Nevelési stílusok

A nevelési stílusokat (Diana Baumrind nyomán) a korlátozás és az érzelmi odafordulás arányától függően osztják négy kategóriára: következetes (meleg-korlátozó), tekintélyelvű (hideg-korlátozó), elhanyagoló (hideg-engedékeny) és megengedő (meleg-engedékeny) nevelési stílus.
1. ÉRZELMI ODAFORDULÁS (megértés, elfogadás, gyengédség) + vezetés és ésszerű mértékű korlátozás = MELEG-KÖVETKEZETES NEVELÉS (világos, határozott, gyengéd, szeretetteljes)

• A gyerek tudhatja, hogy a szülő szeretetétől semmi nem szakíthatja el; sem a körülmények, sem mások, sem az ő saját csúnya viselkedése. A nevelés a személyes kapcsolatra épül, nem a szabályokra.
• A szülő saját felügyelete alá vonja (rendben tartja) az éretlen gyerek viselkedését, aki még nem képes önmagát rendszabályozni.
• Amikor a gyereket valamire kéri, a gyerek eleget is tesz a kérésének (önállóan, vagy segítséggel).
• A szülő tudja, hogy a gyereke nem „kis felnőtt”, tehát elsősorban nem motivációra van szüksége, hanem az érettségének megfelelő segítségre, gondoskodásra és vezetésre.
• Szeretetteljesen bánik a gyerekkel – a szeretet feltétel nélküli, stabil, nem a gyerek viselkedésétől függ, nem lehet elveszíteni és nem kell kiérdemelni.
• A szülő időt tölt a gyerekkel; ismeri, elfogadja és meghallgatja őt. A gyerek tudja, hogy a sülő szívesen látja őt a jelenlétében – bármilyen (büdös, taknyos, nyálas, nem aranyos) állapotában.
• Törekszik arra, hogy a gyerek megkapjon mindent, amire a fejlődéséhez szüksége van.

A következetes, kiegyensúlyozott szülő szeretetet, melegséget és kegyelmet sugároz a családban. Szóban is és gyengéd bánásmóddal (ölelés, puszi, simogatás) is kifejezi a szeretetét. Minden egyes gyerekével tölt személyes időt. Egészséges kapcsolata van a gyerekeivel: jól ismerik egymást, bíznak egymásban és szeretnek együtt lenni. Reális és a gyerekek számára érthető módon vár engedelmességet; elvárásaira általában is jellemző a realitások talaja és a kiszámíthatóság. A szabályok egyszerűek, jól körvonalazottak és világosak. A gyerek lelkülete és szándéka fontosabb számára, mint a teljesítmény, a jó viselkedés. A szülő-gyerek kapcsolatra a párbeszéd és a meleg, szeretetteljes, biztonságos és felszabadult légkör jellemző. A szülők érettségüknek megfelelő döntési lehetőségeket is adnak a gyerekeknek. A kiegyensúlyozott légkörben a gyerekek egészséges önértékelésre és önállóságra tesznek szert; a gyerekek érettségüknek megfelelően számolnak tetteik következményeivel, tudnak mérlegelni és képesek dönteni. Lehet és van érdeklődési körük, lehetnek és vannak személyes célkitűzéseik, haladási irányuk. A szülők ismerik és megbecsülik gyerekeik jó haladási irányát, jó szándékát és tetteit; figyelmüket nem a kijavítandó negatívumokra fordítják. A gyengéd és határozott szülő odafigyel arra, hogy gyerekei (érettségüknek és teherbírásuknak megfelelő mértékben) szembesüljenek saját rossz döntéseik következményeivel. Részletesebben: Kapcsolatra épülő nevelés
A gyerek következtetése:

• Szeretnek, szeretetre méltó vagyok
• Nem én vagyok a főnök, nem tőlem várják az irányítást

Milyen felnőtt lesz belőle?

• Kiegyensúlyozott önértékelésű
• Saját értékrenddel rendelkezik; vannak céljai; értelmes életet él
• Elég akaratereje van céljainak megvalósítására és a nehézségekben való kitartásra
• Nehezen megtéveszthető, nehezen befolyásolható
• Önálló életre képes, autonóm személyiség, aki saját érdekein túl mások szükségleteire is tekintettel van
• Boldogságra képes ember, akinek tartós és meghitt kapcsolatai vannak.

2. TÁRGYILAGOS BÁNÁSMÓD (kimért kapcsolat, kevés biztatás, ) + sok korlátozás = TEKINTÉLYELVŰ NEVELÉS (szigorú)

• Komolyan veszi a gyerek viselkedését, elvárja, hogy a gyerek megfeleljen a elvárásainak és az általa szabott korlátoknak.
• Szabályoknak való engedelmességre kényszeríti a gyereket
• Nem tartja tiszteletben a gyerek véleményét, érzéseit és érzelmi szükségleteit
• Az engedelmesség fontosabb a szülő számára, mint a kapcsolat.
• A szabályszegésért büntetés jár.
• Nem tölt kikapcsolódós időt a gyerekkel, nem hallgatja meg őt.
• Kevés az érzelmi megerősítés.
• Korlátozottan, vagy hiteltelenül fejezi ki a gyermek iránti szeretetét.
• Általában nem magyarázza meg a szabályok értelmét és célját; úgy gondolja, a gyerek egyedüli joga és kötelessége a szabályok betartása.

Ranschburg Jenő pszichológus szerint a hideg–korlátozó családi légkörben a szülő viselkedése (túlbüntetés, a gyermek közeledésének elutasítása, kevés szülő–gyerek interakció) a gyermekben agressziót vált ki, aminek kiélésére viszont már nincs lehetősége. A szülő hidegségét, ellenszenvét sokszor úgy próbálja ellensúlyozni, hogy gyermeke iránti áldozatos gondoskodását hangoztatja. Ez az ellentmondás növeli a gyermek agresszióját, amit mások, vagy önmaga ellen fordít. Súlyos belső konfliktusok alakulnak ki benne, neurotikus zavarai lesznek, amik az évek során beépülnek személyiségébe, torzulásokat okozva. Előfordulhat, hogy ez a nevelői attitűd teljes bizalmatlanságot eredményez, és idővel öngyilkossági kísérletekre hajlamosíthat.
Mire következtet a gyerek?

• Nem vagyok elég szeretetre méltó
• Nem én vagyok a főnök, nem tőlem várják az irányítást

Milyen felnőtt lesz belőle?

• Erősen igyekszik megfelelni mások vélt vagy valós elvárásainak
• Alacsony önértékelésű
• Könnyen megtéveszthető, befolyásolható
• Hajlamos a depresszióra és az önpusztító életmódra;
• Bizalmatlansága, önközpontúsága és labilis önértékelése miatt legjobb igyekezete ellenére is súlyos gondokkal küzd a kapcsolataiban. A szeretetet is nehezére esik megélni, elfogadni és kifejezni.

3. NEM ODAFIGYELŐ BÁNÁSMÓD (kevés kapcsolat, kevés biztatás) + hiányzó korlátozás = ELHANYAGOLÓ NEVELÉS (nemtörődöm, szabados)

• Nem, vagy csak időnként vonja szülői kontroll alá a gyerek viselkedését.
• Nem korrigálja a gyereket.
• Megengedi, hogy azt tegye, amihez kedve van.
• Gyakran annyira lekötik saját gondjai, hogy nem marad ideje, energiája figyelmet fordítani a gyerekre.
• Nincs ideje a gyerekre, nem fordul felé figyelemmel.
• Nem különösebben hallgatja meg, nem jellemző, hogy dícsérné, bíztatná a gyereket.
• Elhanyagolja (fel sem ismeri) a gyerek érzelmi szükségleteit.

Ranschburg szerint az elhanyagoló (hideg–engedékeny) szülői magatartás elősegíti a gyermek belső konfliktusokból származó, antiszociális agressziójának kibontakozását. Agresszív serdülőkkel illetve fiatalkorú bűnözőkkel végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy a ráhagyó, szabados nevelési stílus következményeként kialakuló függőségi szorongás és nyílt agresszív magatartás a gyermeket igen gyakran antiszociális kortárscsoportba vezeti.
Mire következtet a gyerek?

• Nem nem vagyok elég szeretetre méltó
• Én vagyok a főnök, tőlem várják az irányítást

Milyen felnőtt lesz belőle?

• Önérdek-vezérelt
• Nagyon alacsony önértékelésű (ez a nevelési stílus a legkárosabb az önértékelésre)
• Könnyen megtéveszthető, befolyásolható
• Önértékelésének jobbítása érdekében hajlamos lehet akár balhékba, bűncselekményekbe is belekeveredni
• Keserű, csalódott ember, aki nem sok jót vár az élettől, vonzza azokat, akik kihasználják, ami tovább erősíti csalódott életérzését. Nem ritkán rossz társaságba keveredik, a társadalom szélére sodródik.

4. ÉRZELMI ODAFORDULÁS (dicséret, bíztatás, gyöngédség) + hiányzó vezetés és korlát = MEGENGEDŐ NEVELÉS (engedékeny, gyermekközpontú)

• Nem próbálja korlátozni a gyerek viselkedését.
• Hagyja, hogy a gyerek úgy tegyen, ahogy neki tetszik.
• Sok választási lehetőséget kínál irányítás-vezetés nélkül.
• Kérleli a gyereket viselkedése megváltoztatására, vagy megpróbálja meggyőzni, de nem „mondja meg” neki, mit tegyen.
• Szeretetteljesen bánik a gyerekkel.
• Tiszteletben tartja gyermeke személyiségét.
• Odafigyel a gyerekre, meghallgatja.

Kopp Mária magatartáskutató szerint a ma népszerű engedékeny nevelés egyik súlyos hibája, amikor a szülő azt hiszi, az a feladata, hogy állandóan foglalkoztassa gyermekét. Ennél jobban nem is árthat neki, mert mindenkinek meg kell tanulnia az önálló játékot: ettől válik az ember önállóvá, kreatívvá, ettől nem unatkozik, és ettől vannak életcéljai.
Mire következtet a gyerek?

• Szeretnek, szeretetre méltó vagyok
• Én vagyok a főnök, tőlem várják az irányítást

Milyen felnőtt lesz belőle?

• Önérdek-vezérelt
• Nagy reményekkel indul az életbe, de ritkán alkot maradandót (sok tehetség vész kárba az önfegyelemhiány következtében)
• Kevés benne a kitartás céljai elérésére
• Alacsony a stressz- és frusztrációtűrő képessége
• Önzősége és gyönge akaratereje miatt lehetnek nehézségei a kapcsolataiban és a pályáján, de mivel személyisége nem szenvedett mély sérüléseket, felnőtt korban tudatosan korrigálhatja személyiségbeli hiányosságait.

A tekintélyelvű nevelés alapja a félelem. Az engedékeny nevelés alapja is a félelem.

A tekintélyelvű nevelés alapja a gyerek félelme, aki mindent megtesz, nehogy elveszítse a szülő szeretetét.
Az engedékeny nevelés alapja a szülő félelme, aki mindent megtesz, nehogy elveszítse a gyermek szeretetét.

A kapcsolatra épülő következetes (“KÉK”) nevelés nem a félelemre épül, hanem a szeretetre.

“A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.”
– 1János 4:18

#1 Dr.BauerBela

---