A serdülőkor
nem más, mint második születés
Nem könnyű időszak a kamaszkor,
azonban érdemes megérteni a serdülőben végbemenő testi és lelki folyamatot
egyaránt, hiszen a változás korát élik meg.
Amíg nem értjük a serdülőkor célját
és dinamikáját, addig csak a sztereotípiák világában élünk. Az átlagember
negatív asszociációt ad arra a bizonyos korszakra, amit kamaszkornak nevezünk.
Mindezek hátterében a szülők félelme áll: rettegnek attól, hogy saját gyerekük
rossz útra téved, legtöbbször drogról és bandákról fantáziálnak.
Valóban „komiszkor” a
kamaszkor? Pszichológusként úgy gondolom, hogy a serdülőkor nem más, mint
második születés, lelki értelemben születnek újjá. Személyiségük kiforrja
magát, az önállósodás útjára lépnek. Mindebben a szülőnek nagy szerepe van,
hogy mit, mikor és hogyan reagál erre a folyamatra. Természetesen a változás
nem csak a kamaszt érinti, hanem a szülőt is. Pszichológiai fogalommal élve, a
családtagok kölcsönös interakcióban tartják egymást és alkotják meg a szocializációs
közeget.
Az ifjúkorról a tudomány azt a
meghatározást adja, hogy átmenet a gyermek és a felnőttkor között. Mégis
zűrzavar alakult ki az elméletalkotókban, hogy életévek tekintetében hogyan és
hova tegyék a serdülés időszakát. Eduard Spranger tanulmányaiban a 14–22 év
közötti fiatalokat emeli ki, míg egy másik nagy kutató, Charlotte Bühler
korábbra teszi a serdülőkor kezdetét. Az életkor megállapítása mellett egy
másik fogalmi vita is kialakult. Magam is hol a serdülő, hol pedig kamasz szót használom.
Mindkét szóhasználat érvényes, a fogalmak tartalmában van eltérés. A nemi
serdülés időszakát szokták serdülőkornak (adoleszenciának) nevezni, máskor
ugyanezt a kort pubertásnak és csak az azt követő éveket adoleszenciának. Végül
mások az egész átmeneti időszakra használják a serdülőkor fogalmát.
Az a szó, hogy serdülés, érés,
biológiai szempontból jelentős lehet, ugyanis a fiúk első pollúciója (magömlés)
13 éves korra tehető, valamint a lányok első havi vérzése is ilyenkor alakul
ki. Tehát nemileg éretté válnak, serdülnek, viszont ne gondolja senki, hogy
lelki és szellemi fejlettség is egy csapásra kialakul. A folyamat hosszú, de
pszichológiai értelemben elengedhetetlen minden ember életében.
Nagy különbség lehet a fiúk és a
lányok között abban, hogy ki hogyan éli meg az érési folyamatot. Bennük is
tudatosul, hogy valami szokatlan körülöttük, hirtelen megváltozik testalkatuk,
beszédük, magatartásuk. Gyakori jelenség, hogy szégyenérzet társul a
változásokkal együtt. Például egy 25 éves páciensem arról számolt be, hogy 13 éves
korában az iskolai öltözőben állandó gúny tárgyává vált, mert szőrösebb volt a
társainál. Verbálisan megalázták, szinte rettegett a testnevelésóráktól. Ennek
következményeként később, más helyzetben sem mert levetkőzni, a mai napig
„rejtegetni kell a férfiasságát”. A negatív visszajelzés, gúny azt erősíti a
serdülőben, hogy valami rossz dolog történik vele, mindez megnehezítheti a
felnőtté válás útját, így a fokozódó szorongásnak bénító hatása lehet.
Az átmeneti időszak természetes
változásai
A pszichológusok egyöntetűen azon a
véleményen vannak, hogy a serdülő: biológiai, pszichológiai és szociológiai
változáson megy keresztül. Az első gondolata egy felnőttnek, hogy minden
kamasz: lusta, rendetlen, trágár, aki feszegeti a határokat. Pszichológusként erre
a felvetésre azt a választ adnám, hogy így igaz, ilyenek a serdülők, nem
találok semmi kivetni valót a viselkedésükben!
Nem provokálni szeretném az olvasót,
hanem érzékeltetni, hogy semmi sincs véletlenül, ne gondolják személyes
sértésnek gyermekük változó magatartását. Gondolkodásuk megváltozik, egyedivé
válik, valamint saját magát próbálgatja a világban, mindez az identitáskeresés
időszaka. A serdülő gyakran kerül szembe a társadalmi normákkal, szabályokkal,
azonban ez a főpróbája a felnőtté válásnak, amikor tetteiért már felelősséget
kell vállalni. Most még megteheti csínytevéseit, hiszen még nem felnőtt.
Bízzanak a kamaszban, mert megtanulja és megtalálja az egyensúlyt „a szabad és
nem szabad” között. Minél nagyobb a szülői korlátozás, annál nagyobb a dac.
A biológiai változás az egyik
markáns, megfogható jele a serdülésnek. A pszichológiai változás már
érzékenyebb terület a szülő számára. A serdülő arra a kérdésre keresi a
választ, hogy „ki vagyok én, mi a dolgom a világban?” Ilyenkor a kortárs sokkal
fontosabb lesz, mint a felnőtt vagy akár a szülő. Nem keresik az édesanya
közelségét, nem vágynak testi kontaktusra, sőt kifejezik azzal kapcsolatos
ellenérzésüket. A serdülő új barátokat keres, a másik nem felé fordul, továbbá
eltolódik a hangsúly a családról, mint elsődleges szocializációs közegről, nyit
a társadalom felé.
Erik Erikson az egyik
legösszetettebb személyiségfejlődés-modellt alkotta meg, amelynek része a
serdülőkori identitáskeresés. Elmélete átfogja a fejlődés folyamatát a születéstől
egészen a halálig. Egy másik nagy elméletalkotó, Sigmund Freud is tanulmányozta
a fejlődést, azonban ő pszichoszexuális és nem pszichoszociális szempontok
alapján. Erikson a serdülőkort 12–20 éves korra tette. A serdülő
identitáskeresését abban látta, hogy az ifjúság saját értékeit, pozitív
vonásait próbálja felfedezni, továbbá elköteleződik bizonyos társadalmi szerep
felé, ezáltal kirajzolódik a helye a világban. Amennyiben egyetlen szerepet sem
talál megfelelőnek, vagyis nem tudja belsővé tenni, akkor beszélhetünk
szerepkonfúzióról. Az esetek többségében képes a serdülő elköteleződni, ha ez
elbukik, serdülőkori válságba kerülhet.
Aő szerepe a
serdülőkorban
Megpróbálom szakmailag megválaszolni
a szülők egyik gyakori kérdését: „na de mit csináljak, tehetetlennek érzem
magam…?” Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a kamaszban végbemenő folyamat
természetes, akkor megtettük az első lépést. A szülő feladata a feltétel
nélküli pozitív elfogadás. Szimbolikus értelemben a szülő „edző a pálya
szélén”, aki kívülről szemléli és segíti gyermeke változásának időszakát.
Pszichológusként vallom, hogy a bizalmat bizalommal jutalmazzák a serdülők.
Ennek ellentettje a túlzott aggódás, ami azt erősíti a kamaszban, hogy
kontrollálni akarják, ilyenkor védekezni fog, leginkább úgy, hogy támadóvá
válik. Az „adok-kapok” csak játszmához vezet, a kapcsolat veszélybe kerülhet.
Nem gondolom én sem, hogy
mindent meg lehet engedni a serdülőkorban, azonban rugalmas, egyértelmű keretek
mellett tolerálható az is, ami a felnőtt számára furcsa lehet. Amennyiben a
szülő és a gyerek között korábban stabil érzelmi kapcsolat volt jellemző, akkor
nem valószínű, hogy ebben az átmeneti időszakban drasztikus változás állna be.
Ritka az olyan eset, amikor egy elfogadó, biztonságot sugárzó családon belül a
kamasz hirtelen drogfüggővé válna vagy bandákba verődve a társdalom alapvető
szabályai ellen fordulna. A szülői támogatás, figyelem, türelem, valamint a
bizalom együttesen segíti elő a serdülő önállósági törekvését.
A serdülőkor
válsága
Mivel a kamaszkorral megjelenő
problémák a normális fejlődés szolgálatában állnak, ezért nehéz kiszűrni a
patológiás jegyeket. Sigmund Freud a normális és patológiás magatartás
elkülönítésével kapcsolatosan úgy vélekedik, hogy a serdülő mozoghat nagy
szélsőségek között is, azonban aggodalomra az ad okot, ha egy szélsőséges
viselkedés hosszú időre fixálódik.
A továbbiakban azokat a
problémaköröket, valamint konfliktusterületeket mutatom be, amelyek felszínre
kerülhetnek a serdülőkor elakadásában.
Teljesítménygátlás
A teljesítményromlás normális
jelensége a serdülőkornak. A probléma akkor kezdődik, ha a gyerek hirtelen és
drasztikusan lerontja tanulmányi átlagát, ami kihat akár kedvenc tantárgyára
is. A romlás intenzitására hívnám fel a szülők figyelmét, ami jelzésértékű. A
háttérben ilyenkor állhat: túlzott szorongás, szülőkkel szembeni dac, a tanár
mint autoritás elleni lázadás.
Beilleszkedési zavar
Társasági és szexuális gátlás
egyaránt ebbe a kategóriába tartozik. A probléma fókuszában a másokkal való
kapcsolatteremtés akadályozottsága áll. A fiatal nem tud vagy fél
beilleszkedni, baráti kapcsolatai szinte nincsenek. Az elszigetelődés és a magány
jellemzi őket.
Vegetatív tünetképzés
Vezető tünetként szerepel: túlzott
feszültség, fejfájás, szédülés, alvászavar. Ezek a tünetek velejárója más
zavarnak, akár a fent említett teljesítménygátlásnak is. Súlyosabb formái a
kényszeres, fóbiás tünetképzés, ami a diagnosztikai kézikönyvben már önálló
kórképként szerepel.
Disszociális magatartás
Az autoritás és a társadalom által
közvetített normák, szabályok elleni lázadást jelenti. Megnyilvánulási formái:
az iskolakerülés, lopás, verekedés, csavargás vagy akár súlyosabb
bűncselekmények. Az ilyen magatartás hátterében egy konfliktusos család
rajzolódik ki, ahol a szülő is szembe szokott kerülni a törvénnyel, nem ritka,
hogy gyerekükkel szemben durva fizikai bántalmazást alkalmaznak. Hiányzik a
családon belül az a személy, aki megfelelő mintát tudna nyújtani. A szülői
maladaptív értékközvetítés eredménye, hogy a serdülő nem képes a felettes én
struktúrába beépíteni a jól funkcionáló morális kontrollt.
Depresszió
Depresszióra utaló jel, ha hosszú
távon jellemző a szomorúság, lehangoltság, sírás, örömtelenség, továbbá ehhez
társuló szomatikus jegyek, ilyen a túlzott fogyás vagy éppen súlygyarapodás,
fejfájás, hajhullás. Ebben az időszakban eleve jelentkezik a magányosság érzése
(szülőről való leválás, önállósodás), sőt mindezt erősítheti a korábban
történt, fel nem dolgozott tárgyvesztés is (pl.: haláleset, szakítás).
Öngyilkosság
Az öngyilkossági kísérlet súlyos
depresszióval együtt jelentkezik, de pszichológusok egy köre ezt a magatartást
acting outként, kilépésként értelmezik. A serdülő túlzottan terhelő nyomás alól
szeretne megszabadulni. Tudatában beszűkült állapotban mindent veszélynek
detektálnak, amit sem elkerülni, sem megoldani nem képesek. A felnőtt számára
jelentéktelen helyzet, esemény a serdülőben krízist generálhat, ami az
öndestruktív cselekményhez vezet. Kisgyermekkorban átélt traumák, veszteségélmények,
szeretethiány táptalaja az esetleges serdülőkorban kibontakozó krízisnek. A
serdülő minden ezzel kapcsolatos jelzését komolyan kell venni, még akkor is, ha
fenyegetőzésüket manipulatívnak gondolják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése