Lyme-kór: A téves diagnózis a legnagyobb probléma
HIRDETÉS
Mióta a városi piknikezés trend lett, és a kisállattartási
szokások egészen az ágyunkba engedik kis kedvenceinket, a fertőzött
kullancsok vadászterülete is egyre terjed a kirándulóhelyektől egészen a
szomszédos játszótérig. Bár a Lyme-kór Európa szerte a leggyakrabban
előforduló kullancsok-okozta betegség, az esetek 30 százalékban már a
csípést sem vesszük észre, többen pedig főleg a téves diagnózisok miatt
életük végéig szenvednek a kór okozta tünetektől.
A Lyme-betegség százszor gyakoribb, mint a szintén kullancsok által terjesztett agyhártyagyulladás. Magyarországon a kullancsok 12-50 százaléka fertőzött; bár évente kb. 1000 esetet jelentenek be, a Lyme-kór valódi gyakorisága ennek akár a tízszerese is lehet. A kullancsszezonra hamar Lyme-kór szakértővé válunk, kívülről fújjuk a tévhiteket, a fertőzés menetét, az eltávolítást és a kezelést is. Tisztában vagyunk vele, hogy az antibiotikumos kezelés a megoldás, mégis több tízezren küszködünk krónikus ízületi gyulladásokkal, idegrendszeri problémákkal, netán depresszióval anélkül, hogy tudnánk róla, Lyme-kórosak vagyunk.
A Lyme-kór első tünetével, az úgynevezett vándorló, körkörösen piros bőrpírral gyakran a bőrgyógyászt keressük fel, aki tévesen felületi kezelést ad rá, így az elváltozás, bár megszűnik, nem tűnik el. A baktérium befészkeli magát az ízületi tokba vagy a bőrréteg alá, hogy keserves ízületi fájdalmakat okozzon. Ezekkel aztán a reumatológust, ortopédust keressük fel, aki szteroidos kezelést, gyulladáscsökkentőt javasol, melyek szintén csak átmeneti megoldások. A fájdalmak mellett ráadásul az esetek 20 százalékában maradandó idegrendszeri károsodást szenvedhetünk.
A patikában kapható kullancs-teszt szintén téves diagnózist eredményezhet: ha ki is mutatja a borreliát, nem tudjuk, hogy jutott-e annyi baktérium belénk, amennyi a Lyme-kór kialakulásához kell, de azt sem tudjuk megjósolni, hogy az immunrendszerünk legyőzi-e vagy sem. Ezért sose magunk diagnosztizáljunk, hanem forduljunk szakorvoshoz.
“A Lyme-kór diagnosztizálását tovább nehezítheti, hogy a Borrelia baktérium a kullancs által termelt fehérjének köszönhetően könnyen kijátssza az immunrendszert. A vérvétel során szerológiai vizsgálatot végeznek, ilyenkor az immunrendszerünk által termelt ellenanyagok mértékét vizsgálják, ami becsapós lehet, mivel a fertőzöttség különböző fázisaiban különböző ellenanyagokat termelünk. Így, ha az eredmény pozitív is lesz és megkezdődik az antibiotikus kezelés, könnyen lehet, hogy a fertőzés már régen megszűnt és feleslegesen szedjük az antibiotikumot. Emiatt lényeges, hogy a megfelelő módszerekkel és körültekintően történjen meg a betegség diagnosztizálása.” – világosít fel Dr. Földvári Gábor biológus, az Állatorvosi Egyetem Parazitológiai és Állattani tanszékének egyetemi docense.
A fertőzés veszélyének megállapítására létezik egy egyszerű képlet: fertőzés kockázata = fertőzött kullancsok előfordulásának gyakorisága x milyen gyakran találkozhatunk fertőzött kullancsokkal. “Az olyan szabadban töltött fizikai munkát igénylő foglalkozásoknál, mint a vadász, erdész vagy favágó, alapból magasabb a fertőzött kullancsokkal való találkozás esélye, így nem véletlen, hogy a Lyme-kór esetében férfi-többség figyelhető meg. Ami pedig a korosztályt illeti, legfrissebb adatok szerint az 50 év felettiek magasabb százalékban szenvednek a betegségben, melyre a legegyszerűbb magyarázat a gyengülő immunrendszer lehet” – árulja el a szakember. A gond az, hogy az erdők-mezők mellett ma már szinte minden játszótéren lehet kullancs, elég egy egyszerű séta, balatoni strandolás vagy bringatúra ahhoz, hogy a gyerekek nemkívánt élősködővel bőrükön térjenek haza, ezért minden szakember az esti alapos átvizsgálást javasolja.
A Lyme-betegség százszor gyakoribb, mint a szintén kullancsok által terjesztett agyhártyagyulladás. Magyarországon a kullancsok 12-50 százaléka fertőzött; bár évente kb. 1000 esetet jelentenek be, a Lyme-kór valódi gyakorisága ennek akár a tízszerese is lehet. A kullancsszezonra hamar Lyme-kór szakértővé válunk, kívülről fújjuk a tévhiteket, a fertőzés menetét, az eltávolítást és a kezelést is. Tisztában vagyunk vele, hogy az antibiotikumos kezelés a megoldás, mégis több tízezren küszködünk krónikus ízületi gyulladásokkal, idegrendszeri problémákkal, netán depresszióval anélkül, hogy tudnánk róla, Lyme-kórosak vagyunk.
A Lyme-kór első tünetével, az úgynevezett vándorló, körkörösen piros bőrpírral gyakran a bőrgyógyászt keressük fel, aki tévesen felületi kezelést ad rá, így az elváltozás, bár megszűnik, nem tűnik el. A baktérium befészkeli magát az ízületi tokba vagy a bőrréteg alá, hogy keserves ízületi fájdalmakat okozzon. Ezekkel aztán a reumatológust, ortopédust keressük fel, aki szteroidos kezelést, gyulladáscsökkentőt javasol, melyek szintén csak átmeneti megoldások. A fájdalmak mellett ráadásul az esetek 20 százalékában maradandó idegrendszeri károsodást szenvedhetünk.
A patikában kapható kullancs-teszt szintén téves diagnózist eredményezhet: ha ki is mutatja a borreliát, nem tudjuk, hogy jutott-e annyi baktérium belénk, amennyi a Lyme-kór kialakulásához kell, de azt sem tudjuk megjósolni, hogy az immunrendszerünk legyőzi-e vagy sem. Ezért sose magunk diagnosztizáljunk, hanem forduljunk szakorvoshoz.
“A Lyme-kór diagnosztizálását tovább nehezítheti, hogy a Borrelia baktérium a kullancs által termelt fehérjének köszönhetően könnyen kijátssza az immunrendszert. A vérvétel során szerológiai vizsgálatot végeznek, ilyenkor az immunrendszerünk által termelt ellenanyagok mértékét vizsgálják, ami becsapós lehet, mivel a fertőzöttség különböző fázisaiban különböző ellenanyagokat termelünk. Így, ha az eredmény pozitív is lesz és megkezdődik az antibiotikus kezelés, könnyen lehet, hogy a fertőzés már régen megszűnt és feleslegesen szedjük az antibiotikumot. Emiatt lényeges, hogy a megfelelő módszerekkel és körültekintően történjen meg a betegség diagnosztizálása.” – világosít fel Dr. Földvári Gábor biológus, az Állatorvosi Egyetem Parazitológiai és Állattani tanszékének egyetemi docense.
A fertőzés veszélyének megállapítására létezik egy egyszerű képlet: fertőzés kockázata = fertőzött kullancsok előfordulásának gyakorisága x milyen gyakran találkozhatunk fertőzött kullancsokkal. “Az olyan szabadban töltött fizikai munkát igénylő foglalkozásoknál, mint a vadász, erdész vagy favágó, alapból magasabb a fertőzött kullancsokkal való találkozás esélye, így nem véletlen, hogy a Lyme-kór esetében férfi-többség figyelhető meg. Ami pedig a korosztályt illeti, legfrissebb adatok szerint az 50 év felettiek magasabb százalékban szenvednek a betegségben, melyre a legegyszerűbb magyarázat a gyengülő immunrendszer lehet” – árulja el a szakember. A gond az, hogy az erdők-mezők mellett ma már szinte minden játszótéren lehet kullancs, elég egy egyszerű séta, balatoni strandolás vagy bringatúra ahhoz, hogy a gyerekek nemkívánt élősködővel bőrükön térjenek haza, ezért minden szakember az esti alapos átvizsgálást javasolja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése