Felelős vagy felelőtlen szülő? Felelős vagy felelőtlen szülő? Ön milyen szülőnek érzi magát? A gyermek egyszerre öröm és egyszerre óriási felelősség is. Hiszen etetni, nevelni, öltöztetni, taníttatni kell őket, hogy tovább ne is soroljam. Ez mind pénzbe kerül. Kis gyerek kis költség, nagy gyerek nagy költség. Valahogy így tartja a mondás, talán nem véletlenül. Belegondolt már abba, hogy mennyibe kerül egy kis gyermek havonta, évente a családnak? Igen, ha ezt összeadná lehet, hogy meglepődne. Nem vagyok rest, és megnéztem, hogy a 12 éves lányom, valamint a 1,5 éves fiam mennyibe is kerül? Mert érdekel és ezzel foglalkozom a mindennapokban, hogy családokkal átbeszélem és átgondolom ezeket a dolgokat. A számolás tényleg meglepő és sajnos egy exponenciálisan növekvő görbe jellemzi a havi kiadásokat, ahogy nőnek a gyermekek. Azt hiszem nem is a konkrét számok az érdekesek az én esetemben, mert az családonként más és más, hanem sokkal inkább a növekvő tendencia. És hol van még a vége? Mikor lesz vége? Ha elvégezte az egyetemet/főiskolát, vagy a posztgraduális képzést? Esetleg egy ösztöndíjjal külföldi egyetemen fog tanulni? Ott kell majd neki az albérletét és a szemeszter tandíját fizetnem, vagy csak itthon egy másik nagy városban, ahová szeretne járni??? Jézusom, mennyi lesz ez? Több millió Forint félévente... Persze megvan a lehetősége annak is, hogy pl. bányász akar lenni, vagy lakatos és akkor talán olcsóbb lesz a fent leírt időszak, de ha mégsem és tanulni akar majd a lányom, vagy a fiam? Akkor tudom-e majd támogatni? Meg tudom-e adni neki a legfontosabb dolgot az életbe? Ami a tudás és a nyelv ismeret. Vagy azt kell majd mondanom, hogy sajnos nem tudom ezt támogatni, mert annak idején felelőtlen voltam és minden pénzt elköltöttem (részben teljesen felesleges dolgokra) és most meg hirtelen nem tudok a zsebemből ennyi pénzt elő rántani. Ne haragudj kicsim, inkább kezdjél el valamit dolgozni az érettségiddel.... (Biztos jó eséllyel indul majd el szegény a munka keresésnek...) Vagy dolgozzon az egyetem mellett (pl: újság kihordás, vagy hoszteszkedés, stb), hiszen én is ezt csináltam mondhatnám nyugodtan? A baj az, hogy ma már nem csak zsebpénzt kellene az ilyen munkákkal megkeresni, meg a hétvégi bulira a beugrót, hanem azt a jelképes néhány százezer, vagy éppen egymillió forintos tandíjat, plusz az 50-70.000 Ft-os albérlet árát havonta és még a megélhetésre valót. Ugye érezzük, hogy ez nem is olyan egyszerű. De mi lehet akkor a MEGOLDÁS? Kiszámolta már, hogy mire egy gyermek igazán sok pénzbe kerül (tehát amikor egyetemre vagy főiskolára megy) akkor hány éves lesz? Tehát a születésétől kezdve mennyi idő telik el? Ha még nem akkor megmondom, mert én ennek is utána számoltam. Éppen 18 év jött ki, ha a leggyorsabb forgatókönyvet nézzük. (Tehát, ha nem volt a középiskolában egy - két évet külföldön tanulni.) Szóval nekem, mint FELELŐSen gondolkodó SZÜLŐnek éppen 18-20 évem van felépíteni és összerakni azt a tőkét, amivel nyugodtan és kényelmesen tudom finanszírozni a gyermekem taníttatását és esetleg az induló lakásának a kezdő részletét. Mit gondol ez mekkora feladat? Milyen áldozattal jár? Miről kell lemondanom ahhoz, hogy a gyermekem a megfelelő és valóban értékes tudást megszerezze és ezzel sikeresen érvényesülni tudjon a munkaerő piacon? Mivel a közgazdaságtan az idő a kockázat és a hozam hármasból indul ki ha befektetésről beszélünk így a három tényezőből kettő ha erős, akkor a harmadik általában gyengébb. Mit értek ez alatt? Azt, hogy mivel van időnk (18-20 év) ez lehet a gyenge pont. Közben minimális kockázattal jó hozamokat tudunk elérni, ami azt jelenti, hogy csekély összegekkel is ennyi év alatt igen tisztességes tőkét tudunk felépíteni. Mennyiből??? Már napi 1.000 Ft megtakarításból ez szépen megoldható. Tehát egy doboz cigi, meg egy kávé ára... (ha jól tudom, mert én nem dohányzom) Ez sok? Vagy ennyiről le tudok mondani a GYERMEKEM jövője érdekében mint felelősen gondolkodó szülő?

Felelős vagy felelőtlen szülő?

Ön milyen szülőnek érzi magát?

A gyermek egyszerre öröm és egyszerre óriási felelősség is. Hiszen etetni, nevelni, öltöztetni, taníttatni kell őket, hogy tovább ne is soroljam. Ez mind pénzbe kerül. Kis gyerek kis költség, nagy gyerek nagy költség. Valahogy így tartja a mondás, talán nem véletlenül. Belegondolt már abba, hogy mennyibe kerül egy kis gyermek havonta, évente a családnak? Igen, ha ezt összeadná lehet, hogy meglepődne. Nem vagyok rest, és megnéztem, hogy a 12 éves lányom, valamint a 1,5 éves fiam mennyibe is kerül? Mert érdekel és ezzel foglalkozom a mindennapokban, hogy családokkal átbeszélem és átgondolom ezeket a dolgokat. A számolás tényleg meglepő és sajnos egy exponenciálisan növekvő görbe jellemzi a havi kiadásokat, ahogy nőnek a gyermekek.

Azt hiszem nem is a konkrét számok az érdekesek az én esetemben, mert az családonként más és más, hanem sokkal inkább a növekvő tendencia. És hol van még a vége? Mikor lesz vége? Ha elvégezte az egyetemet/főiskolát, vagy a posztgraduális képzést? Esetleg egy ösztöndíjjal külföldi egyetemen fog tanulni? Ott kell majd neki az albérletét és a szemeszter tandíját fizetnem, vagy csak itthon egy másik nagy városban, ahová szeretne járni??? Jézusom, mennyi lesz ez? Több millió Forint félévente...

Persze megvan a lehetősége annak is, hogy pl. bányász akar lenni, vagy lakatos és akkor talán olcsóbb lesz a fent leírt időszak, de ha mégsem és tanulni akar majd a lányom, vagy a fiam? Akkor tudom-e majd támogatni? Meg tudom-e adni neki a legfontosabb dolgot az életbe? Ami a tudás és a nyelv ismeret. Vagy azt kell majd mondanom, hogy sajnos nem tudom ezt támogatni, mert annak idején felelőtlen voltam és minden pénzt elköltöttem (részben teljesen felesleges dolgokra) és most meg hirtelen nem tudok a zsebemből ennyi pénzt elő rántani. Ne haragudj kicsim, inkább kezdjél el valamit dolgozni az érettségiddel....  (Biztos jó eséllyel indul majd el szegény a munka keresésnek...) Vagy dolgozzon az egyetem mellett (pl: újság kihordás, vagy hoszteszkedés, stb), hiszen én is ezt csináltam mondhatnám nyugodtan? A baj az, hogy ma már nem csak zsebpénzt kellene az ilyen munkákkal megkeresni, meg a hétvégi bulira a beugrót, hanem azt a jelképes néhány százezer, vagy éppen egymillió forintos tandíjat, plusz az 50-70.000 Ft-os albérlet árát havonta és még a megélhetésre valót. Ugye érezzük, hogy ez nem is olyan egyszerű.

De mi lehet akkor a MEGOLDÁS?

Kiszámolta már, hogy mire egy gyermek igazán sok pénzbe kerül (tehát amikor egyetemre vagy főiskolára megy) akkor hány éves lesz? Tehát a születésétől kezdve mennyi idő telik el? Ha még nem akkor megmondom, mert én ennek is utána számoltam. Éppen 18 év jött ki, ha a leggyorsabb forgatókönyvet nézzük. (Tehát, ha nem volt a középiskolában egy - két évet külföldön tanulni.) Szóval nekem, mint FELELŐSen gondolkodó SZÜLŐnek éppen 18-20 évem van felépíteni és összerakni azt a tőkét, amivel nyugodtan és kényelmesen tudom finanszírozni a gyermekem taníttatását és esetleg az induló lakásának a kezdő részletét. Mit gondol ez mekkora feladat? Milyen áldozattal jár? Miről kell lemondanom ahhoz, hogy a gyermekem a megfelelő és valóban értékes tudást megszerezze és ezzel sikeresen érvényesülni tudjon a munkaerő piacon?

Mivel a közgazdaságtan az idő a kockázat és a hozam hármasból indul ki ha befektetésről beszélünk így a három tényezőből kettő ha erős, akkor a harmadik általában gyengébb. Mit értek ez alatt? Azt, hogy mivel van időnk (18-20 év) ez lehet a gyenge pont. Közben minimális kockázattal jó hozamokat tudunk elérni, ami azt jelenti, hogy csekély összegekkel is ennyi év alatt igen tisztességes tőkét tudunk felépíteni. Mennyiből??? Már napi 1.000 Ft megtakarításból ez szépen megoldható. Tehát egy doboz cigi, meg egy kávé ára... (ha jól tudom, mert én nem dohányzom) Ez sok? Vagy ennyiről le tudok mondani a GYERMEKEM jövője érdekében mint felelősen gondolkodó szülő?

#1 Dr.BauerBela

---