Nincs here a
zacskóban, nem szállt le? Kell műteni az ingaherét? Ezek a nemzetközi ajánlások
Maximum hat hónapos korig lehet reménykedni a here spontán
leszállásában – ezt követően műtéti megoldás kell, hogy megelőzzük a komolyabb
problémát. Egy éves, de legkésőbb két éves korig véglegesen a herezacskóba kell
kerüljenek a golyók.
Nagyobb gyereknél sem dőlhetünk hátra, ugyanis 4-10 éves
korban ha a herevezeték nem nő együtt a gyerekkel megfelelő tempóban, a here
ismét felszállhat. Ha műtéttel kellett a herét a zacskóba lehozni, gyermekének
tizenéves kortól kezdve havonta herevizsgálatot kell tartania, mert nagyobb az
esélye a későbbi heretumor kialakulásának! Ezen összefoglalóm főként a
legnaprakészebb, közel 6.000 orvos/kutató által szerkesztett fizetős orvosi
oldal, az UpToDate.com irányelveire és az angolszász National Institute for
Health and Care Excellence 2014-es evidence-based guideline-jára épül,
részletes források a cikk alján.
A fejlődés során a herék a hasból a lágyékcsatornán át a
herezacskóba szállnak le: a folyamat a 28. várandóssági hét körül kezdődik a
magzatban, de egyénenként változik, hogy mikorra fejeződik be a folyamat. A
fiúk többségében a megszületéskor már a zacskóban találhatók a herék, de
legkésőbb hat hónapos korig van remény arra, hogy a herék műtét nélkül,
maguktól leszálljanak. Kriptorhizmusról (rejtett heréjűségről) akkor beszélünk,
ha egyik vagy mindkét here nincs a zacskóban. A here hiányozhat vagy
rendellenes helyen lehet, mint ahogy azt az alábbi fotó mutatja:
Kép: Lamiot- Wikipedia
Ha nem tapintható here a zacskóban, annak az alábbi okai
lehetnek:
1.
Hiányzó
here: a here vagy fejlődési
rendellenesség miatt nem jött létre (agenesia), vagy az adott here elhalt és
felszívódott (például várandósság alatti herecsavarodás következtében).
2.
Nem
leszállt here: a hasból a herezacskóba történő
leszállás közben a here valahol megrekedhet. Lehet a hasban, a
lágyékcsatornában vagy közvetlenül a herezacskó felett is – ez utóbbi a
leggyakoribb!
3.
Ektópiás,
azaz kóros helyen lévő here:
a here megvan, de rendellenes helyre vándorolt. Lehet a pénisz felett, a
combon, a gáttájékon vagy az ellenoldali herefélben (közvetlenül a másik here
mellett).
4.
Ingahere
(retraktilis here): a here néha a zacskóban van, néha
pedig felhúzódott és nem tapintható a zacskóban, azaz ingázik - ennek
hátterében a fokozott reflex (ún. Cremaster izom reflexe) áll. Ez a
reflex felnőtteknél is kiváltható: ha a comb belső felszínén egy tompa tárgyat
felfelé húzunk, az azonos oldali here megemelkedik, felhúzódik. Sebészeti
beavatkozás nem kell, de évente szükséges ellenőrizni a herét: pubertás elejére
az ingahere legtöbbször magától megszűnik, de az esetek kb. harmadában
ascendáló (felszálló) here alakulhat ki belőle, ami műtéti megoldást tehet
szükségessé.
5.
Felszálló
(aszcendáló) here: ez típusosan nagyobb gyermekeknél
alakul ki, a gyermek növekedésével nem nő, nem hosszabbodik együtt megfelelően
a herevezeték, ezért a növekedés során a relatíve rövid herevezeték mintegy
kihúzza a golyót a zacskóból. 4-10 éves kor között fordul elő tipikusan, főként
a baloldali herénél fordulhat elő.
Hogyan lehet az ingaherét és a felszálló herét elkülöníteni?
Ha óvatosan lehúzzuk, lenyomjuk a herét a zacskóba és a golyót kb. 1 percig ott
tartjuk, a reflex kioltódik: ha ezután a herét elengedve az a zacskóban marad,
akkor ingaheréről van szó. Ha azonban egyből felugrik, visszahúzódik, akkor nem
a fokozott reflex áll a háttérben, hanem a rövid „függelék”, herevezeték, azaz
felszálló (aszcendáló) heréről van szó.
Sokszor már ránézésre látszik, hogy nincs golyó a zacskóban.
Az alábbi fotót egy olyan babáról készítettem, akinek mindkét oldalon
ingaheréje volt, a herezacskó nagyon kicsi, összehúzódott, üres:
Hat hónapos korig lehet reménykedni a spontán leszállásban,
optimális esetben 6-12 hónapos kor között meg kell műteni a babát
Az újszülöttek kb. 3%-ának, a koraszülöttek kb. 30%-ának
egyik vagy mindkét heréje hiányzik a zacskóból. 90%-ban csak egyik here,
legtöbbször a baloldali hiányzik a herezacskóból; 10%-ban pedig mindkét here
hiányzik – ez komoly szindróma része is lehet, ezért ha egy újszülött
herezacskójában egyik here sem tapintható, sürgős endokrinológiai konzultáció
szükséges 24 órán belül az ajánlások szerint (kongenitális adrenális
hiperplázia és Kallmann-szindróma is lehet a háttérben)!
Ha születéskor 1 vagy 2 golyó hiányzik is a herezacskóból,
többségük (3-) 6 hónapos korra spontán leszáll – ha ez hat hónapos korig nem
történik meg, utána már gyakorlatilag nincs esély erre, ezért sebészeti
megoldás kell. A műtét ideális esetben 6-12 hónapos kor között kell
megtörténjen, de legeslegkésőbb két éves korra el kell érni, hogy a here
véglegesen a zacskóba kerüljön. Az angolszász országok protokollja (NICE) 3-6 hónapos
kor között már gyermeksebészeti vizsgálatot javasol a gyermeknek, hogy a
tervezett műtét időben megtörténhessen, ne csússzon egy éves kor utánra.
Később sem dőlhetünk teljesen hátra, ugyanis az újszülött
korban leszállt here kb. 4-10 éves korban ismét felszállhat (felszálló,
aszcendáló here), ennek magyarázata az, hogy a herevezeték nem „nyúlik” együtt
a gyerekkel, és a rövid herevezeték a növekedés során mintegy kihúzza a herét a
zacskóból. Egyesek szerint műteni kell, mások szerint várakozó álláspont
megengedhető: egy tanulmány szerint ugyanis pubertáskorban az esetek 77%-ában
ismét a herezacskóba kerül a here.
Milyen veszélyekkel jár a nem leszállt here?
A nem leszállt here komoly veszélyeket rejt magában:
megcsavarodhat (amelynek következménye az elégtelen vérellátás és elhalás),
trauma érheti, a here jelentősen sorvadhat, heredaganat alakulhat ki és a
nemzőképesség is csökkenhet. 6-12 hónapos kor között elvégzett műtéttel ezek a
kockázatok jelentősen csökkenthetők.
Vizsgálatok és műtét, hormonális terápia
A nem leszállt here az esetek 70%-ában kézzel is tapintható.
Képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT, MRI) rutinszerűen nem javasoltak, ugyanis
nem elég érzékenyek (szenzitívek), és nem lehet velük pontosan meghatározni a
nem leszállt here helyzetét, sok esetben fel sem ismerhető a here ilyen
módszerekkel. Ezen vizsgálatok helyett egyértelműen az ún. exploratív sebészeti
megoldás a javasolt. Az ultrahangvizsgálat indokolt lehet bizonyos esetekben,
például szexuális fejlődési zavar esetén (külsőleg fiúnak néz ki, de belső női
ivarszervek lehetnek, például méh); továbbá kövér fiúknál, akiknél a lágyéktáji
rész nem vizsgálható jól. Ugyanis nem mindegy, hogy az ún. exploratív műtét
hasi vagy lágyéki behatolásból történik, ez a here helyzetétől függhet. Műtét
előtt sokan hormonális tesztet végeznek, ami által megbizonyosodhatunk arról,
hogy a herék nem hiányoznak, kifejlődtek – csak nincsenek a helyükön
(hCG-stimulációs teszttel nézhetjük a tesztoszteron termelő hereszövet
jelenlétét).
Hormonokkal hatásosan lehet stimulálni a herezacskóba
történő vándorlás folyamatát, a módszerrel kapcsolatban azonban nincs
egyetértés külföldön sem. Míg az amerikai urológiai szakmai szervezetek
egyértelműen nem ajánlják a hormonkezelést, addig az európai irányelvek
javasolják a műtét előtt (vagy akár utána). A hormonterápiának kettős célja
lenne: elindíthatja a here leszállását, továbbá a későbbi
termékenyítőképességre is pozitív hatással lehet, de ezzel kapcsolatban
tudományos bizonyíték alig van. A hormonterápiának vannak mellékhatásai is, a
műtéthez képest hatékonysága pedig nagyon gyatra: csak az esetek 10-20%-ában
lehet hatásos.
Néhány szó a heretumorról: hereműtét után rendszeres
önvizsgálat kell felnőttkorban is!
Éveken át foglalkoztam egy kutatás keretén belül heretumoros
betegekkel. A heretumor kiváltó okai nem ismertek, abban egyetértés van, hogy a
here traumás és gyulladásos megbetegedései nem játszanak szerepet a tumor
kialakulásában. Bizonyított hajlamosító tényező a rejtett heréjűség: ekkor a
heredaganat egyes szerzők szerint 3-15-ször, mások szerint 20-40-szer
gyakrabban fordul elő, összesen kb. 2-3% az esélye a későbbi tumornak – de ezt
csökkentheti az időben elvégzett műtét. Éppen ezért az olyan gyerekeknek,
akiknek műtéttel kellett a herét a zacskóba lehozni, hátralévő életükben
fokozottan kell figyelni a herére a tumoros kockázat miatt, azaz havonta
javasolt az önvizsgálat, a here megtapogatása. A heretumor legfontosabb tünete
a here fájdalmatlan, tömör tapintatú, jelentős méretű megnagyobbodása: ha ilyet
tapasztal, forduljon orvoshoz!
A heretumor a fiatal férfiak betegsége, 15-35 éves kor
között fordul elő leggyakrabban. Döntően rosszindulatú daganatról van szó,
korai stádiumban pusztán műtét is elegendő lehet, kemoterápia nem is kell. Ha a
folyamat már előrehaladt, akkor is nagyon jók a kilátások, hála a ciszplatin
nevű kemoterápiás szernek – a heretumor közel 100%-ban gyógyítható, a tízéves
túlélés az angliai adatok szerint 96,5%: azaz a heretumor a kemoterápia
sikersztorija. Kemoterápia nélkül, a gyakori áttétképződés miatt a betegek
kivétel nélkül meghalnának: ez jusson eszünkbe, amikor komolytalan blogok,
összesküvés-elméletet imádó emberek írnak gonosz gyógyszergyárakról és
orvosokról, no meg arról, hogy a kemoterápia felesleges, csak mérgezik vele az
embereket, fokozzák szenvedésüket. A heretumor kemoterápiás kezelésének adatai
is mutatják, saját magam is láttam: ez butaság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése