálja. De a gyógyszergyárak is alaposan kitesznek magukért. Számos, nagyon szigorú elõírásnak kell megfelelnie annak a szernek, amely a terhesség megszakításában szóba jöhet. Vártalan esemény azonban mindig lehet. Az ember nem gép. Sejtjei, szervei nem nem cserélhetõ alkatrészek! Egy véletlenül perforált (átszakadt) méh a nõ életében azt jelentheti, hogy többé nem eshet teherbe, a méhet el kell távolítani. A nõ élete függhet tõle. Akár egy abortuszt követõen is lezáródhatnak a petevezeték méhbe vezetõ, tûszúrásnyi méretû nyílásai, hát még több terhességmegszakítás után, így téve lehetetlenné a hímivarsejt és a petesejt "randevúját". Bármilyen magas szintû a mûtéti higiénia, a sterilitás, nem elhanyagolható a fertõzés veszélye sem. A méh és a petevezetõk gyulladásai ellenségei a terhességnek. Az abortusszal sanyargatott anya méhe esetleg nem lesz képes a késõbbi idõpontban már várt, óhajtott gyermek kihordására. 6. Bár minden döntés egyéni, de általában mivel indokolják a nõk a terhesség megszakításának választását? A "paletta" igen színes. Általánosítani nem lehet. Számomra minden terhességmegszakítás tragédia, az élet tragédiája. Csak néhány az indokok közül: "Nem akarom ettõl a férfitól!", "Szegények vagyunk, nincs mibõl felnevelni!", "Van már két gyerekem!", "Megerõszakoltak!" ,"Elvesztem az állásomat.", "Egyedül élek, a barátom nõs ember, nem akarok botrányt." , "Ha a férjem megtudja elválik tõlem.", "A lányom még kiskorú, micsoda szégyen lenne!", "Hogy tanuljak tovább: az általános iskolában, középiskolában, egyetemen?”, „Mit szólnak hozzá, ha megtudják a szüleim, a rokonok, a barátaim stb!", "Micsoda szégyen az én koromban!", "Nem vagyok én már erre jó!", "Hogy fogok én kinézni?!", "Öreg vagyok én már ehhez!" 7. Megfigyelhetõ-e érzelmi hullámzás, krízis a pácienseknél? A válasz benne van az elõbbi felsorolásban. Felelõsen gondolkodó és érzõ nõ számára minden terhesség megszakítás komoly lelki gond. Sajnos van kivétel is, de ekkor már azt kell mondanom, hogy az érzõ lélek nagy hiányában szenved ez a lány/nõ. 8. Mikor van az az utolsó pont, amikor még meggondolhatja magát a páciens? Azt hiszem erre a felvetésre a korábbiakban akaratlanul is megadtam a választ. Csak kötekedni akarok egy kicsit mikor azt mondom, az elején kell meggondolni, az elején! De természetesen az utolsó pillanatban, a mûtõasztalra való felfekvés elõtt is meggondolhatja magát bárki, hiszen õ rendelkezik a saját – és jövendõbeli gyermeke – sorsával. 9. Orvosként mi az Ön véleménye az abortuszról? Ha már megesett a baj, van-e jobb módszer ennél? "Abortusz", "baj", "módszer" mennyi rosszul hangzó megállapítás. Egyetlen nõ sem azért esik teherbe, hogy végül terhességét megszakíttassa! Segítség, odafigyelés, gondoskodás, megelõzés, oktatás, nevelés, a türelem, a felvilágosítás, a szeretet, az erõszak elutasítása, a család, az összetartozás, a hit-, a bizalom erõsítése, a szociális gondoskodás fejlesztése, a megfelelõ életszínvonal és a megélhetés feltételeinek megteremtése! Ugye mennyivel szebben hangzó lehetõségek? 10. Az Alapítvány elsõsorban a legfiatalabb korosztályon kíván segíteni. Ebben a körben hogy mûködik a segítség? Ha azt akarjuk - és akarjuk - , hogy minél kevesebb legyen az abortusz, hogy az Európai Unióban egészsges, erõs nemzet legyünk, gyermekeink egészségesen nõjenek fel, nagyon sokat kell tennünk. Ezt a munkát már az általános iskola alsó tagozatában el kell kezdeni. A gyerkek itt nyitottak, képesek odafigyelni az élet csodáira és jó esetben csak a MINIMAX mesék fertõzték meg õket és nem a való világ! Ez a munka egész embert, embereket kíván. Ilyenek vannak is számosan, de erre a munkára rengeteg energia, szakértelem és pénz kell. No' meg idõ. Energia, szakértelem van, lelkesedés még nyagyobb, de olyan pályázat, amely ezt a tevékenységet támogatná, alig-alig. Úgy gondoljuk, hogy a drogelleni "harc" - amely kétséget kizáróan nagy jelentõséggel bír, de döntõ hányadában rendészeti kérdésként kellene, hogy kezelhetõ legyen - sokkal nagyobb anyagi támogatásban részesül, mint az egészségnevelés. Tehát, hogy a munka hatékony legyen nagyságrendekkel nagyobb anyagi forrásokra volna szükség...

#1 Dr.BauerBela

---