Hogyan teszik tönkre a gyerek egészséges motivációját az iskolai elvárások?

Hogyan tegyük rendbe a gyerek motivációját, ha úgy érzi, hogy nem tud megfelelni?

A tanév végén jön ki az iskolai elvárásoknak való megfelelés miatti félelem leginkább. A gyerek szorong, aggódik, fél, hogy nem tud megfelelni az elvárásoknak.

Mi szülők azt szeretnénk, hogy a gyermekünk jól teljesítsen.
Hogyan lehet reális teljesítményt elérni a gyermekemnél, anélkül, hogy szorongásai, félelmei lennének?

• Horror történet egy szorzótábláról

  Egy édesanya mesélte, hogy a gyerek tanára kitalálta, hogy a dolgozatot írnak szorzásból. 120 példa lesz, és szerinte, aki két hibát vét, annak 1-est fog adni!

• Az iskolai osztályzás rendszere

  Mit tanít az osztályzás rendszere a gyereknek?
  Kreál egy versenyszellemet, mely nem egészséges, hiszen az emberiség azért van ennyire megcsúszva, azért tesz tönkre maga körül annyi mindent, mert le akarja győzni a másikat. A versenyszellem helyett az összefogást, az egymás segítését kellene tanítani a gyerekeknek.
  Az ellenoldal rögtön felvetné, hogy a világ nem ilyen, és a nagybetűs életben igen is verseny van.
  A gyerekek, azonban nem tanulják meg (többek között) az osztályzás miatt a nyer-nyer játszmákat. Nem tanulnak meg a gyakorlatban tenni a fenntartható fejlődésért.
  Az osztályzás során különbséget teszünk gyerek, és gyerek között. Elégtelen, elégséges, közepes, jó, és kiváló. Vajon a gyerekek közül hány hiszi el majd magáról hogy ő csak közepes képességű?
  Azt hiszem, nem árulok el titkot azzal, hogy nagyon sok gyerek érzi magát közepesnek.

• A pedagógus elvárásai

  A pedagógusnak tanítani kell, ez a hivatása. Célja, hogy megnyissa a nebulókban a tudás iránti vágyat. De a pedagógusnak meg kell felelni a rá nehezedő elvárásoknak is. És az elvárások nem csak a főnökség felől jönnek, hanem a szülők felől is.
  Azt várjuk, hogy a gyermekünk legyen életrevaló. Az oktatás közben egyre inkább eltávolodik az élet diktálta elvárásoktól. A gyerekek unják az anyagot, motiválatlanok.
  Az iskola nem tanít vállalkozási ismereteket, pénzügyet, gyakorlati egészségmegőrzést, stressz kezelést.
  És a pedagógusok számára még mindig az a legnagyobb leismerés, hogy a nebuló milyen tanuló. Ha a legnagyobb elvárás, ennek próbál megfelelni.

• A szülő elvárásai

  
  A szülő tudja, hogy papír (végzettség) nélkül nem megy a gyerek semmire, maximum irány a „kukásképző”. A szülőnek meg kell küzdeni a saját gyermeke jogos felháborodásával, amikor arról panaszkodik a gyerek, hogy unja az anyagot.
  És itt kezdődik egy heroikus, és egyben sziszifuszi küzdelem a szülő, és a gyerek között.
  „Tanulj, mert…!”
  Vannak olyan gyerekek, akik jól motiválhatók, felkeltették bennük a tanulás iránti vágyat, ha szerencsés az oktatás nem öli ezt meg benne, mire lejut az egyetemig vagy a szakmája megtanulásáig.
  De a többség az nem ilyen, és itt jön létre egy jelentős réteg a gyerekek között, aki tanulnak mert meg akarnak felelni az elvárásoknak, de nem belülről motiváltak.
  Minden felnőtt, aki már valaha volt a saját iskolai osztálytalálkozói valamelyikén tudja, hogy nem a kitűnő tanulókból lesznek a boldog felnőttek.
  Segítsünk tehát levenni a terhet a gyermekeinkről!

• Mi a különbség a megfelelni vágyó kitűnő tanuló, és a „szabad elme” zsenialitása között?

  A kitűnő tanuló jól tanul, jó dolgozatai vannak, okos, de fél a kudarctól (szorong).
  A szabad elme viszont hisz önmagban, kreatív, tudja, hogy vannak értékei, és el tudja fogadni, hogy nem mindenben lehet tökéletes. Ötletei, gondolatai vannak a világról. Az elvárásoknak igyekszik megfelelni, de nem minden áron. Tudja, hogy ő elég jó, és ez elég.

• Hogyan találhat a szülő megoldást?

  A gond ezzel a szabad elmés gyerekekkel az, hogy ez jól hangzik, de kevés ilyen gyerek (felnőtt) futkos az utcán. Miért?
  Mert mi felnőttek félünk. Félünk attól, hogy hibázunk, hogy a gyermekük nem viszi semmire, és félünk a saját biztonságunk, világunk levesztésétől.
  Azt hiszem, ha mi szülők megtanulnánk elengedni a félelmeinket, akkor egy sokkal szabadabb, és nyugodtabb világban élhetnénk. És ez példa értékű lehet a gyermekünk számára.
  Addig, amíg ezen dolgozunk (saját önbizalmunk növelése által) a gyerekünk növekszik, fejlődik.
  Neki úgy segíthetünk kikerülni ebből az elvárásokkal teli világból, ha alternatívákat mutatunk nekik, mint lehetőségeket az életre. Ahol nem a jegyek, hanem a valós tudás szerint mérhetik önmagukat.
  Itt a nyár, a gyerekek pihennek, nyaralnak, táboroznak. Úgy tudnak kiszakadni az osztályzás, az elvárások világából, ha azt közösen teszik.
  Tanuljanak közösen, (és alkalmazzák a tanultakat minél gyakrabban) vállalkozási ismereteket, pénzügyi ismereteket, szervezzék magukat tudatossá az által, hogy ismerik az egészségmegőrzés, a stresszoldás legkorszerűbb módszereit.
  Ahogy lehetőségeik engedik, ismertessék meg gyermeküket más kultúrákkal, más emberek szokásaival. Ez történhet egy külföldi út során, de akár a tv, az internet adta lehetőségek által is.
  A gyerekeknek tudniuk kell, hogy nem dől össze a világ, ha nem ők a legjobb tanulók az osztályban!

#1 Dr.BauerBela

---